Egri Népújság - napilap, 1924/1
1924-04-12 / 86. szám
2 EGRI NÉPÚJSÁG 1924. április 14. A sínylődő magyarság képviselője segélyért kiált az egész világhoz. Prága. A nemzetgyűlés tegnapi ülésén az ellenzéki képviselők tiltakoztak az Erdőskárpátokban való választások erőszakosságai ellen. Eorláth Endre pedig azt mondotta, hogy . . . «Mint az Erdőskárpátokban vigasztalanul sínylődő magyarság képviselője, segélyért kiáltunk az egész világhoz. A kormány eddig a felvidéki magyar párt vezetőségét irredentának állította be, állandóan hangoztatván, hogy mögöttük nem áll senki. A választások eredménye azonban minket igazolt. A rutén nép sohasem volt a magyarnak ellensége, nem akarta széttépni a magyarsággal való évszázados kapcsolatot és öt megkérdezése nélkül, akarata ellenére csatolták Csehszlovákiához.» A kiuzsorázottak. Eger, 1924, április 12. A számos panaszt és jajszót fölülmúlva, általános siralom hangzik fel az ország tarlott berkeiből. — Kenyeret! Éhezünk, rongyosko- dunk, elcsenevészünk és ki vagyunk fosztva! Az ország népe összenéz. — Honnan ez a panasz ? Kinek van ma jó dolga ? Ki mer ma nagyobb szenvedő lenni a többinél ? És jön rá a válasz : — Mi a nemzet napszámosai, a köz- alkalmazottak, hallattjuk a kétségbeesés jajkiáltását. A békében csak éppen, hogy megvoltunk. Takartuk a külsővel azt amiben nélkülöztünk, mert az ország tekintélyét ránk bízták. A háborúban nem szereztünk vagyont, mert mi közvagyont gyarapítani volnánk hivatva, a közért éltünk, magunkról nem gondoskodtunk. A forradalomban minket tett felelőssé a mob, és minket fosztott ki az ellenség, bennünket űzött világgá, a nemzet föltámasztásának koráll-munkájában a mi életerőnk őrlődik fel. És a sokszor szunnyadó, sokszor meg befalazott Géniusz, a nemzet őslelke, közberiad : — Sírj! Zúgjad igazságodat! Mit tudhat ez az önfeledten tékozló nemzet néma gyermekéről ? És a panasz, a sóhaj, a küzdelmek nyomorúságának mindennapos vergődésével feltörő hangok eljutnak a tömegek közé, ahol viharzik az élet milliárd gondja- baja. Onnan ezerszeres visszhang verődik vissza: — Nekik van a legjobb dolguk, mégis többet kívánnak! — Zúgják azok, akik mitsem értenek a dologhoz, és mitsem éreznek a más fájdalmából. — Meg kell apasztani a létszámot és tisztességes ellátást adni a megtartottaknak. Ismétlik azok, akik nem látják, hogy a tüdővősz, az idegkőr, a nyomor, — minden B-lista nélkül is megapasztotta már a létszámot és ahol újak kellenének, ott megállóit a hajdan »Nagy« Magyarországnak csonka testében a szervezet élete. — Meg kell apasztani! Szavalják azok, akik hozzászámítják a nemzet napszámosaihoz az állam sok sok üzemének minden munkását is, akik pedig nem köz- alkalmazottak, hanem üzemi munkások. — Meg kell apasztani! így intézik el a kérdést azok is, akik gyönge ítélettel, még gyöngébb hozzáértéssel, végre tökéletesen elernyedt bölcseletükkel képtelenek azt a területet hozzáférhetővé tenni, ahol még néhány magyar testvérrel, néhány családfönntartóval meg lehetne férni és meg lehetne élni. . Meg kel történnie a létszám-csökkentésnek ! Kívánják maguk a közalkalmazottak is. És amikor ezt kívánják, várják azt a hozzáértő talentumot, mely a fölösleges, a kiküszöbölhető, papírrágó és emberölő rendszereket kidobja a magyar közéletből. Várja, hogy megszülessen az a megközelíthetetlen hatalom, mely igazságosan és emberségesen ossza be az erőket. Azt a kevés még megmaradt erőt, amely az utolsó a régi magyar életből. Jöjjön az a tiszta értelem, amely mátyáskirályi igazságossággal intézte el azt, hogy a sokat szemrehányt salak, — ha van — a rostába kerüljön és ne fertőzze meg azt, ami ki van rostálva. . . ! A közalkalmazottakat emberi sorához kell juttatni! Mert jaj annak az országnak, mely saját fönmaradása kérdésénél fontosabbnak tartja az egyének jólétét. De százszor jaj annak, amely halálra ítéli lelkiismeretes napszámosait, ha mindjárt az éhhalál, végkimerűlésig hajtott vérszívás az erkölcsi lecsúszásig való tébolyítő gond lenne is a kivégzés módja. A közalkalmazottakat emberi sorshoz kell juttatni! A