Egri Népújság - napilap, 1924/2

1924-09-05 / 205. szám

Ára 1500, vasárnap 2000 korona. Eger, 1924. szeptember 5, péntek. XLI. évi. 205. s&.

Előfizetési di) postai száilit&ssai C«g hóra . 35.000 K ; Egéss it félévi előfizetést «eggedévre 105.000 K nem fogadónk eL ----P

OLITIKAI NAPILAP.

Felelő* szerkesztő: BREZNAY IMRE.

Szerkesztőség t Eger, Líceum Kiadóhivatal: Líceumi nyomda Telefon szám 11.

Emlékezzünk. ..

Felhívás az egri tanitónőképző ötven éves évfordulója alkalmából a tanítónőkhöz.

Pár napja kitárultak szerte az országban az iskolák kapui, hogy befogadják ragyogó szemű kis lakóikat, a jövő tanulni vágyó reménységeit. Kitárult az egri Angolkisasszonyok intézetének kapuja is és a hatalmas épület megtelt vidám leánysereggel. Ötvenedszer nyit ajtót növendékeinek a tanítónő képzőintézet s ez a jubileumi évszám megállítja a régi növendékeket, hálás emlékezésre készteti, beleringatja elmúlt, gyermekéveinek boldog örömeibe.

Álljunk meg és emlékezzünk ....

Emlékezzünk a r gyogőszemű 14 éves kisleányra, aki bátran és öntudatosan kéri a fölvételét: aligha tudja, milyen nehéz és felelősségteljes a hivatás, amely felé az első lépést most tette meg. . . . Emlékezzünk a vidám, ceinytevé diákévekre, amelyek még is megérleltek, megkomolyítottak bennünket. . . . Emlékezzünk a jókedvű, kacagó nagy gyermekek komoly óráira, amikor néha főllebbentette egy-egy gondos, nevelő kéz a jövő munkás képe elől a fátyolt és a lelkünk nagy kötelességeket sejtett meg és összeszorította a szivünket elkövetkező csalódások, szomorúságok előérzete. . . . Emlékezzünk meghitt, kedves órákra, amikor eltervezgettük a jövő életünket szépnek, munkásnak, áldásosnak, hasznosnak, jónak. . . . Emlékezzünk arra a boldogságra, arra a szinte belőlünk messze kisugárzó örömre, mikor a kezünkbe adták szerető kezek az oklevelünket: a kulcsot a fehérfalú falusi iskolába, a kulcsot a gyermekszivekhez.

Emlékezzünk, hogy ez volt az utolsó igazi gyermekörömünk.

Evvel lezártuk azt a csodálatosan szép kort, amelynek még apró szomorúságai is kedves, dédelgetett emlékeink. Azután szétszórt bennünket sz élet, egyik közel maradt a kedves Alma Materhez, a másik messzire sodródott tőle. A lelkét, vallásos, hazasz8rető szellemét ezer és ezer tanítónő vitte szét ötven év alatt Nagymagyaror- szág városaiba, falvaiba és adta át apró magyar sziveknek. Egymásról alig-alig tudva, dolgoznak a legszebb területen, a gyermekszívekben az egri Angolkisasszonyok tanítóképzőjének növendékei. Olykor-olykor találkozik egy-kettő és feléled a szive a közös kedves emlékek hatása alatt. De hol van egy olyan kapocs, amely állandóan összefűzné a lelkűket; hol egy olyan cél, amelynek elérése összedobbantaná a szétszórt sziveket?!

Kedves tanítónő testvérek, akik e sorokat olvassátok s kik velünk együtt a jubiláló intézet neveltjei vagytok, fogadjátok szeretettel azt a tervünket, amellyel egy ilyen összekötő kapcsot szeretnénk a testvérszivek közt teremteni.

A férfiszerzetesrendek volt növendékei évek óta diákszövetségekbe tömörülnek. Virágzó szervezetek a ciszterci, premontrei-, piarista stb diákszövetségek. Ilyenféle női szervezkedésről még nem hallottunk. Pedig bizonyára a női szivekben sem kevesebb a hálás emlékezés; bizonyára megvolt a vágy egy ilyen szövetség alapítása iránt, csak nem mondta még *

ki senki az első szót a kezdeményezésre. Lögyen ez a pár emlékező sző a kezdeményezés szava. Nem jövünk kész tervvel elétek. Előttünk is homályosan él még csak egy viruló szövetség képe, amely összehozza a szétszórt testvéreket a céllal, hogy egymást és az intézet tanulóifjúságát segítsék, támogassák.

Ennek h szövetségnek a megteremtése nagy, áldozatos munkát, a hasonló férfiszövetaégek tanulmányozását kívánná, — de hiszen vannak Egerben tevékeny, áldozatra kész úrbölgyek, akik bizonyára szívesen vállalnák ezt a nemes, kedves munkát. A szövetség megszületése nem is ezen fog múlni, hanem azon, hogy megmozdultok-e mindnyájan, tanítónő-testvérek ; megszeretitek-e, elfogadjátok-e az eszmét ?

