Egri Népújság - napilap, 1924/1
1924-05-06 / 105. szám
2 ÉGK1 NÉPÚJSÁG 1924 májún 6 Az Orsz. Jegyzö-árvaház művész-estélye. Eger, 1924. május 5. Szombat este 9 órakor kezdődött a Kaszinó nagytermében az a művész-estély, melyet az egri járás jegyzői kara, az egri kőzigazg. tanfolyam hallgatóival és a Jegyzők Orsz.Árvaház-Egyesületének művészgárdájával rendezett a jegyző-árvaház javára. Kedves, szinmagyar, meleg irredenta és emelkedett hangulatú volt az egész műsor s nagyon tetszett minden szám. Koncz János dr. csepeli főjegyző, a Jegyzők Országos Egyesületének elnöke, nyitotta meg közvetlen hangú rövid beszéddel, mely párhuzamot vont a régi fa- lusi^nőtárius és a mai jegyző között. Ecsetelte a magyar népre gyakorolt nemesítő hatását, a nemzeti és valláserkölcsi gondolat elültetésénél és ápolásánál szükséges szerepét. Ezután Murgács Kálmán adott elő több maga-szerzette irredenta dalt. Egyik szebb és szívhez szólőbb volt, mint a másik. Szövege és dallama egyaránt kedves; olyan, ami megragadja a lelket s belerögződik a szívbe. Murgácsnak igen nagy sikere volt, szűnni nem akaró, lelkes tapsok késztették arra, hogy ráadásokat adjon. Ezután Gyökössy Endre, a Petőfi- Társaság tagja, olvasta fel öt remek költeményét nagy figyelem között. Négyet, amelyben boldog családi életének meleg hangja csendül s egyet, amely méltó párja a Tompa Mihály költői levelének Kerányi- weeeeeeee« e»eo hez. Gyökössy mint előadó is elsőrangú s minden versével teljes sikert, tetszést és lelkes tapsokat aratott. (Azt ugyani« nem lehet mértékadónak venni, hogy egy-két ember ilyenkor is csak önmagával foglalkozik, beszélget az egész estély folyamán; méltó elkeseredésére a körötte ülőknek, akik gyönyörködni jöttek oda.) Murgács Kálmán még egy ízben jött az előadói emelvényre. Ezúttal bájos, kedves nótákkal a tiszta szerelem világából. Természetes, hogy óriási sikere volt ennek a népszerű dalköltőnek, akinek nótáit mindjobban ismerik országszerte. Háromszor is újráztattak vele. A záróbeszédet Komoróczy Péter árvaházegyesületi főtitkár mondotta. Szép magyar nyelven beszélt s lendületesen a szeretetről, amelynek valóságos apoteozisát adta nagy figyelem és megértés között. A konferánsz szerepét Hosszú Zoltán dr. töltötte be székely góbé gúnyában. A kacskaringős eszű és nyelvű székely paraszt mondásai, okoskodásai kedves derültséget vittek az előkelő színvonalú estélybe, amelyet (bár nem olyan nagy mint reméltük,) előkelő közönség élvezett végig. A művészestély kitünően sikerült táncmulatsággal folytatódott és fejeződött be. Az erkölcsi siker teljes, az anyagi eredmény nagyon csekély, pedig a kisebb Gyöngyös hat milliót tudott ilyen estély- lyel összehozni, mint tiszta jövedelmet. X» itlitHM OWMH) > 111| — WCfe A halál-hivatal Egerben, e ---------------------------Négy év alatt tizenöt tisztviselő halt meg az egri pénzügyi hivatalnál jobbára tífuszban és tüdővészben. Eger, 1924. május 5. Röviden közöltük Habina Jenő pénzügyi főtanácsos tragikus halálesetét.' A nemrégen még egészséges férfúnak hirtelen munkaképtelenné válása és kiszenve- désének körülményei kényszerítenek, hogy az egri pénzügyi tisztviselők legutóbbi halálozási viszonyait megvilágítsuk. Nem újság ugyanis, hogy a pénz- ügyigazgatóság palotája valósággal hozzátartozott ahhoz a baliorshoz, amely régen tép . mi-'''t a gillotin szerepét töltötte be. Irtotta uagyar tisztviselőnek azt a fajtáját, amely igazán alapvető munkása a magyar föltámadásnak. A köztisztviselő kiképzése hosszú időt, nehéz munkát és óriási költséget követel az államtól. Sajnos, a gillotin azokat az erőket válogatta ki, akik valődi egyéniségek voltak a szaktudás tekintetében. Eger közönsége igen jól ismerte őket, hiszen 3—4 év alatt haltak el valamennyien: 1. Szentgyörgyi László számellenőr 36, 2. Szolcsányi Kornél 31, 3. Ródey József 41, 4. Giesz Gyula 39, 5. Lovniczky József dr. 36, 6. Petheő Lajos 41, 7. Hei- nisdh Pál 42, 8. Tolvaj Tibor 25, 9. Vanka Valéria 20, 10. Nyireő István 32, 11. Bálint Margit 25, 12. Hrabéczy Béla 42, 13. Toronykeőy Albert 49, 14. Csiffáry Vazul 45, 15. Habina Jenő 46 éves korában húnyt el. Még a legidősebb sem érte meg az 50 évet. Átlagban 36 évet élnek e szomorú statisztika szerint a pénzügyi tisztviselők. És ezt nem kell csak az épületet tartósan befertőzött szenny, meg a nyomában járt tífusz és tüdővész rovására írni. Az idegzetet túlfeszítő munka nyomában legyöngülő szervezet nem tud el- lenállani semmiféle kórnak. A fiatal áldozatok