Egri Népújság - napilap, 1924/2
1924-07-08 / 156. szám
Á,m hétköznap 1000, vaskmap 1500 korona, .Eger, 1924. jtklina B. kedd. XLI. evt 156. sa. befizetési dij posts! szMUtássaJ Egii hón. . 25.000 E j Égés* és félévi előfizetést «vjfpecérT* 78.000 K ' -— nem fogadunk el. — POLITIKAI NAPILAP. Felelő» szerkesztő: BBEZNAY IMRE. Szerkesztőség: Eger, Licenm. Kiadóhivatal: Líceumi nyomda. Telefon szám 11. Mérsékelt forgalom az aratási vásárban. Megfizethetetlen jószágárak. — Nincs vevő. — Mérsékelt kínálat. — Esett a textilnemüek ára. Eger, 1924. jűlius 7. A rettentő meleg néhány nap után hűvös reggelre ébredtek a vásárosok, akik már vasárnap, a délutáni órákban ellepték a Vásárteret. És még akkor azt hittük, hogy igen népes lesz az aratási vásár. Azonban csalódtunk, mert a kora reggeli órákban még elég csekély fölhajtás volt a sertés- és marhavásáron s csak valamivel nagyobb a lóvásáron. Az árak azonban minden képzeletet fölülmúlnak. A drágaság ördöge, mintha egy hatalmas utolsót akarna rúgni az embereken, mielőtt elvonulna az elpusztított, de már eszméletre ébredt országból. Persze, mindenki próbálkozik s a régi nagy árakon tartja jószágát. Azonban nincs vevő, s azok is, akik megkérik fejcsóválva mennek tovább. A kora reggeli órákban írjuk e sorokat s akkor, szakértők véleménye szerint a gazdák által kimondott ár, nem fogja tartani magát ■ eső tendenciával fog alakulni a vásár végéig, Sertésárak: Egy pár 6—7 hónapos malac 2 millió 400,000 K, egy féléves yorksirei 3 millió, 9 hetes párja 900.000 korona, öreg sertés D/a—2 millió. Kecske 800,000 K-tól 1,500,000-ig. A lóvásáron volt még aránylag elég élénk a kereslet. Lovat 3—7—12 millió koronáért lehetett kapni, a tehén ára 6— 10 millió, 1 pár ököré 22—30 millió. Éves borjút 3 millió koronára tartottak. A gazdasági cikkek piacán is élénk a kereslet. Különösen az aratáshoz szükséges eszközöket keresik. Faborona 65, villa 60, cserépfalui kaszanyél 30,000 K. 1 kocsi jászberényi mestertől 4 és fél millió, ócska hintó 4 és fél 7 millió. A kis vásártéren azonban már nagyobb élénkség uralkodik. Lelke van a vásárnak ; több a vevő, A különböző cikkek árai pedig a kővetkezők voltak : Teknők: 50, 80, 150 ezer, seprő 8000, puttony 75,000, fakanál 3000 K darabja, gyúródeszka 50,000, faedények 50,000 K- tól, 1 füles kOBár 30,000 K! A csizmadiák roppant kevés csizmát adtak el, a cipészeknél inkább a szandálokat keresték. 1 pár kis oipő ára 40, bakkancsé 100,000, szandálé 100,000 K. 1 pár csizma 500,000 K. Szita 30—75,000 K. Egy öltözet gyermekruha 200, férfi ruha 500 ezer K, A házi vászon métere 24, törülköző 28 ezer K, zsebkendő 6000, selyemharisnya 70, rövid harisnya 25, festő 20 ezer K. Angol ismertetés Károlyi hazaárulásáról. London. A Spektátor c. angol újság bírálatot közölt Jászi Oszkár angolra fordított emlékiratairól. Egy Angolorczágban élő msgyar ember, Torday Emil, válaszolt a könyv ismertetésére és a Spektátorban megjelent cikkében a következőket írja: Károlyit nem a külső körülmények emelték a kormányhatalom birtokába, hanem nagyon is nagy küzdelmet vívott a hatalom elnyeréséért, amit barátai óriási propagandájának köszönhetett. Ezek ugyanis sok embernek bebeszélték, hogy Károlyi Magyarországnak békét tud biztosítani. Ezt valószínűvé tette az a körülmény, hogy annak idején Károlyit a franciák szabadon bocsátották, míg másokat internáltak. Károlyi hatalomrajut&sa után teljesen szabadon cselekedhetett, senkisem helyezkedhetett vele szembe. A nép a bolsevizmust nem ismerte és nem