Egri Népújság - napilap, 1924/1

1924-01-06 / 5. szám

2 fiO-JUL NÉPÚJSÁG 1924. január 6. a Huszonhárom pár cipő. Eger, 1924. január 5. Pénteken délután, amikor bementünk ezürke szerkesztőségi szobánkba, nem mindennapi látványosságban volt részünk. Az egyik szerkesztőségi hosszú asztalon, mint a katonák a glédában, huszonhárom pár cipő állott egymás mellett. Megtöröltük a szemünket : ébren va­gyunk-e, vagy álmodunk. . . ? Bizony ci­pők ezek, valóságos cipők, — kiáltottunk fel örömünkben és bizonyára olyanok ad ták, akik lélekben mindig olyan közel vannak hozzánk, amikor a mezitlábos, egri apró magyarokról Írunk. A jő Isten an­gyalai jártak itt. azok rakták ide ezeket a valódi anyagi kincseket, ami majd bő­séges ^kosztol« is hoz azoknak, akiknek majd jut belőle ; egy még nagyobb érté­ket a halandó ember életében : az egész­séget. Kutatunk tovább a csodálatos ajáu- : dék közölt s csakhamar felfedeztünk egy ! kék borítékot a felelős szerkesztő címére. Mohón bontjuk ki és már olvassuk is a következő megható sorokat: »Mélyen tisztelt felelős szerkesztő úr ! Hogy a végtelen irgalmű jó Isten iránt tarioző mérhetetlen nagy hálánknak csak parányi részét is leróhassuk, Nagy János dr. és Trak Géza b. polgármester felhí­vására kizárólag szegénysorsú mezei mun­kások lábbeli hiány miatt iskolát mulasztó gyermekei közölt való szétosztás végett juttatunk Nagyságodhoz huszonhárom pár használt, javított, de jő karban levő ve gyes (fiú és leány) bőrcipőt. Mivel az ismeretlenség teljes homá­lyéban óhajtunk maradni, kérjük, kilé­tünk után ne tessék érdeklődni. Majd az Ítélet napján, midőn mindenről számot kér az örök, igaz Bíró, — e csekélység sem maradhat titokban. Nagyságod odaadó ügybuzgóságára Isten bő áldását kérve, vagyunk Egerben, 1914. évi január hő 4 ón Mély tisztelettel: Többen « íme, a levél tartalma, amelynek ne­mes és nem mindennapi lélekre valló so­rai a meghatottság könnyeit csalták a sze­münkbe. Ti »Többen*, akik az emberi élet rettentő mélységibe be tudtatok látni, s akiknek szivét drága balzsamával érin­tette a Láthatatlan Ember, fogadjátok mélységes köszönetét azoknak, akik a ke gyeden hideg tél havában-fagyában ed­dig cipő nélkül, dideregve jártak a sze­gény házak udvarán, vagy talán az utcán is, ha a nagy úr, a szükség, úgy kívánta. Mi pedig az elismerés egyszerű de becses virágát nyújtjuk nestek: fizesse viasza adományotokat az Örök Biró az ó vég­telen jóságával és minden szereleiével. * * * Tehát van huszonhárom pár viselt, de jó állapotban levő cipőnk, aminek ki­osztásáról néhány nap múlva intézkedünk. Felkérjük ennélfogva az iskolai igaz gatőkat: szíveskedjenek összeírni saját is­kolájuknak olyan valóban szegénysorsú, földmíves gyermekeit, akik — cipőjük nem lévén, nem járhattak iskolába. Kérjük, hogy minden osztályból a föltétien reászorúlót jelöljék kí, még pe­dig a legszegényebbet téve legelső helyre s azután szegénységük mértékének sor­rendjében a többit. Kérjük, hogy ezt a kimutatást hét­főn és kedden (dec. 7-én és 8 án) dóiuián 4—6 óra között jutasmák el, hacsak lehet' személyesen, szerkesztőségünkbe, hogy szerdán már kioszthassuk & cipőket. Midőn a tanítóknak e szíves fárad­ságáért előre is hálás köszönetét mondunk, jelezzük, hogy közvetetlenül — a tanítóktól és tanítónőktől szerzett értesítés