Egri Népújság - napilap, 1923/2
1923-11-21 / 264. szám
2 &U-1Ü JSEPÜJSAü 1923, november 21. Eger színészetének jövője. Eger, 1923. nov, 20. Igen fontos, nagyjelentőségű irat érkezett Egerhez a közoktatásügyi minisztertől, mely irat a vidéki színészet ügyének általános rendezésével foglalkozik s így minket is közelről érdekel. Megállapítja a leirat, hogy a színészettől helyes irányt, tömegnevelést, csak akkor lehet várni, ha a színészetnek lehetővé tesszük a megélhetést Ellenben, csak természetes, ha a színigazgatók olyan könnyebb műfajokat tűznek műsorra, a- melyek csak a szórakozni, mulatni vágyó közönséget vonzzák. Ennek elkerülése végett minden mi niszterium is mindent megtesz a vidéki színészet érdekében s arra kéri a városokat is. Egyúttal kilátásba helyezi a közokt kormány, hogy a városok e nemű terheinek enyhítésére hajlandó a színház fűtésére, világítására, a szinház és a fölszerelés jókarbantartására nagyobb államsegélyt adni. Éger város színügyi bizottsága vasárnap tartott gyűlésében foglalkozott a miniszteri leirattal s beható tanácskozás után javasolja a képviselőtestületnek: az eddigi támogatást adja meg a színigazgatónak ; a képviselőtestület útján kérelmezi a miniszternél, hogy a szinikerületek új beosztása alkalmával — tehát a jövő évben Egert vagy Miskolcezal, vagy Debre- ezennel vegye egy kerületbe. Ez nemcsak azért lenne fontos, mivel földrajzi tekintetben ezek a téli állomások vannak iegfcö- zelább Egerhez, hanem a mi szempontunkból azért, mert Eger (mint nyári állomás) elsőrangú társulatot kapna. A Miskolcezal felújítandó kapcsolat persze csak akkor lehetséges, ha a. budai színkör elesnék Miskolez kezéről. Kérelmezni fogja a képviselőtestület útján, hogy az állandó színház építésére annak idején megajánlott segélyt, mely még pár éven át mindig esedékes évi 3000 (háromezer!) korona, a mai viszonyoknak megfelelően emelje föl az állam. Viszont kilátásba helyezte a színügyi i bizottság, hogy a vidéki színészetet, helyesebben az egri igazgatót, minden, tőle telhető erkölcsi támogatásban részesíti mindaddig, amig erre rászolgál. A kender-termelésről — Kristoffy János kompolti jószágigazgató nyilatkozik a kender-termeléorói. — 26 éves megfigyelések, tanulmányok eredménye. — f Kápolna, 1923. november 20. Gazdasági Egyesületünk, vitéz Bobory György főispán lelkes kezdeményezésére, angol tőke bevonásával kendergyár létesítését tervezi Tiszaörvényben Kövér Péter földbirtokos földjén. A gyűlés lefolyásáról lapunk hozott tudósítást. A gyűlésen jelen volt Kristoffy János jószágigazgatót, ki a mezőhegyesi uradalomban 26 éven át foglalkozott kendertermeléssel és értékes megfigyeléseket tett, munkatársunk felkereste kompolti hivatalában, hogy e nagy érdekű tárgyról véleményét kikérje és róla tudósítást közöljön. A gróf Károlyi-féle debrői hitbizomány tudvalevőleg ma bűnügyi zárlat alatt van. Zárgondnoka Tértfy Béla v. miniszter, jószágigazgatója Kristóffy János, ki a mezőhegyesi állami birtok főtiszti állásából jött Kompoltra, hogy a birtok-kezelésbe életrevaló rendszert vigyen be. Kristóffy javakorabeli férfi, tele tetterővel, tervekkel, kezdeményezéssel a sülyedő hitbizományi birtok-kezelés mentésére, sőt felvirágoztatására. Ez év tavaszán foglalta el hivatalát és gondos kezének nyoma az épületek jókarbahelyezesóbtín, a mezőgazdaság szakszerű kezelésében, a fürdő, az üveggyár átszervezésében már erősen Madách ünnepén. — Óda. írta és a Gárdonyi-Társaság nov. 18-diki Madách ünnepén előadta Vitéz Veszprémi] Dezső, rendes tag. Forrjunk ma egybe, pártos ős magyar nép: Magyar magyarral fogjon ma