Egri Népújság - napilap, 1923/2
1923-11-06 / 251. szám
2 JÜGÍU. NJÉPÖJSÁtí 1923. november 6. írás nélkül felsorolni nem képes És egy angol mondást találok Rád alkalmazható- nak: Ha nem tehetjük, amit akarunk, akarjuk azt, amit tehetünk. Nehogy nagyon unalmas legyek, a Te tisztelt asemélyeddel kapcsolatos összes műveket én sem fogom felsorolni. Csakis az emlékezés megerősítése végett nehány érdekes és értékes mozzanatot említek fel. A többi az írás feladata. Nagy buzgalommal, erősen akartad, de épen nem tőled függő okok miatt — sajnos — meg nem tehetted, hogy meglegyen nekünk a nagyfontosságú és nagyjelentőségű vízvezetékünk ; de megtehetted, mert akartad, hogy legyen a régi, rozoga helyett díszes székházuDk; megtehetted, mert akartad, hogy ős, évszázados óhajtásunk teljesüljön : legyen monumentális ékes Dobó-szobrunk; legyen csinos szin- házunk, legyen nem csak dél felé, hanem éjszak felé is kiágazó hasznos putnoki vasútvonalunk; legyen villauyos világításunk, legyen aszfaltos, fás, ligetes, tiszta városunk, amilyet a bennünket meglátogató finomízlésű idegenek is kedvesnek, kellemesnek találnak és tartanak stb. Az okos angoloknak másik mondása is talál Reád: nem sz állás nemesíti meg az embert, hanem az ember nemesíti meg az állást. Te a mi polgármesteri állásunkat megnemesítetted, tiszteltté, méltóságossá, varázsoltad — szerencsétlen és népszerűtlen elődöd után. A népszerűség pedig nagy kincs, de azt, csak közjó érdekében szabad felhasználni. Te a szeretettel egyesült nagy népszerűséged bőséges kincseit közügyeink javára dúsan kamatoztattad. Az Isten csak a munkának adja meg az ő áldását. A Te életed azért olyan áldott, nyugodt és megelégedett; mert a szakadatlan munkában és munkaszeretet ben kerested és találtad fel életed, lelked legfőbb gyönyörűségét. Majdnem minden igazán nagy tiszteletreméltó emberben feltaláljuk az anyagi javakat nem hajhászó, szerény aszkétaságot. Ez a tulajdonság is nemes lángod kiemelkedő jellege és ez a tulajdonságod is csak fokozza irántad mélységes tiszteletünket és magasra szárnyaló nagyrabecsülésünket. Az idő annál gyorsabban múlik, minél inkább előrehaladunk a korban. A mi időnk már mintegy röpülni látszik. De azért bizonyára mindketten elmondhatjuk: Fejünk ugyan havaz Szivünk mégis tavasz. Egyébként a virágot túléii illata, ha szirmai a földre hullanak is. Ha a mindannyiunk közös és örök anyja, a föld kebelébe íogad is : a Te nagy tiszteletre méltó, nagyértékű, nemes lángod kedves emléke Téged messze tűi fog élni. Ezért tehát .Mózes első éneke egyik versével’: Áldás reá, aki téged áld. A IV. Henrik francia királyt üdvözlő szónok keszéde közben elakadt. Csak há rom szóval végezzen, mondotta a király. És a megakadt szónok valóban csak három szóval végzett: Vive de roi: éljen a király ! Amire azután az elakadt szónokot megnyugtató és igazoló fanatikus, viharos éljenzés tört ki. Én is agyődom, hogy ha még tovább beszélek, én is elakadok. Ezért városunk tisztelt közönsége, kedves polgártársaim és a magam nevében, én is csak három szóval végzek: Boldogan élj soká! Jankovícs Dezső válasza. A gyönyörű beszédek után az ünnepelt egyetemlegesen köszönte meg az ünneplést. M. t. Díszközgyűlés ! Pontosan 26 és fél évvel ezelőtt foglaltam el a m t. kép viselőtestület megtisztelő bizalmából a polgármesteri állást. Az idősebb urak emlékeznek, azt fél évvel megelőzte egy országgyűlési képviselőválasztás, mely viharként dúlta fel a város nyugalmát és utána ellenségkép álltak egymással szemben a város nem egyazon pártállású polgárai. A képviselőtestületben fél esztendőre megakadt a munka. Ilyen körülmények között kellett programmot alkotni. A polgári és társadalmi béka helyreállítására való törekvés mellett igyekeztünk a fejlődést szolgálni. Nehezen ugyan, de sikerült a jobbak belátásával az áldásos munkához fogni. Másfél évtizedeu át nem múlt el egy év sem kisebb nagyobb alkotások nélkül. Dolgoztunk szorgalmasan, de az eredmény nem volt kielégítő. Fáj visszaemlékezni programmunkr a.Gyönyörű alkotások voltak készen: A városi vízvezeték és a mintaszerű állatvágóhíd tervei jóváhagyva készen voltak. Kész volt a tisztilak és a munkáslakások terve és mindennek megalkotását megakasztotta a világháború. Lelkiiameretürík nyugodt, mi a sikertelenségnek okai nem voltunk. Vigasztal a reménység, hogy munkásságunk elejtett fonalát buzgó, munkás utódok felveszik. Ha a munkában további