Egri Népújság - napilap, 1924/1

1924-04-26 / 97. szám

2

EGRI fl&PÜJSAG

1924. fiprili« 26

Mezőkövesd ajándéka a királyi családnak.

ügyi kormányzatunk szégyene ez, hogy ilyen emberre van bízva sok ezer gyermek nevelésének felügyelete.

— Kopelec főrmedvényőt mindenki a legszigorúbban elítéli, még a csehek is. Ezt bizonyítja az a cseh tisztviselő is, aki Kopelec beadványára fölháborodásának kifejezéseként vörös ceruzával ezt a megjegyzést tette: »így ír hivatalosan egy tanfelüg^fllú!«

Elégtételt várunk a rettentő sértésért, miniszter urak! Kívánjuk, hogy a tanfelügyelőt azonnal függesszék föl, csapják el és büntessék meg!»

A délvidékről menekült tisztviselők

májusban szállíthatják át ingóságaikat.

Budapest, A délvidékről kiutasítottak menekülésük alkalmával tudvalévőén kénytelenek voltak bútoraikat és egyéb ingóságaikat volt tartózkodási helyükön hagyni. Ezeknek az ingóságoknak visszahozata- lára nézve megállapodás jött létre. A hazaszállítás úgy történik, hogy a két állam megszervezi az érdekeltek csoportját.

Magyar részről az első csoport a Bácskából meqekült tisztviselőkből, a második csoport a szerb királyság területé ről menekült tisztekből, a 3. csoport a Bánságból, Baranyából, Horvátországból, Szlavóniából és Dalmáciából menekült tisztviselőkből áll.

A szerb királyság részéről az 1. csoport az u. n. szegedi háromszögből eltávozott lakosság, 2. csoport a bajai háromszögből, a 3. csoport Baranyából eltávozottakból áll. Az útlevelek iáttamozása díjtalan, vasúti kocsikat pedig az érdekeltek rendelkezésére bocsátják, a szállítási költségeket azonban a költözködők viselik. Az áthozatalnak május 31-ig be kell fejeződnie és a butorbahozatali engedélyért a Menekültügyi hivatalhoz kell folyamodni.

Medzőkővegd, 1924. április 26.

A magyar királyi család oly nélkülözések között él száműzetésében, hogy kis kápolnájuk egyházi felszerelése is igen hiányos. Ez a körülmény indította Mikes János gróf szombathelyi püspököt arra, hogy a hiányok pótlásáról a vallásos magyarság gondoskodjék. E célból a szombathelyi püspök Kiss László mezőkövesdi apát-plebánoshoz intézett levelében felajánlja, hogy az egyik egyházi ruhadarabot (díszes selyem vállkendő, amellyel a

»»»t •»0'»»»» '»•»»»»»& 9 900 sex SS

pap az Oltáriszentség tartóját fogja meg) a mezőkövesdi hívek készíthetnék el, díszes matyó hímzéssel. Kiss László apátplébános a Szociális Misszió Szövetség legutóbbi közgyűlésén közölte a jelenlevőkkel, akik tetszéssel fogadták azt az indítványt, hogy az egyházi ruha darab költségeit önkéntes adományokból fedezzék. A gyűjtés meg is indult, sőt nemsokára munkához is fog Lukács Erzsébet, hogy a szép ajándék Busay Balázs tervei szerint mielőbb elkészüljön.

Egert is megkapja a kecskeméti szintársúlat?

Kecskemétről írják: A vidéki szin- társúlatok új játszási kerületének kérdése ■okáig húzódik. A kérdés eldöntésére hivatott tényezőkben megvan ugyan a jóakarat közmegelégedésre rendezni a kerületi beosztást, de a városok ragaszkodása a színigazgatók személyéhez, kétségessé tesz minden tervezetet. A végrehajtást csak olyan városoknál látják biztosítottnak, ahol a színház tisztán állami támogatással működik. Az Örsz. Szinészegye- sület legutóbb egy értekezleten foglalkozott a tervezettel. A tárgyalás ugyan semmi ] pozitív eredményt nem hozott, de kilátásba hozta a könnyebb megoldást. Azt azonban leszögezték, hogy a vidéki színészek anyagi helyzete csak úgy biztosítható, ha az igazgatók egy-egy téli állomás mellett, lehetőleg közel fekvő jő nyári állomást is kapnak. A színészet! felügyelő nemrégen meglátogatta a színi kerületeket ős tájékozódott a városok szinügyi bizottságánál.

A kecskeméti kerülethez most újabban Eger hozzákapcsolódását tervezik, amely 4—5 hónapos színházi szezont is elbír. Ha ez sikerül, akkor a kecskeméti társulatnak Kecskemét, Nagykőrös és Eger lesz a kerülete.

A magunk részéről csak azt tesszük hozzá az egészhez, hogy Eger nem bír el 4—5 hőnapos színi szezont, s hogy Eger — bizony nincs közel Kecskeméthez.

A májusi lakásbér.

Budapest. Az Lúj lakásrendelet főbb pontjairól a következő hírek szivárogtak ki: A főbérlők által bérelt lakásokra nézve az alapbér kiszámítása akként történik, hogy az 1917. évi novemberi negyedre fizetett lakásbérnek 7*1» át, meg kell szorozni a pénzügyminiszter által megállapítandó indexszámmal, minden valószínűség szerint 16.000-rel. Az albérleti összegek megállapítása továbbra is szabad egyezkedés tárgya marad.

