Egri Népújság - napilap, 1924/2
1924-09-28 / 224. szám
2 £GRí NÉPÚJSÁG 1924. szeptember 28. Az orosz szovjet rémségei. Eger, 1924. szept. 27. MelgUDOw orosz történetíró a »A vörös terror Oroszországban« címmel megjelent könyvében elszörnyítö adatokat közöl azokról a vérengzésekről, amelyek ez orosz szovjet rémuralma alatt történnek. Hadd idézzünk egyet-máit azokról a lapokról, amelyek a Wrangel-fóle expedíció után bekövetkezett megtorlás eseményeit beszélik el. Ez bennünket azért is közelebbről érdekelhet, mert ennek a krimi bosszuló hadjáratnak adminisztratív végrehajtójául éppen a magyar szovjetköztársaság vezérét, Kun Bélát szemelték ki. Melguuow az orosz félhivatalos lapokban és egyéb hatósági jelentésekben közölt adatok alapján száz-százötvenezerre becsüli a félszigeten kivégzett áldozatok számát. Szebasztopolnak, úgymond, nem volt egyetlen lámpaoszlopa és talán egyetlen fája sem, amelynek ágaira ellenforradalmárokat ne akasztottak volna. A vádlottak ezreivel azonban ilyen úton nem tudtak végezni, más eszközökkel kellett tehát a mészárlást gyorsítani és eredményesebbé tenni. Heteken át éjszakáról- éjszakára gépfegyverekkel lőtték halomba, akiket összefogdoshattak, kikötőmunkásoktól kezdve tisztviselőkön, tanárokon, katonákon és magasállású papokig, tízesztendős gimnazistegyerektől kezdve tehe- tetlem öregasszonyokig. Egész városrészek lakóinak menekülőtök kellett házaikból, mert emberi idegek nem bírták kitartani az utcákon és tereken lemészároltak és agyonkinzottak szakadatlan halálordítását. Egy másik orosz tanár, Sarolea, a »The Scotsman« című edinburgi folyóiratban a kővetkező eredményre jut: kivégeztek eddig: 28 püspököt, 1219 lelkészt, 6000 tanárt és tanítót, 9000 orvost, 54,000 tisztet, 260,000 katonát, 70,0#0 közbiztonsági tisztviselőt, 13,000 birtokost, 350,000 embert az intelligencia és az értelmiségi hivatás köréből, 200.000 munkást és 800,000 parasztot. Ezek az adatok minden magyarázat nélkül is megértetik a polgársággal, hogy mi az a proletáruralom! Tessék visezakiváuni azt ez időt 1 Amitől pedig a szinibizottság megkímélhetné Eger városát. Elég sok a rossz, Őrültség mesterségesen is tenyészteni. . . Szomorú, hogy akad fordító, aki ilyen messze vetődik a hagyományoktól. Hol vagyunk ma Arany, Vörösmarty, Szász, Ács szellemétől. Váradi Antal mondja a színészetről: » . . . a színész az interpretálására bízott alakba beleéli magát, azzá lesz, arra az időre, mig ábrázolja, szóval a legnemesebb emberi anyagból, az emberi létekből formál más alakot . . .< Hát miért tér át a színészet az állati élet legalantasabb helyzeteinek interpretálására ? Hibás az író, mert ilyent ír, a fordító, mert ilyent becsempész, az előadó, mert ilyent előad és a néző, ha nem ég ki a szeme! Petőfi mondja a színészetről, ha ... a jelennek biztos fövenyébe Le nem bocsátá hire horgonyát: Elmegy nevével az idő hajója És menni fog egy örökléten át! Magyar színészet — jő éjtszakát! Színházi műser: Vasárnap: Mágnás Miska (Falussy is föllép.) Hétfő: Monna Vanna. Kedd: Árvácska. HÍREK — Eg8r, 1924. szeptember 28 — A jutalomjáték. Régi és kellemes szokás volt a szin- társűlatok múltjában az, hogy a közönség kedvenc színészeinek az ő nevéről megjelölt előadás jövedelmét adták jutalmúl. A direktor szívesen