Egri Népújság - napilap, 1924/1

1924-06-14 / 137. szám

Ára hétköznap 1000, vas&rcap 1500 korona Eiger, 1924. június 15. vasárnap XU. ev£ 138. m Előfizetési díj postai szállítással Ege hóra. . 25.000 E j Egész és félévi előfizetést Neggedévre 75.000 E nem fogadunk el. PÖLITIKÄI NÄPILÄP. Felelő* szerkesztő: BREZNÄYLSLRE. Szerkesztőség: Eger, Líceum Kiadóhivatal: Líceumi nyomda. Telefon szám 11. Doumergue Gaszton a francia köztársaság új elnöke. Paris. Versaillesban a francia kamara j és szenátus tagjai Doumergue Gasztont 225 szavazattal a francia köztársaság el­nökévé választották. Paris, M. T I. Valamennyi iap rész­letesen foglalkozik a versaillesi választás sál és megrajzolja az új elnök arcképét. A benyomás, melyet Doumergue megvá­lasztása a sajtóban előidézett, igen ked­vező. A lapok kifejtik, hogy Doumergue megválasztása azt jelenti, hogy a jövőben jó francia és jó republikánus vezeti Fran ciaországot. A lapok abban foglalják ösz- sze Ítéletüket, hogy Doumerguenek mérsé­kelt politikája, erős jelleme, józan Ítélő­képessége és az a szolgálat, amelyet a hazának már tett, mindenütt elismeréssel találkozott. Az Echo de Paris úgy véli, hogy Doumergue megválaeztáea nem egy párt győzelmét jelenti, hanem a francia nyilvánosság revaneát a baloldali blokk Kzabadoteágával szemben. Berlin, 1924. jún. 24. Doumargue megválasztásával kapcso­latban a berlini sajtó majdnem kivétel nélkül azt írja, hogy a francia politika irányelvei tekintetében nem Doumargue, hanem Herriot miniszterelnök lesz mérték­adó. A Lokal Anzeiger Poincare politiká jának más eszközökkel való folytatását emlegeti. De a Vorwärts kijelenti, hogy a Herriot-kabinet kész a Németországgal való megegyezésre. A kormány sikere at­tól függ, hogy Németországban bizalom­mal viseltetnek-e törekvései iránt, Paris, 1924 jún. 14. A Newyork Times párisi tudósítója a francia elnökválasztás eredményéről a következőket állapítja meg : A radikális csoport, az úgynevezett enyhe politikának a szószólója. Ez a párt azon igyekszik, hogy jó viseletre bátorítsa Németországot. Doumergue támogatói kü­lönben azok sorából kerülnek ki, akik úgy vélekednek, hogy Németország na­gyobb ellenőrzésre szorul. Doumergue maga lágy ember, akiből hiányzik a ha­tározott föllépés. Távol áll tőle, hogy ha­talmával visszaéljen. Ha Herriotnak sike­rül a hatalmat kezébe ragadni, csak ideig- őráig tarthatja meg azt. A háttérben ott áll Briand, aki várja, mikor érkezik el az ő órája. De még az is megtörténhetik, hogy Poincare holnap a szenátus elnökévé választatja magát ős rövid időn belül a miniszterelnöki székben fog ismét vezető szerephez jutni. Mint ebből látható, a vá­lasztások eredménye nem jelent határozott fordűlatot, mint azt a külföldön képzelték, így a választások alkalmával megalakított baloldali kartell fel fog bomlani. Egyik lap megemlíti, hogy most első ízben kerül agglegény Franciaország elnöki székébe. Mibe Sferiit az országtiaH egy-egy parlamenti beszed? Eger, 1924. június 15. A parlament, rendes körülmények között négyórás üléseken tanácskozik és hozza a törvényeket. Termóizetee, hogy már ez is pénzbe kerül. A parlament épü­letének fenntartása, világítása, fűtése, a képviselők tiszteletdíja, a parlament tiszt­viselőinek, alkalmazottainak fizetése egy éven át 216,208 aranykoronába kerül. A kormány és pártja négyórás ülése­ken gyorsan el tudná intézni a napirenden levő kérdéseket, mert a kormány javasla­tait előzetesen a pártgyüléseken, a bizott­ságokban szokták alaposan és körülmé­nyesen megtárgyalni; interpellálni meg □em szokott a kormánypárt, mert ha van valami kérdeznivalója, azt a miniszterekkel tárgyalás útján intézi el a párt. Az ellenzéknek evvel szemben han­gulatot kell keltenie az országban. Hadd lássák otthon és szerte az országban, hogy az ellenzék milyen nagyszerűen dolgozik! Ezért az ellenzék nem elégedhetik meg pártja gyűléseivel, a bizottsági gyűlésekkel, mert ezek nem nyilvánosak. Nekik és az ő munkájuknak a nagy nyilvánosság kell. Ezért vesz részt az ellenzék majdnem minden tagja a napirenden lévő javaslatok parlamenti vitáiban több órás beszédekkel. Ezért zúdítják az ellenzéki pártok tagjai az interpellációk áradatát a miniszterekre minden apró, haszontalan, esetleg szemé­lyes ügyben is. Pedig négyszemközt öt perc alatt elintézhetnék az interpelláció tárgyát az illetékes miniszterrel. De nekik a több­órás beszéd, a nagy nyilvánosság kell! Csak így kelthetnek hangulatot otthon és a parlamenten kívül. Künn a közönség, a választók, elége­dett mosollyal mondogatják is: *No, ez jól megmondta a magáét !