Egri Népújság - napilap, 1923/2
1923-07-13 / 156. szám
Ára 40 korona Előfizetési dijak postai szállítással Egg hóra . . 900 K ] Egész és félévi előfizetést Negged évre 2600 K 1 — nem fogadunk el. Hirdetések Q cm. 15 K. Kishirdetések szavanként 15 K. Eger, 1923. július 13. péntek. XL. évf. 156. sz POLITIKAI NAPILAP. Felelős szerkesztő: BREZNAYIMRE Szerkesztőség: Eger, Líceum. Kiadóhivatal: Líceumi nyomda. Telefon szám 11. Új gazdasági rendszerre van szükség. — Részlet Bell Miklós pétervásárai nemzetgyűlési képviselő keddi beszédéből. — Eger, 1923. július 12. . . . Ha gazdasági életünket és vele nemzetünket meg akarjuk menteni, akkor olyan gazdasági rendszerről kell gondos kodnunk, mely a mai viszonyoknak megfelel. Elsősorban új pénzrendszert kell életbe léptetni, mert ez adja gazdasági életühkneji & vérkeringését. Háború előtt volt kétféle pénzkiadó. Az egyik volt az Osztrák-Magyar Bank, a másik pedig minden olyan ember, aki másoknak bárminő formában pénz helyett hitelt nyújtott. Tehát a háború előtt gazdasági életünk maga mulatta az irányt és utat, melyen további gazdasági életünk n«k haladnia kellett. A megoldás tehát igen egyszerű. Eddig a magánosok nyújtottak egymásnak hitelt, most pedig (mivei a priváthitel az erkölcstelenség folytán megszűnt) ezt a szerepet az államnak kell átvennie. Ezentúl tehát a magyar állam lesz a papirpénzkibocsátó, az Állami Jegyintézet útján olyan feltétel mellett, hogy aki kői csont akar felvenni, annak gondoskodnia kell effektiv értékfedezetről, ami az arany- fedezettel egyenértékű legyen. Éppen úgy, mint ezt a háború előtt az adós tette. A különbség csak az lesz, hogy most nem lesz forgalomban váltó, hanem a papírpénz, melyet az állam a Jegvintózet útján juttat a kölcsönzőknek. Ha példáúl valaki egy millió korona hitelt kíván, annak igazolnia keli, hogy egymillió értékű effektiv vagyona van. Iíyképen aranyfedezeti értéke lesz annak az egymillió papírpénznek biztosítva, melyet az állam a kölcsönvevő útján forgalomba hozott. Később, mikor már a kölcsönt visszafizette, a papírpénzt kivonják a forgalomból, de az általa létesített 1 millió effektiv értékkel gazdagodott a nemzeti vagyon, az állam pedig új adóalannyal. Ugyanezen eset áll fenn, ha az állam valamilyen be ruházást tesz, vasutakat, utakat vagy köz épületeket emel. A befektetett, illetve kibocsátott papírpénz vagy az állami költségvetés szerint adó útján, vagy az egyes művek jövedelme útján, amint teljesítette hivatását, ismét visszakerül a Jegyintézet hez, de minden esetre hagyott maga után effektiv értéket, ami a nemzeti vagyonhoz csatlakozott. Van még egy harmadik alternativa is. Ez az, hogy olyan embertársaink is kölcsönhöz jussanak, kiknek effektiv fedezeti értékük nincs. Ez a kérdés úgy oldható meg, hogy — mivel az állam nem adhat kölcsönt az egyes embereknek, — ezt a kölcsönt egyes foglalkozási ágazatoknak. illetve egyesületeknek adja, melynek a kölcsönkérő is kell, hogy tagja legyen. Ezen esetbeu az illető testület felel az államnak. Hogy előfordulható kétes tételek rendezhetők legyenek, meg lesz engedve, hogy az egyes központok valamivel magasabb kamatlábat számíthassa nak. Ily módon elérjük a eilt, hogy minden tehetség önálló l9het, érvényesülhet; másrészt pedig veszteség nem ér senkit, amennyiben az egyes felek a magasabb kamatláb révén minden eshetőségre biztosítékot nyújtanak. Ez a rendszer megengedi, hogy minél több fiktiv papírpénzt bocsáthassunK ki, hogy iíyképen minél több effektiv értéket lehessen alkotni. Ha három évvel ezelőtt fiktiv papírpénzzel kezdtük volna az egész vonalon az alkotó munkát, azóta két-háromszáz milliárd effektiv értéket alkothattunk volna. Ezáltal már nálunk olyan konszolidáció lehetne, mint