Egri Népújság - napilap, 1924/2

1924-10-04 / 229. szám

Ára 1500, vasárnap 2000 korona. Elger, 1924. október 5. vasárnap. XLL évi. 230 S2. Előfizetési díj postai szállítással POLITIKÄI NÄPILHP« In búra . 35.000 K I Égisz is félévi előfizetést »emedévre 105.000 K I — nem fogadunk el. — Felelő* Szerkesztő r BREZNÄY IMRE Szerkesztőség i Eger, Líceum Kiadóhivatal: Líceumi nyomd» Telefon szám 11. Napi politika. A népjóléti minisztériumban Vass József dr. elnökiésével tartott értekezletről kiad­ták a hivatalos értesítést, E szerint az ér­tekezlet a közmunkákra bejelentett hitel­igények kielégítésével foglalkozott. Az ér­tekezleten elhatározták, hogy 65 milliár- dot adnak közmunkákra. A Kér. Nemzeti Gazdasági Párt folyó hő 6-án, hétfőn este 6 őrskor értekezletet tart, amelyen a politikai helyzetet beszélik meg. A kultuszminiszter elhatározta, hogy sorra látogatja a főváros ős vidék nagyobb kuiíurközpontjail és közvetlenül tájéko­zódik a közoktatásügyi viszonyok iráni. A miniszternek az a szándéka, hogy fel­keresi a főiskolákat, iskolákat, pedagógiai intézményeket és így közvetlen tapaszta­latai alapján fogja eldönteni, hogy milyen intézkedések szükségesek a különböző in­tézmények ügyének rendezésére. A minisz­ter a napokban Kecskeméten volt, ahol meglátogatta és tanulmányozta az összes iskolákat, maid részt vett a város szüretjén Britt-magyar per a döntőbíróság előtt. London. Az elsőházban Sámuel kép­viselő megkérdezte a kormányt vájjon lé tesűl-e megegyezés Magyarországgal ama britt igények tekintetében, amelyek a ma­gyar kötvények után 1919. július havában és a trianoni szerződés kinyilatkoztatása közötti időben esedékes lámátok fizetésére fennálianak. Sidnei Vebb a kereskedelmi hivatal elnöke azt válaszolta, hogy a britt igények esetét a vegyes döntőbíróság elé terjesztették, Magyarország a döntést va­lamennyi igény tekintetében kötelezően fogja elismerni . A magyar püspöki kar évtizedes gyűlése. Budapest. A Magyar Kurir írja: A 16 odik országos nagygyűlés után, meg­tartják a hercegprímás budai palotájában a 10 évenkint szokános katolikus püspöki tanácskozást, amelyen a magyar egyház fejedelmei és a megcsonkított egyházme­gyék vikáriusai vesznek részt. A püspöki konferencián a bibornok-hercegprimás fog elnökölni. mm <wwc Még ebben a népszövetségi ülésszakban akarják elintézni Németország felvételét. Páris. A Petit Parisiennek jelentik Genf- ből: Itt igen valószínűnek tartják, hogy a Nemzetek Szövetsége a hétnek végén rendkívüli közgyűlést tart, hogy Német­országnak a Nemzetek Szövetségébe való felvételéről tanácskozzék. Ennek a köz­gyűlésnek az ülése csak 2—S napot fog igénybe venni. A Nemzetek Szövetségében képviselt kormányok csupán diplomáciai képviselő­ket hívnak meg a szavazati jog gyakor­lására. Az összehívásnak időpontját illetőleg az a vélemény alakult ki, hogy 1925 má­jusában vagy júniusában nem ülhet ösz- sze és hogy az összehívást nehány hó­nappal el fogja halasztani. j jv IQIIM tltit QiQOípíMltft MÓI> 1)IDM 1110Cl' A mohammedán forrongás. London. A Daily Mail írja: A moha- biták mzgalma következtében Hussein ki­rály lemondott. Hadzsaszban Arábia te­rületének egy keskeny nyugati aávján már több hete folynak a harcok. A moha- biták, akik puritán mosalimok, betörtek Husszein király tartományába és megkö­zelítették Mekkát. Hedzsasz lakói moBt sürgetik, hogy a Husszein király vezetése alatt álló kormány mondjon le ős helyét ideiglenes kormány foglalja el. Ez a kor­mány olyan hedzsaszi lakókból állana, akik készek az egész mozlim-világon ér­vényes parancsoknak föltétel nélkül enge­delmeskedni. Zaghlul basa még Londonban van. London. Zaghlul basa mihelyt befe­jezte Mac Donald miniszterelnökkel foly­tatott tárgyalását, visszatér Egyiptomba. Hir szerint a miniszterelnök rövidesen be fog számolni a parlamentben az egyiptomi kérdésre vonatkozó tanácskozásairól. Hazaszállítják olasz földön elesett hőseinket. Budapest. Az olasz kormánnyal lét­rejött egyezmény alapján legközelebb 20 hősi kalottnak földi