Megkezdték Gömör és Szlovenszkó politikai határbejárását.

Miskoloz, 1924. ipr. 25.

A magyar és csehszlovák részről kiküldött politikai határbejárő bizottságok Gömörmegye határán csütörtökön kezdték meg működésüket, amely 3 napig fog tartani. A bizottság intézkedni fog az Agg- ! telekről vezető, közösen használt törvényhatósági út fenntartásáról és kezeléséről, illetőleg annak költségei megosztásáról. Különben más fontosabb ügy a ha tár bejár ássál kapcsolatban nem vár elinté- ! zésre.

1840. őszén (szept. 28-tól) Ujfalusy Sándor társulata játszott Egerben. Október 31-én Megyeri Károly vendégszereplésével ment a «Peleskei nótárius.» A színházi tudósító szinte szokatlan elkeseredéssel írt erről az előadásról a következőkben: »Feszült figyelemmel várta mindenki e’ nagy hírfi szerepnek őáltala adatását; de szerencsétlenül megbukott olyannyira, hogy bár minő hírű egyének jöjjenek is városunkba, s ezt hirdessék, bizonyossá tehetjük a felől, hogy nézői nem lesznek. A’ készületlenség, szerep nem tudás, egészen a’ súgőra szorulás ’s rendetlen me- netű játék előadatását nagyon megunák a’ hallgatók, ’s bosszankodva menőnek lakásukra, bánkódva az estnek illy módon elvesztésén. Voltak olly színészek is, kik szerepeiket mondva gombolák s igazíták ruháikat; a másik ugyan azon képpel s öltözetben vala bojtár, melyben már az előtt haramia. Megyeri urnák játéka sem mentheté-meg e’ mutatványt bukástól; némileg nála is hibázott a’ kedv s élénkség, mit máskor nem tapasztalánk. De egyébiránt is illy játék adatása nem kis színpadra való.« (Honművész, 1840. 101. tz.)

*

Ugyancsak 1840-ben, nov. 22 én, adták a «Babérfa és koldusbot» c. 3 flvsos drámát «Szigligeti fordítása szerint.» Ez alkalommal a karzati közönség ellen vannak alapos kifogások annál inkább, mert

Lendvai Márton vendégszerepelt a darabban.

»Nem lehet említés nélkül hagyni még — mondja a »Szalőki« aláírásé tudósítás — a’ karzat tomboló zörejét is, melly színházunkban egy idő óta kiállhatatlanná kezde lenni; ide járult az ottani hősök által gerjesztett illetlen pipafüst is, mi által a’ művészet iránt sovárgó keblet is elidegenítni kezdők, mint az ez előtti években táncvigalmainkből a’ távolabb lakó szépnemet már elidegenítők. Most már szinésztársaságot, ■ mi legfőbb, művészt is elkedvetlenítni akarnak ! Ez mind a’ gyűlöletes jellemnek eredménye. Megjegyzendő még az is, hogy e’ rendbontók a’ jelenéskor mondandó szóba, akkori kedvök szerint bele is szoktak kiáltani, mint ezt nem rég tevék, művészi értei- mességüket ez által megmutatandők. Ha ez ideig valaki hozzájok fölmene, ’s meg- ■zőllítva figyelmeztető a’ csendre, ’s pipá- jok letevésére kéré, — annak jutalma gúnyolás és hahotávali nevetés lön. Illyet ’s ehhez hasonlót a’ műveletlenség legalsó fokán állók tehetőnek.« (Honművész 1840., 104. sz.)

*

1837. nov. 5 én a Bállá Károly társulata »Nepomuk János« o. 5 felv. drámát (»Szotyory Menyhért fordítmányát«) adta. Maga az igazgató játszotta a címszerepet, ki — »nem várván Venczel ítéletének fa’

vízbe vettetés) végrehajtását, — önkénye ■en szökött a’ Moldava hullámaiba, szerepének értékét e' hősi elszántság által is

nevelni vélvén.« (Honművész 1837., 104. sz.)

*

1837. deo. 2-án Soős Anasztázia jutalomjátékául a »Hetven év vér-éje« című 4 felvonásos színművet adták, mely borzalmas című darabnak »folyamatja alatt a’ jutalmazott nemzeti magyart táncolt.« (Honművész u. o.)

Ez már nem akkori keletű megrovás, hanem az én szerény csodálkozásom, azon: hogyan illik össze a hetven év

vér-éje és a nemzeti magyar.

*

Még nemrégiben is szokásos volt, hogy a színigazgató az első szinlapou kérte a »nagyérdemű« közönség támogatását. Ez persze abban az időben fokozottan szokás volt. Ha tehát elmaradt, zokon is vették a színigazgatótól, mint például a Honmüvésznek 1836. évi 13. számában olvashatjuk:

»A . . . y után ismét új sziaésztársa- ■ág foglalá el sziutermünket. Tagjai K . . . . i urat, — ki egyszersmind a’ társaság igazgatójának lenni Iátszatik’ — kivéve, közönségünk előtt mind ismeretlenek, ’s ezért csodáltuk, hogy az első ezé- dulákon eddig minden itt létező társaságnál olly annyira elhatalmazott ’s majd csaknem fele ezédulát elfoglaló beköszön-