Délkűl — egyetlen pár cipőt sem adhatunk ki, tehát e tárgyban senki na jöjjön szerkesztősé günkbe. A Szociális Missziótársulat karácsonya. Eger, 1924. január 5. Immár 3 éve annak, hogy a Szociális Missziótársulat Egerben szoc áíis jótékony­kodó munkát fejt ki. Nem hangos szóval, hanem csöndesen, minden feltűnést, min­den föidi elismerést kerülve. Nem tudod, kik a tagjai; nem látod őket sehol, csak ott, hol az ínség, a baj, az elhagyaíotUiág a szeretet angyala után kiált. És akkor jönnek a szeretet küldöttei ruhácskával a fázó gyermekhez, étellel az éhezőkhöz, pénzzel az Ínségesekhez, vigasszal a szen­vedőkhöz. A karácsonyi szeretet első melegét az időn is ők hozták el közénk. Az első karácsonyi gyertyát ők gyújtották. Négy helyen rendeztek szent kará­csonyt: a koldúsok közt, az aggoknál, a fogházban és a gyermekeknek, mindenütt, ahol Jézus megfordult és akiket szeretett. A ezeretetet, az igazi karácsonyi ajándékot senki sem látta, arról nincsen statisztika. Az «odafenn» tétetett közzé. «Idelenn» illő közzétenni azokat az ado­mányokat, melyek a Szoc. Misszió kará­csonyát lehetővé tették. A nyomdatermékek drágák, az olvasó türelme kevés, azért csak a főbb bevételi forrásokat említjük: Bevétel: korona Szmrecsányi Lajos dr. érsektől 500,000 Az egri Főkáptalantől — — 500,000 Csekő Gábor prelátustől — — 200,000 Hámán András kanonoktól — 300,000 Ridarcsik Imre prelátustől — 100,000 Ivánovich Emil dr. kanonoktól 100,000 Magánadományokből összesen- 310,000 Baba- és játék-vásárunkból — 250,000 Tombola-jegyekből — — — 665,000 Okolicsányi Imre útján — — 100,000 Összesen: 3.025,000 Természetbeni bevételünk: Saját pén­zünkön vásárolt egy vaggon fa, Hordó­gyártól 10 q fa, Gőzmalomtól 85 kg. liszt* j Práff malomtól 25 kg. liszt, a pékektől | kifli és kenyér, a cukrászoktól cukorsüte- I mény, a kereskedőktől ruha- és cipöneaiű i sok százezer korona értékben. Ehhez já- | rul a mi kedves munkatársaink önkéntes | ruha, cipő, alsőruha, harisnya, élelem ado- | mányai. Ezekből került ki a mi karácsonyunk. ! Szétosztottunk 3,000,000 K-t, 110 q tűzi­fát; 116 fehér kenyeret, 40 párnát, több | cipőt, szegény iskolás gyermekeknek cipőt í talpalhattunk. A fiatalkorú bűnös leányok í között és a gyermekeknek Karácsonyfát gyújtottunk és süteményt osztogattunk. A további segélyezések folyamatban vannak. Körülbelül hat millió érték jutott a Misszió által a szegények közé De ennél mérhetetlenül több az az erkölcsi érték, mellyel a Misszió hölgyei a világot gaz­dagították. A rideg elzárkőzottság és szívtelen­ség jéghideg hullámai veszedelmes mére­tekben öntik el az erkölcsi világot. Jóleső érzéssel látjuk a hideg óceánból kiemel­kedő szigetet, hol még nem halt ki a sze­retet és ahol még tudják, hogy Jézus mire tanította a világot. A borárak további emelkedése várható. Eger, 1924. január 5. Borászati Lapok Írja : A borárakban erős ezilárdulás mutatkozott karácsony előtt, amely szilárdulás az ünnepek után folytatódott. Ma már 1200 koronán alul alig lehet 10—11 fokos bort kapni, ami meglehetős emelkedésnek felel meg rövid idő alatt. A kínálat termelői részről változó. Az osztrák egyezmény, melynek elő­jelei november hő végén kezdtek már mu­tatkozni, erősen izgatja a borforgalmat és a belfogyasztás is tetemes mennyisége­ket vesz fel, dacára anoak, hogy