Első és legfontosabb dolog volna tehát, hogy tudjuk : akarják e a szövetséget

a volt növendékek (akár működő tanítónők, akár nem); jönnek-e szívesen és hajlandók-e valami csekély anyagi áldozatra? Jó lenne, ha az egriek valamiképen megbeszélnék a dolgot, és hozzászólnának, akár hiriapi úton, akár személyesen a ta- nítőnőképzó igazgatóságánál, sőt a vidékiek is bejelenthetnék csatlakozásukat írásban. Pár hát alatt megláthatjuk, olyan-e a hangulat, hogy érdemes megkezdeni az előkészítő munkát. Szeptemberben alakúlő gyűlést lehetne tartani s az októberi jubileumi ünnepségen már némi eredményről is beszámolhatna az előkészítő bizottság.

Reméljük, hogy szavaink nem hangzanak el hiába és nemsokára megkezdődik a szervező munka, amely azonban már nem a miénk, hanem az arra megválasztandó érdemes egri szervező erőké lesz.

Pap Ida és Irén.

Macdonald a hírlapírók között.

Genf, M. T. I. Macdonald miniszter- elnök tegnap este 10—11 óra között fogadta a külföldi országok jelenleg Genf- ben időző sajtóképviselőit Azok a fesztelen kijelentések és válaszok, amelyeket Macdonald a hozzá intézett kérdésekre adott és amelyeket nem interjúnak, hanem általános irányvonalnak minősített, a következő körben mozogtak:

A Nemzetek Szövetségét, amely valamennyi kis államra nézve a béke legnagyobb reménysége, nem szabad veszélyes próbának kitenni, mert ha a Nemzetek Szövetsége összeroppan, akkor új háborús veszedelmek állanak elő. Macdonald a béke biztosítékának lényegét a védő eljárás kiépítésében látja.

Arra a kérdésre, hogy szankciókat vett-e tervbe a miniszterelnök azt válaszolta, hogy az angol kormány, a Nemzetek Szövetségének, egyezményi okmányát aláírta és az angol kormány nem szokta aláírását megtagadni. Már a beszélgetés későbbi folyamán a miniszterelnök hangoztatta annak a szükségességét, hegy a Nemzetek Szövetségének egyezményi okmánya a legszigorúbb vizsgálat alá vétessék.

A Nemzetek Szövetségének garanciális szerződési okmányára nézve Macdonald kijelentette, hogy az el van intézve. Megjegyezte azonban, hogy az amerikai szerződés-tervezet a probléma jó és hasznos oldalának tekintendő, de nem szabad minden szó nélkül egyik, vagy másik szöveg mellett dönteni. A saját javaslatáról a miniszterelnök holnapi beszédére való hivatkozással, vonakodott felvilágosítást adni, de ismét kitért az Amerika részvételével tartandó nemzetközi lefegyverezési értekezlet gondolatára.

Arra a kérdésre, hogyan fogja föl Európa legnagyobb részének lefegyverezé

sét, kijelentette, hogy a békeszerződések a lefegyverezést az általános lefegyverezés esetére mondják ki és hogy Anglia a békeszerződésnek nemcsak egyik vagy másik, hanem valamennyi rendelkezését be fogja tartani és keresztül kívánja vinni. A katonai ellenőrzésnek a Nemzetek Szövetségére való átruházását ugyancsak a ver- saillesi szerződés írja elő.

Németországnak a Nemzetek Szövet ségébe való balépéséről a miniszterelnök kijelentette, hogy úgy Németország, mint Oroszország belépését reméli. Macdonald kijelentései mindvégig erős pacifista jelleget viseltek magukon.

— A küszöbön álló napokban — mondotta — rendületlenül kell dolgozni a békéért.

Macdonald kijelentései még Herriot kijelentéseinél is jobban fölkeltették azt a benyomást, hogy Genfben a problémának még csak fejlődésében vannak és Macdonald még hosszas szakértői és bizottsági munkálatokra számit, ami saját jóakaratára vezethető vissza.

Már csaknem betelt az egri közigazgatási tanfolyam létszáma.

Eger, 1924. szept. 4.

Az egri közigazgatási tanfolyamra az 1924/25. tanévre már megtörténtek a be- iratásek. A közigazgatás vidéki szervezetében a szanálási határidő leteltével nagy szükség lesz, különösen a tanyák és falvak fejlődése következtében, új erőkre. Azokat szolgáltatja majd az egri közig, tanfolyam is, melyre ezúttal a következő 38 hallgatót vették föl:

Ádám János (Heves), Borsos József (Nagydobos) Budaházy József (Nyírbátor), Csiffáry Gyula (Homokterenye), Csirmaz Miháíy (Mezőkövesd), Deák Ferenc (Vácz- hartyán), Deme István (Hidasnémeti), Décse | Ferenc (Kölese), Dobos Jqnő (Tiszaföldvár), ' Fazekas Zoltán (Beregsurány), Gaál József