Egri Népújság - napilap, 1924/2

1924-07-01 / 150. szám

I I X MiíífU NKPUJSAU 1924. jűlíue 1. Meleggé,« bensőséges voll a búcsú a jő pásztortól, akit kicsik és nagyok, sze­gények és gazdagok egyformán szerettek. A képviselőtestület nevében Magnin Al­fréd főjegyző, a Hangya képviseletében Simonkovios Sándor búcsúzott, a Hangya jubiláris diszalbumát nyújtva át a község­beli szövetkezet alapítójának. A tanító­testület nevében Jurassza Endre igazgató mondott búcsúbeszédet. Végűi Bátor Gás­pár adminisztrátor búcsúztatta az ősz papot hitközségétől, melyet 30 éven át | Eger, 1924. június 30. A líceumi elemi iskolák záróünne­pélye az eiőra meghatározott időben és lapunkban már közölt rendben vasárnap ^ folyt le. A Liceum díszterme nagy közön­séggel telt meg. Az elsők között láttuk Farkas Gyula dr. apátot és kanonok-plé­bánost, az iskolák igazgatóját, továbbá Rusztek Károly kir. tanfelügyelőt, az iskolaszék tagjait és számos szülőt. A bő és tartalmas műsor színes énekei, hangsúlyozott szavalatai közben Kelemen Lajos igazgató tartott évzáró jelentést. Két IV. o. t. búcsúzó beszéde után Farkas Gyula kanonok lépett az emelvényre : — A szülőké a gyermek, vér szerint — mondta. A szülők kebléről levett gyer­meket a tanítók ringatják térdeiken. Majd átveszi őket az Egyház. A szülők óhajtása, hogy gyermekük boldog legyen. Sokan azt tartják, hogy a boldogság olyan, mint a szivárvány: elérhetetlen. Pedig három lépcsőfokon elérhető. Az első lépcső a tiszta családi tűzhely, a második a vallá­sos iskola, a harmadik a templom. Aki ehhez segítette gyermekét, az mindent adott neki. A záróünnepet a Himnusz fe­jezte be. Az áll. polgári iskolákban -is szép közönség előtt és nagy érdeklődés mellett íolyt le az iskolai évzárás. Az énekkar nyitotta meg a Himnusszal, majd a távozó növendékek nevében mondott szép beszé­det egy leányka és egy fiú, melyre meg­hatóban válaszolt Keller Aladár igazgató. Ugyancsak 6 terjesztette elő az éves je­lentést, melyből megtudták, hogy a két iskolának mintegy 500 tanulója volt az elmúlt évben. Sajnálattal állapította meg a jelentés, hogy a két iskola helyiségei szúkek és egyébként sem megfelelőek. Pedig ennek a szépen fejlődő és különö­sen az újabb időben erős emelkedésben levő két iskolának fejlesztésére nagy szük­ség van. Ez ugyanis a gyakorlati pá­lyákra készülő ifjúság nevelésével, taní­tásával foglalkozik. A jutalmak kiosztása után az ének­kar fejezte be a szép ünnepséget, melyen sok szülő volt jelen, jeléül annak, hogy komolyan kezdenek érdeklődni az iskola iránt. A főreáliskola zárőünnepélye a cser­készzászló avatása után, a pénteki szá­munkban közölt műsor szerint pergett le. Érdekes pontja volt Sávoly, Milassin és Tömösközi szavalata. Hevesi György I. o. t. édes anyjának, Hevesi Gusztávnénak, »Egri diák« című versét adta elő. A zárőünnepély után kapták kézbe a tanúlók az évvégi osztályzatuk mellé az intézet értesítőjét. Ebben Vucskits Jenő tanár értekezése kelt föltúnést. vezetett és emlékül remek ezüst olvasót nyújtott át. A meghatóan őszinte búcsúbeszédekre a plébános külön-külön válaszolt, nagy szeretettel szólva a község minden lakó­jához. 25-én este távozott el községéből Less Lajos plébános a megszállott területen levő Apátűjfalura. A vasútnál minisztránsa, a szívgárdísták szónoka és a község sok- sok lakója búcsúzott meleg szeretettel tőle s zokogás közt lobogtatott kendőt a kiro­bogó vonat után. A r. k. fiú felső keresk. iskola záró- ünnepélye igen eredetien és igen magas színvonallal folyt le. Az ünnepély műsora a közönség türelmével számoló, tehát mér­téket tartó és érdekes volt. Az énekkar Hiszekegy-je és Stokker Kálmán (III. évf.) szavalata után Lenárt János tanár foglal­kozott egy nagyon megszívlelni való kér­déssel. Óriás Nándor dr. felső keresk. isk. igazgató igen szellemes és nagyon logikus záróbeszédet mondott Szellemesen okolta meg a Liceum 2 emeleti folyosó aulájában való ünnep­lést. Nincsenek még teljes ünnepeink. Át­meneti helyzetben élünk mi magyarok. Célszerűség a kereskedelmi életfelfogás alapja. Szabad levegőre van a kereskede­lemnek szüksége. Ma csak látszatbék<* van. Harc folyik nemzetek és egyének között. Ez utóbbi­ban nem minden fiú tudta megvívni az elsők helyét. Nagyobb