• Ez az igazi képviselő, öt órát beszélt /» De van ám a dolognak más oldala is. A hosszú, folytonos beszédek miatt az üléseket meg kell hosszabbítani. Négyórás ülések helyett nyolc, tíz, tizenhatőrás ülé­seket kell tartani, hogy a napirenden lévő javaslattal az ország érdekében gyorsabban végezni lehessen. Az ülések meghosszabbítása azonban több költséget is jelent az országnak. Már a parlament gazdasági bizottsága szük­ségesnek is látta figyelmeztetni a képvise­lőket arra, hogy az országnak mennyibe kerül az ülések meghosszabbítása. Ki is számította a gazdasági bizottság, hogy a nyolcórás üléseken egy óra 783,885 koro­nával többet jelent; tízórás ülés miatt pedig egy óra 987,600 koronával drágább; 16 órás ülés egy órát 1.120,250 koronával drágít. Ha tehát egy bőbeszédű ellenzéki honatya hatóra hosszat beszél egy 16 órás ülésen, akkor ez a beszéd 6,721.500 ko­ronájába került az országnak. Ez igazán drága beszéd! Hát még egy több hetes obstrukció milyen drága?! Hát megéri-e az országnak az a sok — sokszor nem is a tárgyhoz szőlő, nem is tárgyilagos — beszéd, mellyel az ellen­zék húzza a vitát? Ezért van szükség olyan házszabályra, amely egy óránál tovább nem enged be­szélni s amely házszabály szerint az elnök a Ház többségének kívánságára lezárhatja a vitát. Ez kizárná a parlamentből a mes­terséges húzavonát — obstrukciót—, amely az interpellációt csak írásban engedi be­terjeszteni, vagy 5 perces beszéd kíséreté­ben, mint Angliában és mini ahogyan azt Jókai is megírta a «Jövő század regé­nyéiben. Az ország érdeke tehát a házszabály revíziója! —n. Keisinger Ferenc és a hazafiság. ReisiDger Ferenc miskolczi szociál­demokrata képviselő egyik beszédében volt egy passzus, mely a hazafiságről szólt. Megmagyarázta, hogy mi a hasafiság. Áhítattal hallgatták Reisinger elvtársat. Hát ki arra illetékesebb azt megmagya­rázni, hogy mi a hazafiság, mint egy nem­zetközi szociáldemokrata képviselő? Azt mondta Reisinger elvtárs, hogy ha őneki volna ezer hold földje, abból ötszáz holdat odaajándékozna az államnak. — Ez a haza­fiság, — mondotta a nagyszívű képviselő. Él kell azonban ismernünk, hogy egy kis selvma mosolygással hozzátette a szónok: — Persze, egyesek azt mondhatják, hogy könnyen adakozom én olyan vagyonból, ami nincs, de hát így meg úgy, — azért ő oíyaD hazafi lenne, mint a pinty, ha volna miből * Erről a szónokiad részről jut eszünkbe a következő két eset: A nádasdi faluban valami 26—28 év előtt egy kóborló agitátor fölheccelte a népet és szocialista fiók-forradalmat ren­dezett. A nép egyszerű gyermekeinek per­sze fogalmuk sem volt a szocializmusról és kommunizmusról, de a »minden a mienk* elvét egyszeriben lelkesedéssel fölkarolták. Nem sokáig tartott az egész forradalom, mert a gazdák csakhamar belátták, hogy lóvá tették őket és le is szereltek. Vaunak még, akik emlékeznek erre az esetre. Az említett időben történt, hogy az egyik érsek Prókátor zsellér gazda bemé- gyen a boltba, (a boltos még máig is jő- egésziégben élő, immár ózdi kereskedő) körülnéz, mérlegeli az állapotokat. Kérdezi tőle a kereskedő, — mit néz szomszéd? — Hát csak azt szemlélgetem, — mondja János gazda, — mi volna itt, amit érde­mes volna elvinni. — Hogy, hogy? —kér­dezi a boltos. — Hát csak úgy, — viszo­nozza a szomszéd, — most már el leszen osztva minden, merthogy minden a miénk. Méregbe jött a kereskedő, merthogy éppen akkoriszép kartonok voltak nála a raktáron. Oda is szólott a szomszédnak: — Mondja, János bácsi, ha volna ma­gának négy lova, adna nekem kettőt belőle. — Adnék hát, — feleli az újdonsült szociáiista. — Hát ha két tehene volna, ideadná egyiket ? — Odadnám biz’ én. — És ha volna négy süldője, adna-e kettőt belőle a Kisistők szomszédnak? — Adna a fene! — mondja mérgesen a mi Jánosunk. — De hát miért nem adna ? — Mert südő, az van, — felelte nagy önérzettel. Tehát Reisinger elvtársat három évti­zeddel megelőzték abban, hogy áldozni tudtak abból, — ami nincs.

Next

/
Oldalképek
Tartalom