adta, mert a kegyelt megkeresett már többet neki, mint amennyit így átengedni kész, a színész meg miért nem fogadta volna szívesen? Mostanában már — úgy látszott, hogy generációk fognak felnőni, amelyek a jutalomjáték fogalmára nem emlékeznek. Csak most kezdik suttogni Thália berkeiben, hogy Mariházyék egyik legjobbja: Falussy Ferenc, aki ma Baracsot adja a Mágnás Miskában, kap ilyen bűcsűjátékot. Falussy különben úri módon él, mert reggel félkilenctől este 11-ig rendez, próbál, pöröi, biztat, kérlel, győz és mosolyog. Pénteken «A vasgyároe»-ban lép fel utoljára. A társúlat sikereiben nagy része van Falussy tudásának és szorgalmának. Az egriek egy-kettőre megértették őt, a már régebben is ittjárt művészt. És vannak olyan számmal tisztelői itt, hogy jutalmul uem kell talán éppen egy búcsúesti deficitet kapnia. A nyíregyháziak köszöneté Nyíregyháza város polgármestere átiratot intézett azokhoz a városokhoz, amelyek magukat a jubileumi ünnepségeken képviseltették. — A polgármester a képviseltetésért hálás köszönetét fejezte ki. Az alispán utalja ki ezentúl a rokkantillet- ményeket. A pénzügyminisztérium rendeletet adott ki, melyben az eddigi sok bajt és kellemetlenséget okozó rendszert megváltoztatva az alispánokat hatalmazta fel arra, hogy a rokkantak illetményeit kiutalja. Az alispán a rendelet értelmében a rendelkezésre álló összeget már utalványozta is, amely azonban nem fedezi a szükségletet s további összegek folyósítására van szükség. A szüret a hegyeken javában folyik. A terméseredmények a meleg időjárás következtében csökkennek. A bzőíő roppant húsos és aránylag kevés levet ad. Az egér tovább pusztít és egyes helyeken sorszámra szüretel le. A szedők bére 35, puttonosoké 45, taposőé 70, fuvarosé napi 300.000 korona. A must ára 8500—9000 K. A kőbánya tolvaja. A tihaméri kőbánya följelentést tett ismeretlen tettes ellen, minthogy kőbányájából 250 darab számos követ, melynek értéke az egymillió koronát meghaladja, elloptak. A nyomozást megindították. ««n* seee eeeeeee» o—« 8»ee wgqnniwo»* at tut». *mmm**mm •>’*«»«»» A Szent Mihály-napi vásár. Megtartják a sertésvásárt is. Eger, 1M4. szept. 27. Ma, vasárnap, kezdődik meg a Szent Mihály-napi három napos vásár. Szinte bizonyos, hogy a zsidó ünnepek miatt a keresztény ünnepen: vasárnap lesz a vásár a legnépesebb. Mikor ezeket a sorokat Írjuk, már kezd népesülni a belső vásártér. Bazárotok, mutatványosok építik deszkaalkotmányaikat és a falusi szekerek százai jöttek a városba. Mint értesülünk, a vásár alkalmával feloldják a sertés-zárlatot is. Hogy ennek a gyors feloldásnak mi ez oka, nem tudjuk, de nagy baj lenne, ha a gszdaközönség adná meg az árát. Hisszük azonban, hogy minden óvintézkedés megtörtént arra nézve, hogy a köz kárát ne vallja a eertésvásár- tartás megengedésének. A lipcsei „DasSehwimmer“ az egri úszókról. A Lipcsében.megjelenő «Das Schwimmer» «Ungarn, Oesterreich und wir» c. cikkében megállapítja, hogy a magyar űszősport hatalmas lendülettel tör előre : »bewegt eich in aufsteigendes Linie.