ie kívánta, Károlyi mégis így írt akkori kiáltványában: «Átadom a hatalmat a magyar nép prolet&riátusának!» Kun Béla ismeretlen volt a nagyközönség előtt és a börtönben, ahová utcai izgatásért került, teljesen ártalmatlan volt. A bolsevizmuei, ezt az orosz lidércnyomást, nehány orosz foglyon kívül senki sem ismerte Magyarországon és ezt Magyarország Károlyinak — hogy t. i. gondolkodás nélkül kiszolgáltatott mindent Kun Béláiknak — sohasem bocsáthatja meg — t ezt Angliának sem szabad elfelejtenie. Éjjeli őrségen a viharban. Párád, 1924. július 7. Ma éjjel künn voltam éjjeli őrségen. Nem voltam ugyan szolgálatban, de azért kimentem. Fölkeltett az éjszaka. Benyúlt hozzám a kis kerek sátorablakon és megsimogatta a hajam. Lágyan, szerelmesen- Szivemig ért az újjá. Végighullámzott rajtam ez a simogatás. Kimentem. Odakünn a tisztáson zivataros hullással porzott az eső. Az Úristen a természet orgonáján kihúzta a vihar regiszterét és játszott rajta önfeledten. Újjai nyomán széles akkordokban harsant fel a Magasságok himnusza. Meggyujtottam a lámpásomat. Lassú, erőtlen szárnyalással szállt szét a fény és belesiműit a feketeségbe. Fölmentem a konyhasátorba. Leültem a ládák közé. Ott ült a két őr is. Lassan beszélgettek. Távolabb húzódtam. Szeretek ilyenkor egyedül lenni. A sátorponyván ritmusosan lüktetett át a zápor zenéje. Aprő dallamok párásodtak a levegőben. Akinek szive van, megérzi ezeket a lágy szimfóniákat. Én kitártam a szivem ablakait és fuladoző mohósággal szívtam magamba őket. Olyan lettem tőlük, mint egy kábult fejű görög is. Szétfaarmatoztam !elkemet a zokogó erdőre. Csillogó lett tőle a tisztái sok ezer fűszála. Szebben csengtek a patak ezüst tallérjai. Lassúbb lett az ég Bírása is. Messze tőlem, mint fehér köntösű angyalok, pihegtek a sátrak. Fölöttük, az Isten homlokán ki-kidagadtak a villám-erek. Borzalmasan szép volt ez a haragredős isteni homlok. Hosszasan néztem. Ilyenkor érzi az ember, a maga kicsiségét. Mi az ember a nagy éjszakában ? Kis fénypont. Ide-odaimbolyog s kioltja a szél. Volt; nincs. Mintha ott a sátrak mellett jönne valaki. Végigfeszül az erdőn a kíváncsiság. Lassan jön. Feketébb az éjszakánál. Szomorúbb a zokogó erdőnél. Lassan lépked lelkem szétterült bársonyán. Minden lépése súlyosabb s mindig jobban a szivembe mar. A két őrre nézek. Vájjon látják-e ók is ? Halk beszélgetésben ülnek. Nem látják. S ö csak jön, jön. Mint ahogy Krisztus jött a háborgó tengeren. Rám néz. Mennyi kacagás, mennyi bánat, mennyi ki nem sírt keserűség rezeg a szemében. Olyan az a nézés, mint egy kripta ravatalos sötétségében felujjongő fénysugár. Nem kérdem, kicsoda. ,'UgyiB tudom, érzem, hogy az utánunk síró magyar erdők lelke. Eljött onnan, ahol ahol az éjszaka csak bilincsekről zúg; oda, ahol a jövő fehér fátyolát szövögetik a cserkész fiúk. Eljött, hogy elhozza nekem, a szabad magyar erdőnek, a rab magyar erdők csókját. Csak jöjj, borulj a vállamra. A szived vére lüktessen belém. Hadd fájjon nekem is, ami téged éget; hadd legyek én íb könnyes szemű, ökölbeszorult magyar. Hadd ordítson föl bennem az őrület; Uram! Meddig tart még? De nem! És ha rám szakad az égboltozat, akkor sem! Te még szabad leszel ! Akarom ! Én, a szabad magyar erdő, a szabad ifjúság; a szabad magyar akarat, az égig lobbanó fény. Csak menj tovább. Vidd el minden árva magyar fának az üzenetem : »Szabadok lesztek!« A vándor eltűnt. Bementem a sátorba. Az éjszaka pedig tovább zúgta halál- sejtelmes meséit. Kapor Elemér Koháry-cserkész őrsvezető.
