Egri Népújság - napilap, 1924/1

1924-06-05 / 130. szám

2

JBÖKí NÉPÚJSÁG

1924 június 5.

Barabás Béla Arad magyarságáról.

Arad, 1924. június 5.

Napi politika.

A Közgazdasági Tanács elnöki tisztséget,

mint értesülünk a kormány Hadik János grófnak ajánlotta föl. A Tanács tudvalevőleg azért alakul, hogy figyelemmel kísérje a gazdasági és pénzügyi intézkedéseket és konkrét javaslatokkal támogassa a kormányt Hogy Hadik gróf elfogadja-e a magbízást, arra vonatkozóan még nin- csennek pontos értesülések,

A parlamenti pártok vezetőivel meg akar ismerkedni Smith pénzügyi főbiztos. Az eddigi megállapodások szerint ma a szociáldemokrata-párt két tagját, holnap pedig két Kossuth párti képviselőt, pénteken Vázsonyit és Pakots Józsefet fogadja a főbiztos.

indítvány a középiskolai felvételi vizsgák eltörlésére. A Nemzetgyűlés tegnapi ülésén Maskő Zoltán indítványt jegyzett be, amely szerint a Ház utasítsa a kultuszminisztert arra, hegy a középiskolai felvételi vizsgálatokat szüntesse be.

Az osztrák kancellár állapota.

Becs. A szövetségi kancellár állapota eddig várakozáson felül jő volt, különösen lelki állapota kitűnő. A kedvező javulást, természetesen, időelőtti lenne véglegesnek tekinteni, mert ezidőszerint komplikációk még nincsennek kizárva. Az orvosok az összbenyomással meg vannak elégedve. A kancellár hangulata és életereje egyenesen csodálatraméltó.

Sajtókongresszus lesz Bécsben

Becs. M.T.I. A külföldi sajtó képviselőinek bizottsága, mely a nemzetközi sajtószövetség végrehajtó szerve, elhatározta, hogy a nemzetközi sajtőszervekkel egy

Bécsben megtartandó kongresszus céljából érintkezést keres. A kongresszus megtartása céljából minden lépés megtörtént.

KIS HÍREK a nagyvilágból.

Külföld. Június 14-én Magyarország pénzügyi konstrukciójáról tárgyai a Népszövetség. — A francia baloldal felvette a harcot Millerand ellen, — Olasz csapatok szálltak partra Rhodos szigetén — A tö rökök tengeralattjárókat vásárolnak. — Svehla lemond és hivatalnok kormány jön. — A német néppárt tovább tárgyal a nemzeti párttal. — Japán tiltakozik az amerikai bevándorlási törvény ellen. — Törökország katonai intézkedéseket tesz a sziriai olasz csapatösszevonások miatt.

— A bolgár községi választások a demokrata-szövetség győzelmével végződtek. — Herriot bőkét hirdet, de védekezik a pángermánizmus ellen. — Az oláh kultuszminiszter akciót indított a magyar és szász tanárok ellen. — Angliában újabb vasutassztrájk fenyeget. — Seipel állapota javul. — Albán fölkelők megszállották Tiránát.

Magyarország óriási felhőszakadás volt Budapesten. — Debrecenben a MTI. egyik gőpírőkisasszonyát meggyilkolták. — Az utolsó politikai foglyokat is kicserélik Románia és Magyarország között. — Sir William Goode Budapestre érkezett és tanácskozott a pénzügyminiszterrel. — A magyar rendőrség előre figyelmeztette Ausztriát a kancellár elleni merényletre.

— Valutakölcsönt kínál a külföld a magyar mezőgazdáknak. — Ismét eredménytelen volt a kísérlet a bányászsztrájk megszüntetésére. — Hock János haza akar jönni. — Nagy jégeső volt Hódmezővásárhelyen, amely 2 milliárdnyi kárt okozott — Kedvezőtlen a munkapiac helyzete. — A zsírt engedély nélkül ki lehet vinni. — Apponyi Albert gróf Júlia leányának és Pálffy Ferenc grófnak esküvője június 5-én lesz Budapesten. — Fokozatosan csökkentik a takarékkorona ár- folyamát.

A Brassói Lapok szerkesztője fölkereste Barabás Bélát és kérte, hog az aradi magyarság életéről, helyzetéről mondana el egyet-mást. Barabás Bála Arad magyarságáról a következőket mondotta :

Nekünk, határszéli magyaroknak, szomorú szerepet juttatott a kegyetlen sors. Azaz, hogy szerepünk egyáltalán nincs, hacsak a hallgatást és türelmet nem nevezem magyar életnek. Nemcsak az a hátrányunk nekünk, aradi magyaroknak, hogy a határszélen vagyunk, hanem az is, hogy Erdélyen kívül vagyunk. A mi nevünk csak »Kapcsolt rész«. Vagyis egy olyan területi toldalékon lakunk, amely Erdély történelmi határán tűi esik, s amely csakis Romániához tartozónak tekintetik, de magyar népe egyáíalán nem számit, bár az 1920. évi román statisztikai adatok szerint is, a 62.500 lakosból 39.400 magyar, 12.400 román, a többi német és zaidő. Az elég szép számú aradi szerbeket ez a román népesedési kimutatás egyszerűen lenyelte, azok nincsennek hivatalosan.

