Egri Népújság - napilap, 1924/2

1924-09-03 / 203. szám

Eger, 1824 szeptember 3. szerda. XL1. evf. 203. m, # # # Előfizetési díj postai szállítással I 0p hóra . 35.000 K | Égés* it télévi előfizetést Stegpedévrc 103.000 K nem tosadnnk eU POLITIKAI NAPILAP. Felelős szerkesztő: BREZNAY IMRE. Szerkesztőség: Eger, Líceum. Kiadóhivatal: Líceumi nyomda. Telefon szám 11. A német kormányfő a hitélet mellett. Hannover, M TI. A német katoliku­sok 63-ik nagygyűlése alkalmából, amelyet augusztus 31-tól szeptember 2-ig Hanno­verben tartottak meg, a Katolikus Iskola Egyesület a városháza zsúfolásig telt kupola termében ünnepélyes gyűlést tartott. Dr. Marx birodalmi kancellár, akit a közönség lelkesen üdvözölt, beszéddel nyi­totta meg a gyűlést és a többek között ezeket mondotta : — Nem mint birodalmi kancellár, hanem mint a Katolikus Iskola Egyesület elnöke nyitom meg a gyűlést. Üdvözlöm önöket szívből. Mély hálámat fejezem ki ez osnabrücki püspök űr iránt aki évek sora óta az iskola-egyesület igaz barátjá­nak és pártfogójának bizonyult. Katolikus püspökeink tevékenységükkel és minden nemes ügy támogatásával adtak bizony­'--*«*•*•* « Már közel a német kölcsön is. London, M. T. I. Angol pénzügyi körökben azt hiszik, hogy a német jóvá­tétel! kölcsönt szeptember 15-én fogják jegyzésre kibocsátani. London, M. T. I. A lapok közlése szerint a német kölcsönt október 15-én Newyorkban, Londonban és a kontinensen, beleértve Németországot is, egyidejűén bocsátják ki jegyzésre. A kölcsön mintegy 8°/o-os kamatozású lesz. A kölcsön felet valószínűleg Amerika jegyzi; a kontinens egynegyedét Anglia pedig a hátralévő részt. A kölcsön tekintetében nincs semmi kétség. Londonban a kölcsönt az Angol Bank bocsátja ki. ságot meleg odaadásukról. Egyházunk, hazánk is Németországgal szemben. — Az 1911-ik év óta minden katoli­kus nagygyűlés az iskola egyesület nagy­gyűlésével volt kapcsolatos. Hannowerben most először gyűléseznek Németország katolikusai és így magától érthető, hogy érzésünk .Hanncwer férfiénak nyugvóhe­lye falé irányúi, «kinek oly rendkívül so­kat köszönhetünk. — Windhorst sirjára gondolok, aki egész életét a nép, a haza és az egyház szolgálatába állította. A birodalmi kancellár ezután az egy ház és az iskola viszonyát hangoztatta Erélyesen ellene fordult a mai idők hitet lenségánek és hangsúlyozta, hogy az is kólák keresztény szellemét fenn kell tar tani. — A kancellár beszédét élénk tét széssel fogadták. Új rangbeosztas lesz a honvédségnél. Budapest, M. T. I. A kormányzó el­határozta hogy a m. kir. honvédség tény­leges állományában a rangfokozatokat megváltoztatja, a hadnagyi rangfokozatot megszünteti, továbbá, hogy az alhadna­gyok zászlósok lesznek, végű! pedig, hogy az altisztek legkiválóbbjai számára rang­osztályba nem sorolt alhadnagyi rar gfo­kozat létesíiteseék A rangfokozatokat a következőképen osztják be a rang-osztá­lyokba: 1. rangosztály: tábornagy ; 2. gya­logsági tábornok és igy tovább ; 3. altá­bornagy ; 4. tábornok ; 5. ezredes ; 6. al­ezredes; 7. őrnagy ; 8. százados ; 9 főhad­nagy ; 10. a meglévő hadnagyok ; a zász­lósok a 11-ik rangosztálycan sorakoznak. Emberáradat Genfben. Genf, M. T.I. A Nemzetek Szövetsége ülése iránt megnyilvánúlő nagy érdeklő­désre jellemző, fcogy szombaton és vasár­nap 22.000 ember érkezett Genfbe. A kül­földi lapok részéről 200 hírlapíró jött el, hogy kimerítő tudósításokat küldjenek lapjuknak. A figyelem főleg Mac Donald felé fordult, aki — hír szerint — új világ- báke-tervet fog a Szövetség elé tf-rjeBzteni. A palermói katolikus nagygyűlés és Magyarország. Palermo, M. T. I. Stefani. Tegnap nyitották meg ünnepélyesen a hatóságok képviseletével az egyetemes katolikus nagy­gyűlést. Monsignore Mini igen nagy lel­kesedéssel fogadott beszédében négy el­ismeréssel adózott Magyarország hithűsége iránt. A Bornemissza-cserkészek üdvözlete a koppenhágai győzőknek. Eger, 1924. szept. 2. A magyar cserkészek, mint megírtak, nagyszerű győzelmet arattak a koppenhá­gai cserkészolimpiászon. A győző* a na­pokban tértek vissza a dicsőséges külföldi útról s megérkezésükkor melegen ünne­pelte őket ez egész főváros. A cserkészteetvériségből kifolyóan az I Egri Bornemiesza-cstrkészcíapat is üdvö- í zólte a győzteseket, a Következő levelet ■ intézvén a cserkészszövetséghez: Kedves Cserkész Testvéreink ! A ma- ! gysr cserkészek nagy küzdelmét elindu- ! lástok pillanatától állandóan éberen fi- ; gyeltük. Győzelmeteket inegilletődve öröm- ! mel olvastuk. Legyen ez a győzelem a Emlékezés az Egri Önkéntes Tűzoltó és Mentöegyesület ötven éves múltjáról.