sehol a világon. A kibocsátott milliárdokaak nagyabb része ismét visszavándorolt volna a Jegyintázet pénztárába. t Ha húsz évvel ezelőtt megcsináltuk volna az új gazdasági rendszert akkor a tehetségek is kópeaek lettek volna a szaporodó emberiség számára kenyérkereseti alkalmat biztosítani. A földreform soha nem lett volna szükséges, mert természetes, h< könnyebb és jobb megélhetést le hét találni más pályán : nem fog senki a legnehezebb földmunka után vágyódni, j Megjósolom : ha a mostani rendszer fenn- j marad, a földreformnak még ötven holdnál sem lesz megállása. Mielőtt azonban az új pénzrendszert illetve forgótőke-rendszert megcsinálnánk, először arról kell gondoskodnunk, hogy külkereskedelmi mérlegünk aktiv legyen, mert ez lesz űj gazdasági rendszerünk alapja. Meggyőződésem szerint ez lehetséges. Iíyképen kikapcsoljuk magunkat a gazdasági világnáboruből és biztosítjuk belső gazdasági életünk fejlődését. Hogy a jövőben ez a biztosíték adva legyen, szükséges, hogy egy állami valutabankot állítsunk fel, mely hivatva lesz a külfölddel fenntartani az összeköttetést és minden külföldi kereskedelmi tételt lebonyolítani, illetve ellenőrizni. Ezen a bankon kell keresztül, mennie minden kiviteli, illetve behozatali tételnek. . Ha a többtermelést minden gazdasági ágban az új rendszer szerint hajtjuk végre, abba a kellemes helyzetbe jutunk, hogy külkereskedelmi mérlegünk nagy j : aktívát fog felmutatni, miáltal belső gaz- ! d3sági életünk és az általános jólét soha nem remélt módon fog fejlődni. Külkereskedelmi mérlegünk aktivitásának helyreállítása folytán gazdasági kényszerhelyzetünk a külfölddel szemben megszűnik. Az állam vezetőségének módjában lesz szabadon, saját érdekeinek megfelelő gazdasági irányítást és berendezkedést létesíteni. Mivel a jövőben az Állami Jegyintézet által kibocsátandó papírpénz a köl- csönvevők által teljes értékű fedezetet nyer: az államvezetőség stabil és összevont értékű pénzt hozhat forgalomba, miáltal a fogalomzavaros számok megszűnnek, másrészt stabil pénzzel megindulhat az alkotó munka. A miniszterelnök úrnak sikerült Angol- és Olaszországnak rokonszanvét megnyerni, de ha a miniszterelnök űr az egész világ szimpátiáját megnyeri is, nem fog rajtunk segíteni, ha a belső gazdasági rabszolga rendszert nem fogjuk megszüntetni. Elsősorban az kell, hogy egyedül a magyar kormány legyen az ország gazdasági és kulturális vezetője és irányítója, nem pedig az internacionális bankokrácia. A XX. században tűnjék el az a szégyen, hogy egy maffia uralkodik a magyar pénz fölött, mely nem engedi, hogy a magyar gazdasági élet forgótőkéhez jusson. Elég legyen ebből a gazdasági rabszolgaságból, ami évtizedek óta oly ki méletlenül kihasznál bennünket. Ilyen nagysiíiű uzsora és nemzet romboló munka még nem volt ezen a földön, mint manapság. Mint naiv gyermekeknek mesélik nekünk, hogy pénzünk romlása folytán fej • lődik a drágaság, pedig ez csak jelszavas hazugság, mert egy év óta pénzünk oak 70°/« kai romiolt, a drágaság pedig 1000 - 2000°/«-kal emelkedett. , Helyzetünk az, hogy sajnos, még mindig körül vagyunk véve ellenségekkel, az ország belsejében pedig az uzsora-maffia éli fénykorát. Újabban külföldi kölcsönről van szó azonban félni kell attól, hogy ez a maffiának még több eszközt ad, hogy gyorsabb tempóban hajthasson bennünket teljes rabszolgaságba. Háború előtt csonka hazánkban 600 millió aranyfedezetű korona volt forgalomban, a hitel még tízszer annyi volt, így 6000 millió korona volt a forgótőkénk. Ha tehát 60 millió koronát kölcsönvennénk, ez pont egy százaléka volna annak, ami nekünk szükséges. Ez a szám önmagáért beszél. Rendkívül súlyos a helyzetünk, de nem reménytelen. Vasakarattal kell meg-