részünk nem is, de örömünk lesz, hogy városunk előrehalad. Kedves alkalom ez nekem arra, hogy hálás köszönetét mondjak a m. t. képviselőtestületnek negyed százados támogatásáért. Ugyanígy a vármegye vezetőségének és barátaimnak Isaák Gyula éa Babocsay Sándor urak Ő méltóságaiknak kitüntető szép beszédükért. Kérem a Mindenható áldását a nemes városra, valamennyi tisztviselőtársamra és kérem Önöket tartsanak meg további jóindulatukban. (Taps, éljenzés.) A díszgyűlés beszédeit a város jegyzőkönyveiben szószerint fmegörökítették. Ezután a meghatározott sorrendben a bucsűküldöttségek fogadása következett. Igen érzékenyen vett búcsút a város tisztikarától, Lelkűkre kötötte, hogy habár a város nem lehet el tisztviselők nélkül, lelkiismeretük szavára hallgassanak, mely azt mondja, hogy nem a város van a tisztviselőért, hanem a tisztviselő a városért Az utolsó szó is méltó ahhoz, aki egy életen át adott példát a nemes munkára. . . Az esti órákban a lakosság tömegei fejezték ki tiszteletüket a munkában érdemeket szerzett férfiú iránt, amikor az Egri Dalkör Huszthy Zoltán vezetésével szép dalokat adott elő. A geszti Tisza-ünnep. Budapest. MTI. Szombaton, november 3 án, Tisza István gróf temetésének évfor dulóján a Tisza István-emiékbizottság, a törvényhatóságok, a társadalmi egyesületek, tudományegyetemek, és a régi Tisza- ezred képviselőivel e?yütt Gesztre utazott, hogy Tisza Istvánnak, a nemzet nagy halottjának sírját megkoszorúzza. A geszti temető bejáratát teljesen ellepték a fogatok. Igen nagy számban voltak egyszerű szekerek is, melyek a vidéki gazdaközönséget hozták el. Budapestről a Tisza István- emiékbizottság részéről báró Perényi Zsig- mortd, Horváth Elek dr., Tegze Gyula dr., Lándor Tivadar, Koblovszky Lajos és Törzs Tibor jelentek meg. Szombaton reggel a küldöttségek tagjai hosszú kocsisorokban érkeztek meg a geszti kriptához. A kripta előtt a Tisza-család részéről Rakovszky Iván belügyminiszter és felesége, Sándor Jolán, továbbá gróf Tisza Kálmán fogadták az étkezőket. A Tisza- emlékbizottság nevében báró Perényi Zsigmond a következő beszédet mondotta : «Ot év telt el már azóta, hogy elhagytál bennünket, Tisza István ! Hosszú, szenvedésekben és megpróbáltatásokban gazdag esztendők! Az idő nem szüntette meg elvesztésed felett érzett fájdalmunkat, Siratni jöttünk Téged most is, mert a veszedelmek közepette legjobban érezzük a vezér hiányát. Megilletődve állok itt, mikor idézem szellemedet. Félve gondolok arra, mit mondanék én, ha most számot kellene adnom szellemed szigorú ítálőszéae előtt arról, hogy amióta elhagytál bennünket és országunk rombadőlt, igyekeztünk-e azt minden erőnkkel újraépíteni? Követtük-e vért, vagyont, munkát áldozva, példádat és tanításodat? Vájjon a magyar arisztokrácia, — mint ahogy Széchenyi mondta, hogy minél nagyobb születésű, minél nagyobb vagyonú valaki, annál nagyobbak a ráháramiő kötelességek — adott-e példát arra, hogy ezeréves életünk legnagyobb krízise idején, hogyan kell küzdve élni és áldozni hazánkért? És a a középosztály, melyet a nemzet gerincének tekintettünk, úgy, mint valamikor, a negyvennyolcas szabadságharc idején, belevetette-e egységesen egész súlyát az események mérlegébe? A komoly igazság az, hogy sokat beszéltünk, sokat mulasztottunk, keveset, nagyon keveset építettünk. Mentségül, n-m magyarázatát tudnám felhozni azt, hogy a forradalmak pusztító vihara ledöntötte, megtépte a nemes eszméket. Kopár ugar lett a magyar léikéiből, melyekben csak önzés, haszonlesés és gyűlölködés dudváia terem. Amit Te életedben nem tudtál befejezni, az a hivatás a Te szellemedre vár. Széles ez országban, a megcsonkított részekben, odaát a rabmagyarok között is mindjobban terjed a Te dioső emléked kultusza. Mind többen és többen, párt, osztálykülönbíég nélkül, hisznek már benned! Nagy nevedet viselő emlékbizottságunk nevében hitünk, hódolatunk és hálánk jeléül teszem le a koszorút sírodra.» Báró Perényi Zsigmond nagyhatású beszéde után a debreczeni Tisza István Tudományegyetem nevében Tegze Gyula dr. helyezett koszorút a sírra. Az utolsó koszorút a nagy ember sírjára, Tisza István hűséges huszárai nevében, Nagy Gábor tiszthelyettes helyezte el. A közönség ezután a huszárok küldöttségének és a kerületi csendőrség kirendeltségének sorfala közt távozott a geszti temetőből. A küldöttségek tagjai ezután báró Perényi Zsigmond vezetésével a geszti Tisza kas-