*) Az öröm és a bánat úgy egyeseknek, mint a kisebb vagy nagyobb közösségek­nek életében egyaránt váltakozik. Vannak szomorú emlékű dátumaink és vannak olyan napok, amelyekre jól eeik visszaem­lékeznünk. A rómaiak például mindenkor »dies nefastus« nak — gyásznapnak tar ották február 23-dibái, amely napon 477-ben Kr. e. Cremera mellett 305 Fahius esett el a veiibeliek fegyverétől. — És nálunk, ma­gyaroknál, ki emlékeznék megilletődés nél­kül április 12-dikére, a végzetes muhi-i tatár-ütközet napjára ; vagy augusztus 29. napjára, amikor 1526-ban Mohács mellett törökök ásták meg a magyar nemzet sír­ját. Ilyen dies nefastus augusztus 13., a világosi fegyverletételnek, október 6, az Eradi kivégzéseknek b legutóbb a trianoni béke aláírásának évfordulója. Egernek, szűkebb hazánknak, is van­nak ilyen gyásznapjai. Nem is említve a tatár, a huszita, a Dőzsa-féie lázadás és a török rémes pusztításait és öldökléseit, hogy csak a nagyobb katasztrófákat em­lítsem : 1813. szeptember 11-én, 1814-ben febr. 22-én és aug. 15-én, 1878-ban aug. 31-én és szept. 27-én nagy árvizek ; 1800-ban *) Bresnay Imre vm. tűzrendészet! felügyelő, az E. N. felelős szerkesztőjének ünnepi beszéde a jubiláns díszközgyűlésen. aug. 23-án és 1827-ben aug. 26-án óriási tűzvész pusztított városunkban. E kőt utóbbi katasztrófa mai hozzávetőleges ér­tékben 36 billió 551 milliárd és 904 millió korona kár. Hátha még figyelembe vesz- szük a pénz értékének akkori nagyságát a világháború előtti értékéhez viszonyítva ! Ilyen nagy lűzvész pu-z ílott most ötven esztendeje 1874. jut. 3 án is, ami­kor a mai Kossuth-tér egész északi vona­la : a Rácz Pálné-, a Schärpe-, a Perger- és Teutseher-féle házak mind a tűz marta­lékai lettek. Ámde nincs olyan bánat, amelyből öröm is ne fakadhatna. Ez a legutóbbi gásznap is üdvösségéé eredményeket ho­zott. Eger megriadt lakossága ugyanis — ez akkori virágzó Egri Torna-Egylet kezdeményezésére — már hat nappal ké­sőbb, tehát jul. 9-én, népes értekezletet tartott, amelyen kimondották, hogy meg kell aktkítani az önkéntes tűzoltó egyesü­letet. És az ige hamarosan testté lön, mi­vel tegnap (aug. 30-án) múlt fél évszázada már meg is alakult az Egri Önkéntes Tűz­oltó Egylet 150 működő taggal, sőt szep­tember 5 én tisztikarát is megválasztotta. Evvel egyike lett hazánkban a leg­első önkéntes tűzoltóságnak s hamaro­san virágzó is, amelynek áldásos működése mindjobban éreztette jótékony eredményeit. És itt a köteles kegyelet haDgján em­lékezem meg városunk egy érdemes, egy- j szerű po’gáráról, Salamon Antal bádogos ' mesterről és alparancsnokről, aki az egész ötven éven át állandóan szorgalmas, lel­kiismeretes működő tagja volt az egye­sületnek s az isteni Gondviselés különös kedvezéséből — egyes egyedül — ma is az. Rajta kívül életben vannak még a lel­kes alapítók s hosszabb vagy rövidebb ideig példásan működő tagok közül: Al- torjay Sáodor ügyvéd, Bárdos István ny. tisztviselő, Csókás István ügyvéd, Fischer Lajos kereskedő, Jankovics Adolf nyug. várm. ügyész, Jankovics Dezső ny. polgár- mester, Kánilz Dszső takarékp. vezérigaz­gató, Klein Lipót kereskedő, Liptay Endre Ítélőtáblái ny. bíró, Salamon Miksa keres­kedő, Sír Lajos nyug. városi számvevő és Steinhäuser Rafael kereskedő. Valamennyi­en méltók arra, hogy mint úttörők előtt tisztelettel és hálával hajoljunk meg. Ezt annál inkább megérdemlik, mert ezeknek az úttörőknek sok balitélettel kel­lett megküzdeniök! Eleinte minden tűz­eset lelki megpróbáltatás is volt egyszer­smind. Az egyszerű nép gúnyolta, sőt dur­va, sértő kifejezésekkel illette az érdeké­ben önzetlenül verejtékezőket. Az egyesü­let levéltári adatai szerint az is megtör­tént nem egyszer, hogy tettel bántalmaz­ták az önkéntes tűzoltókat. Annál nagyobb az érdemük, hogy nem csüggedtek; annál jzebb, hogy nem kedvetlenedtek el, hanem — valódi nagy lélekkel — példát adtak a közért vbIó ne­mes lelkesedésre, sohasem felejtve el gyö- I nyörű jelmondatukat: »Becsületből a köz­jóért /«

Next

/
Oldalképek
Tartalom