maradványait fogják hazahozni. A koporsók 20—25-én érkeznek a magyar határra és úgy itt, mint Buda­pesten ünnepélyesen fogadják őket. Egy név a makiári hősök emlékoszlopáról. Szoó János dr. emlékére. Te hegy-vidékkel, Alfölddel ölelkező drága hevesi föld. Légy üdvözölve e borús, lombhullató őszi napon, amikor egy vi­rágzó falvad munkás, derék népe ünnepi lélekkel áldoz nemzete, községe vérta­núinak . . . Tiéd az érdem. A te rögöd szülte az áldott lelkeket, akiknek nevét kőbe véste a művész keze, akiknek emléke szükebb hazánk minden polgárának lelkében lán­golva él, akiknek soha nem hervadó di- esőségét zengi költők dala, dalosok éneki, madárcsicsergés fönn a magasban, pago­nyok hervadó lombjai között. S e lelkek dicsőségét hirdeti a rideg, lélektelen mak­iári kő, mit a kegyelet emelt a hazafi eré­nyek emberi jutalmául tanulságul a sivár jelenre, mementőul a r8méuytelj8s jöven­dőre, . . Lelki szemeimmel látom a kőoszlop minden atomját. Gyémántkristályos min­degyik, fényes nevek ragyogó pompáját lehelte rájuk Clio. Nem tudom, melyiket ragadjam gyönge toliamra, hisz mindegyik név mögött gyönyörű múlt húzódik meg lélekemelő történet képében. Mégis azt a nevet választom ki, amely­nek viselője olyan közel állott a lelkem­hez s ki, mint jóban-rosszban osztályos társam volt az északi harctér halálbiro­dalmában. Szoó János dr. te vagy az s most, hogy az emlékezés szövétnekét gyúj­togatom, előttem van az utolsó éjtszaka, az utolsó nap, mit együtt töltöttem Veled ott az olpini rémes magaslatokon, szemben az orosz rajvouallal. 1914 december 23.-át írtuk. Jóval a limanovai csata után voltunk. Testünk, lelkünk belefáradt már az üldözésbe s bi­zony jóval hátunk mögött hagytuk már Limanovát, Timbarkot s századaink állo­mánya Blaposan leolvadt karácsony vigí­liájára. Hogy örültünk ugy-e Jancsikám, amikor 28-án későn este egy majorság kis földes szobájában leheveredtünk a piszkos szalmára abban a reményben, hogy annyi átvirrasztott éjtszaka után végre talán egy kicsit pihenhetünk. Le­génységünk, azok a drága hevesi fiúk is már ocfáig voltak; vacsora sem kellett nekik, fölhúződva a ezalmapadlásri szinte pillanatok alatt merültek méiy, erőtadő, álomba ... De ezúttal sem volt szerencsénk. Jött a zászlősljküldönc s parancsot hozott, hogy indulás azonnal Olpini Í8lá. Jő 4—5 órai út álláspontunktól. Hogy mily lelki fájda­lommal költögettük kimerült katonáinkat, azt csak te tudod édes Jancsikám ... De mentünk. Koromsötét éjtszakában, rettentő sártengerben hagytuk egymás után a kilo­métereket. Sokan, nagyon sokan kidőltek közülünk, de azért éjfélre már ott voltunk Olpini fölégetett házai között. Alig volt itt néhány épen maradt ház s mi ezek egyikében ütöttük föl hadi­szállásunkat. Itt vártuk a további paran­csot, amelynek hamarosan jönnie kellett Volt időnk szemügyre venni; legújabb környezetünket. Apa, anya, három kiesi gyermek, tehénke, két fekete tyűk volt a ház egyetlen szobájának lakőja. A ret­tentő bűz mellett is jól esett a meleg s míg én a halálrózsás arcú gyerekeket si­mogattam, te addig feketekávét főztél Jancsikám . . . Aztán eligazításra men­tünk Kobek ezredeshez egy üres, elha­gyott zárdába. Itt egy sarokban súlyos sebesültek nyöszörögtek, a másikban Kiss Kálmán az ezred-adjutáns, ki tudja hány átvirrasztott éjtszaka után annyira horkolt szegény, hogy alig tudtunk tőle szót ér­teni. Aztán elindultunk az olpini magas­latra, megszállani azt a hézagot, amit egy felsőgaliciai ezred és a mi tizes ezredünk egyik zászlóalja nem tudott már betölteni. Ezen a helyen virradt ránk december huszonnegyediké. Fedezéket ástunk egész nap ü karácsony szent estéje már ott ta­lált bennünket új »hajiék»-unkban. A nagy közös fedezékben töltöttük ketten a szent estét. Gyönyörű, csillagvilágos este, éjt­szaka volt. Tele volt megható, kedves poézissal, amelyet csak a rideg harctér tud produkálni. Legénységünk is ünnepelt Maradék gyertyácskát gyújtott a lövőár­kok mélyén és szent énekeket dúdol- gatott . . .

Next

/
Oldalképek
Tartalom