Egri Népújság - napilap, 1923/2
1923-12-12 / 281. szám
2 INEFUJbAíi 1923. decambar 12. főfelügyelő jelentése szerint lépfene 3, rüh- kór 3, sertősvész 3, veszettség 7 községben fordult elő. A veszettség az egyik poroszlói uradalomban okozott nagyobb^ károkat, amennyiben 2 tenyészbika elhullott, 15 embert pedig a Pasztőr-intézetbe szállítottak. Mivel pedig egy egész gulya meg van fertőzve, az uradalom a budapesti Pi>sztőr- intézetből hozat ojtóanyagot s beoítatia vele az egész gulyát. Érdekes kísérlet lesz ez arra nézve, hogy vájjon ez ojtó-anyag beválik-e ez állatoknál is? Ezután még folyó ügyeket intéztek el, amely után a főispán javaslatára a bizottság legközelebbi ülését január 8-ára tűzték ki. Farkas Gyula kanonok-plébános beiktatása. Eger, 1923. dec. 11* A Petrovics Gyula kanonok-plébános halálával megüresedett kanonoki szék Ssmrecsányi Lajos dr. egri érsek kinevezése folytán Farkas Gyula sajőládi esperesplébános személyével betöltetvén, a beiktatás a főezékesegyházban a ma reggel 9 órai nagymise után történt meg. A hagyományos szokások szerint tartott beiktató ünnepségre némely testület meghívót is bocsátott ki. A 9 órai nagymise, melyet Kállay aranymisés áldozópap mondott, 3/410 re ért véget. Azon a főkáptalan, az új kanonok rokonsága, a fókáptalaa tisztikara, az egri r. kath. iskolák és az iskolaszék vettek részt. A beiktatásra megérkezett a vallásalap képviseletében Hinfner,kir. főerdóta- nácsos és Kosch Sándor min. tanácsos. A régi hívek részérői a sajőládi elöljáróság tagjai jöttek, de számosán érkeztek a környékről a lelkészek és a tanítóság közűi is A sekrestyével szemben lévő padsorokban foglallak helyet a vendégek, kik között olt láttuk M. Farkas Szidóniát, az Angolkisasszonyok nev.intézetének tanárát, Kalovics Alajos dr. zenetanárt és nejét Farkas Máriát, továbbá Farkas Bertát ny. áll. tanítónőket, az új kanonok rokonait. A növendékpapok is felvonultak, a földműves olvasókörök és iparos céhek zászlói is láthatók voltak. A mise után visszatérő főkápt&lan újra elhelyezkedett. A szószék oldalán a szélső helyen, a templom felől, Ridárcsik Imre prelátus, mint éneklőkanonok, jobbján foglalt helyet karingben Farkas Gyula, az új kanonok. Ridárcsik Imre prelátus a főkáptalani hagyományokra hivatkozva, ismertette a kanonoki székben volt elődnek, néhai Petrovics Gyulának összes érdemeit. Ezek és itteni alkotásainak részletes felsorolása után Harkabusz László káplán a kinevezési okiratot egész terjedelmében felolvasta, majd Ridárcsik Imre prelátus emelkedett fel újra éQ így folytatta: — Van szerencsém Téged beiktatni és feldíszíteni a fökáptalan jelvényeivel. (Erre feladja a mucétumot, a káptalani csillagot és a lila föveget.) A hagyományokhoz híven most azt várnák tőlem, hogy magasztalólag szóljak az érdemekről. Ezen a helyen azonban a dicsőség egyedül Istent illeti, az emberek dicséretének helye nincs. Majd érintette Farkas Gyula kanonok plébános kiváló sikereit. Ezek között az 1895 februárja óta lelkészkedő plébánosnak olyan érdemei sorakoztak, amik méltán jutottak elismeréshez. Egy gondos, kötelességtudó lelkésznek a hivei és egyháza java, jövője iránti mindenre kiterjedő figyelemmel folyt alkotó életének eredményeit érintette itt a magas színvonalú szónoklat, Sajólád temploma, iskolái közigazgatási élete jutott az egyház, nemzet és nép javára Farkas Gyula nemes, alkotó tevékenységéből új javakhoz és fejlődéshez. Majd érinté a kitüntetés érdemét, minélfogva: > azon. emelkedett helyről, ahonnan lenézve, de nem az embereket lenézve, láthatod az emberek bajait azért, hogy nekik segítségükre légy. SLát- hatod az emberek gyarlóságait s általában a lelki sebeket, melyeket mint lelkiAz egri növ. papság »Magyar Egyházirodalmi Társulata* szombaton d. e. 11 órakor a papnevelő intézetben pártfogója, a Szeplőtelen Szűz tiszteletére és fennállásának 88-dik évfordulója alkalmából díszközgyűlést tartott, melyet az ifjú levitádnak kitünően szervezett énekkara nyitott meg Hoós Jánosnak, >Ave Máriá*- jával. Az ünnepi beszédet Juhász József ■ IV. ó. hittanhaligató a Társulat elnöke tartotta, aki hivatásuk betöltésében a Szeplőtelen Szüzet állította fel eszményképül. A gondolatokban gazdag és hatásos ünnepi beszéd után Énekes Tibor I. é. hit- j tanhallgató szavalta el szép sikerrel Baán Aladárnak: »A Szeplőtelenhez* című költeményét. Mint gyöngyszem kapcsolódott az ünnepi hangulatba Meiszner Imrének vonósnégyesre írt Largója, melyet Horváth István (I. hegedű), Buday Alajos (II. hegedű), Deák István (III. hegedű), papnövendékek és aszerző(gordonka)i?dtakelő. Éppen tizenkettőt harangoznak, amikor u szürkenénók házához érek. Nevezetes napja van ma Eger város szegényeinek ... Ma nyílik meg a szegények konyhája, ma adják a jó nénikék az első meleg ebédet. Már tele asszonnyal, emberrel, gyermekkel a folyosó, amikor belépek. A szegénység, a nyomorúság rí le mindegyik arcáról. Szegényes, rongyos, piszkos ruhájuk, szenvedő mély barázdás arcuk, szánalomra indítja az embert. Köhécselnek, suttogva beszélnek s türelemmel várják az ebédet s váltogatják egyik kezükből a másikba a szilkéket, az edényt, amibe majd a meleg leves kerül. Boldogok ; mindnyájan örülnek már előre a párolgó levesnek, a piroshajú finom kenyérnek, mit éppen most hoznak szépen felszeletelve, tiszta kosárban a jó nénikék. Áhítattal hunyorgatnak hol egymásra, hol a kenyérre a nehéz élet e szánalmas hajótöröttjei . . . A főti8ztelendő főnöknő is megjelenik és seregszemlét tart. Megállapítja, hogy nincsennek itt mindnyájan az ő szegényei. . . . De nem vár, mert dél elmúlt s a folyosó végén hatalmas edényben megérkezik a párolgó «boldogság»: a burgonyale vei. pásztornak kötelességed lesz gyógyítani; Új, tisztultabb látókör nyílik meg a szemek előtt. A kiemelkedő állásban, hova « kötelességtudást hoztál, ez a ruha sokszor lesz céltábla, melyről minden vádnak visz- sza kell pattannia és minden szennynek le kell hullania.« Majd Farkas Gyulát be- iktatottnak jelentvén ki, a beiktatás ünnepsége itt véget árt. A jelen volt hívek búcsúpillantásában benne volt az új férfiú eljöveteléhez fűzött bizalom. Délben a plébánián szükkörű ebéd volt. Az új plébános kanonok majd csak azután kezdi meg működését, ha a plébánia épületben szükséges javítások at befejezik. Ezután Stelcz Sándor IV. é. hittanhallgató olvasta fel »Szűz Mária halála« czimű értekezését, melyhez forrásul a sz. Atyák iratait, a sz. hagyományt és az erről tárgyaló apokrif iratokat használta fel és színes képekben varázsolta a hallgatóság-elé a Szűz halála körülményeit és mennybe való bevonulását. Majd ismét felharsant az énekkar,, mely Fichtner Sándor hatalmas »Diadal- ének* ét adta elő. Gall Gyula IV. é. hit- tanhallgató, a Társulat főjegyzője lendületes beszédben köszönte meg azt a melege érdeklődési a melyet a díszgyűlés vendégei az irodalmi iskola működésével szemben tanúsítottak. Végül Csekó Gábor, pápai prelátus, nagyprépost köszönte meg a nagyszámú lelkes érdeklődő nevében a növendékeknek e nagyszabású és szépen sikerült díszünnepélyét mely a jeienvoit&k lelkének, szivének el nem felejthető emléke marad. A főnöknő maga veszi kezébe a kanalat ás serényen osztja az ebédet Mindenkihez van egy kedves, vigasztaló szava s bőségesen kiméri minden szegénynek a porcióját. Sokat nevéről is ismer, azokat, akiknek már tavaly is osztotta a párolgó levest. Aztán érdeklődik egyik-másik régi | ismerős után, hol, merre van, miért nem váltott cédulát a szegények konyhájára? — Meghalt még kötés táján — mondja az egyik szegény asszony. Aztán másikról, harmadikról beszélnek, aki szintén nincs itt, akinek már nem kell többé földi eledel . . . Most összeszólalkozik két néniké, azon, hogy ki kapjon előbb a párolgó levesből. A főnöknő csititja őket. — Ne veszekedjen lelkem, mert hamar megöregszik . . . — Hisz öregek vagyunk már amúgy is, feleli rá a házsártos szüle . . . Szóval már lehet zsörtölődni, lehet veszekedni . . . Lassan lassan vége az osztásnak. A «kosztosok» némelyike haza sem viszi, hanem a folyosón kanalazza be az ebédet, '— Jó-e néni? — Kérdem az egyiktől. — Jó bizony tekintetes űr, áldja mag az Isten, aki adta. 4M«*« e»»»<?»»» vrmti.*swn* Irodalmi ünnep a papnevelő intézetben. Eger, 1923. december ll. Az első ebéd a szegények konyháján. Eger, 1923. december 10.