Ámde mi magyarok nagyon is vagyunk ; nagyon sokan vagyunk, azonban csak numerálunk.de nem ponderáiunk. Hogy milyen sokan vagyunk mi magyarok, ebben a szép nagy városban, azt külsőleg szinte megdöbbentően bizonyítja a húsvéti feltámadási körmenet. Tessék csak megnézni ezt a rengeteg sokadalmat, különösen ha szép és enyhe az időjárás. Az a

32.000 rőm. kath. hívő, kivéve a betegeket, az aggokat, s sz egész kis gyermekeket, no meg, akik otthon maradtak a lakásra felügyelni, a húsvéti vacsorát készíteni : a maga magyar tömegeivel ott hullámzik a templomtér hosszú és széies boulevardján és résztvesz a felvonulási körmonetben. A nem katolikus magyarok pedig, a reformátusok, a luteránusok, s a zsidók ott sorakoznak a járdákon s kalap- levéve, a testvéri szeretet meleg érzésével nézik végig az ájtatos körmenetet. És büszkén érzi és látja mindenki, hogy milyen sokan vagyunk, mi magyarok itt. Aradon.

Kát-három évvel ezelőtt egy román tábornok a vármegyeház erkélyéről nézte végig ezt a megkapó magyar emberáradatot, s persze ezt a derék katonát csak román oldalról informálták Arad város magyar viszonyairól. Elképzelhető, miket mondhattak be neki, mikor így kiáltott fel : »De hogyan lehetett ebbe a szép román városba ilyen sok magyart beereszteni ?«

Mert igazán szép város ez a mi Áradunk ! S mindazt, ami itt szép, előkelő, impozáns és megkapó, azt mind a magyar ész, a magyar kéz s a magyar pénz csinálta meg.

És mégis eltűnt minden külsőség minden utcanév, minden cégtábla, minden felírat, ami magyar, hogy a külső, román látszatot mutasson. Ám a magyarság megvan ; az itt él, a falak között, a házakban, a családi otthonokban, a templomokban, az utcán és a magyar szivek számozatlan sokaságában. Nem látszik sehol, de mindenütt jelen van, s hiába írják ki a hivatalos helyiségekben, hogy csak az állam nyelvét szabad használni, mégis mindenütt magyar sző, magyar beszéd hangzik szerte a városban.

Nehogy azonban azt gondolja valaki,

hogy mindez dacbői történik. Nem, hanem természeti kényszerűségből, mert egy új nyelvnek megtanulása nem megy olyan könnyen.

És mégis, jóllehet Arad még mindig magyar város és sokáig az is marad, még sem vagyunk képesek, mi magyarok, Arad közéletére s a magyarság elevenebb szellemi életére hatást gyakorolni. Mert elsősorban az egyeseket leköti az élet küzdelme, a megélhetés gondja, a folytonos hatósági zaklatás, ellenőrzés, gyanúsítás. Összejövetelek, gyűlések nem tarthatók; a hadiállapot szigorúsága alatt szenvedünk. A katonaság, sziguranca, a rendőrség, a hatóságok megbénítanak, minden jő szándékot s félremagyaráznak, meggyanúsítanak minden becsületes törekvést.

Nemcsak beszélni, írni sem szabad, mert nálunk szigorúak a tisztelt cenzorok. Az aradi sajtó hasábjain hiába próbálkozunk magyar érzéseinknek, vágyainknak, becsületes szándékainknak nyílt és őszinte kifejezést adni, ezt nyomban agyonsujtja a határszéli sajtó-cenzúra kíméletlensége. Ha írunk, tojástáncot jár a toliunk és gondolataink szárnyszegetten buknak alá a sorok közé. Emberi gyarló eszemmel nem tudom megérteni ezt a rideg ellenőrzést, ezt a cél nélküli aggodalmat.

Mi, aradi magyarok, tehát egyelőre a várakozás álláspontján vagyunk, bízunk benne, hogy előbb-utőbb megjön jobb belátása az állami kormányzatnak, s a vidéki kiskirályoknak. Ami késik, nem múlik. Igaz, hogy ez kevéssé biztató, de nincs erőnk és nem is szándékozunk erélyesebb eszközökhöz nyúlni. A romániai magyarság ügye és vezetése elég jő kezekben van ott a kolozsvári központban, Mi, aradiak, az után igazodunk, s ha cselekedni kell, az, ottani vezérek útmutatása az irányadó.

A múlt hónap végén az országos »Magyar Párt« kát vezető tagja, dr. Granpí- erre Emil és Fekete Nagy Béla utaztak át Aradon. Benéztek hozzánk néhány órára s az a nehány vezető aradi magyar akiket hamarjába össze lehetett szedni, ott Zima Tibor képviselőnk dolgozó szobájába összejött, hogy halljon valamit azokról a szép tervekről, miket a központ az erdélyi magyarság érdekében a nyilvánosság terén megvalósítani igyekszik. Persze szervezkedésre buzdítottak minket vezéreink s mi meg is ígértük hogy cselekedni fogunk. De ez nemcsak a mi jó szándékunktól, hanem százféle hatóságunk kegyeitől függ.

Bizunk benne, hogy elmúlik a szenvedések és megaláztatások nagy hete, a reánk is virrad majd magyar létünk és köztevékenységűnk feltámadása. Mert ez az érdeke új hazánknak. S ez az érdeke régi hivatásunknak, fenmaradásunknak és nemzeti életünknek.

SZÍNHÁZ.

Levendula. Ez a kedves, magyar levegőjű operett, az emeleti páholyodat leszámítva, telt házat vonzott. Természetes, hogy az érdeklődés fölkeltésében része volt Latabárnak é* Tihanyi Bélának is, akik a múlt években kedvencei voltak az egri közönségnek s most vendégszereplésre jöttek Mariházyhoz.

Tihanyi Szentpéterit játszotta mély érzéssel s pompás hangja most sem té-