Egri Népújság - napilap, 1924/2
1924-09-12 / 210. szám
2 LS24. szeptember 12. A szinügyi bizottság ülése, Páratlan műsorral folytatja előadásait Mariházy. Eger, 1924. szept. 11. Eger város képviselőtestületének szin- ágyi bizottsága csütörtökön tartott gyű lésében foglalkozott a Városi Színház ügy eivel A takarékossági tekintetek folytán, az ülésen kívül, a színházi tűzrendészet kér déseiröl is fontos kijelentések hangzottak el, amelyekre legközelebb rámutatunk. Mariházy Mikős színigazgató megelégedést, sőt meglepetést keltő műsort mutatott be A páratlan kedvességű Ar- váoslca után — melyet, mint Mariházy jelezte, Vaas miniszter is kétszer nézett meg — Palágyi Lajosnak és feleségének vendégszereplésével A bíboros, a Csitri, és Az ember tragédiája kerül színre. E kétségtelenül nagy teljesítmények után csütörtökön egy nobel-kabaré, péntektől pedig a Gyere be rózsám menne. A rá következő hétre A velencei kalmár, a 3 a kis lány, Süt a nap, Cserebere, a Rózsaleány kerülne előadásra, amit előreláthatólag III Richárd követne. Mariházy a bizottságnak azon kívánságát, hogy a közönségnek módjában legyen a műveltség megkövetelte daraboknak megismerése, előzékenyen veszi figyelembe, ámbár szomorú, hogy a «művelt» közönség pártolása a színház-látogatásban nem kielégítő. Olyanokat ismerünk, dúsgazdagok között, akik soha életükben sem voltak színházban Pedig a művelődés mindig áldozattal jár. A lipcsei árúmiiit a-vásárról. — Az Egri Népújság munkatársától. — II. Hogy a vásárról írjak : a belvárosban lévő kiállítási épületekben néhány ezer gyáros és kereskedő műt tja be textil, díszmű, konfekció és rövidáruit. Csak gummikabátgyárí fülke volt vagy 60 egymás mellett, óriási épülete van a kerámiai iparnak 458 kiállítóval csak az egyik nagy épületben és ezenfölül a Fleischermarkton mintegy 80 fülkével egy nagy pavillonban. A közönséges tösnegedénytől a finom, domborműves porcellánig mindent lehet itt látni. Az új ízlés a finom árúnál •sak a kézi festést becsüli, a finom, lágyvonalú ornamentikát, mely sem virágot, . sem állatot nem ábrázol, hanem ügyesen csoportosított színfoltokkal és főleg sok sok vonallal akar hatni — túltömöttség néikül. A díszítéseken sok a kobaltkék, arany s feketezöld. Üveg-díszműárukból óriási választék szerepel a vásáron, ebben viszont igen sok a rózsás kézifestés, szép, művészi kivitelben. Külön figyelmet érdemel az ékszervásár, mely egy nagy, négyemeletes házcsoport összes fülkéit betölti s a modern ötvösművészet kincseket érő remekeit mutatja be. Specialitása a vásárnak a tzőrmevá- sár, mely a belváros legnagyobb utcáján, a Brühlön zajlik le. Ennek az utcának úgyszólván minden üzlete szőrmeüzlet. A játékárúnak külön pavilonja van, s — képzelhető — rengeteg gyermeklátogatója. A papírból készült repülőgépektől a miniatűr forrőlégmotorokig látható ott mindenféle rendű és rangú játék. Sok benne a préselt papír s a »Vulkanfibre« árú. Nagyon értékes az Augustus téren lévő »Újdonságok és feltalálók vásárja.« Pénztelen feltalálók hozzák ide — sokszor igen szerencsés, de sok esetben értéktelen gondolataikat s itt keresik az összeköttetést a tőkével. — Sok szabadalom cserél itt gazdát, ahol láttam újfajta könyvkötést, — nagyon szellemes találmány, — féigáztüzelésű űj szobakályhát, kaszaőle ■í).ő készüléket, szélmotort, örök-itatóst s még sok mindent, — a legtöbbet csak leírásban s néhányat kis modellben. A dohányáruknak külön vásárépülete van, — ugyancsak a belváros egy nagy palotájában, ahol úgyszólván az összes dohánygyárak képviseltetik magukat. Látni itt a legfantasztikusabb alakú szivarokat' — a legtöbb nikotinmentss a ezért körjy- nyűek és üresek, viszont nem ártanak az egészségnek. Sokat lehetne írni a bútoripar csodálatos alkotásairól, a műiparcikkeir, kartonárúk, lakásberendezési «tárgyak, kosár és böröndárúk, könyvipari cikkek, könyvkötészet, irodaberendezósi cikkek, konyha- fölszerelési tárgyak, illatszerek s kozmetikai cikkek, kémiai-ipari gyártmányok, fésűk. kefék, hangszerek, főző és fűtősészü- lékek, grafihai árúk, képrámák, sportcikkek és kötélárűk, babák és babaalkatró- szek, dísz réz éo acélárúk, csomagolási anyagok, utiszükségleti