vendég­lőseink és korcsmárosaink továbbra is csak hitelre képesek nagyobb vásárláso­kat eszközölni. Nagyobb érdeklődés mutatkozik Cseh­szlovákia részéről is, főleg rekompenzáci- ós alapon, míg a svájci kivitelt is köny- nyebbé tette az, hogy a beviteli engedé­lyért járó hektoliterenkinti 50 centimos dija elengedték, bár ezt a svájci vámha­tóságok nem fogadták el. A négy fagy a borforgalomra bénítőiag halott. aes Haladunk vagy maradunk? Eger, 1924. jan. 5. Nyolcvan hevesmegyei közaég házi- iparárol való jeleutés van előliem. A je­lentéseket tanítók írták a földmívelésügyi minisztérium részére. Végignézem a 80 jelentést. Skiccét készítek belőlük, bár emlékezetemben van berajzolva valamennyi, hisz oly könnyű fejben tartani. Csak itt ott van mozgás. Javarésze kendertermelés, fonás, szövés. Gyapjúfonás csak egy helyen van, ahol a szőtt árút értékesítik is. Kosárfonás el­adásra Tiszafüreden, Sarudon, Kiskörén. Ezzel siusz ! Fúrás-faragás egy-két mát­rai faluban. Tövisborona, seprő, kaszaayél, lapát, teknő kerül piacra Mátra felől. A jelentések 80% a negatív. Nemes fűz után kiáltanak legtöbben, mások : Ad­jon az állam anyagot! Ezzel lezárul a jeleutés. Készen — hála Isten! mondja, a ki elverte goadjét. Megy a hivatalos úton tovább a levéltárak, irattárak poros, egérrágta polcaira. És a házi ipar? A házüpar szekere lassaa-lassan dö- oög, egy keveset előre is. Pedig, ha pari­pák vonnák amerikai tráberek sebességé­vel még akkor is, itt volna a 12-ik óra a a cselekvésre. A tervezgötés, a megállapítás csak alfa, — ómegáig nagy még az ül. Tettek, gyors tettek Kellenek. Láesunk néhány példát. Detken kosárfonást szeretnének. — Ámde nemes fűz nincs, ellenben van neki való hely. Mit tettek a detkiek ? Hozatnak 200,000 ürb. nemes fűz aianyt Tiszapol- gárröl es két ev múlva lesz anyag, lesz oktató, lesz kosárionas, ellátják a gyön­gyösi, sári, domósziói csemegeszödő szál­lítókat kosarakkal. Egyik nagyközségben az állami szövő­gépeken sokan megtanulták a szövést. A gépek elmentek más határba. Azt várta az ember, hogy a régi rendszerű szövő­székeket a falusiak atalaisítjak új rcnd- szerűekké. Mi történt? A bíró bevételé­vel, ki ügyes faragó ember, senki nem változtatott szövőszéken. íme, maradiság: Úgy jó, amint vaii. Ejl p idig sok jó dolog megfeneklik ezen a régi atarisztikus hibán. Más szomorú eset. Vármegyénk va­súti gócpontjában fekvő nepes faluban 7 artézi kút ontja — percenként az 5 köb­méter vizet. A nagy tömeg egyszerűen el­folyik, senki intenzív konyhakertészetre fel nem használja, fájdalom! a -magyar nemtörődömség ! Ugyanott 130 holdnyi legelő terület­hez jutott a falu. A község lelkes malom- tulajdonosa a következő indítványt tette: A legelő közepén artézi kutat furatok és ha beválik, akkor fizessék ki az árát. A kupaktanács mit tett? Talán elfogadta az ajánlatot ? Dehogy. Ellenkezőleg — közö­nyösen elutasította, pádig a haszna ki­számíthatatlan a mi száraz éghajlatunk alatt. Azért mégis mozog a föld — eppur *i muove. Gazdasági egyletünk, a népművelési titkár örömmel látjáK a falusiak érdeklő­dését, ébredését. Nem kevesebb, mint 60 oktatót kérnek a téli idényre. Bízunk, nemzetünk Géniusza segít talpra állítani Csonkaországunkat s kibontakozik a szebb jövő reményteljes képe. Dr. Cs. L.

Next

/
Oldalképek
Tartalom