Egri Népújság - napilap, 1923/2
1923-11-23 / 266. szám
4 \ ára 300 korona Eger, 1923. november 23. péntek. XL. évf. 266, sz. w ■ Előfizetési díjak postai szállítással 1 POLITIKÄI NÄPILÄP* jggg bóra . . 7000 K I Egész és félévi előfizetést Negged évre 20000 K 1 ---- nem fogadunk el. Fe lelős szerkesztő: BREZNAYIMRE. Körmendy-Bkes Lajos éles hangon támadta a cseh kormányt a prágai parlamentben. A cseh költségvetési vita során Kör- mendy-Ékes Lajos képviselő a következő beszédet mondotta : »A köztársaság területén élő magyarságnak úgy kulturális, mint gazdasági érdekei ezer szállal vannak a határon túli magyarsággal összenőve. Felelős állású cseh politikusok szájából kellett hallanunk azt a nyilatkozatot, hogy a kormány gazdasági programmja: a Felvidék iparának gyengítése. Csoda-e hát, ha a magyar felvidéki ipar, amelyet a magyar kormányok nagy áldozattal, gazdasági szükségességből fejlesztettek és különböző állami ked- vezménnyekkel tartottak fönn, a cseh köz-# társaság fönnállásának ötödik évében már romokban hever. A közalkalmazottak legnagyobb része a történelmi Csehországból való, s ezek ragadták ki az őslakők kezéből az ott található csekély kereseti alkalmat. Ha ez a politika tovább folyik, akkor tönkremegy az adóalany, s az ott lakó nép nagyobb ellensége lesz a kormánynak, mint valaha ! A kivándorlás, a munkanélküliség és az elszegényedés megdöbbentő méreteket öltött már ezeken a területeken. Az ipar, mezőgazdaság lanyhulatával, a lakosság gondjával, az adóterhek elviselhetetlenségével természetesen lépést tart a kereskedelem hanyatlása is. A külügyi politika nem nyugszik reális alapon. Oly ország, ahol a nép a végső elkeseredésig elégedetlen sorsával, Potemkin-gesztusokkal operál akkor, amikor kifelé kardját csörteti; komoly súlyú csak az olyan ország, amely mögött nemcsak külsőségéé rend, de a lélek megnyugtatására alapozott, valódi konszolidáció, van. Benes külső politikája máról-holnapra való élés s a pillanatnyi konjunktúrák zsonglőri kihasználása. Ennek a politikának pedig csak addig lehet sikere, amíg Európa népei kétfélék : győzők és legyőzőitek ! Ez pedig nem lesz így a világ végezetéig. Hogyan építenek házat a szegény emberek ? Eger, 1923. nov. 22, A magyar, keresztény politika régen hangoztatott programpontja a házatlan zsellér embert hozzá juttatni egy kis házhoz, néhány száz ölnyi belsőséghez, kis portához, ahol a lakóház mellett elfér a sertésól, a tyúkól, van zöldséges kert és pár gyümölcsfa a család enyhítésére. A jó öreg Zichy Nándor gróf, a nagy emberbarát, a néppárt programjának egyik sarktételéül hirdette ezt a fontos, szociális törekvést. A háború és az azt követő idő nagyot lökött ezen az ügyön. A háború után az amerikai vísszavándorlók, az idegen helyeken dolgozó mezőgazdasági munkások, dohánykertészek s az állás nélkül maradt sok kis egzisztencia fedél után nézett. Megteltek a házak; kamarák, istállók, konyhák lettek hamarosan, hevenyében átalakítva szükséglakásokká. A lakásmizéria nyomása, az önálló, saját házzal járó szociális felfogás indította útnak a házhelyek kitűzését. Ezt a sürgősen jelentkező ügyet a legtöbb helyen jóakarattal, szeretettel, megértéssel karolták fel a hatóságok, a földbirtokosok, az érdekeltek. Megindúlt országszerte a házhelyosztás. Ma alig van már falu, ahol a házhelyek nem lennének kitűzve, azokon több-kevesebb ház ne emelkednék, füstölgő kémények, kutyák ugatása, gyermekek sírása, aprőmarha kártétele, szamár, kecske