Egri Népújság - napilap, 1923/2

1923-12-08 / 279. szám

2 ÜXÍJEU NJEFÜJöALt 1923. december 8. A „Koháry-cserkészek“ kiállítása. Eger, 3923. dec. 8. A ciszterci főgimnázium ifjúságának Koháry cs-rkószc>apata rövid fennállása óta is sokszor adta már jelét életrevaló­ságának. A gimnáziumnak ez a lelkes kis csa­pata — amelynek az agilis Balassa Brunő dr. tanár a parancsnoka most ismét meg­lepetéssel szolgál a város közönségének. Ez pedig nem lesz más, mint az a «cser- készmunka-kiállítás« amely vasárnap dél­előtt 10 órakor nyílik meg a főgimnázium ének term ében. Ugyanis a dórék cserkeszek szabad idejükben műhelymunkát végeztek, amely­nek során, különösen a gyermekjáték­gyártást űzték nagy kedvvel és gyönyörű séggel. Ezeket az általuk készített igen ízléses gyermekjátékokat állítják ki, illatve árúsítják el vasárnaptól kezdődően. Bizonyos, hogy sokáig nem fog tar­tani a kiállítás, mert a szemfüles érdeklő dők már eddijf is sok játékot elkapkodtak. A kiállított tárgyak körülbelül két asztalt töltenek be s valamennyi Tróján Alfonz rajztanár tervei szerint készültek. Vannak ott babák, juhász szamáron, libák, csibék, virágpoleok stb mindegyik magya­ros motivumokkal festve. Áruk meglepően olcsó 300 K tói 3000 K-ig. Igen szépek a raffi unmunkák is, ágyak, kanapék, asztalok, székek. A leg­drágább tárgy itt is 3000 K. Azonkívül egy egész hadsereg van ólomkatonákból amelyeknek 400 -800 K darabja. Potom olcsó, nem csoda hát, ha el kapkodják. A munka kiállítással kapcsolatban Tróján Alfonz rajztanár 10 képét — ré szint olaj, részint akvarell — állítja ki, köztük az Öreg koldúst, amely a múlt évben Pécsen volt a művészeti kiállításon. Többi képe leginkább helyi vonatkozású tárgyat dolgoz föl amelyek részint az Érsekkertből, részint s Bükkböl valók. Eredetiek, gyönyörű színhatásúak és ol­csók. Ajánljuk közönségünk figyelmébe. A kiállítás nyitva dec. 9-től 15-ig, naponkint 11—1-ig és 5—7-ig. nyomorúságaik okozóit. Már pedig, ha a szemek látóvá lesznek és a visszafojtott gyötrő sóhajok fogcsikorgatássá válnak ; nem valószínű, hogy olyan > yugodtan folyhat tovább ez Öncélok körül a politi­kus tánc. Tanúinak a földműves ifjak. Eger, 1923. december 7. Régi közmondás, hogy «a ió pap holtig tanúi.» Ez azonban ma már nem­csak a jó papra, hanem a társadalom minden tagjára is elfogadott szabály, ha az élet küzdelmeiben alul maradni nem akar. Az iparos, kereskedő, lateiner mind oly szellemi kincsek után törekszik, ame lyeknek birtokában jobb megélhetést,'kel­lemesebb társadalmi helyzetet biztosíthat magának. Csak alig néhány éve ébredt a föld­műves osztály is tudatára annak, hogy nem elegendő az egymás gyengeségére utazó küzdelmes élet harcaiban az a kis korban, fiatalos felfogással végzett néhány elemi osztály, avagy nem elég zz a szak­tudás sem, amelyet egy szűkebb környe zetben sajátítod el az ifjú. mert vannak, lehetnek oly gazdasági kérdések, amelyek a fokozatos fejlődés során oly szép sike­rekkel dicsekedhetnek, amelyeknek meg­ismerése és követése még a tapasztaltabb embereknek is előnyére válik. — Hogy a felszínen levő kérdések a köz számára is hozzáférhetők legyenek, azt szolgálják az ismeretterjesztő előadások; s az elemi is­kolában szerzett tapasztalatok kibővítését és a célszerű gazdasági életbe