Egri Népújság - napilap, 1923/2
1923-08-25 / 191. szám
2 iúlii W£PUJöaa* 1923. augusztus 25 A kosztba adott 10 millió 1 millió 100.000 koronát hozott a konyhára — egy hpt alatt. Egy másik eset. Falusi emberről szól a nóta. Öt gyermek atyja, köztisztviselő. Járandóságait gyengén kapja, ráfanyalodik, kosztba adni a pénzt. Hamar értékesíti terményeit. 2’5 milliót vág zsebre. Ismerős banknál elhelyezi pénzét, előre kikap 250 ezer Koronát heti kamatra; a néni bevásárol cipőt, pamutot, cérnát, szorgalmas hangyaként cipeli haza a fáradtság nélkül szerzett— gyümölcsöt. — És a bank? kérdem. — A bank papírokat vásárol Vesz és elad Jó mehet az üzlete, mert Prágában és Berlinben is vannak fiókjai. A szegény korona pedig megy lefeié. Mindenki a korona romlására számít, vígan folyik a játék évi 350%-re. Hogy a nem börzézőknek elviselhetetlen e játék — az bizonyos, hogy a börzézőknek jól megy a sora — tessék végignézni a főváros utcáin, a bankok üvegtábláin, a mulatozók sorain, akiknek ülése, evése, hatalmas lábai, kezei, görbe háta elárulja, hogy nem is oly régen durva foglalkozást űztek, ma már finom papírpénzt olvasnak. Ezt a lavinát senki sem állítja meg? Hisz ez az út egyenesen az erkölcsi, a gazdasági romlásba vezet, amelyből fel támadni talán már nem is lehet. Mondják — be kell csukni a börzét. — Kérdem, megszünik-e a játék- szenvedély, a bűnös spekuláció ? Ott van a Devizaközpont. Az emberek ezrei az idegen valutát síbereknól értéke sítik, a központnak nem sok jut, ezért nem egy ízben fizetési nehézségei vannak. A mélyen fekvő ok a haszon. A leit a központ 102 koronáért váltja, a siber 150 koronát fizet. így megy ez az összes valutákkal. A szociális érzék, az altruizmus, sok más egyéb dolog, mit a keresztény világnézet szebben , eredetibben, IgazabDan fejezett ki, a feleb-uáü szeretettel — megfogyatkozott ős az önzés lett úrrá. Ezt fogta a sátán koc»ija elé, diadalszekerén ülve, kacagva hajtja az emberiséget — a pokol útján. Mögötte hullák, romok, éhező, nyomorgó tömeg . . Ezt a rettenetes kataklizmát így definiálta George Elliot: Der Egoismus ist der Tod! Dr. Cs. L. E®t^i^isa£aMeaBao»aasaHii5a»siBa A Szentszék rendelete értelmében a Felvidéken is meg kell ünnepelni Szent István napját. Eger, 1923. aug. 25. Még a múlt esztendőben elrendelte a cseh kormány, hogy a nagyszombati érseki helynökség az 1923. évre kiadott egyházi hivatalos naptárból, a Szent 1st ván király napjának megünneplésére vo natkozó részt hagyja ki. Ez a rendelkezés úgy a papság, mint a katolikusok köró- beu nagy visszatetszést és elkeseredést keltett. A felvidéki katolikus papság hivatalosan is állást foglalt a rendelkezéssel szemben és több esperesi kerület az ügy orvoslása végett Rómához fordult. A római döntés most érkezett meg a nagyszombati érseki helynöksóghez. A Szentszék döntése szerint Szent Istvánnak, mint az esztergomi egyházmegye alapítójának ünnepét, az esztergomi főegybáz-. megyének jelenleg cseh megszállás alatt j A római Szentszék hivatalos döntése lévő egész részében, az eddigi évszázados a Felvidék katolikusainak körében osz- szokáshoz híven,,ezeotúl is meg kell ün- tatlan örömet keltett, nepelni. _ — Kétheti fogház a jtimnuszért és jiodzsa jtiilán teaestélye. Eger, 1923. aug. 24. Korláth Endre dr.-t, a felvidéki ellenzéki pártok vezérét és kilenc társát a Himnusz eléneklése miatt perbe fogták. Az elsőfokú bíróság elítélte, a tábla felmentette a vádlottakat. Most — ügyészi felebbezás alapján — az egész ügy a leg felsőbb bíróság elé került, amely a vádlottakat 2—2 heti fogházra ős 200 cseh korona pénzbüntetésre ítélte. Mikor e sorokat írjuk, kaptuk lapunk egyik jőbaráíjátől az ungvári «Határszéli újság» ot, amelyben Korláth Endre dr. ezredes nyílt levelet intéz Hodzsa Milánhoz az ítélet ügyében. A nyílt levél a következőképen szól: «Miniszter Úr! Kézhez vettem a földművelési referátusnak közlését, mely szerint az ön által adott teaestére engem meghívni mőltóztatott. Pár perccel előbb kézhez vettem a brünni legfelsőbb bíróságnak 166/23. számú ős a Himnusz ügy ben az ítélőtábla ítéletet megsemmisítő s engemet és társaimat 2—2 heti börtönre