látókörre, világlátásra lesz az ifjaknak szükségük. Hogy erre képe­sek legyenek külföldi nyelveket kell tud- niok. Ezeket gyakorolják a szünidőben és önként legyenek vallásosak. Bőhm János prelátus kanonok érseki biztos kiosztotta az igazgatótanács ju­talmait. Még egy szavalat és karének követ­kezett és bezárult egy reális irredenta ünnepnek is beillő záróünnep. Újabb találkozás és komoly szó a Leány klubról. Eger, 1924. június 30. Újra találkoztam azzal a tiszta tekin­tetű leánykával, aki múltkor a Leányklub hirével megbúeított. Ki volt sírva a szeme. — Miért olyan szomorú ? — Mert itt az útcán a felét sem tud­tam elmondani annak, amit akartam és most ferdén látják az újságból a Leány­klubot. — Ez baj. De van-e olyan baj, amin egy egri leánynak jóakarata nem segíthet? Be fogjuk fejezni a félbe hagyott monda­tát és a Leányklub igazához fog jutni. Igen, de előbb mondja meg, hogy mi volt az az elhallgatott tanácsa, amit azért nem írt meg, mert nem volt jelen a be­számolón. — Azt nincs okom elhallgatni. Azt gondoltam ugyanis, hogy ha a Leányklub nem tudna harmóniában célt érni, volna arra kitűnő orvosság. — Ugyan micsoda ? — A télen találtunk rá. A Szooz. Miez* sziő egyik előadásán hallottunk egy igen kedves előadást a magyar női lélek har­móniájáról. A magyar leányoknak ilyen lelkületű vezetést kellene a maguk részére biztosítani és boldogok lennének egyéni­leg, otthonukban, meg a társaskörükben is. — Kire gondol ? Talán Mária nénire ? Aki az otthon művészetét ismertette a télen ? — Igen. — Nagyszerű ! — felelt mosolyogva. — Valóban ezt gondoltam. — Hiszen ez nálunk meg is van. Ez az, amit nem tudtam itt a Fő-utca reggeli forgatagában elmondani. — Hanem akkor baj van ! így nem lett volna szabad félben hagyni a történetet I — Baj ! De előbb mondta, hogy min­dent helyre lehet hozni. Hát először is igazítsuk helyre a dolgokat. Az elnöki be­számoló így szólt: >A klub célja nem külsőleg észlelhető produktiv munka, ha­nem a belső, a lelki harmóniának kialakűlá- sa.« Ez azt jelenti, hogy a Leányklub nem ffoglalkozik jótékonysággal, szegények lá­togatásával, betegek ápolásával stb. sem pádig műkedvelő előadásokkal vagy jóté­kony táncmulatságokkal, hanem öntuda­tos, komoly, művelt, munkás, nőies nőket, hivatásos háziasszonyokat, feleségeket és anyákat akar nevelni a jövőnek. Ennek a munkának külsőleg észrevehető eredmé­nye egyelőre még nincsen és 10 hónapi tevékenység után még nem is lehet. — Hiszen ez nagyon szép és ritka dolog és mindenki annak tartja, aki igazi nőies lelkületet keres a leányokban ! — Ugy-e igaz ? És ezért is volt kez­detben aggodalmunk, hogy talán itt nem egyeznek meg a különböző természetek. Csakhogy ezen nagyszerűen segített Má­ria néni ! — No ez kellemes. És mi volt az eredmény? — Igen szép eredményi Csupa ön­magával harmonikus, lelkileg müveit, in­telligens leánylélek találkozott a klubban. Ezt Mária néni .a családiasabb tónussal hozta létre. A nagy létszám helyett kisebb csoportokkal foglalkozott. És mi megsze­rettük leánytársainkat, de megszerettük Mária-nénit is. Most azután olyan a har­mónia mint a pinty ! — Ez igazán kedves. Ez az, amire ma a müveit osztály leányainak a legna­gyobb szüksége van. Ez olyan intézmény, amit nem tud adni az iskola és hasonlót a család is csak akkor tudna nyújtani, ha mindegyikben egy egy igazi Mária néni volna a család lelke. Szeretet, sok szere­tet, kiváló érzék, szóval valódi magyar nagyasszonyi lélek kell hozzá. És, minthogy ez a kincs a Leány­klubnak ma birtokában van, ennélfogva csak szerencsét kívánhatok a klubnak. Mennyire sajnálom, hogy a múltkor magam nem találtam ki ezt a folytatást, hiszen ez a tiszta tekintet, az az őszinte hang csak ezt jelenthette. S ekkor eltért utunk. Én pedig őszintén örvendettem, hogy az egri leányok klub­járól ilyen jő hireket hallottam. És — el­határoztam — ha még egyszer kaput nyit­nak, bizony betekintek. Meggyőződtem: hogy az igazi lányoknak ott a helye. A borforgalom. Eger, 1924. június 28. A Borászati Lapok legutóbbi száma írja, hogy bizonyos csend uralkodik a pi­acon, ami főleg annak tulajdonítható, hogy a helyzet teljesen bizonytalan. Az idei ter­et* Záróünnepélyek napja. REVÍZIÓ 1997 REVÍZIÓ 2011-

Next

/
Oldalképek
Tartalom