Egri Népújság - napilap, 1924/1
1924-02-29 / 50. szám
Ara 500 korona Eger, 1924. február 29. péntek. XL1. evf. 50. sz Előfizetési dijak postai szállítással ifi hóra . . 13000 K ! Egiii és télévi clAOsetést Ntgged évre 36000 K ' ----- nem fogadunk el. — POLITIKAI NAPILAP. Felelős szerkesztő: BREZNAYIMRE. Szerkesztőség: Eger, Líceum Kiadóhivatal: Líceumi nyomda. Telefon szám II. Napi politika. Az új igazságügyminiszter személyére vonatkozóan ismét találgatások indultak meg. A legújabb hirek szerint Bethlen István gróf fölkérte Gaár Vilmos kúriai birót, hogy fogadja el az igazságügyi tárca vezetését. Gaár még végleges választ nem adott volna a miniszterelnöknek. Nagy Emil volt igazságügyminiszter lemondásának okairól a következőkben nyilatkozott. Azzal kezdte, hogy búcsúja az igazságögyminisztérium tisztviselőitől életének egyik legszebb óráját hozta meg, mert az elérzékenyülés, amely mindenkit elfogott, tanúsága volt annak a szeretetnek, mely tisztviselőtársaihoz fűzte. Lemondott, mert a pénzügyi politikával nem értett egyet, mert nem tudta elérni a ház- szabályreviziőt, mely nélkül a büntetőnovellát nem lehetett volna ’ letárgyalni. Pedig ő azért lett igazságügyminiszter, hogy a büntető-novellát, mely mélyen a húsába vág a destrukciónak, megcsinálja. A végső lökést a lemondásra a kényszer- kölcsön adta meg, melyet ő így igazságtalannak tart. Ezt azoktól kell követelni, akik a korona romlásából milliárdokat szereztek. A társadalomnak az az osztálya, mely 1920-ban jövedelemadót fizetett, nincs abban a helyzetben, hogy önmagától és családjától vonjon el milliókat. 1920-tól kezdve nagy vagyoneliolődások történtek, onnan kell tehát venni, ahol van. Guthy Tódor képviselőjelölt. Strausz Istvánt, a marcali kerület képviselőjét, a genfi ellenőrző-bizottság tagjának nevezik ki, azért mandátumáról le kell mondania. A megüresedő kerületben Guthy Tódor lép föl egységespárti programmal. A parlamenti tüdövósz-akció. Budapest. MTI. A nemzetgyűlés mai ülését 11 órakor nyitotta meg Szcitovszky Béla elnök. Bejelenti, hogy a nemzetgyűlés elnöksége nagyszabású szociális akciót engedélyez a tüdővész veszedelmének megszüntetésére és az ellene való védekezésre. Március 3 én az akció javára a parlamenti kupolateremben fogadó-estélyt rendeznek. A nemzetgyűlés eddig is kivette a részét a jótékonyság gyakorlásából. A Ház hozzájárulását kéri ahhoz, hogy a Ház tagjainak illetményeiből 200 ezer koronát fordítsanak erre a célra. — Elfogadják — Az elnöki előterjesztések után folytatják a nemzeti kisebbségek nyelv- használati jogának biztosításáról szőlő törvényjavaslat tárgyalását. Mezei Jenő az első szónok. Elfogadja a javaslatot, bár nem tartja feltétlen szükségesnek, mert a nemzet lojalitása már régen megoldotta ezeket a kérdéseket. A háború jelszava az volt, hogy felszai baditsák a kis nemzeteket. A háború után mostohán bántak el Magyarországgal és a monarchiából 3 imperialista állam lett. Hogy az utódállamok hogy bántak el a kisebbségekkel, mutatják a Népszövetséghez felterjesztett memorandumok, melyek különösen a cseh és román kormányokkal "szemben vall8nnak sziot. Ezután Zsirkay János szólalt fel. Visszautasítja a szocialisták vádjait. Kommunista-összeesküvést fedezett fel a rendőrség P A Magyar Hírlap írja : A főkapitányság politikai osztálya egy nagyszabású kommunista ügy kinyomozásához fogott, amelynek szálai vidékre vezetnek. A fő- kapitányságról egész detektivesoportok indúltak a kijelölt helyekre és körülbelül 2 heti munka után sikerült az ügyet kinyomozni és a gyanúsítottakat Budapestre szállítani. A miekolczi ügy csak