Egri Népújság - napilap, 1924/1

1924-02-29 / 50. szám

Ara 500 korona Eger, 1924. február 29. péntek. XL1. evf. 50. sz Előfizetési dijak postai szállítással ifi hóra . . 13000 K ! Egiii és télévi clAOsetést Ntgged évre 36000 K ' ----- nem fogadunk el. — POLITIKAI NAPILAP. Felelős szerkesztő: BREZNAYIMRE. Szerkesztőség: Eger, Líceum Kiadóhivatal: Líceumi nyomda. Telefon szám II. Napi politika. Az új igazságügyminiszter személyére vonatkozóan ismét találgatások indultak meg. A legújabb hirek szerint Bethlen István gróf fölkérte Gaár Vilmos kúriai birót, hogy fogadja el az igazságügyi tárca vezetését. Gaár még végleges választ nem adott volna a miniszterelnöknek. Nagy Emil volt igazságügyminiszter lemon­dásának okairól a következőkben nyilat­kozott. Azzal kezdte, hogy búcsúja az igazságögyminisztérium tisztviselőitől éle­tének egyik legszebb óráját hozta meg, mert az elérzékenyülés, amely mindenkit elfogott, tanúsága volt annak a szeretet­nek, mely tisztviselőtársaihoz fűzte. Le­mondott, mert a pénzügyi politikával nem értett egyet, mert nem tudta elérni a ház- szabályreviziőt, mely nélkül a büntető­novellát nem lehetett volna ’ letárgyalni. Pedig ő azért lett igazságügyminiszter, hogy a büntető-novellát, mely mélyen a húsába vág a destrukciónak, megcsinálja. A végső lökést a lemondásra a kényszer- kölcsön adta meg, melyet ő így igazság­talannak tart. Ezt azoktól kell követelni, akik a korona romlásából milliárdokat szereztek. A társadalomnak az az osztálya, mely 1920-ban jövedelemadót fizetett, nincs abban a helyzetben, hogy önmagától és családjától vonjon el milliókat. 1920-tól kezdve nagy vagyoneliolődások történtek, onnan kell tehát venni, ahol van. Guthy Tódor képviselőjelölt. Strausz Istvánt, a marcali kerület képviselőjét, a genfi ellenőrző-bizottság tagjának nevezik ki, azért mandátumáról le kell mondania. A megüresedő kerületben Guthy Tódor lép föl egységespárti programmal. A parlamenti tüdövósz-akció. Budapest. MTI. A nemzetgyűlés mai ülését 11 órakor nyitotta meg Szcitovszky Béla elnök. Bejelenti, hogy a nemzetgyűlés elnöksége nagyszabású szociális akciót engedélyez a tüdővész veszedelmének megszüntetésére és az ellene való véde­kezésre. Március 3 én az akció javára a parlamenti kupolateremben fogadó-estélyt rendeznek. A nemzetgyűlés eddig is ki­vette a részét a jótékonyság gyakorlásá­ból. A Ház hozzájárulását kéri ahhoz, hogy a Ház tagjainak illetményeiből 200 ezer koronát fordítsanak erre a célra. — Elfogadják — Az elnöki előterjesztések után folytatják a nemzeti kisebbségek nyelv- használati jogának biztosításáról szőlő törvényjavaslat tárgyalását. Mezei Jenő az első szónok. Elfogadja a javaslatot, bár nem tartja feltétlen szük­ségesnek, mert a nemzet lojalitása már régen megoldotta ezeket a kérdéseket. A háború jelszava az volt, hogy felsza­i baditsák a kis nemzeteket. A háború után mostohán bántak el Magyarországgal és a monarchiából 3 imperialista állam lett. Hogy az utódállamok hogy bántak el a kisebbségekkel, mutatják a Népszövetség­hez felterjesztett memorandumok, melyek különösen a cseh és román kormányok­kal "szemben vall8nnak sziot. Ezután Zsirkay János szólalt fel. Visszautasítja a szocialisták vádjait. Kommunista-összeesküvést fedezett fel a rendőrség P A Magyar Hírlap írja : A főkapitány­ság politikai osztálya egy nagyszabású kommunista ügy kinyomozásához fogott, amelynek szálai vidékre vezetnek. A fő- kapitányságról egész detektivesoportok indúltak a kijelölt helyekre és körülbelül 2 heti munka után sikerült az ügyet ki­nyomozni és a gyanúsítottakat Budapestre szállítani. A miekolczi ügy csak melléke­sen