« Elismeréssel ír Béldi Lajos századosról, aki a csak Budapestre koncentrált úszősportot erős tevékenységével kifejlesztette a vidé keu is. Ez az elismerés kiséri a kis »nur 60.000 zählenden« Egert is, amely az utőlső esztendőben győzelmesen vette föl a versenyt Budapesttel, az idősebb Bitskeyről, aki úgy 100, mint 260 méteren úszott Németország ellen. A szezőn elején annyi fiatai úszó tűnt fel Egerben, hogy ma egész Magyar- ország arról beszél. A rövidtávúező Bárány a legjobb német úszókat «leszerelte« ét Szigritz, a »nagyon jő középtávűszó« a magyar 400 és 800 méteres bajnoki versenyeket megnyerte, majd az ifjabb hát- úszó Bitskeyről emlékszik meg, ugyancsak az elismerés hangján. A magyar vizi-pólő «portról megállapítja, hegy az jóval felülmúlja a németeket. (jb.) KIS HÍREK A NAGYVILÁGBÓL. Külföld. Trockij megfenyegette Romániát és a vörös hadsereg bevonulását ígéri, ha önként ki nem ürítik Besszará- biát. — Fegyverszünetről tanácskoznak a Sanghai körül harcoló csapatok. — Kína a Népszövetség elé akarja idézni Japánt, mert a fölkelőknek fegyvereket ad. — Coolidge elejtette a leszerelési konferencia tervét. — Erősítik az angol flottát. — Orosz bandák Besszarábiában öt községet elfoglaltak. — A német konzervativek tanácskoznak a kormányba való belépésükről. — A német kölcsönt október közepén bocsátják ki. — Kedvezően halad előre a spanyol offenzira. Magyarország A pénzügyminiszter erélyesen megcáfolta a hadikőlcsönök valorizálásának hírét. — A szalámi-botrány folytán szigorúan szabályozzák az értékpapír deponálását. — Eddig 25 milliárdot folyósított a kormány vidéki közmunkákra. — Ma tárgyalta a minisztertanács Ripka előterjesztéseit a drágaság letörésére. — Árad a Duna. — Török bizottság lovakat vásárolt Makón. — A pápa ős Mussolini fogadta a magyar képviselőket. — Ripka Ferencet üunepliK a Szent István társulatban. — Az F.T.C. véglegesen lemondott a bikaviadalok megszervezéséről. — Hó- man Bálintot Hódmezővásárhelyen baleset érte. SZÍNHÁZ. A rózsalány. Ha az élet riak arra adna jogot, hogy mindig szépet mondjunk egymásnak, akkor a paradicsomban kellene élnünk. Sajnos azonban, a kárhoza- tos pokolhoz lakunk közelebb. Ezért meg kell mondanunk, hogy mindaz, amit A rózsalány cégérével előadlak bárhol a világon: akár a magyar fővárosban, akár a franciában, nem szolgálja a színművészet célját. Destrukció. Karzati »Hogy voli«-ot üvöltő sakálok tetszésére utazó skandalum. A gonosznak mindig van annyi pártfogása, hogy beférkőzzék a világba; szükségtelen, hogy a sajtó abba a tévedésbe essék, hogy művészetként bírálja azt, ami visszaélés a művészet címe alatt. így kellene nyilatkoznunk akkor is, ha Eger kivétel volna ezzel a véleményével, amint, sajnos, egyedül kell állanunk sok egyéb kérdésben is. A nemzet talpköve a tiszta erkölcs. Olyan darab, amely csak kreténeket tüntet föl az erköles álláspontján, mely a kor legáltalánosabb bűnét egészen természetesnek és nyíltan sióvátehetőnek fogadja el, mely egöBZ felvonást hatósági engedélyhez kötött erkölcsr erdészeti üzem helyiségében játszat le, mely állatiasságot csempész elénk, nem a feltámadást remélő magyar színpadra való. Inkább süllyedjen el a magyar színpad, minthogy ilyen Párisből importált mételylyel rontsa az amúgy sem túlságosan «jó» ízlést. Tisztelet annak a szempontnak, mely a színtársulatot abban vezeti, hogy minden újdonságot be akar mutatni. De inkább magyar írók íróasztalban felejtett darabjait százszor nézni ripacsoktól, mint párizsi komiszságokat művészektől.
