Egri Népújság - napilap, 1924/2
1924-10-04 / 229. szám
Ára 1500, vasárnap 2000 korona. Elger, 1924. október 5. vasárnap. XLL évi. 230 S2. Előfizetési díj postai szállítással POLITIKÄI NÄPILHP« In búra . 35.000 K I Égisz is félévi előfizetést »emedévre 105.000 K I — nem fogadunk el. — Felelő* Szerkesztő r BREZNÄY IMRE Szerkesztőség i Eger, Líceum Kiadóhivatal: Líceumi nyomd» Telefon szám 11. Napi politika. A népjóléti minisztériumban Vass József dr. elnökiésével tartott értekezletről kiadták a hivatalos értesítést, E szerint az értekezlet a közmunkákra bejelentett hiteligények kielégítésével foglalkozott. Az értekezleten elhatározták, hogy 65 milliár- dot adnak közmunkákra. A Kér. Nemzeti Gazdasági Párt folyó hő 6-án, hétfőn este 6 őrskor értekezletet tart, amelyen a politikai helyzetet beszélik meg. A kultuszminiszter elhatározta, hogy sorra látogatja a főváros ős vidék nagyobb kuiíurközpontjail és közvetlenül tájékozódik a közoktatásügyi viszonyok iráni. A miniszternek az a szándéka, hogy felkeresi a főiskolákat, iskolákat, pedagógiai intézményeket és így közvetlen tapasztalatai alapján fogja eldönteni, hogy milyen intézkedések szükségesek a különböző intézmények ügyének rendezésére. A miniszter a napokban Kecskeméten volt, ahol meglátogatta és tanulmányozta az összes iskolákat, maid részt vett a város szüretjén Britt-magyar per a döntőbíróság előtt. London. Az elsőházban Sámuel képviselő megkérdezte a kormányt vájjon lé tesűl-e megegyezés Magyarországgal ama britt igények tekintetében, amelyek a magyar kötvények után 1919. július havában és a trianoni szerződés kinyilatkoztatása közötti időben esedékes lámátok fizetésére fennálianak. Sidnei Vebb a kereskedelmi hivatal elnöke azt válaszolta, hogy a britt igények esetét a vegyes döntőbíróság elé terjesztették, Magyarország a döntést valamennyi igény tekintetében kötelezően fogja elismerni . A magyar püspöki kar évtizedes gyűlése. Budapest. A Magyar Kurir írja: A 16 odik országos nagygyűlés után, megtartják a hercegprímás budai palotájában a 10 évenkint szokános katolikus püspöki tanácskozást, amelyen a magyar egyház fejedelmei és a megcsonkított egyházmegyék vikáriusai vesznek részt. A püspöki konferencián a bibornok-hercegprimás fog elnökölni. mm <wwc Még ebben a népszövetségi ülésszakban akarják elintézni Németország felvételét. Páris. A Petit Parisiennek jelentik Genf- ből: Itt igen valószínűnek tartják, hogy a Nemzetek Szövetsége a hétnek végén rendkívüli közgyűlést tart, hogy Németországnak a Nemzetek Szövetségébe való felvételéről tanácskozzék. Ennek a közgyűlésnek az ülése csak 2—S napot fog igénybe venni. A Nemzetek Szövetségében képviselt kormányok csupán diplomáciai képviselőket hívnak meg a szavazati jog gyakorlására. Az összehívásnak időpontját illetőleg az a vélemény alakult ki, hogy 1925 májusában vagy júniusában nem ülhet ösz- sze és hogy az összehívást nehány hónappal el fogja halasztani. j jv IQIIM tltit QiQOípíMltft MÓI> 1)IDM 1110Cl' A mohammedán forrongás. London. A Daily Mail írja: A moha- biták mzgalma következtében Hussein király lemondott. Hadzsaszban Arábia területének egy keskeny nyugati aávján már több hete folynak a harcok. A moha- biták, akik puritán mosalimok, betörtek Husszein király tartományába és megközelítették Mekkát. Hedzsasz lakói moBt sürgetik, hogy a Husszein király vezetése alatt álló kormány mondjon le ős helyét ideiglenes kormány foglalja el. Ez a kormány olyan hedzsaszi lakókból állana, akik készek az egész mozlim-világon érvényes parancsoknak föltétel nélkül engedelmeskedni. Zaghlul basa még Londonban van. London. Zaghlul basa mihelyt befejezte Mac Donald miniszterelnökkel folytatott tárgyalását, visszatér Egyiptomba. Hir szerint a miniszterelnök rövidesen be fog számolni a parlamentben az egyiptomi kérdésre vonatkozó tanácskozásairól. Hazaszállítják olasz földön elesett hőseinket. Budapest. Az olasz kormánnyal létrejött egyezmény alapján legközelebb 20 hősi