büntető ítéletét. Természetesnek fogja találni Minisz tér Űr, hogy megtisztelő meghívása elől kitérek és a teaestére nem megyek el. Engedje meg, hogy úgy az ön, mint a közönség tájékoztatására eljárásomat a következőkben indokoljam meg: Nem az önök által bizonyára nekem imputált sovén felfogás vezetett ez elhatározásomra, mert hiszen már egy ízben megtörtént velem, hogy a tömlöc után rövidesen minisztereluöki teán voltam hivatalos, mint a Magyar Pártok Szövetségének ügyvezetője. És akkor, miután a teát megelőzően négy óráig a legkomolyabban és a legkimerítóbbea tárgyaltunk az idezárt magyarság létkérdésének megoldásáról — természetesnek tartottam, hogy e fárasztó tárgyalás után adott teán a szomszéd szobában szintén megjelenjek. Most sem tartanám magamtól elháríthatnak a meghívást, ha zöld asztal mellett,,pőlitikai tárgyalásra szólott volna. Mert a m gyarsággal szemben érzem a kötelességet, hogy akkor, mikor a helyzet parancsolja, tárgyaljak a hivatalos Körökkel érdekeinkért. Azt a módot azonban, melynek megteremtéséhez a helyzet is hozzájárult némileg, hogy t. i. előbb megkapom a 2 heti börtönt kiszabó ítéletet s röviddel rá egy miniszteri teára, tehát egy társadalmi aktushoz való meghívást rendkívül megaiá zónák tartom rám nézve. Önök úgy képzelik a mi itteni helyzetünket, mint a pudli-kutyáét, amin először korbáccsal végighajitanak, aztán szolgálatra kell neki kőt lábra állni. E kellemetlen érzésemet csak fokozza az Ítélet garnirungja, amelyben benn foglaltatik az általuk már régen keserűen érzett, de a kormányzat által folytonosan tagadott valóság, hogy a köztársaságba a C3eh-szlovák nemzet az uralkodó nemzet. Ennek pedig következménye az, hogy ha ván uralkodó nemzet, keli lennie szolganemzetnek is, amelynek tagját lehet előbb megütni, s aztán kózceőkra és aláza os szolgálatra hivni. Fokozta kellemetlen őrzésemet az ítélet indokolásinak egyéb része is, amely a mi nyugodt magatartásunk után tényként állapítja meg, hogy a magyarnak nem lehet más ellensége, csak a csehszlovák és hogy a magyar ember a Himnusz éneklése alkalmával nem gondolhat más ellenségbe, mint a csehre. Megállapítja az Ítélet az is, hogy a terület magyar lakossága a magyar nemzet akarata ellenére erőszakkal csatoltatott a cseh-szlovák köztársasághoz. Ilyen lelki állapotban, mint a szolganemzet egyik tagja, mikor tisztviselőtársaim négy és fél óv óta éheznek, mikor a magyar gyermekek ezrei nem képe ek a kultúrához anvanyelvübön hozzájutni, amikor 4 és Va év óta pénz és véradó ellenében Ígéreteknél egyebet nem kaptunk és amikor a Himnusz éneklés^ miatt a tisztviselők szájából elveszik a kenyeret — ne vegye Miniszter űr tőlem idomíalan- ságuak, ha teás csészéjéhez nem ülök ie.« Tisztelettel Korláth Endre dr A pénteki hetivásár. Dinnye-barrikadok a Dobó szobor körül. - Nagy a felhajtás és nincs kereslet a sertéspiacon. Eger, 1923. augusztus 24 Szegény újságírót mindig szidják, valahányszor a drágaságról próbál Írni. Pedig sajnos, ez nagyon aktuális téma, mint a tegnapi hetivásáron szomorúan tapasztaltam. Bár a felhozatal a megszokotthoz mérten sokkal nagyobb volt, az árak a múlt hetivásárhoz képest 20 —40*/o al magasabbak voltak. Vegyük legelőször a tejtermékeket: Tej litere 400 korona, de ha kevósbbó van megkeresztelve, akkor már csak 500 koronáért kspod meg, óh nyájas olvasó. Tejföl litere 3000 korona, a tűrő csomója pedig nagyság és az egyéni ármegállapítás következtében 130 —180 K közt ingadozik. A vaj elérhetetlen magasságban trónol zöld levóltrőnu sán és kilójáért 14.000 koronát is elkérnek. A tojásbörze meglehetősen szilárd volt és a nagy kereslet következtében darabja elérte a 350 koronás árat. Továbbmenve, óriási dinnye-halmok állják el az utat; annyi van belőlük, hogy barrikádszerűen veszik körül az egész piacteret, áruk azonban aránytalan magas. A görögdinnye kilója 350 korona a sárgadinnyéért 500—600 koronát is elkérnek. A mai méregdrága világban a főzelékek favoritja a tök, mely szerény 200 koronáért »áldozza föl magát» kilónként a tisztviselőkonyha oltárán. Néhány mikroszkopikus csomó spenót is található; szerény 400 koronáért vesztegetik. Ká•
