Egri Népújság - napilap, 1924/1

1924-04-04 / 79. szám

2 mm wepüjsAö 1924. április 4. „Egyelőre“ nem lesz közvetlen kocsi Budapest—Eger és Budapest—Gyöngyös között nemcsak értesültek az Ön jubileumáról hanem számon is tartották a jubileum dá tu mát. Hiszen kezdő színész korában a váradi fabódé kulturhistőriás rivaldája látta az Ön kibontakozását, amikor Vend- rei Ferenccel, Rózsahegyi Kálmánnal, F. Kovács Gyulával, Szentgyörgyi Istvánnal, Réthy Laurával, Laczkő Arankával, és Turcsányi Olgával együtt indultak a vidé­ki színészet arányait elhomályosító szárny­csapásokkal országos, sót európai jelen­tőség felé.« Janovies Jenő természetesen meghatott­sággal tesz eleget a nagyváradiak kérésé' nek s április ötödikén meleg és meghitt ünnep lesz Nagyváradon. Súlyosan megadóztatják az erdélyi házi­ipart is. Az adókivető - bizottságok túl­zott kirovása ellen újabb panaszt emeltek a kolozsvári kereskedelmi és iparkamará­nál A háziipar űzői, akiket a hatóságok eddig intenziven támogatták és zárt gaz­dasági körzetet alkottak, panaszolták el ezt a sérelmüket, hogy az új adókiveté­seknél a bizottságok súlyos összegű adók­kal sújtották. A kamara vezetősége in­terveniálni fog Simionesou pénzügyi ve­zérigazgatónál az erdélyi háziipar súlyos megadóztatása ellen. A fagyott tőke metszése. fiálffy János igazgató népszerű előadása. Az emberemlékezet óta sem tapasz­talt szélsőséges téli időjárás után nagyon helyénvaló volt az a szakelőadás, amit Gálffy János szőlőszeti és borászati igaz­gató tartott Éger szőlősgazdáinak. Vasár­nap, a városháza nagy termében vagy 80—100 hallgatót összetereltek a hegy­bírók. (Sajnos, az egyszerű hirdetés nem vonzza még a jő felé kényelemszeretetétől haldokló népünket.) A tavaszi szőlőmunkák legfontosabbiká­ról, a tőke metszéséről szólt. Megemlítette azokat a hibákat is, amik ezen a vidéken dívók. A szőlő metszést nem megfonto­latlanul, hanem csak a tőke állapotának alapos megbírálása után szabad végezni. Az erőteljes tőkét metsszük jobban vissza] Erötelen fejlődésű tőkét 3—4 szemes csapra hagyjuk meg. Mondhatni, hogy az eddigi metszéseknél erre nem vigyáztak. A fagykárok után még egyébre is kell vigyázni. Meg kell figyelni a tőkét, jó e rajta a szem ? Kár volna a megma­radt kevés ép szemet levágni! Ezért most kivételesen 6—7 szemes csapra metszük a tőkét. Május közepén meglátjuk, melyik hajtott ki és akkor a termés nélküli felső hajtásokat letördössük. Ezzel azt a termést mentjük meg, amelyet a meggondolatlan metszéssel ki­zárnánk. Szólt még arról is, hogy az oltványok kiültetése iskolázás nélkül káros. Az is­kolázás kell, mert utána állapíthatjuk meg biztosan, hogy teljesen összeforrott-e az oltvány, amit a kiültetett tőkén azért nem állapíthatunk meg, mert azt nem foghat­ják a kezünkbe és nem csavargathatjuk sem nem férhetünk hozzá, mert a föld alatt ez lehetetlen. Az előadást szívesen hallgatták a megjelentek, kik közül Gröber Jenő mon­dott szives köszönő szókat a kitűnő elő­adásért. Alkalomszerűen még több tárgyról is lesz hasonló előadás. Legközelebb a válo­gatásról. Eger, 1924. április 4. A Budapest—Eger, Budapest—Gyön­gyös közötti közvetlen vasúti kocsi ügye már szinte az unalomig foglalkoztatta a vármegyei és városok hatóságait. Isten tudja, hány isntancia ment már ebben az ügyben Miskolcra — mindig csak elutasí­tásban volt részünk s legfeljebb szép szó­val, ígéretekkel utasítottak el bennünket. Nemrégiben a Miskolczi Kereskedel­mi Iparkamara is foglalkozott ezzel a kérdéssel és előterjesztést tett a Máv. Igaz­gatóságának a Budapest—Eger és Gyön­gyös között járatandó közvetetten kocsik tárgyában. A Máv. igazgatósága válaszá­ban közli, hogy a román megszállás al­kalmával a Máv. kocsiparkjában szenve­dett nagymértékű veszteségek s az ország súlyos pénzügyi helyzete miatt eddig pó­tolhatók nem voltak. Ennek folytán még a forgalomba helyezett személyszállító vo­natok részére szükséges kocsik kiállítását is csak a legnagyobb nehézséggel tudja a a máv. biztosítani. Még kevésbbé van módjában ama kívánságoknak megfelelni, amelyeket közvetetten kocsik tekintetében már igen sok oldalról intéztek hozzá, mert ezek kielégítésére jelentékeny kocsi-több­letre lenne szükség. A kocsihiányon kívül nem csekély akadályt okoz az a nehézség is, amely Eger, 1924. április 8. Két