kapcsolódik bele abba a nagyszabású ügybe, amelyet most kinyomoztak. Ennek az összeesküvésnek főfészkét Egerben leplezték le. A résztvevők között vannak többen, akiknek neve nem ismeretlen a közvélemény előtt. Részleteket és neveket m^g nem lehet nyilvánosságra hozni a nyomozás érdekében. Győrffy László hadbíró ellen fegyelmi eljárást indított a honvédelmi miniszter, mert a Tassy-féle tárgyalás után így bú­csúzott Francia Kiss Mihálytól: Isten vele Mihály. A hadbírót Győrbe helyezték át, mig fegyelmi ügyét el nem intézik. Magyar élet és magyar irodalom Przemyslben 1914—15-ben. *) II. A Tábori Újság költészetének mél­tatásánál nagy igazságtalanság volna figyelmen kívül hagyni, hogy a közre­adott költemények kiválogatásánál nem lehetett vezérszempont a szigorú irodalmi kritika mértéke. A Tábori Újság elsősor­ban és mindenekfeiett a katonás szellem és a lelkes hangulat ébrentartásán és eme­lésén dolgozott, s ezért csak olyan költe­ményeket közölhetett, amelyek emez alap­irányába beilleszkedtek. Viszont pedig, mivel a költői hajlamú katonák szárny- próbálgatásai a bajtársak körében nagy érdeklődéssel és tetszéssel találkoztak, szá­mos olyan költeménynek is helyet kellett adni, amelyek bizony nem tarthatnak szá­mot arra, hogy valamikor majd irodalmi tankönyvekbe felvétessenek, de amelyek az akkori viszonyok között és az ottani olvasóközönségre mégis mély hatást gya­koroltak. Mert a várőrség tanulatlan köl­tőjét ugyanazok az érzések inspirálták, amelyek az olvasó bajtársakat eltöltötték, s az ilyen hamisítatlan vadvirágok bizony jobban megragadták a b2jtársak szivét, *) Irta és a Gárdonyi-Társaság febr. 17-diki ggűlésén felolvasta Molnár Kálmán dr. egyet. m. tanár, volt tartalékos főhadnagy és a przemysli ost­rom alatt megjelenő «Tábori Ujság«-nak volt szer­kesztője. mint a New-York kávéház márvány-asz­talain gyártott, s a pesti kabarék műsorán előadott tökéletes formájú katonaköltemé­nyek őb dalok művirágai. A przemysli katonaköltemények közül bemutatok nehányat. Győni Gézával kellene kezdenem. Az ő költeményei azonban annyira közismer­tek, hogy ezekből nem szükséges szemel­vényeket felolvasnom. De gondoljunk meg- illetődéssel a melegszívű költőre, aki Szi­béria fagyos földjében alussza örök álmát. Gyóni Géza mellett kétségkívül Kacs- kovics Tibor Bélát illeti az első hely. — Felolvasok költeményeiből nehányat: Tavasz. (Táb. Ujs. febr. 18.) I. Przemys’be tegnap a Tavasz besurrant észrevétlen; egy hólepett erőd fokán a Távolt néztem épen, mely kéken terpedt szerteszét. És ő besurrant nesztelen szellő-paripa hátán ; még neszét sem vette a Tél s elhült a színe láttán, ’mint hirtelen elébe állt. A téli Nap halódva bujt és ömlött lomha vére, bíborszínt hintve a glacis tátongó, nagy sebére, mit rajta mázsás bomba vájt. S megrázta hamvas, ősz fejőt a sok mogorva bástya, s rongyokba hullt a Tél-király szép hermelin palástja, s pőrére vetkőzött a föld. II. Tegnap óh itt járt a Tavasz e büszke várfalaknál, s tegDap — úgy hirlik — csata volt a muzuri tavaknál, s az orosz futva menekült. A Duna tájon szép Tavasz egy szóra ha megállná!, meséld el azt is: hadaink győztek Kolomeánál, s Lembergnek vették útjokat; s hogy várunk újabb ostromát: szilaj szivek csodáit, magyar vérrel írja Clio alfától Omegáig, s Zrínyi most minden ember itt. S jöhet száz ármány és veszély, avagy szerencse, csalfa, nem lehet más az «omega,» mint ami volt az «alfa»: «Przemysl állt és állni fog.» Kórházban. (Táb. Ujs. febr. 11.) Olyan szomorú ma este a spitál; ólálkodik a csend az ablakomba’ és homlokát az üveglapra nyomva bámészan a szobámba kandikál.

Next

/
Oldalképek
Tartalom