között 1 szívbajban, 1 idegkimerülésben, 6 tüdővészben és 7 hasihagymázban halt meg. Az adatokat az anyakönyvi hivatal hiteles adataiból vettük. Van-e még foglalkozási ág, ahol a halálozási arányszám olyan kedvezőtlen lenne? A 8 őrai munkaidőt már régen túlhaladta és rabszolgai kényszerré tette a közszükség. A közszük&cy. Ez az a nagyhatalom, amelyik a harctér viharaiban törette az embarcsontot; ugyanaz a félelmetes hatalom, amely most a fehér rabszolgaságnak egy eddig soha nem látott, új fajtáját honosítja meg napi 12—16 órai munkával. Lehetetlen az, hogy a közvélemény föl ne emelje aggódó szavát! Lehet-e így tovább ? Szabad-e így pazarolni az utánpótlás nélküli anyagot? Meddig tart ez még? Látjuk, hogy a Nemzetek Szövetségének gondja van a békeszerződésekben a munkáskérdésre. Gondja van arra, hogy a fizikai erő kizsákmányolása ne követ- kezhessék be. Hát vájjon az ember-fizikum teljesítőképességét fölülmúló követelmények humánusabbak a szellemi munkásoknál, azok részére nincs kímélet? Tudjuk, hogy az ántánt fölületessége vitte ennyire a dolgokat. Tudjuk, hogy legke- vésbbé a magunk hibája okozta azt, hogy ide jutottunk. Ideje volna már, hogy a «művelt» nemzetek szövetsége egy civilizált ország tisztviselőinek kínzását az emberiesség nevében szüntesse meg. Be kell látnunk, hogy ez a világ legdrágább munkája, amire 36 éves korban sírba hanyatló férfierőket pazarolnak. Hiszen a 36 évből 20—25 év a kiképzésre, 5—10 év a gyakorlatszerzésre kellett Amikorra a tudás megizmosodott, akkorra az izom elsorvadt. Ez nem gazdálkodás ! A nemzetgyűlés indítson vizsgálatot ebben a kérdésben. Pragmatika nélkül dolgozó legdrágább tisztviselőit viheti-e egy előrelátó kormányzati rendszer a tömegpusztulásba?! Bethlen a magyar nemzeti demokráciáról. Budapest, M. T. I. A Prágai Magyar Hírlap közli Bethlennek egy nyilatkozatát: — Ezekben a történelmi időkben kell, hogy fölvetődjék az, hogy miképpen tud Magyarország elhelyezkedni az új helyzetben és hogyan találja meg azokat‘a kapcsolatokat, amelyek újból számottévő tényezőjévé teszik Keletnek. A problémának kulturális és politikai oldala van. Meggyőződésem, hogy Magyarország újból tekintélyre tesz szert a nemzetközi kapcsolat rendszerében. Helyes úton akkor járunk, ha fokozatosan igyekszünk megvetni a nemzeti alapon nyugvó magyar demokratizmus uralmát, mely intézményes megnyilvánulásaiban a nagy nyugati demokráciának egyenrangú tartozéka lehessen. Szól a puska! Eger, 1924. május 5. Jó ebéddel kezdődött az Egri Lövészegylet közgyűlése. És ez helyénvaló is. Hiszen a lövészet célja a vadászatban való ügyesség kifejlesztése, a vadászat pedig terítéket teremt! Azután eshet az eső, meg szakadhat, az Almagyar lejtőjén nem csúszik vissza a lövész, még ha sár lenne, akkor sem El is mentek vagy hatvanötén. Díszes asztaltársaság volt együtt. El sem kezdjük a föl«orolásukat, mert kihagynánk valakit: megsértődhetnék. Inkább figyeljük meg az ebédet. Ott Nagy János dr. mond jeles felköszöntö beszédet. Elmondotta mindazt, amit jó szívvel el lehet mondani a Lö7észegylet megalkotása óta. Vannak, akik másnap, rosszmájúan, azt állították erről a beszédről, hogy a lövészet történetét Nimród apánktól kezdve mondotta el, azért volt olyan hosszú, de ezért az állításért felelősséget nem vállalhatnánk, mert vadászok mondták és valószínűleg oda sem figyeltek a tárgyra. Dik- ciőzott még Glósz Kálmán dr. is. Az ő felköszöntője sem volt pont olyan kurta, mint egy recept, de legalább a vadászok is odafigyeltek. A közgyűlést: Jankovics Dezső kir. tanácsos, ny. polgármester nyitotta meg. Elbűcsúztatta Mlinkó Istvánt. Greskovics Lajos jegyző beszámolt a 6 választmányi ülésről, elázhatatlan mulatságról, az olajba föatött fölö vész mesteri arcképet leleplező diszülésről, záró mulatságról, tekeversenyről, lövésképtelen viszonyokról, célbalövési reményekről, 56 új tag fölvételéről és 330-ra való gyarapodásáról, aranymisés főpásztorunk üdvözléséről, békés lövöldéi poharazgatásokről, »Guszti bácsim, Nagy Péter, Csiffáry Va- zűl, Vlazák Géza, Rudassy János ős »Pista bácsi« néhai lövészeknek az örök Nirvánába költözéséről. Végre a boldogtalan csonka Hungária iránti szeretetről is megemlékezett. A gazdasági ügyek befejezése után újra Jankovics Dezsőt választották meg főlövészmesterré és megerősítvén az egész vezetőséget a további tántoríthatatlan bizalomban, a késő estig tartó fáradozással állapították meg azt, hogy igen sikerült közgyűlése volt az Egri Lövészegyletnek.