magyar élet találkozott Eger legelőkelőbb magyar űri házában. Az ér- Bek palotájában, a Kát. Kör helyiségében. A mindig magyaros zajú kártyaterem asz­talai döngöltek az ütésektől és a megszo­kott magyar űri függetlenség hangos öröme jelentkezett, ha bejött az ultimé. Ez a régi magyar világ nem látszott tu­domást venni arról a másik magyar élet­ről, mely a szomszédos nagyteremben hivatásos lelkületű magyar nők együtte­séből nyiladozik, fakadozik. Ennek a nehezen tavaszodé magyar kikeletnek útrakeli fecskéi hirdettek tavaszt, magyar tavaszt, az egriek között, akik — egészen bizonyos — a meleg sugarakat maguk is várják. Cecilia nővér hozott a Szoc. Missió virágos központjából tavaszi vetőmago­kat, hogy azokat egri nők sziveinek’ virágos kertjében alátakargassa. A csonkaországi legszerencsétlenebb magyaroknak, a fog házak letartóztatottjainak térítő-küldöttje ez a nővér, aki egy igazságot vált meg­győződéssé. Aki megbotlott, az még föl- emelkedhetik, ha a becsületes társadalomi igyekszik erre képessé tenni. Nem mindig bűnös az, aki szerencsétlen. A letartózta­tottaknak is van lelkűk, csakhogy a sze­rencsétlen sors tette azt elhanyagolttá. Beszámol azokkal a sikerekkel, amiket a Missiő erkölcsiekben és anyagiakban úgy a fővárosban, mint néhány vidéki büntető otthonban már eddig is elért. Lélekneme­sítő előadások, munkaalkalmak, egyéni szerencsétlenségben való önzetlen és bi­zalomkeltő közeledés a letartóztatottak felé, javító hatással voltak még a ciniku­különösen télen, a közvetetlen kocsik át- sorozáBával jár, főleg pedig az oly helye­ken ahol az átsorozásához szükséges tar­tózkodási idő kevés, vagy ahol tartalék- mozdony nincs és a vonat mozdonyával kellene tolatni, avagy ahol tartalékmoz­dony rendszeresítve van ugyan, de azt attól a munkától kellene elvonni, amelyet a legmesszebbmenő takarékossággal meg­szabott tartalék mozdonyok csak a leg­teljesebb kihasználás mellett tudnak el­végezni. A háború előtti időben egyébként Budapest—Gyöngyös között közvetetlen koesik nem jártak. Budapest—Eger között közlekedett ugyan ily kocsi, azonban a gyenge kihasználás miatt azt is be kellett szüntetni. Az igazgatóság végül biztosítja a kamarát, hogy az utazási igények foko­zottabb kielégítésére a súlyos helyzet da­cára minden lehetőt elkövet a Máv. S ha a viszonyok javulni fognak, a közvetetlen kocsikat oly viszonylatokban, ahol ilyen­nek közlekedése indokolt lesz, újból be­állítja. De mindaddig, amíg ehhez a szük­séges eszközök nem állnak rendelkezésre ; amíg azzal csak a nehézségek és kiadások növeltéinek: a közvetetlen kocsik alkal­mazása iránt időnkint fel-felűjuló kérelmek: elől kénytelen elzárkózni. sokra is. Ajánlotta ezeknek meghonosítá­sát nálunk is. Tetszéssel és tapssal fogadott gördü­lékeny előadását Éva nővéré követte. Itt a bölcseletben is készségesen el­mélyedő igen nagy képzettségű lelkei hölgy és rutinos szónok érvelt, kápráza­tos szókinccsel. — Van-e szükség szociális munkára ? kérdezte. Széchenyi mondását: Magyar- ország lesz, a hit, bizalom, szervezés és munkafelosztás segítségével való dolgozni tudás kérdése valósítja meg. Németorszá­got a tiszta családi élet tette naggyá. Nem szabad összetöpörödnünk! Szilárd karak­terek is meginognak, ha kedvezőtlen a közszellem. Szükséges tehát a szoc. munka, mely nem luxus, hanem olyan, ami keli! Az élet által mutatott irány, mely háborgó vészben tengerparti jel gyanánt áll. A közszellem javítását nem az anyagi erő dönti el. Ha az élet zátonyára sodort magyar családokat gyakran látogatják, az többet segít, mint az anyagi segély, mert önérzetet ad. Ne tekintsünk mindig a kel­lemes múltba, mintha nem mernénk a jö­vővel szembeszáilni! Nem szoktunk a nél­külözésekhez. Tekintsük a kis Hollandiát páratlan szervezettségével. Népgondozás kell. Ez áldozatot követel, mely a lelkiek­ben téríti meg jutalmát. A társadalom ba­jait nem szabad átsiklő tekintettel nézni. Abból nyer tartalmat az irgalmasságra kész keresztény lélek. Lelkünk az áldoza­tok melegében érlel dús eredményeket a társadalomnak. Az Urnák dolgozunk a társadalomért. Áldozatos lélek úgy érzi: »Az én igám könnyű és gyönyörű.« Hetényi Gyula dr. zárta be az utolsó Két nővér — és új magyar világnézlet. A Szociális Misszió kultúr délutánjainak bezárcja.

Next

/
Oldalképek
Tartalom