való átülteié sét célozzák az országszerte felállított nép­főiskolák, illetve népfőiskolái tanfolyamok. Egerben alig van egyesület, amely vagy az egyik, vagy a másik irányban nem tevékenykedne. A külváros negyedei ben alakult ifjúsági egyesületek a legvál tozatosabb előadások tartása által az ismeretek oly bő tárházát nyújtják az ifjaknak, hogy azok szellemi köre minden különösebb fáradság nélkül is tágul, val­lásos és hazafias színvonala emelkedik. Ez a cél lebegett az egri «Keresztény Szociális Egyesület» előtt is akkor, a midőn saját helyiségében a vasárnapokon tartani szokott két ismeretterjesztő előadáson kí­vül (az egjik mindig vetítve), még külön népfőiskolái tanfolyamot is szervezett S hogv eme elhatározása a népben kellő viszhangra talált, mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy az első felszólításra a tan­folyam hallgatőjáúl negyvenöt oly derék tanulni vágyó földműves ifjú jelentkezett, akik fáradságos napi munkájuk után a város legkülsőbb pontjairól is szívesen felkeresik az «Egylet -et és mintegy példái adva azoknak a »Bercik»-ne'k, «Cikrák»- nak, akiknek nem fáj az elmaradásuk tu­data, egyedüli szórakozásuk, hogy ünnep délutánokon összefogózva hangossá tegyék az utcát. A tanfolyam vezetősége gondoskodott arról, hogy a hallgatók mindazon ismere­tekben képezhessék magukat, amelyek a mindennapi életben rendkívül fontosak. Tanulnak számölni, különféle fogalmaz­ványokat elkészíteni s ezek mellett hit és erkölcstant, történelmet, gazdaságtant, föld­rajzot, természettant, vegytant, s az egyes foglalkozási estéket a dalárda vagy a svéd torna zárja be. — A tanfolyam előadói Subik Károly ere. titkár, Cséka Sándor, Tarnay Kálmán és Thun Endre rk. tanítók. Örömmel üdvözöljük mindegyik nép­főiskolái hallgatót! Szívrepesve szorítjuk meg s becsületes munkától kérges kezei­ket, s amidőn esti előadásaikon munkás tanító elöljáróik szavait iesik a mi szí­vünk is hangosabban verés úgy érezzük, hogy ha minden fduban és minden vá­rosiján évrői-évre legalább csak egy ilyen kis lelkes csapat vinné előre az öaműve lés zászlaját — hamarább megérne az a sóvárgott édes ízű gyümölcs, amelyet úgy nevezünk — Nagymagyaronszág ! Szent kötelesség. Eger, 1923. dec. 7. Az egri katolikus űrnők a Misszió- Társulat keretében, a Krisztusi felebaráti szeretetet tettekben gyakorolva, rövid pár ®v alatt sok könnyet töröltek le a szegé­nyek és árvák arcáról. Társulatuk otthona, menedékhelye a szegényeknek, ahova 120 szegény rendszeresen jár ba segélyeiért. Karácsonykor pedig a szegény gyermekek, árvák egész raja lepi el — s kapja meg a Jézuska ajándékait: ruhát, cipót, édes­séget — Maguknak a hölgyeknek is ragyog a szemük a boldogságtól, mikor a meg­ajándékozott gyermekek ártatlan, a bol­dogságtól könnyben csillogó szemébe néz. — Meg is hoztak ez örömért mindig minden áldozatot s volt idő, araikor 70 pár cipőt, számos más értékes ruhadarabot osztottak ki. A szegénység helyzete évről- évre nyomasztóbb, szánalom, ha végig­nézünk iskolás gyermekeinken. Bágyadt szemeikre kiül a panasz. Rongyokba takargatják didergő tagjaikat, a téli hideg eső idején is láthatunk sza­porán lépő mezisiábos iskolásokat. A szűk sóg egyre nő az adományok értéke egyre apad. A tisztviselő, aki azelőtt bőkezűen nyitotta