mellékesen kapcsolódik bele abba a nagyszabású ügybe, amelyet most kinyomoztak. Ennek az összeesküvésnek főfészkét Egerben leplezték le. A résztvevők között vannak többen, akiknek neve nem ismeretlen a közvélemény előtt. Részleteket és neveket m^g nem lehet nyilvánosságra hozni a nyomozás érdekében. Győrffy László hadbíró ellen fegyelmi eljárást indított a honvédelmi miniszter, mert a Tassy-féle tárgyalás után így búcsúzott Francia Kiss Mihálytól: Isten vele Mihály. A hadbírót Győrbe helyezték át, mig fegyelmi ügyét el nem intézik. Magyar élet és magyar irodalom Przemyslben 1914—15-ben. *) II. A Tábori Újság költészetének méltatásánál nagy igazságtalanság volna figyelmen kívül hagyni, hogy a közreadott költemények kiválogatásánál nem lehetett vezérszempont a szigorú irodalmi kritika mértéke. A Tábori Újság elsősorban és mindenekfeiett a katonás szellem és a lelkes hangulat ébrentartásán és emelésén dolgozott, s ezért csak olyan költeményeket közölhetett, amelyek emez alapirányába beilleszkedtek. Viszont pedig, mivel a költői hajlamú katonák szárny- próbálgatásai a bajtársak körében nagy érdeklődéssel és tetszéssel találkoztak, számos olyan költeménynek is helyet kellett adni, amelyek bizony nem tarthatnak számot arra, hogy valamikor majd irodalmi tankönyvekbe felvétessenek, de amelyek az akkori viszonyok között és az ottani olvasóközönségre mégis mély hatást gyakoroltak. Mert a várőrség tanulatlan költőjét ugyanazok az érzések inspirálták, amelyek az olvasó bajtársakat eltöltötték, s az ilyen hamisítatlan vadvirágok bizony jobban megragadták a b2jtársak szivét, *) Irta és a Gárdonyi-Társaság febr. 17-diki ggűlésén felolvasta Molnár Kálmán dr. egyet. m. tanár, volt tartalékos főhadnagy és a przemysli ostrom alatt megjelenő «Tábori Ujság«-nak volt szerkesztője. mint a New-York kávéház márvány-asztalain gyártott, s a pesti kabarék műsorán előadott tökéletes formájú katonaköltemények őb dalok művirágai. A przemysli katonaköltemények közül bemutatok nehányat. Győni Gézával kellene kezdenem. Az ő költeményei azonban annyira közismertek, hogy ezekből nem szükséges szemelvényeket felolvasnom. De gondoljunk meg- illetődéssel a melegszívű költőre, aki Szibéria fagyos földjében alussza örök álmát. Gyóni Géza mellett kétségkívül Kacs- kovics Tibor Bélát illeti az első hely. — Felolvasok költeményeiből nehányat: Tavasz. (Táb. Ujs. febr. 18.) I. Przemys’be tegnap a Tavasz besurrant észrevétlen; egy hólepett erőd fokán a Távolt néztem épen, mely kéken terpedt szerteszét. És ő besurrant nesztelen szellő-paripa hátán ; még neszét sem vette a Tél s elhült a színe láttán, ’mint hirtelen elébe állt. A téli Nap halódva bujt és ömlött lomha vére, bíborszínt hintve a glacis tátongó, nagy sebére, mit rajta mázsás bomba vájt. S megrázta hamvas, ősz fejőt a sok mogorva bástya, s rongyokba hullt a Tél-király szép hermelin palástja, s pőrére vetkőzött a föld. II. Tegnap óh itt járt a Tavasz e büszke várfalaknál, s tegDap — úgy hirlik — csata volt a muzuri tavaknál, s az orosz futva menekült. A Duna tájon szép Tavasz egy szóra ha megállná!, meséld el azt is: hadaink győztek Kolomeánál, s Lembergnek vették útjokat; s hogy várunk újabb ostromát: szilaj szivek csodáit, magyar vérrel írja Clio alfától Omegáig, s Zrínyi most minden ember itt. S jöhet száz ármány és veszély, avagy szerencse, csalfa, nem lehet más az «omega,» mint ami volt az «alfa»: «Przemysl állt és állni fog.» Kórházban. (Táb. Ujs. febr. 11.) Olyan szomorú ma este a spitál; ólálkodik a csend az ablakomba’ és homlokát az üveglapra nyomva bámészan a szobámba kandikál.
