Egri Népújság - napilap, 1924/2
1924-07-18 / 165. szám
2 JSÖÄi NÉPÚJSÁG 1324. július 19. hogy az egész mozgalom nam ezért tőrtént-e? A Szt. István díjat alapítója annak a vidéki egyesületnek szánta, mely a legjobb eredményeket tudja elérni. Semmi kétség, hogy ez az egyesület az Egri Move Sport Egylet volt, melyet ennek a vándordíjnak védelméből megfosztani, jogosan, nam lehet. Ebbe a jogfosztásba, mely verseny közben történik, a MESE belenyugodni nem fog és minden követ megmozgat a határozat hatályon kívül helyezésére, mert evvel az egyesület saját presztízsének éa a neki sok dicsőséget szerzett kiváló úszóinak is tartozik. Mégis meghívják a németeket Londonba. London, Wolff. A 2-ik bizottságnak tegnapra kitűzött gyűlését, amelyen a Ruhr- vidék gazdasági kiürítésére vonatkozó úgynevezett Seydoux-memorandumot kellett volna tárgyalni, másnapra halasztották. A Dayli Telegraph munkatársának jelentése szerint a legfontosabb vitás pont az, hogy az angolok dátumot akarnak megállapítani, lehetőleg augusztus 15-ét, amikor a Dawes-tervezet életbeiép, míg a franciák nem bizonyos időpontokhoz, hanem meghatározott egyezményekhez akarják kötni az életbeléptetést. Egyébként az a nézet uralkodik, hogy az olyan hadiállapotban, aminő a Ruhr-vidéki megszállás, nehéz olyan béke-álláspontra áttérni, mint aminöt a Dawes féle tervezet követel. A szövetségesek azt is elismerik, hogy az előrelátható kölcsönadóknak joguk van biztosíiékot követelni. Ezidősze- rint a főkérdés az, hogy minő fegyvert találnak a Németország mulasztására vonatkozó francia formulák, mik a mulasztás esetén leendő szankciók, továbbá az, hogy le tudják-e küzdeni az ezzel járó nehézségeket. A németeket a jövő hét végére meghívják a konferencián való részvét leire. A franciák még nem hajlandók a németeknek többet megengedni, miau az aláírás jogát és azt, hogy bizonyos részletkérdésekben megjegyzéseket tehessenek. Ez azonban még mm fedi az angolok, még kevósbbá az amerikaiak álláspontját, London, Woltf. M. T. I A Dayli Telegraph diplomáciai tudósítója írja : Tegnap a konferencia nem tartott teljes ülóít. Mao Donald többek között a német mulasztás kérdésében éietbeléptetendő szankciókat vitatta meg Herrioi-ta.I és Theunnys-szal azon a reggelin, amelyet tiszteletére adott. Páris, Wolff. M. T. I. A Matin londoni külön tudósítója jelenti: A delegáció tagjainak általános benyomása az, hogy a konferencia nem fog tovább tartani, mint azt eddig is hitték 1913-tól 1924 ig az egri főgimnáziumban tanárkodott. Ez évben töltötte be tanárságának 22. évét s most Werner Adolf dr. zirci apátur a bajai főgimnázium igazgatóságával s házfőnökségével bízta meg. A „MESE“ nem hagyja magát. Eger, 1924. július 18. Pár nap óta egyes pesti újságok sokat foglalkoznak az egriek küzdő sport egyesületével, a MESÉ-vel, s azt, mint rendbontót, a MUSz. rendelkezéseinek ellenszegülőt, a vidéki uszósport veszélyeztetőjét tüntetik föl. Lapunk tisztán óhajtván látni a bennünket, egrieket, érdeklő ügyben: felkereste Horváth Géza dr-t, mint a MESE ügyvezető helyettesét, hogy tőle e dologban felvilágosítást kérjen. Horváth dr. kérésünkre az egész ügyet következőképen ismertette: — Mint méUóztatnak tudni: a sport lapokban, Az Est-ben, Magyaror*zág-ban cikkek jelentek meg, melyek arról szóltak, hogy a Magyar Úszó Szövetség vidéki bizottsági ülésén szóvá tették és követelték a MESE kiváló úszóinak a vidéki bajnokságból való kizárását és hogy a jelenlevő Özekkel dr. ebbe bele is egyezett, de itthon az egyesület választmánya leszavazta, amiért a MUSz. alelnökségéről ás a MESE ügyvezető-elnökségéről lemondott. Az eset tulajdonkópea nem igy történt, mert Özekkel dr. ott, az ülésen, tiltakozott a jogfosztás ellen, mivel a kizárás esetén a MESE a Szt István vándordíj védésétől elesnék. Megígérte azonban, hogy megpróbálja egyesületének választmányát befolyásolni az erősebb úszóknak vérsenybe nem állítására. Hangsúlyozta, hogy a választmány szabadon dönthet, az ajánlatot ő gavallériából tette A választmány erre, miután előtte több felszólaló az egész mozgalom célját megvilágította, kimondotta, hogy úszóit a vidéki bajnoki versenyekben teljes számban indítani fogja. Ezután töriént, hogy Özekkel dr. a MUSz. alelnök- ségéról lemondott, de nem a MESE ügyvezető elnökségéről, mint az a már