Egri Népújság - napilap, 1923/2

1923-12-18 / 286. szám

2 JWGRi NÉPÚJSÁG 1923. december 18. lőréi. Az elhatározást tett követte. Ma : már 7 szövőszéke dolgozik. Amint Tormay Cecil elnöki jelentését elolvastam, fölkerestem Hutter telepét. Éppen ebédidő volt, a leányok hazamen­tek. , . A székek mind munkában vannak — mondja a tulajdonos. — Ki részére dolgoznak most? — A katonaság részére 1200 métert szövünk. A Mansz. adja a pamutot. Két métermázaa pamutot kaptunk. Ebből 1200 f. méter 80 centi széles vásznat állítunk elő. A kiszámítás oly pontos, h gy a 2 mázsa pamutból 1 strenglit tudtunk csak megtakarítani . . . Tessék, itt vannak a végek. Legtöbbje 30 méter hosszú. Kezembe veszem az egész véget. Elsőrangú szövés, sehol fonalszakadás, gyűrődés. Pompás munka. — Erre igazán büszke lehet Hutter űr, mondom a boidog szövőmesternek. A jövő héten kórházak részére lepe dőket szövünk. Az értékesítés itt is a Mansz. útján fog menni. — De hol van a segédje, Lajos ? Lajos önállósította magát. Az atyja amerikai dollárokon szövőszéket vett a részére. Most a váci szövődében tinit; ha haza jön takácsmester lesz belőle . . . Én is, bár gépész vagyok, erre a jő mesterségre adtam magam. Kikisér a tulajdonos. Hazamenet to­vább szövöm gondolataimat Igen, mentői több szövőszék létesül e csónka hazában, annál jobban gyarapodik a magyar. A falusi leányok heti keresete 25—30 ezer korona. Ha ezt 600-szor veszem, hetenkint 18 millió, évente 100 millió munkabér. S ha a 600 szók snegsoKszorosodik, felgyarapod­nak a milliók is; függetleníti magát a ma­gyar ipar a csehektől. így lehet lépésről lépésre megteremteni a gazdasági függet­lenséget, melyről Széchenyi István gróf ábrándozott. Dr. Cs. L. Hevesvármegye törvényhatóságának közgyűlése ma kedden d.e. 10 órakor lesz. A Kát. Legenyegyletröl szóló tudósításunk tér hiányában holnapi számunkra maradt. József és baritonistája, Riss Mihály. A koloratúr énekesnő Vadnay Vilma, kit ké­sőbb Somló Sándor vett feleségűi; a nagy­szerű temperamentumú szubreit pedig Cserváry Ilona. Akik még életben vannak abból az időből, tanúságot tehetnek igazam mellett: állandóan mily forró e6ték voltak a sze­gényes külsejű arénában. Valósággal ve­télkedve ünnepelték a jeles, a kiváló szí­nészeket s a dörgő taps bizony nem ritkán reszkeitette meg a gyarló faalkotmányt. És nagyértékü műsoruk, volt, amely aikalmas teret nyújtott a nem mindenna­pi tehetségeknek, hogy szárnyukat bon­togassák. íme egy hathetes szezon műsora! Operettek : Üdvöske, Boccaccio, Gaseegnei nemes, Kis herceg, Cornevillei harangok, Donna Juanita, Olivette lakodalma, Kis­asszony feleségem, A szerelmi varázsital, A dragonyosok, Girofle Girofla, Tiszt urak a zárdában, Kékszakállú herceg, Böregér. Drámák-. Panin Sergius, Anna, Bagdadi hercegnő, Ferreol, Romeo és Julia, A té­kozló. A hamupipőke. Vígjátékok, bohó­zatok: Szélháziak (Rákosi Jenő) Nagyzás hóbortjai, Sevillai borbély, Váljunk el!, Az EME műsoros előadása. Eger, 1923. december 17. A közeledő Karácsony alkalmát a hadiárváknak valamivel örvendetesebbé tenni, ez volt a célja vasárnap '/,U órakor a városháza nagytermében egybegyűlteknek. A terem minden padja megtelt és a karza­ton is voltak nézők. A közönség nem méltatlankodott a fütetlen teremért. Sőt ! Az árvák terhére kényelmet ki várna ? Mint a templomban hallgatták végig az előadást — levett ka­lappal. Nem fázik az, aki tudja az illen­dőséget. A Himnusszal kezdődött ünuepóly megnyitó beszédét Elek István ny kir. főerdőtanácso8, elnök mondotta. Az élni akarást állította szembe az élni vágyással. Példáit a természetből, az erdő életéből hozta A különböző magvak, bár vegyileg azonos, belsejök, más és más fákat hoznak létre. Ez titokzatos, ami a teremtő akarata. A terebélyes fák lehullatott magjaiból számos csemete nő fel, de a tölgy csak a tölgy utódnak ad helyet. A fák is elnyom­ják az idegent. Ez az élni akarás köve­telménye. Az élni vágyás példája a Cle­matis az iszalag, úgy befonja a terebélyes fát, hogy nap, levegő, szellő, eső, mind csak neki kedvez, a fojtogatott tölgy pedig elpusztul. Aki a lét kérdésében megalkuszik, azt elnyomja a parazita, mely a halálos ítélet végrehajtója. Felmutat egy gubacsot, melynek ki­fejlődési folyamatából a közepén látható üregben hálőhinta-szerüen elhelyezett nyughelyében pararétegben, kemény védő­burokban ó* ripacsoktől védett formájá­ban látja az élni akaró féregnek törekvé­sét faja fentartására. E példákból vonja le meggyőző kö vetkeztetósét, hogy a magyarnak is meg nem alkuvó törekvéssel kell akarnia az életet. Mert még nincs vége mindennek. És Jönne bár egész világ Eltiporni a magyart, Él az Ur s kegyelmet ád Nekünk erőt s diadalt. Ahol unatkoznak, Richelieu párbajai. Aép- szinművekÁrva Zsuzska, Szép Iliána, A vörös sapka, A szép leányok, A falu rossza, Sárga csikó. Olyan nagy lett a színház becsülete; ! olyan általános lón a lelkesedés, hogy az 1903. szept. 