Egri Népújság - napilap, 1924/1

1924-03-05 / 54. szám

Ára 500 korona Előfizetési dijak postai szállítással Egg hóra . . 13000 K I Egén ét félévi előfizetési Hegged évre 36000 K - ----- nem fogadónk el. — E ger, 1924. március 6 szerda XLL evf. 54. sz. POLITIKAI NAPILAP. Felelős szerkesztő: BREZNAYIMRE. Szerkesztőség: Eger, Líceum Kiadóhivatal: Líceumi nyomda Telefon szám II. Pély. Tekintélyes nagy falu, a vármegye déli szögletében. Távolról a Tisza fűzfái integetnek az utas felé, aki Pély felé Tar- naszentmiklős felől törekszik. A töltés men­tén itt-ott elkényszeredett eperfa szomor- kodik, különben, ameddig a szem ellát — síkság mindenfelé. Pélyt még sem látja a vándor, eltakarja a Hány töltése. Végre a Hány hídjára érünk. Előtű­nik a falu. Kiemelkedik belőle a templom, a malomkémény, különben elterpeszkedik a sok ház a síkon. Bent a faluban az új templom szokatlan stílusa kapja meg a szemet. Belépve a sz. hajlékba, három hajó, fehér falak, előkelő hallba illő tiszta, szürke cementlapok a pádimentumon, ame­rikai rendszerű padok, szép lourdesi oltár, cseppfolyós gázra bevezetett világítás ra­gadják meg a figyelmet. A szemlélő elfe* ledi az utcai sarat. Városban képzeli ma­gát. Lelke megtelik édes gyönyörrel. A plébánia tágas folyosóján gyapjú matringok kiloszámra. A szövés helyben készül, gyapjúmosás Perényi esperes-ple- bános vezetése alatt szintén a plébánián. — Egy mázsa gyapjú mosásához, mondja Perényi, 150 hektoliter víz szüksé­ges. Ezt a nagy tömeget külön e célra létesí­tett kűtből puropázza fel a dinamó, mellyel különben darálni, szecskát vágatni is lehet. A megszárított gyapjút szétosztjuk a faluban ; ügyes asszonyi kezek megfon­ják kendermődra, klgként 4000 K. bért kapnak. A gyapjúfonalat Gödöllőre szál­lítják, ahol elsőrangú iparművészek veze­tése alatt szőnyegeket készítenek, amelyek­nek javarésze Amerikába megy. — Tavaly, folytatta a plébános, az Egyesült Államok elnöke részére készült értékes szőnyeg, az Egyesült Államok címerével. A szép darab Harding háló­szobájába került falvédőnek;. Megtekintettük a tiszta, szép iskola- épületet, a hatalmas szövetkezeti termet, hol a Pélyi Műkedvelő Társaság szórakoz­tatja a közönséget. A népszövetségi gyűlésen pedig ott volt a falu fórfinépének jőrésze. Erős, ed­zett, komoly nép. Hajlik a szép szóra, megérti a mai kor szellemét, áldozni is tudott, mert áldozat a temploma. Pély a várostól messzefekvő falu, a kis városok szórakozásait élvezi. És kik­nek fáradságából ? Nem nehéz kitalálni. Dicsérete akkor lesz valorizálva, ha elis­meréssel, anyagi támogatásával nem fu­karkodik azok ellenében, kik érte fárad­nak, áldozzák szellemi képességeiket. Dr. Cs. L. ■#***> «5«#*** svsw»** «Wp zut+mm**» 'mm> Miért jött Hébelt Ede Egerbe ? Eger, 1924. március 4. A kommunista - agitáció leleplezése belevitte Eger nevét a fővárosi sajtóba. Ennek tulajdoníthatjuk azt az érdeklődést, amelyben Egernek a szociáldemokrata párt oldaláról része volt. Hétfőn ugyanis Egerbe jött Hébelt Ede nemzetgyűlési képviselő, meg a Nép­szava egyik munkatársa. Hébelt a Szé­chenyi szállodában kapott szállást. Fölke­resték az áliamrendőrséget, ahol Horváth Gyula dr. államrendőrségi kapitánytól a Pogonyi-ügy iránt érdeklődtek. Ott termé­szetesen csak annyit tudtak meg, hogy az ügyet nem az egri államrendőreég intézi. Az Irgalmasok kórházában is érdek­lődtek, ahol Pogonyi Antal az öngyilkos­sági kísérlet óta ápolásban részesül. A kórház fölvételi szobájában Horváth Gé­za dr. kórházi főorvost találták. Arról kérdezősködtek, hogy lehet e a beteggel érintkezni. Természetesen célt nem érhet­tek, mert a letartóztatottat állandóan ren­dőr-őrszem őrzi, akit négy óránkint fel­váltanak. A kórház felvevő könyvében eny- nyi áll : Pogonyi Antal, újságíró, 30 éves, rk. nőtlen, lakása : Eger, Cifrakapu u. 43. Szülei Antal és Hoffelder Rozália. Utalványozó : Államrendőrség. — Látható-e valamely erőszak nyo­ma a beteg testén ? Kérdezték. — Nincs azon egy karcolás sem, azon­kívül, amit magának csinált. — Miért nem szabad vele beszélni? Magyar élet és magyar