ki erszényét, ma is ad szívesen, de csak erejéhez képest. A mindenszen­tek! gyűjtésből valamikor 10—15, ma 2 — 3 gyeimekcipőt vehetnek. Azért rendezte a Misszió karácsonyi vásárját, hogy munkájával szerezze meg, amit adományával nem tud megszerezni. Az is szerzett 1—2 pár cipőt, — de hol még a többi ? Az egész társadalom jó szívéhez for- dúlunk. A Misszió Társulati úrnők e hét folyamán gyüjtőivekkel járnak ; ne vonja meg senki tőlök adományát. Rossz cipőt, kopott ruhát mindent elfogadnak, ma min­dennek hasznát vehetjük. Az adomány­tárgyakat szerdán d. u. 3 órától helyisé gükben (Érseki palota) gyűjtik Össze. — A pénzadományokat Isaák Gyuláné el nöknő veszi át. Erős szavak. Eger, 1923. december 7. A fajvédelemról volt szó közöttünk. De hát ez olyan üres beszéd. Hiszen az a fontos, amiből élünk. Városi emberek vagyunk, a gyereknek, az öregnek, a be tegnek tej kell és akkor megvédtük az én fajomat, amely a te fajod is, szóval: a mi fajunkat. — Hiszen ez az, magyar barátom. Én, egri fajmagyar, elutaztam a Dunán­túlra. Ott Pápa körül találtam olyan falut, ahol találtam sváb termelőt, aki ide egri magyaroknak annyi tejet ad a pénzünkért, amennyi kell. — Ki hozza el azt ide onnan!? — Budapestig elhozzák hűtött kocsin, de azon tűi vége. — Baj! Közelebbi vidékről kell a városi igényeket ellátni. — Jártam én közelebb is. Most a Jászságból hozatom Egerbe a tejet. — A Jászságból ! miért nem köze­lebbről ? — Kerestem én olyan közelebbi ma gyárt, aki tejet adjon, de csak az időm, meg a kedvem veszett oda tőle. — Nem adott? — Azt felelte, hogy csak egy litert ad a tehene. Mondtam neki, adjon a széna mellé répát is neki, majd ad akkor többet. — És erre mit felelt? — Hogy hát — izé — drága a répa. Megkérdeztem tőle, hogy mennyibe kerül neki az a két kiló répa. Meg is mondta, hogy 300 koronába. ígértem neki 800 koronát egy liter tejért. Akkor azt fe lelte, hogy ö nem vesződik vele, mert drága a répa. — Pedig háromszorosan, négyszeresen megkapná a répa árát. — így jártam valamennyi közeli köz­ségben a kisembereknél. — Meg kell próbálni a gazdaságok­kal. Ott tanult gazdák vannak, azokkal célt keli érni. — Azt is megkíséreltem. Kértem tőle tejet. Azt felelte, hogy tej'et nem ad, ha­nem lefölözött tejet és tejszínt külön-kü lön ad, adjak neki árajánlatot. — A lefölözött tejre árajánlatot? Hi­szen azzal a malacokat etetik a tejazövet kezeteknél, azt nem is lehet felforralni, mert az odaragad az edény fenekéhez. Ezért kívánnak pénzt? — Szóval beláthatja. A gazdának megfizeti a tehéntartást az, ha borjút ne­velhet. IVjet annyit termel, amennyi neki keli. Nem szorult rá a jövedelemre, mert hiszen mindene megvan. Hol van itt a többtermelés ? Gizda sági számítás ? Valútajavitás ? Kötelességtudás ? Ha­za fiság ? — Fel kell világosítani őket, hogy milyen téves úton járnak. "— Próbálja meg! Az egri Kath. Legényegylet 9 én vasár­nap, d. u. 5 órakor rendezi ez évi VI. mű­soros kuhurdélutánját. A változatos mű­sorból kiemeljük Czeglédi Manci ének­számát és Óriás Nándor dr. felső keresk. iskolai igazgató előadását. Az egyleti mű­kedvelők is szerepelnek »A házasság po­litikája« cimfl egy felvonásos vígjátékkal, Tóth Károly pedig szaval. — A tculturdé lutánon kötelező belépő díj ni c-s.

Next

/
Oldalképek
Tartalom