Egri Népújság - napilap, 1924/1

1924-03-06 / 55. szám

2 ütttJU NÉPÚJSÁG 1924. március 6. Megkezdődött a gyümölcsfa-védelmi tanfolyam. Eger, 1921. március S. Közöltük, hogy — távirati értesítésre — Korponay Gyula főintézöt várja a vá­rosi hatóság. Munkatársunk fölkereste a főintézőt a Korona szállóban, az 1. számú szobában a főintézőt. A 9 órára hirdetett tanfolyam megnyitásánál Bayer Henrik városi taná­csos is részt vett. A vármegyei és járási hatóságok képviselői ezúttal nem jelentek meg. A községekből berendeltek össze­írására is ezentúl kerül a sor. lévő szállásán. — Négy napra terjedő tanfolyamot tartok az egri és pétevásárai járások ki­küldöttei, valamint az érdeklődőknek, — mondotta Korponay. — A főcél a gyümölcs­fák növényi és állati kártevői ellen való gyakorlati védekezés bemutatása. — Pusztuló gyümölcsáilományunk or szágos megmentése most országos érdek. E miatt az egész vármegyét be kell szer­vezni, hozzáértő emberek képzésével. — Am. kir. növény- és életkőrtani intézett küldött ki. Kiváltkép csakis a vé­dekezési eljárásokkal foglalkozom több, mint egy évtized óta. — Egert már ismerem. A 60-asoknál voltam katonai kiképzésen és innen indűlt a menetszázadunk a déli frontra, ahonnan Galíciába, Ukrajnába jutottunk, majd mint kiképző tiszt Pilsenbe. Azelőtt hol vezetett tanfolyamokat főintéző úr ? —- A hatvani ős gyöngyösi járások részére Gyöngyösön február közepén tar­tottunk tanfolyamot. Arra a nemzeti had­sereg egy szakasza, egy tiszthelyettessel és egy őrmesterrel is járt. Gyöngyös ér­deklődése igen nagy. Úgy a város, mint 8 gazdaközönség megérti, hogy mit jelent az a veszteség, ami az elmaradt gyümölcs- termésben éri a kertészetet. Úgy látnak egyesek hozzá, . mint a szőlőnek láttak a fillozera-vész után. De szükséges is. — Hevesen az alföldi falu lassúságá­val indúlt az érdeklődés. Mire felébredtek a tömegek, akkorra már vége is lett a rövid tanfolyamnak. — Tiszafüreden volt a legélénkebb és legszebb az eredmény. Működik ott egy gyümölcsószeti egylet. Annak elnöke Ko­vács György. Titkára Miklóssy. Az egész tanfolyamon végig jelen voltak. Az egész vidéken óriási érdeklődés nyilvánűlt meg. Elkísértük 0 tanfolyam megnyitására A tanfolyam reggel 8—12 ig d. u. 2—5—-Vs6-ig tart és pedig tegnap délelőtt elméleti volt, azontúl állandóan a szabad­ban végzik a gyakorlati védekezési mun­kákat. Hat hónapra akarják fedezni a deficitet a belföldi kölcsönből. Budapest. Az elkövetkező 6 hónapra 1 billió és 700 milliárd koronára van szüksége az államnak, amit a belföldi köl­csönből kell előteremtenie. Ennek követ­keztében pénzszűkétől nem kell tartani, mert minden intézdedést megtesznek, hogy a pénzügyi akciók fennakadást ne szen­vedjenek. Harding még nem döntött, hogy elvállalja-e a magyarországi főbiztosi szerepet­Budapest. Harding hajóra ült, hogy Európába jöjjön s elutazása előtt azt mondotta, hogy még nem döntött, vájjon elvállalja-e Magyarország pénzügyi főbiz­tosságát. Az amerikai bankárok Morgan meghívását is biztosra veszik a magyar kölcsönértekezietre. A szerbek elbocsátják a magyar, bunyevác és német tanárokat. Belgrádi jelentés szerint a szerb köz­oktatási miniszter Rőth Lázárt, az újvidéki gimnázium helyettes tanárát, Vojnics Tu­nics Antalt, a szabadkai gimnázium volt igazgatóját, Klazsik Lehelt, a zentai gim­názium zenetanítóját, Sinkovics Gábort, a szabadkai gimnázium tanárát, Bordano- vics Pétert, az újvidéki gimnázium taná­rát és Kunz Krisztát, a zsombolyai gimnázium t nárát elbocsátotta a szolgá­latból, mig Vussanovics Milant, a köz­egészségügyi minisztérium díjnokát a becs- kereki felsőkereskedelmi iskola helyettes használva, ha az irigy sors úgy nem ren­delkezik, hogy a magyar dicsőségnek ne csak új emlékszobrai ne keletkezzenek, hanem még a régieket is lerombolják. Ugyanez okból nem ölthetett testet az a terv sem, amelynek megvalósítását a várparancsnokságon február 6.-án össze­gyűlt lelkes gárda tűzte céljául, hogy t. i. ők, az összes fegyvernemek és foglalko zások képviselői, mint szem- és fültanuk megírják a nem szakértő müveit közönség Bzámára a vár féléves ostromának törté­netét (Táb. Újság febr. 9. és 10.-ki számok), — s hasonlőképen nem valósult meg a várparancanokságnak az a terve sem, hógy az ostromlott várnak olyan múzeuma lé- tssíttessék, amely örök emléke marad Przemysl hőskorának. (Táb. Újság márc. 11.) Hiába! Ember tervez, Isten végez! * * * * — Egy magyaros kutonajelenettel zárom szavaimat. 