eiőbb említett lapokban írva volt. A Musz. vidéki bizottsága hétfőn újra összeült — oda került a véletlenül Pesten tartózkodó Bárány Géza barátom is, aki a bizottság harcias hangulatát látta, meg azután végig hallgatta a jeremiádokat kát, melyek a MESE a vidéki üsző sportot megölő eljárása fölött elhangzottak. Bizonyos engedményeket a MESE részéről valószínűnek tartott, de kötelező Ígéretet nem tett, mert, mint mondá, megbízása nincsen. Azóta a Műsz. leirata megjött, melyben Bárány . Pistát, Bitskey I-t, Bitskey II-t, Sigritz Gézát 250 méterig I. osztályú úszóknak nyilvánítva, a bajnoki versenyekből kizárja, illetve csak az egyéni vándordíjaikért és versenyen kívüli indúlá- sukat engedi meg. Eredményeik azonban a Szt. István vándordíj pontjai közé be nem számíthatók. Ez által a MESE. elveszti a legjobb eredményeket elért vidéki egyesület díjazására kiírt Szt. István díjat. — É3 ki nyeri meg ? Nem a MESE »második garnitúrája« mint azt megint csak Az Estben — mely az egész mozgalomban feltűnő jól volt értesülve — olvassuk, hanem az Egri Torna Egylet. Ügy, hogy az ember alig tud attól a gondolattól szabadulni, Adómentes vadászat Egerben. Eger, 1924. július 18. Mennyire nincs igazuk a mindenért panaszkodóknak ! Mert igaz ugyan, hogy a 33 as bizottság éppen csak tegnapelőtt éjjel állapította meg a vadászjegy aranykoronás árát, ami össze vissza félmillióba is alig fog kerülni papírban, mégis már tegnap is egészen ingyenes vadászatban volt részünk. Nem tagadhatjuk, hogy Nimród fiai vagyunk ! A vadászszenvedély meg van valamennyiünkben. Az történt ugyanis, hogy Eger utcáin puskákhoz hasonló lövések zaja kelt a csütörtök déli órákban. Ezt a kis Nimródok okozták, akik a legújabb fegyverrel: a keménypapír lemezekkel vadásztak szél- tében-hoeszában. De azok is, akik fegyvertelenül jártak, részt vettek a vadászatban kezükkel, cipőjük talpával csapkodván a szokatlan vadra. S az így is mindig több lett. A meleg déli szél hozza ezeket a szárnyasokat, -amelyeknek az a tulajdonságuk, hogy szél ellen nem tudnak röpülni, és ha akarnak is, egy helyben maradnak a levegőben. A meleg déli szél hozta a sáskarajt, valamelyik déli fekvésű lelkiismeretlen falu határából, ahol nem gondolta meg a lusta elöljáróság, hogy a sáska személyesen fog bezörgetni a vármegye ablakán : — Itt vagyok ! Nem szuperál az irtási rendelet, mert lusta a falu, lusta a tisztelt felséges nép és tűri a romlás szaporodásit. A vadászat tehát sokat hozott terítékre. Szempillantás alatt telve volt a mező. Hulla a hulla s veszett a pogány. . . de még is maradt belőle elég menekült. Ezek a fákra telepedtek és ott kezdték meg a lakmározást a forró városi utca- kopárságon szerzett éhségük csillapítására. Mi pedig elővettük a város történetét és annaK 251 lapjáról a következőket olvastuk ki: »1782 Észt: volt az a’ szomorú esztendő, raeilyben 7-ber holnapjának elein a kártékony sáskák a’ Város fiátárát elbo- ríták, a’ szőlőket, gyümölcs fákat, és mindent a’ mi naég zöldellett, megemésztettek. (Gorové: Eger v. tört.) Ezeket az igazságokat azzal adjuk tovább a város és a vármegye vezetőségének, hogy ne sajnáljanak széjjeiűtni azok között a hitvány magyarok között akik a sáskaírtás kötelezettségét elmulasztották. Mert nekünk ugyan csak néhány órai vadáBzgyönyörüséget szereztek a hanyagok, de még nincs itt szeptember és még addig mindig tarthatunk attól, hogy megjelennek sűrű felhőkben a magyar vendégszeretettel repülésig hizlalt sáskák és akkor. . . kell-e még nekünk jégeső is ? A hún-szkita lelet Eger, 1924. juliua 17. Azt általában tudják, hogy a húsok és az utódaik közé számított székelyek rovásírással éltek. Azt már kevesebben tudják, hogy ilyen rovásírásos emlék mindössze három maradt ránk. Ebből is az egyiket Olaszországba vitték a műgyűjtők, egy pedig csak másolat, egy azóta elbontott templom faláról. Az énlakai unitárius templom falán azonban még megvan egy eredeti felírás. Ennek betűiből, meg egy megmaradt ábécéből megfejthető. De alig ismeretes, még a tanúit körökben is, a hún-szkita írás. Nem volna tehát éppen kis jelentőségű, ha egy szép napon valahol, mondjuk az egri vár valamely kifordűlt kövén, rovásírásra lelnének. Ennél sóskái váratlanabbúl hoztak lelethírt az egyik jelei tűristánknak, akit műgyűjtő hajlamok is jellemeznek