tárgyak, márvány és bronz&rúk, csillárok, csokoládéé» kekszárúk, ernyők, botok, szíj és nyergesárúk optikai, mozgókép, fénykép, műszer, dro- guák, művirágok ás még sok egyéb cikk vásárjáról. Ezek közül a nagyobbak külön épületben vannak elhelyezve, a kisebb jelentőségű sikkek rokonság szerint csoportosítva. Feltűnően Bök az aluminium árú, különösen a konyhafelizerelóei tárgyakban. Jellemző az egész vásár arányaira, hogy pl. karácsonfadíszt 50—60 cég állított ki. A technikai és építőipari vásár a maga monstruózus méreteivel a legmerészebb képzeletet is fölülmúlja. A gépipar csodái, az autó és közie- kedés-ipar remekei, a villanyossági és rá- diőcikkek irtózatos halmaza, az építő-ipar teljesen újszerű, — gyors és speciális építkezésekhez szolgáló cikke, és gépei, a háztartás berendezési tárgyak , tüzelés technikai találmányok, mezőgazdasági eszközök és gépek, élelmiszer-ipari, textilipari gépek, fogászati és egészségügyi cikkek, bányászati és kohászati tárgyak, cipészipari cikkek és gépek óriási mennyiségben vannak képviselve, gondos elrendezésben. A »Minimax« gyár - reklámból - naponkint felgyújt egy vagyont érő faházat és egy szurokkal impregnált óriási máglyát, ezek óriási lánggal és füsttel égnek s ezután katonarendben kivonúl egy csomó minimax-egyenruhás ember a gyár készülékeivel s 5 perc alatt elolt mindent. Persze, ezer és ezer ember nézi végig az impozáns látványt Az épületek közt reklámképen a különféle kerékpárok, autók szaladgálnak Láttam olyan villamos kis kocsit, amelyik nekiroban egy nagy csoport embernek s mikor már csak nehány cm.-nyire van tőlük hirtelen — teljes derékszögben meg- fordúl. A kiállított gépek nagy része állandóan jár s kiálló felíratok hirdetik, ha egy-egy új konstruktió 3 -4%-al kevesebb tüzelőanyagot fogyaszt, mint a többi. Ez különösen érdekli a német közönséget, mert tisztában vannak azzal, hogy a versenyképesség csak megtakarítások árán emelhető e ők néhány V« megtakarítást a mai — szűkösen kalkulálható haszontételek mellett igen nagyra becsülnek. Mindennek dacára ma ők a külfölddel szemben nem versenyképesek, cikkeik 20—40*/«-al drágábbak; ennek oka a rossz szociális viszonyokban, a munkás sokkal rosszabb teljesítményében s a gyáriparra nehezedő súlyos terhekben, adókban van. A londoni megegyezést magukra nézve nagyon rossznak tartják. Azonban bíznak! Szaklapjaik diagrammokat hoznak a német gyáripar versenyképességéről, illetve a versenyképtelenségének néhány % os javulásáról, a munkások teljezílményéról « diagrammban szemlélteti a mindenkori helyzetet a »Konjunktur Beobachter.« Számítanak, kínlódnak, küzdenek, panaszkodnak, hogy nem tudnak eladni semmit ezen a vásáron, de csillogó szemmel beszélnek a jövőről, s biztosra veszik, hogy a tavaszi vásár már jobb lesz a hogy lassan vissza fogják szerezni a világpiacot ók még most is háborúra készülnek, a munka s kitartás lesz a fegyverük s a győzelmük biz- tes, mert tudnak dolgozni utólérhetetlen rendszerességgel. Ez többet jelent nekik minden üzleti géniénél. Van egy közmondásuk, amit szösze- rint betartanak : »Schaffen und Strehen, allein isi Leben.* Óh, mennyit tanúihatnánk tőlük! A Goldziher-emléktabla leleplezése. Mátrai Rudolf mondta az ünnepi beszédet Székesfej érvár, 1924. szept. 11. A Goldziher-emlékbizottság vasárnap délelőtt leplezte le Székesfejérváron a Goldziher emléktáblát. Az emléktáblán, amelyet Bory Jenő készített a következő fölirás olvasható: »Ebben a házban született 1850 június 22-én Dr. Goldziher Ignác kelat mélységeinek tudós kutatója, kinek munkáiban az egész művelt világ megismerte és megbecsülte a magyarság kulturális erejét.« Az ünnepi beszédet Mátrai Rudolf dr. ciszt. főgiran. igazgató mondotta. Beszéltek még Balogh Jenő dr. az Akadémia ős Áldássy Antal dr. az egyetem nevében. Legányi kapott megbízást a Vécsey-út kiépítésére. Megírta az E. N., hogy a Vécsey-út kiépítésére pályázatot hirdetett a város. A legutóbbi városi közgyűlés éppen az Egri Népújság információja alapján, Le- gányit bízta meg a Vécsey-út kiépítésével. A város és az útépítő vállalkozó közötti szerződésről Bayer Henrik, városi tanácsos, a következőket volt szíves mondani:
