Egri Népújság - napilap, 1923/2

1923-12-12 / 281. szám

2 INEFUJbAíi 1923. decambar 12. főfelügyelő jelentése szerint lépfene 3, rüh- kór 3, sertősvész 3, veszettség 7 községben fordult elő. A veszettség az egyik poroszlói uradalomban okozott nagyobb^ károkat, amennyiben 2 tenyészbika elhullott, 15 em­bert pedig a Pasztőr-intézetbe szállítottak. Mivel pedig egy egész gulya meg van fer­tőzve, az uradalom a budapesti Pi>sztőr- intézetből hozat ojtóanyagot s beoítatia vele az egész gulyát. Érdekes kísérlet lesz ez arra nézve, hogy vájjon ez ojtó-anyag beválik-e ez állatoknál is? Ezután még folyó ügyeket intéztek el, amely után a főispán javaslatára a bizott­ság legközelebbi ülését január 8-ára tűz­ték ki. Farkas Gyula kanonok-plébános beiktatása. Eger, 1923. dec. 11* A Petrovics Gyula kanonok-plébános halálával megüresedett kanonoki szék Ssmrecsányi Lajos dr. egri érsek kineve­zése folytán Farkas Gyula sajőládi esperes­plébános személyével betöltetvén, a be­iktatás a főezékesegyházban a ma reggel 9 órai nagymise után történt meg. A hagyományos szokások szerint tartott beiktató ünnepségre némely testület meghívót is bocsátott ki. A 9 órai nagymise, melyet Kállay aranymisés áldozópap mondott, 3/410 re ért véget. Azon a főkáptalan, az új kanonok rokonsága, a fókáptalaa tisztikara, az egri r. kath. iskolák és az iskolaszék vettek részt. A beiktatásra megérkezett a vallás­alap képviseletében Hinfner,kir. főerdóta- nácsos és Kosch Sándor min. tanácsos. A régi hívek részérői a sajőládi elöljáróság tagjai jöttek, de számosán ér­keztek a környékről a lelkészek és a tanítóság közűi is A sekrestyével szemben lévő pad­sorokban foglallak helyet a vendégek, kik között olt láttuk M. Farkas Szidóniát, az Angolkisasszonyok nev.intézetének tanárát, Kalovics Alajos dr. zenetanárt és nejét Farkas Máriát, továbbá Farkas Bertát ny. áll. tanítónőket, az új kanonok rokonait. A növendékpapok is felvonultak, a földműves olvasókörök és iparos céhek zászlói is láthatók voltak. A mise után visszatérő főkápt&lan újra elhelyezkedett. A szószék oldalán a szélső helyen, a templom felől, Ridárcsik Imre prelátus, mint éneklőkanonok, jobb­ján foglalt helyet karingben Farkas Gyula, az új kanonok. Ridárcsik Imre prelátus a főkáptalani hagyományokra hivatkozva, ismertette a kanonoki székben volt elődnek, néhai Petrovics Gyulának összes érdemeit. Ezek és itteni alkotásainak részletes felsorolása után Harkabusz László káplán a kineve­zési okiratot egész terjedelmében felol­vasta, majd Ridárcsik Imre prelátus emelkedett fel újra éQ így folytatta: — Van szerencsém Téged beiktatni és feldíszíteni a fökáptalan jelvényeivel. (Erre feladja a mucétumot, a káptalani csillagot és a lila föveget.) A hagyomá­nyokhoz híven most azt várnák tőlem, hogy magasztalólag szóljak az érdemek­ről. Ezen a helyen azonban a dicsőség egyedül Istent illeti, az emberek dicséreté­nek helye nincs. Majd érintette Farkas Gyula kano­nok plébános kiváló sikereit. Ezek között az 1895 februárja óta lelkészkedő plébá­nosnak olyan érdemei sorakoztak, amik méltán jutottak elismeréshez. Egy gondos, kötelességtudó lelkésznek a hivei és egy­háza java, jövője iránti mindenre kiter­jedő figyelemmel folyt alkotó életének eredményeit érintette itt a magas színvo­nalú szónoklat, Sajólád temploma, iskolái közigazgatási élete jutott az egyház, nem­zet és nép javára Farkas Gyula nemes, alkotó tevékenységéből új javakhoz és fejlődéshez. Majd érinté a kitüntetés ér­demét, minélfogva: > azon. emelkedett hely­ről, ahonnan lenézve, de nem az embere­ket lenézve, láthatod az emberek bajait azért, hogy nekik segítségükre légy. SLát- hatod az emberek gyarlóságait s általá­ban a lelki sebeket, melyeket mint lelki­Az egri növ. papság »Magyar Egy­házirodalmi Társulata* szombaton d. e. 11 órakor a papnevelő intézetben pártfo­gója, a Szeplőtelen Szűz tiszteletére és fennállásának 88-dik évfordulója alkalmá­ból díszközgyűlést tartott, melyet az ifjú levitádnak kitünően szervezett énekkara nyitott meg Hoós Jánosnak, >Ave Máriá*- jával. Az ünnepi beszédet Juhász József ■ IV. ó. hittanhaligató a Társulat elnöke tar­totta, aki hivatásuk betöltésében a Szep­lőtelen Szüzet állította fel eszményképül. A gondolatokban gazdag és hatásos ün­nepi beszéd után Énekes Tibor I. é. hit- j tanhallgató szavalta el szép sikerrel Baán Aladárnak: »A Szeplőtelenhez* című köl­teményét. Mint gyöngyszem kapcsolódott az ünnepi hangulatba Meiszner Imrének vonósnégyesre írt Largója, melyet Hor­váth István (I. hegedű), Buday Alajos (II. hegedű), Deák István (III. hegedű), pap­növendékek és aszerző(gordonka)i?dtakelő. Éppen tizenkettőt harangoznak, ami­kor u szürkenénók házához érek. Nevezetes napja van ma Eger város szegényeinek ... Ma nyílik meg a szegények konyhája, ma adják a jó nénikék az első meleg ebédet. Már tele asszonnyal, emberrel, gyer­mekkel a folyosó, amikor belépek. A sze­génység, a nyomorúság rí le mindegyik arcáról. Szegényes, rongyos, piszkos ru­hájuk, szenvedő mély barázdás arcuk, szánalomra indítja az embert. Köhécselnek, suttogva beszélnek s türelemmel várják az ebédet s váltogatják egyik kezükből a másikba a szilkéket, az edényt, amibe majd a meleg leves kerül. Boldogok ; mindnyájan örülnek már előre a párolgó levesnek, a piroshajú finom kenyérnek, mit éppen most hoznak szépen felszeletelve, tiszta kosárban a jó nénikék. Áhítattal hunyorgatnak hol egymásra, hol a kenyérre a nehéz élet e szánalmas hajótöröttjei . . . A főti8ztelendő főnöknő is megjelenik és seregszemlét tart. Megállapítja, hogy nincsennek itt mindnyájan az ő szegényei. . . . De nem vár, mert dél elmúlt s a fo­lyosó végén hatalmas edényben megérkezik a párolgó «boldogság»: a burgonyale vei. pásztornak kötelességed lesz gyógyítani; Új, tisztultabb látókör nyílik meg a sze­mek előtt. A kiemelkedő állásban, hova « kötelességtudást hoztál, ez a ruha sokszor lesz céltábla, melyről minden vádnak visz- sza kell pattannia és minden szennynek le kell hullania.« Majd Farkas Gyulát be- iktatottnak jelentvén ki, a beiktatás ün­nepsége itt véget árt. A jelen volt hívek búcsúpillantásában benne volt az új fér­fiú eljöveteléhez fűzött bizalom. Délben a plébánián szükkörű ebéd volt. Az új plébános kanonok majd csak azután kezdi meg működését, ha a plébá­nia épületben szükséges javítások at befe­jezik. Ezután Stelcz Sándor IV. é. hittan­hallgató olvasta fel »Szűz Mária halála« czimű értekezését, melyhez forrásul a sz. Atyák iratait, a sz. hagyományt és az er­ről tárgyaló apokrif iratokat használta fel és színes képekben varázsolta a hallgató­ság-elé a Szűz halála körülményeit és mennybe való bevonulását. Majd ismét felharsant az énekkar,, mely Fichtner Sándor hatalmas »Diadal- ének* ét adta elő. Gall Gyula IV. é. hit- tanhallgató, a Társulat főjegyzője lendü­letes beszédben köszönte meg azt a melege érdeklődési a melyet a díszgyűlés ven­dégei az irodalmi iskola működésével szem­ben tanúsítottak. Végül Csekó Gábor, pápai prelátus, nagyprépost köszönte meg a nagyszámú lelkes érdeklődő nevében a növendékeknek e nagyszabású és szépen sikerült díszün­nepélyét mely a jeienvoit&k lelkének, szi­vének el nem felejthető emléke marad. A főnöknő maga veszi kezébe a ka­nalat ás serényen osztja az ebédet Min­denkihez van egy kedves, vigasztaló szava s bőségesen kiméri minden szegénynek a porcióját. Sokat nevéről is ismer, azokat, akiknek már tavaly is osztotta a párolgó levest. Aztán érdeklődik egyik-másik régi | ismerős után, hol, merre van, miért nem váltott cédulát a szegények konyhájára? — Meghalt még kötés táján — mondja az egyik szegény asszony. Aztán másikról, harmadikról beszél­nek, aki szintén nincs itt, akinek már nem kell többé földi eledel . . . Most összeszólalkozik két néniké, azon, hogy ki kapjon előbb a párolgó levesből. A főnöknő csititja őket. — Ne veszekedjen lelkem, mert ha­mar megöregszik . . . — Hisz öregek vagyunk már amúgy is, feleli rá a házsártos szüle . . . Szóval már lehet zsörtölődni, lehet veszekedni . . . Lassan lassan vége az osztásnak. A «kosztosok» némelyike haza sem viszi, hanem a folyosón kanalazza be az ebédet, '— Jó-e néni? — Kérdem az egyiktől. — Jó bizony tekintetes űr, áldja mag az Isten, aki adta. 4M«*« e»»»<?»»» vrmti.*swn* Irodalmi ünnep a papnevelő intézetben. Eger, 1923. december ll. Az első ebéd a szegények konyháján. Eger, 1923. december 10.

Next

/
Oldalképek
Tartalom