28-ig fennállott kőalapű aré­nát már 1884. nyarán megépítették. Rop­pant haladás volt az, mért 500 nézőnek adott helyet. 1884. aug. 6-án nyitották meg s a prológot Pálffy György mon­dotta. Úgy ebben az évben, mint 1885-ben is nagyon kedves, meleg szezonja volt Egerben Krecsányinak, aki büszke lehe­tett nagy siaereire. 1885-ben volt itt utől- jára, mivel hazafias missiója Temesvárra szólította, ahol roppant szolgálatokat tett a magyarosodás ügyének. A temesvári színház azután hamarosan összekapcsoló­dott a budai színkörrel s ettől kezdve Krecsányi, évtizedeken át, télen-nyáron aratta a babérokat. . . Most azután szegényen, szinte nyo­morúságban halt meg. Pedig valósággal a nemzet napszámosa volt. Nyugodjék békével. (b. i.) A számos tapsot aratott színes meg­nyitó után Pataky István dr. kir. tör­vényszéki bíró remek szavalatban adta elő az irredenta Miatyánkot, mely után Vitkovszky Tériké, Temesfalvy Antal: »Aludj fiacskám . .• c. gyönyörű, irredenta monológját adta elő számos tapsot nyerve. Majd P. Oslay Osvald kapcsolódott bele a megnyitó példázatába és az erdő para­zitáihoz felsorolta a búza üszökjét, az erdó fagyöngyét, Amerika faőseinek élős- dijét : a remek orchideát, a tengerfenék világító állatjainak, a remeteráknak akti- niáit (tengeri kökörcsinek) a cinkefészkekbe tolakodó állhatatlan kakukfiókákat és a szép gyermekarcon kifejlódó torz képző­dést a vadhúst, A bölcselet legnagyobb titka az egye- dek megismerése. Bár a legnagyobb bolygó és a legkisebb rög egyenlően tómecsek- ből áll parányaibau, örökké titokzatos marad miért vegyület egyik, míg a másik keverék. Az ásványkristály, növény, állat, ember, család, táraadalem és állam, mind egyenlők a parányaikban, az a titkos ha­talom adja a sok egyedaek a közös cél felé törekvés csendes harmóniáját, amely a parányokből alkotni tud. Az élősdi paráuy, ha megtűrik, jogot követel és tönkreteszi az alanyt. Banne energia van. Ennek keresi bölcseleti vég­okát. A búzaszem parányai közé jutott egy új, az üszökparány. mely nem enge­delmeskedett, nem harmonizált a többi paránnyal. így önállóságra tett szert. Az ő lelke elütő az összhangzó egyedek lei­kétől. Parazita, élősdi lett. E szó irodal­munkban és beszédünkben gyakori: pa­razitizmus. Az egyedek, a család, társaság és állam szent célszerűségét, közösségét, összhangját, az önnönlelkünkben összesü­rített szent hagyományokat egy-egy mé­tely, egy egy parazita gondolat kikezdi. Azért kell a családok egyesülése a többivel, azért kellenek az egyesületek, a szent harmónia, a melyből a nemzeti gon­dolat él a géniusz. A megmételyezett csa­lád feje — ha észrevette, hogy gyermeke valahonnan behurcolt egy gondolatot, mely megzavarja az összhangot, kitagadja azt, mert olyan az, mint a vadhús, mely eltorzítja a szép arcot. Felsorolja parazita képeit. Ezek tönkretelték alanyaikat. Alkalmazza azokat az életre. Szörnyű paraziták voitak: a nemes­séget tönkretevők, a dologtalankodók, a tolvajok és uzsorások, a kapitalizmus, mely asszonyokat és gyermekeket kény- azerített a tőke üzemei érdekében éjsza­kai munkára. Vannak a politikának is pa­razitái, akikkel szemben Románia 1914-ig visszamenőleg vizsgálaton követel igazo­lást, hogy honnan gazdagodtak meg ? Paraziták a funkcionalizmus, a bürok­ratizmus képviselői, akik Novico szerint a tétlen hivataloskodással terhére vannak a köznek és az örök elégegetlenség tömegét fokozzák. Paraziták a szörnyű államok, hol az utcákon a süllyedés tényezői: a met- resszeik megannyi aktinia. Az orchideák­hoz hasonló élősdiek a szent ruhába öl­tözöttek, kik az erény palástjában közelí­tenek a jószivüekhez. Ezek a hivatásos, erőteljes, munkabíró koldusok. Ezek a mimentikus paraziták. Az állhatatlan kakukhoz hasonló élősködők az interna­cionalisták, kik a határok ellen szónokol.

Next

/
Oldalképek
Tartalom