bitangolása ne hirdetné: az új telepesek itt vannak. Hej, pedig az építés ma nehéz dolog ! A fa, a cserép, a munka, a vasalás igen drága portéka. Ugyancsak mélyen kell kotorásznia a bugyelláritban annak, aki szobából, konyhából álló kis lakást akar összeróni. — Te János, szólítom az egyik boldog háztulajdonost, hogyan és miből fabrikáltad össze a te kis bogárhátú házadat? — Volt, kérem alássan, egy üszőcs- kém, énesanyám hagyta rám. A tavaszon jó áron eladtam, azon vettem a fát. A nyáron kiállottam az asszonnyal, kivertük a 12 ezer vályogot. Jő emberek ide, a tetthelyre szállították. Apósom fúrő-fa'ragó ember, vele felhúztuk a falakat, rátettük a tetőt, a zsúpot. Aratást a kegyelmes érsek űr birtokán vállaltam. Legyen hála a felséges Istennek, igen szépen kerestem, 18 zsákkal vittem haza életet. Abból ki került ablak, ajtó, egyéb asztalosmunka; még kenyérre való is marad. Van malackám, az asszony psdig csirkét nevel, tojásból szerez egy kis pénzt . . . Bizony szerényen élünk, rongyosko- dunk. Nem telik puccra, parádéra. Ott van a Baráták Annusa, az imént tartották a lakziját; csak a menyasszonyi ruhája fél Szerkesztőség: Eger, Líceum. Kiadóhivatal: Líceumi nyomda. * Telefon szám 11. millió korona volt. Hej pedig, ha az apja tudná, mire fordítják az ő keserves amerikai keresetét, tudom, megint kilincselnének a faluban, mert egy centet se küldene az Újvilágból. Nem is lesz nekik így házuk sohasem ... Én mondom! — Igaz-e János: Kaparj kurta, neked is lesz. — Igaz biz’ a! Elköszöntünk. Másik új, boldog tulajdonossal állok össze. Ennek már kétszobás lakása van. Régen gyűjtögette hozzá az anyagot, a jpénzt. Ablakok, ajtók nagyobbak, mint Jánoséknál. A padlá* nem pacsétos, hanem stukatúros, van oszlopos folyosója, aminek neki fekszik a déli nap és az öreg beváltői altiszt újra kezd éledni, akár vénasszonyok nyarán a légy Hogy szereti a két öreg ezt a házat! A minap mondom: — Bácsi! Saját otthonában van már? — Abban, köszönöm kérdését.Csakhogy már itt vagyok. Régen ígérték; soha sem hittem, hogy lösz belőle valami. De a magam emberségéből ily derék házat nem építhettem volna, ha a fiam nem vállal bányamunkát. Szépen keres. Hoz nagy summa pénzt, élelmet, ruhafélét. Osszekalapáltuk a hozzávaló összeget, most már itt lakunk. — Adjon az Isten egészséget, szeren csét hozzá. Elbúcsúzunk. Majdnem a földből nőnek ki az új házak. A fiatal és az öreg karja megacé- losodik, apa, anys, gyermekek vállvetve építik az új családi házat. Egyik kézben malteros kanál, a másikban a kapa, kasza, bányászcsákány és . . . emelkedik az új otthon, mert egységes akarat hevíti a szíveket, amiről régen megírták: egységben az erő. Bárcsak az egység fűzne össze minden magyart, hogy a szegény országot ismét erősé kovácsolhatnék össze. Hiszen sok ház, sok ember, sok föld, egy szent cél testi — az országot. Dr. Cs. L. Díszhangverseny £z Urániában. Eger, 1923. november 22. Mint már több ízben hírül adtuk s amint azt a napokban kiragasztoít plakátok is jelzik, az Egri Dalkör az Egri Ének és Zeneegylet közreműködésével a tiszta, nemes művészet eszközeivel hódol volt karnagya Lányi Ernő emlékének. Műsora kizárólag az országos nevű zeneszerző és dalköltő legkiválóbb alkotásai szerepelnek, amelyek a sző teljes értelmében igazi művészi eseménnyé avatják a hétfői estét, amelynek a nagyszámú fővárosi és vidéki vendég országos jelleget kölcsönöz. — Az előjelekből, a minden oldalról megnyilvánuló érdeklődésből kö\