kalottnak földi maradványait fogják hazahozni. A koporsók 20—25-én érkeznek a magyar határra és úgy itt, mint Budapesten ünnepélyesen fogadják őket. Egy név a makiári hősök emlékoszlopáról. Szoó János dr. emlékére. Te hegy-vidékkel, Alfölddel ölelkező drága hevesi föld. Légy üdvözölve e borús, lombhullató őszi napon, amikor egy virágzó falvad munkás, derék népe ünnepi lélekkel áldoz nemzete, községe vértanúinak . . . Tiéd az érdem. A te rögöd szülte az áldott lelkeket, akiknek nevét kőbe véste a művész keze, akiknek emléke szükebb hazánk minden polgárának lelkében lángolva él, akiknek soha nem hervadó di- esőségét zengi költők dala, dalosok éneki, madárcsicsergés fönn a magasban, pagonyok hervadó lombjai között. S e lelkek dicsőségét hirdeti a rideg, lélektelen makiári kő, mit a kegyelet emelt a hazafi erények emberi jutalmául tanulságul a sivár jelenre, mementőul a r8méuytelj8s jövendőre, . . Lelki szemeimmel látom a kőoszlop minden atomját. Gyémántkristályos mindegyik, fényes nevek ragyogó pompáját lehelte rájuk Clio. Nem tudom, melyiket ragadjam gyönge toliamra, hisz mindegyik név mögött gyönyörű múlt húzódik meg lélekemelő történet képében. Mégis azt a nevet választom ki, amelynek viselője olyan közel állott a lelkemhez s ki, mint jóban-rosszban osztályos társam volt az északi harctér halálbirodalmában. Szoó János dr. te vagy az s most, hogy az emlékezés szövétnekét gyújtogatom, előttem van az utolsó éjtszaka, az utolsó nap, mit együtt töltöttem Veled ott az olpini rémes magaslatokon, szemben az orosz rajvouallal. 1914 december 23.-át írtuk. Jóval a limanovai csata után voltunk. Testünk, lelkünk belefáradt már az üldözésbe s bizony jóval hátunk mögött hagytuk már Limanovát, Timbarkot s századaink állománya Blaposan leolvadt karácsony vigíliájára. Hogy örültünk ugy-e Jancsikám, amikor 28-án későn este egy majorság kis földes szobájában leheveredtünk a piszkos szalmára abban a reményben, hogy annyi átvirrasztott éjtszaka után végre talán egy kicsit pihenhetünk. Legénységünk, azok a drága hevesi fiúk is már ocfáig voltak; vacsora sem kellett nekik, fölhúződva a ezalmapadlásri szinte pillanatok alatt merültek méiy, erőtadő, álomba ... De ezúttal sem volt szerencsénk. Jött a zászlősljküldönc s parancsot hozott, hogy indulás azonnal Olpini Í8lá. Jő 4—5 órai út álláspontunktól. Hogy mily lelki fájdalommal költögettük kimerült katonáinkat, azt csak te tudod édes Jancsikám ... De mentünk. Koromsötét éjtszakában, rettentő sártengerben hagytuk egymás után a kilométereket. Sokan, nagyon sokan kidőltek közülünk, de azért éjfélre már ott voltunk Olpini fölégetett házai között. Alig volt itt néhány épen maradt ház s mi ezek egyikében ütöttük föl hadiszállásunkat. Itt vártuk a további parancsot, amelynek hamarosan jönnie kellett Volt időnk szemügyre venni; legújabb környezetünket. Apa, anya, három kiesi gyermek, tehénke, két fekete tyűk volt a ház egyetlen szobájának lakőja. A rettentő bűz mellett is jól esett a meleg s míg én a halálrózsás arcú gyerekeket simogattam, te addig feketekávét főztél Jancsikám . . . Aztán eligazításra mentünk Kobek ezredeshez egy üres, elhagyott zárdába. Itt egy sarokban súlyos sebesültek nyöszörögtek, a másikban Kiss Kálmán az ezred-adjutáns, ki tudja hány átvirrasztott éjtszaka után annyira horkolt szegény, hogy alig tudtunk tőle szót érteni. Aztán elindultunk az olpini magaslatra, megszállani azt a hézagot, amit egy felsőgaliciai ezred és a mi tizes ezredünk egyik zászlóalja nem tudott már betölteni. Ezen a helyen virradt ránk december huszonnegyediké. Fedezéket ástunk egész nap ü karácsony szent estéje már ott talált bennünket új »hajiék»-unkban. A nagy közös fedezékben töltöttük ketten a szent estét. Gyönyörű, csillagvilágos este, éjtszaka volt. Tele volt megható, kedves poézissal, amelyet csak a rideg harctér tud produkálni. Legénységünk is ünnepelt Maradék gyertyácskát gyújtott a lövőárkok mélyén és szent énekeket dúdol- gatott . . .