1915. március 18-án, az utolsó nagy ki­törés előestéjén, az « Am Thor»-nál állottam, a város fő-útvonalainak kereszteződésénél. A villamos lámpák fényétől tompított esti szürkületben egymásután vonultak el előttem a kiéhezett, rongyos, elcsigázott csapatok. Szuronyaikkal az alig kézhez- kapott konzervdobozokat feszegetve, s ezek tartalmát, a halálbüntetés terhe alatt ki­adott parancs ellenére, mohón fogyasztva, meneteitek a biztos sikertelenségbe, a cél tálán halálba. A némán és fáradtan vánszorgő csa­patok között feltűnő volt a legtöbbet szen­vedett magyar ezredek aránylag feszes­nek mondható és határozottan lelkes ma­gatartása. A honvédek nem respektálták a néma megilletődés csendjét. Magyar lel­kűk kiült az ajkukra, ssok ezer magyar fiú I haláldala pattogva csengett bele a lengyel éjszakába: »Fel, fel vitézek, a csatára! Sejtéseket kiváltó, megfoghatatlansá­gokat megéreztető, ismeretlen mélységekbe s a bizonytalan jövőbe bevilágító törté- : nelmi nagy pillanat volt ez ! Egy idegen város idegen népének lakossága előtt megvillant a magyar lélek, s a magyar lélek előtt káprázatos viziő- képen felcsillant a magyarság jövőjének képe. A békés munkának leírhatatlan szen­vedések árán kiküzdött új korszakában mire lesz képes az a nép, amelynek fiai így tudnak meghalni ? Mire lesz képes, ha majd a magyar igazság napjának ki­sütése után : a magyar lélek, magyar erő és magyar képességek kifejtésének utjáből elhárulnak a mesterséges akadályok! A szemem előtt féléven át naponkint feltárult gyönyörű magyar tulajdonságok tanárává nevezte ki. Ezt, a magyarok, bunyevácok, németek elbocsátását, rövi­den és egyszerűen redukciónak nevezik. A redukciónak stilezerü része a miniszté­riumi díjnok tanári kinevezése. A magyar nemesség. Budapest, Széchenyi Emil gr. meg­hívására Pestmegye székházéban szer­vezkedő gyűlésük volt a történelmi ne­meseknek. Ezen Simoncsics Elemér a nemesség osztálytörekvéseivel szemben az ifjúságnak a reális pályák követelményeire való nevelését hangoztatta. A nemesség­nek ott kell folytatnia az országért való munkát, ahol 1848-ban elhagyta. Ludendorff támadása a katolikusok ellen nagy botrányt okozott. Németországban a centrumpárt teg­nap gyűlést tartott, amelyen Stresemann külügyminiszter rágalmaknak minősítette Ludendorff állításait. Braun munkaügyi miniszter Erzberget vette védelmébe Lu­dendorff ellenében. Mint hírlik, a Vatikán is tiltakozni készül Lunderdoffnak a Va­tikánra vonatkozó állítása ellen. A német püspöki.kar Fuldában legközelebb kon­ferenciára ül össze s ezen pásztorlevelet fognak intézni a német katolikusokhoz a élesen visszautasítják Ludendorff táma­dásait. Nem jó tréfálni a riasztó pisztollyal. Eger, 1924. mársius 5. F. István karácsondi legény elindúlt magában. Sok döcőgés után beért a vo­natja Hatvan állomásra. Kapta magát Pista, gondolta magában, meg kellene mu­tatni szép Hatvan községnek díszes állo­másán, mit tud a karácsondi legény. Elő­szedte riasztó pisztolyát. Durrantott vele, akkorát, hogy csak úgy csengett-bongott a hatvani állomás, mint egy mesebeli el­átkozott kastély. Nagyon örült a Pista gyerek az éktelen zajnak. Mit tud ő! Tizennyolc esztendős fején a lágya ugyan már benőhetett, de hát a komolyság . . . az még nem költözött beléje. Hogy a sze­és lélekemelő jelenetek ébresztették föl és táplálták bennem azt a megrendíthe- tetlen optimizmust, amely a Tábori Újság minden betűjéből kisugárzik, s amit abban az időben, a háború szomorú kimenetelét előre megjósoló bölcsek sokszor vetettek szememre. És most, mikor a bölcsek jós­lata beteljesült — s ha nem is a háború­ba, hanem a háború utáni őrületbe szinte belepusztultunk, — javíthatatlan optimiz­musomat most utólag sem szégyellem. A pesszimistákat jmindig a nemzet sírásói­nak tartottam s örülök, »hogy az ő előre­látásuk bölcsességével nem járultam hozzá ahhoz a szomorú eredményhez, ami talán be se következett volna, ha annyi bölcs előrelátónak sivár leikéből fakadó sivár jóslatai a hitet és reményt meg nem in­gatták volna. Láttam szenvedni, láttam a nélkülö­zésben lassan elsorvadni, láttam meghalni a magyar katonát. Láttam meglepően nagyszerű magyar kulturéletet a körül­zárt várnak, majd az észbontó sivár ha­difogságnak nyomorúságai között; láttam a törhetetlen magyar energiának sok nagy­szerű bizonyítékát, s ezért ma is, — a for­radalmak utáni trianoni magyar éjsza­kában is: megingathatatlan hittel hiszek Ma­gyarország feltámadásában !

Next

/
Oldalképek
Tartalom