Népszövetség küldöttsége mosolygott és hitetlenül rázta fejét, mikor arról értesült, hogy van Európában olyan művelt ember, aki a magyar közalkalmazottak fizetéséért értelmi -munkát végezni hajlandó. A magyar közalkalmazott maga is elköveti naponta ugyanezt a gesztust. Azonban a magyar közalkalmazott olyan fából van faragva, hogy összeszorított foggal, de állja a szenvedést. Azt hiszi, ugyanis, hogy ezt a cseh, az oláh, a szerb ellen való küzdelmet végig lehet vívni. Végig! De csak úgy, ha a nemzet is megteszi a maga kötelességét. Ám jöjjön az amerikai rendszer, amely mellett a kormányváltság tisztviselő-vált- ságot is jelent. Amikor a termelésben is otthonos közalkalmazottak visszatérhetnek egyéb keresetforrásukhoz is. De mit fog tenni a nemzet, amelynek nagyobbrészt járatlan fiai csak úgy boldogúlnak, ha közügyeiket intéző emberüket már megszokták ? Semmiféle reform sem árthat a köz- alkalmazottaknak, de az a helyzet, hogy bét esztendeig tartó anyagi bizonytalanságukban csak az az egy bizonyosság várjon rájuk, hogy a lemondás lépcsőjének legalsó fokán állva, kikopva, elkényszeredve még az idejétmulta békeszínvonalat sem érhetik el: ez már olyan szomorú rendszer, amely nemcsak nekik, hanem a nemzetnek is föltétlenül káros. Ismerje meg a nemzet az ő érdemes fiait és tegye meg velük szemben a maga kötelességét. Napi politika. Az egységespárt a nemzetgyűlés tegnapi ülése alatt Mayer János elnöklőiével értekezletet tartott, amelyen a párt az elnök indítványára részvétét fejezte ki Bethlen István gróf nővére, gróf Haller Györgyné, elhunyta alkalmából és megbízta az elnököt azzal, hogy ezt a részvétet tolmácsolja. Az értekezlet aztán foglalkozott a 16 órás üléseken való részvétellel és a tárgyalások folytonosságának biztosítására, turnusokba osztotta a párt tagjaik Ilyen módon lehetővé teszik, hogy nem lesz fennakadás a szanálási javaslatok útjában. A párt megelégedéssel állapította meg, hogy a 16 órás ülések megszavazásánál 127 szavazattal 33 ellenében a pártindítvány mellett foglaltak állást. A nemzetgyűlés tegnap délutáni ülésé» Apponyi Albert gróf határozati javaslatot terjesztett be a Károlyi éa Berinkey kormányok tagjainak vád alá helyezése iránt. 50%-os béremelést kérnek a nyomdászok. Budapest. A nyomdai munkabeszüntetés ügyében még most sincs békés megegyezés. A munkaadók a maguk részéről nem kezdeményeznek semmiféle egyezkedési tárgyalást, mert ők a kollektív szerződés alapján állva, csak a már ismertetett föltételek mellett hajlandók tárgyalni. A nyomdászok főbizalmi emberei különben tegnap este értekezletet tartottak, és megállapodtak abban, hogy 50V«-os béremelést követelnek a főnök-egyesülettől és csak az 50*/«-os béremelés után hajlandók újra munkába állani. A főnökegyesület egyelőre azonban hallani sem akar az 60*h-os béremelésről, így még most sincs kilátás arra, hogy hamarosan megegyezzenek. ,runni er '<UtTrttiiu tvtiitm Sir W. Goode — Mr. Smith küldetéséről. Sir William Goode ma, Mr. J. Smith főbiztossá történt kinevezésének hírére, a következőket mondotta : — Semmi sem lehet hasznosabb a magyar rekonstrukciós munka sikerére nézve, mint egy nagy tekintélyű amerikai állampolgár kinevezése. Az Egyesült Államokból jövő minden értesülésem szerint Mr. Smith oly kiváló tiszteletben álló személyiség Amerikában, hogy mindenkép a leghivatottabb a fontos állás betöltésére. A magyar-jog ószláv tárgyalások. Budapest. Magyarország és Jugoszlávia között a függő kérdések megbeszélése céljából tárgyalások lesznek. A tárgyalások helye Budapest és Belgrád lesz. A tárgyalások anyaga: állampolgársági, kiadatási, utlevélügyi, forgalmi, vízügyi, állategészségügyi kérdések megoldása. 15.000 ember kiutasítása lugoszláviából. Prága, M. T. I. A Narodni Politika értesítése szerint, a Jugoszláv-kormány avval a tervvel foglalkozik, hogy kiutasítja azokat a török állampolgárokat, akik különböző időpontokban és különböző okok miatt nem Jugoszlávia javára optáltak. Az elköltözésre rövid időt engedélyeznek. Ez az intézkedés körülbelül 15.000 teljes jogú állampolgárt ériDt súlyosan.
