Egri Népújság - napilap, 1924/2
1924-07-25 / 171. szám
a mm njgFüJSAe 1924. július 26 Belföldön is jegyzésre kerül az újjáépítési kölcsön. Eger, 1924. július 26. A szanálás utolsó technikai mozzana- iához érkeztünk. Ma, vagyis jűlius hő 26-án, a belföldön is jegyzés alá kerül az éjjáépííési kölcsön. Ez a kérdés megjárta már a világot s a külföld a legnagyobb bizalommal fordult felénk segítségével. El nem engedhető követelmény azonban, hogy maga a magyar nemzet is kivegye részét a kölcsön jegyzéséből s kétségtelennek tartjuk, hogy azt az aránylag csekély összeget, 115 millió aranykoronát, a legrövidebb időn belül le fogja jegyezni. Nem tekintve azt, hogy evvel elsőrangú hazafias cselekedetről tesz tanú bizonyságot a magyar társadalom, amellett tőkéjének szilárd és tekintélyes kamatozást biztosít. A jegyzett összeg ugyanis 1941. február 1-ig 7 l/s százalékkal kamatozik s a jegyzés 85 százalékos árfolyamon történik. A magyar kormány a kölcsönjegyzás- ben a kisemberek széles rétegét is be kívánja vonni s ezért a címletek 10, 20, 100 és 200 dollárról fognak szólni. A jegyzett összegnek egyelőre csak a fele fizetendő be az aláírás alkalmával, a másik fele csak szeptember 15-én. A 'jegyzés minél nagyobb sikere érdekében a jegyzés magyar koronákban is történhet, még pedig az elözó napi hivatalos dollár-árfolyam középértékén. Természetes, akinek valuta-készlete van, evvel elsősorban is jegyezhet. Amint látható, a kölcsön belföldi jegyzése, föltételek szempontjából, semmiben sem maradt a külföld számára biztosított föltételek mögött. Egész biztos, hogy a magyar közönség hasonló lelkesedéssel tesz eleget hazafias kötelességének, mint az angol, amerikai és olasz publikum eleget tett — gazdasági szempontból, tőkéjének minél jobb kamatoztatására. Ez az anyagi kedvezés a magyar közönséget is éppen annyira illeti, mint a többi külföldi kölcsönjegyzőt. Fölösleges tehát hangsúlyoznunk, hogy a kölcsön jegyzése elsőrangú tőke- befektetés, mert abban a pillanatban, amikor a külföld bizalma oly váratlan mértékben nyilvánult meg irántunk : látni lehetett, hogy a kölcsön jegyzése kockázattal nem jár. Különösen a gazdatársadalom figyelmét kívánjuk fölhívni a minél nagyobb jegyzésre, mert ritkán mutatkozik számára oly nagyszerű tőkekamatozási lehetőség, mint most, a kölcsönjegy- zéskor. Semmi kétség abban, hogy a maA következtetés. V. Ami az eddigi rendszerben jő, az ellen itt nem történt észrevétel. Amit a jobb jövő érdekében elmulasztani nem volna szabad, azt itt említjük meg, — Vinnénk mi gyermekeinket Put- nokra ezer örömmel, mondják a szülők, ha nem kerülne az havi két és fél mázsa búzába! Nem lehetne-e ilyen valóban életrevaló intézetet itt is megalkotni ? Erre a kérdésre mi nem felelhetünk. Mi kötelességSzerűleg hangot adtunk a közvélemény óhajának. A hatóságnál kell kopogtatniok az érdekelt szülőknek, hogy a további törekvéseknek eredménye legyen. Eger városában nem egy nagyszerű intézmény tudott létrejönni az összeomlás A Kioszk Kert-Moziban. Az Érsekkert szenzációja. Eger, 1924. július 26. Napok óta látni a kirakatokban az új mozi »ébresztő«-képeit. Ezek szinte kiáltanak a Népszöveikezst a Tancsa-cuk- ráazat, a Kardos és a Müller cégek ablakaiból : — Ébredj, itt az űt a friss levegős új moziba. Napi fáradságod után gyilkos szénsavval tele tüdődnek javára lesz a kerti séta. gyár társadalom számára szánt 115 milliónyi aranykoronát lejegyezve, csatolhatjuk a külföld briliáns jegyzéseihez s ezzel a szanálási művelet utolsó technikai mozzanatát is elintéztük. Ezután következik a komoly, elmélyedt munka, amely egész biztos, hogy az ország gazdasági helyzetének teljes fölépítéséhez vezet. Addig nagy feladat vár még a kormányra s a társadalomra, de minden reményünk megvan arra, hogy mind a kettő megteszi a maga kötelességéi óta is, amire gondolni sem mertünk volna. A magyar alkotó erő elemébe szökkenni látszik. Mi nem tartjuk kizártnak üyeu intézetnek létesítését. Akár valamely meglévőnek átszervezésével (amit említettek is előttünk), akár valamely nagy teremtő gondolattal, amihez sok szerencsés körülmény találkozása volna szükséges ás snout talán elodázná a