irodalom Przemyslben 1914—15-ben. *) ív. Az ostromlott vár életének kellemes és kellemetlen eseményei, nyomorúságai, Ízetlenségei, szórakozása és humora, szel­lemi törekvései, művészeti és érzelmi meg­nyilvánulásai mind'mind szóba merültek a Tábori Újság hasábjain, ahol a jellemző adatok egész tömegét találhatja együtt az olvasó. De kevés újságot szerkesztettek va­laha nehezebb viszonyok között, mint a Tábori Újságot. Ezt tulajdonképen nem is szerkesz­teni kellett, hanem — megírni,éspedig mel­lékfoglalkozásképen, az egyébkénti munka­kör ellátása mellett. Még a korrigálás és revideálás technikai munkáját is a szer­kesztőnek kellett végeznie. Forrásmunkák, könyvek, újságok egyaitalában nem állottak rendelkezésre, csak a szűkszavú radio- grammok szolgáltattak igen-igen sovány támpontokat. A harctéri helyzet is éppen ebben az időben volt a legsivárabb, s a végső győzelem reményének megalapozá­sához bizony nagyon távoli vonatkozások­ban kellett anyagot keresni. És végül nem *) Irta és a Gárdonyi-Társaság febr. 17-diki gyűlésén felolvasta Molnár Kálmán dr. egyet. m. tanár, volt tartalékos főhadnagy és a przemysli ost­rom alatt megjelenő «Tábori Újságának volt szer­kesztője. éppen utolsó nehézség: a fölmerülő ese menyeket — a hazafias érzés sugallta ön megtartóztatással — mindig a háborús célok látószögébe állítva kellett megvilágítani, s az értékmérésnél is a civilizált világot fej­tetőre állító háborús rend idegenszerű mértékeit kellett alapul elfogadni. No és a technikai nehézségek! A nyomda nem volt magyar szövegekre be­rendezve. Csak kevés latin betű állott ren­delkezésre, ékezetes magánhangzók csak­nem teljesen hiányoztak. Az első számok­ban szembeszökően jelentkeznek ezek a hiányok, később amennyire-annyira segí­tettünk magunkon avval, hogy a francia magánhangzókról lefaragtuk az accent circonflexe második lábát vagy a közepét, s ilyenformán csaknem elegendő ékezetes és kétpontos magánhangzót állítottunk elő. A címekhez használt nagyobb betűs ma­gánhangzókra külön darabból illesztettük rá az ékezetet. Ahol viszont nem kellett ékezet, ott volt bőven. A lengyelek éke­zetes ö és s betűje, a ferde harántvonallal átvágott 1 betű, a sok tompa ékezet éles ékezet helyett, mind igen szecessziósán tarkították a Tábori Újság szedését. A be­tűk szűkös mennyiségére való tekintettel szedést soha se lehetett félretenni. Ha a kiszedett szöveget, újabb hírek beérkezése, az aznapi számból kiszorította, a szedést szét kellett osztani az új szöveg számára s a következő napon újra kellett szedni az előző napon egyszer már kiszedett, de szét is osztott szöveget. Egy munkából három! Hogy a karácsonyi szám négy oldalának összeállítása micsoda technikai nehézségekkel járt, azt részben a minden­ünnen összeszedett különböző betűfajok tarkasága mutatja, — és még így is az ol­vasóra kellett bíznunk, hogy a nyomdában i hiányzó ékezeteket gondolatban pótolja. És lapunkat mégis szívesen olvasták. Az első szám október 4-én 600 példány­ban jelent meg. A jubiláris századik szám (február 4 én) már 4400 példányban for­gott közkézen. A vár elestének napján (március 22 én) megjelent 141. szám már ! 5200 példányszámot ért el. A további fej - i lesztésre irányuló kivánalmaknak a papir- j hiány miatt nem lehetett eleget tenni s újabb előfizetőket sem lehetett elfogadni, így is alig tartott ki papirkészletüuk a vár feladásáig. Pedig a nyomdatulajdonos e tekintetben igen előzékeny volt a magyar lappal szemben. Amíg az ugyancsak nála készült Kriegsnachrichten már hónapokkal előbb pakolőpapiroson vagy szinlap-papi- roson jelent meg, addig a Tábori Újságot mindvégig elég jó ujságpapiroson nyomták. A lap nagy kelendőségét persze a katonák nagy betűéhségének kell első­sorban betudni. Jellemző erre az, hogy valami élelmes lengyel újévre magyar naptárt adott ki, még pedig úgy, hogy szószerint magyarra fordíttatta az előző év naptárát, s így a változó ünnepek mind azokra a napokra voltak beállítva, amely napokra az előző évben estek. így esett meg az a csoda, hogy hamvazó

Next

/
Oldalképek
Tartalom