kérdést. Semmi esetre sem szabad álmosan átsiklanunk fölötte. Törlésiek ennél nagyobb dolgok is a nap alatt. Például az, amelyiknek a végén Dobó István így sóhajtott föl: — Mi megtettük kötelességünkéi bár mindenki azt cselekedte volna! Tekints ba az Érsekkert kioszkjába ! Pénteken déltájt Tancsa István az a bátor vállalkozó fogadott a Kioszkban, Ott már csaknem kész az összeácsolt mozi-ernyő, melyet, a kioszknak már eredetileg vetítőkamra célra épült tornyával szemben, úgy állítottak föl, hogy az eddigi bejárat fölött legyen. Nem vászon, hanem stukatűr-ernyö. A nézőtér a szabad ág alatt sohasem fog gőzfürdői szellőzetleo- ■ég miatt panaszra okot adni. A páholyok a kioszk fala-tövében készültek. A fönnGyakorlati nevelést a leányoknak. „Elmúlt már a tábor — de jövőre visszajön.“ j Kedden délután kávébarna arcú cserkészek vonultak be az állomásról, hangos nőtaszőval: »Elmúlt már a tábor, De jövőre visszajön. . .« Jobban szemügyre véve a gyanúsan j fekete alakokat, ismerjük esek fel‘a Bor- j nemissza-cser készeket, akik paost értek haza nagy táborukból, a Balaton-partről. Két hétig élvezték a »magyar tenger« minden örömét, gyönyörűségét, — melyet talán a cserkészet nélkül sohasem látnak meg. Testben megerősödve, épen, egészségesen értek haza; felfrissülve, űj munkára vágyva. Július 8-án indűltak el 36-an a Bornemisszák. Még aznap megtekintették a fővárosnak őket legjobban érdeklő nevezetességeit. így a Nemzeti Múzeumot, a királyi várat, a Halász-bástyát és a Mar- git-azigetet. Táborhelyükre, Szepezdre, caak másnap reggel érkeztek. Megérkezésük után legelső munka a tábor fölépítése volt. Félóra múlva már állott is a két nagy sátor, valamint a tiszti sátor és a »Plébánia-. Délután pedig föl repült a karcsú árboc rúdra a liliomos magyar trikolor. Hamarosan elkészült ezután a konyha is, úgy, hogy estére már meleg ételt ehettek. (Ide Írjuk: marha pörköltöt krumplival.) Közben vízrebocsátották a csapat büszkeségét, »Gergőt*, a Baját gyártmányú csolnakot Azonnal bele is ugrik két cserkész, hogy kipróbálja. S Gergő elindúlt első útjára a Balatonon, nagyszerűen szeli a vizet. Meg se billen, pedig a víz ugyancsak hullámzik. Másnap fölépült a tábori oltár is. így aztán minden nap volt tábori mise, ; melyen a Bornemisszákon kívül részt vettek a Dobó-cserkészek is. Sót egy^ pesti csapat, a 274. sz. Hunyady János-cserkősz csapat is odajárt istentiszteletre. A táborból két ízben rendeztek nagyobb kirándulást. Először a híres tihanyi félszigetre rándultak ki, hol megtekintették a bencések gyönyörű apátsági templomát. Megnézték I. András királyunk sírját, mely szintén az apátsági templomban van, Kipróbálták a híres tihanyi visszhangot s belekiabálták: »Nem, Nem, Soha!« s a visszhang, mintha elszakított testvéreink harsogták volna, tisztán adta vissza: Nem, Nem, Soha! Második kirándulásukat Tapolczán keresztül Keszthelyre rendezték. Tapolczán megnézték a híres tavas barlangot, mely ha nem magyar tulajdon, már régóta világraszóló kirándulóhely lenne. Keszthelyen látták a helikoni ünnepségek színhelyét, herceg Festetich gyönyörű parkját, a keszthelyi múzeumot s elmerenghettek a szebb magyar múltról. Keszthelyről kigyalogoltak Hévízre, hol nem győztek eléggé betelni a természetes meleg vízben való fürdéssel, Tábori napirendjükön állandóan szerepelt a Balatonban való fürdés, ciolna- kázás. Azonkívül az itthon tanultak ismétlése és kipróbálása a gyakorlatban. Bate azután, mikor fölcsiilant a tábortűz, fölrepültek a rakéták, megindult a nap eseményeinek fölelevenításe. Elbeszélgettek tavalyi táborozásukról s szeretettel gondoltak az otthon maradiakra. Majd fölcsendült egy egy magyar nóta s a cserkészek elkeseredve gondoltak arra, hogy sok-sok cserkész testvérük nem énekelheti esti tábortüzénél a szebbnél szebb magyar nótákat: ». . .Rákóczi nagy, dicső kora, nem jő vissza többé soha! . . .« Majd megszólal a kürt. Fújja a takaródét. A fiúk felállanak. Csillogó szemmel, dacosan néznek a hamvadó tűzbe a érzem, hogy ezeknek a derék fiúknak a gondolata most valahol bérces Kárpát ormán jár. ók még visszahozhatják, s hiszem is hogy visszahozzák Rákóczi nagy, dicső korái Sz—y