kezet; Lépjen hű frigyre: ész, szív, tett, erő és Tegyen testvérré az, emlékezet! Hitünk ha rendül, kételyünk ha támad, Mindig vigasz, ha emlékezhetünk, El hát a múltba, el zarándokúira . . . Oh hadd hegedjen véreső sebünk! . Azok közt, kik taníták nemzetünket . S világítottak, mint a csillagok, S ki ismertté lett túl a nagy világon; Madách Imrénk egünkön fenn ragyog. Hozzád jövünk hát mi zarándokúira, Hited, tudásod hadd legyen miénk, Hogy szenvedésünk közt lesújtó gyászban A «bízva bízzál» hadd zengjen felénk ! Előttem áll sugárzó, tiszta lényed ! Oh Téged ért oly súlyos bántalom, Lakod mert nyitva állt az üldözöttnek, Börtönbe vitt a zsarnok hatalom ! Ám visszatértél — búbánat ölébe — Mert kit szerettél, nem találtad ott; Családi fészked is feldúlva volt már: Akit kerestél, nőd már elhagyott. Oh minden ember búra van teremtve, A kis szív ép úgy, mint nagy nemzedék, Egy elfojtott bű névtelen keserve Minden teremtett lényben ottan ég. De tűrted Te, mi átokul szakadt Rád, S fájó keserved árja megapadt, S mig írtad az «Ember tragédiáját,» A bölcs Minerva érte ajkadat. És szálltál ... . fel az Isten trónusáig: A végtelenből nézted az eget, Szellemvilágot és anyagvilágos S mit sártekénken látni meg lehet. S mig lelked szállt a múltba és jövőbe, Prőféta-lelked ihletett kapott; «.Az ember-tétnek célja van e földön!» Ezt hirdető égi sugallatod. Ádám is szállt a múltba és jövőbe, Rajongott ő is szent irányiért, De c9Űf valóság jajongott elébe, Hogy küzdeni már nincsen, nincs miért. Eszmékért égő annyi viadalban A nője is tapodta útja bús rögét S kívánta vágyón szomjas szívvel inni A küzdelemnek édes gyönyörét. érezteti hatását. — Tárgyunkról azzal a könyedséggel, biztonsággal beszélt, ami a szakember jellegzetes tulajdona. — A kendertermelésnél, mondotta, a talaj előkészítés, a mag-megválasztás az alap, ha ahhoz Isten áldása is járul. — A legalkalmasabb föld a humuszos agyag, mit kalászos után megtrágyázva ősszel beszáotunk — minimum 8 hüvelyk mélységben. Tavasszal a földet többszöri fogasolással porhanyóvá tesszük és április elején vagy közepén, mikor a föld már fölmelegedett vetőgéppel 6 hüvelyk távolságra elvetjük, nem túlságos sűrűn, kát. holdankint 32 kg. vetőmagot számítva. A magot 2 centi mélységre bocsátva. lehengereljük, hogy az egyszerre való kikelést biztosítsuk, nehogy a hamarább kikelt növény a későbbit fejlődésében akadályozza. így mintegy parancsszóra bújik, fejlődik a kender. A hengereléssel azt érjük el, hogy a mag ás a föld között nincs üreg, a mag hamarosan és egyszerre kelhet. A kender kedvező időjárás mellett, ha nemes magot vetünk jól előkészített, kellően elsimított, gyom és tarack nélküli puha földbe: rohamos fejlődésnek indúl. 3—4 5 méter magasságot in elér. — Mikor kell a gyári kendert nyűm ? kérdem. — A kendert eiporzás után, mikor a rost a pozdorjához nem tapad tördelés esetén, learatjuk. — Hogyan megy a nyűvésa ? Amig törpegazdaságokban a kendert tépik, a gyári feldolgozásra kerülő anyagot lesarlózzák az e célra való késekkel. Bácskában, ahol termelést nagy mértékben, szakszerűen űzik, 2—3 munkás 1 nap lesarlóz egy kát. holdnyi kendert. E vidéken 6—7 annyi napszám kell, mert járatlanok a summások. Lesarlőzáa után 2—3 napig a földön szárad, mire megmerevedik. Ezután kévébe kötik saját kötelékével és pedig a közepén és ollóba rakják. A megszáradt lombot földhözve- réssel eltávolíijuk 8—10 napi száradás után. A gyökér és a lomb alkalmas anyag De Ádám retten a jövőjét látva: Hol nincs erény és nincsen Tiecsület, Hol nem találni emberhez illőt, csak Önérdeket, rút bűnt s kihalt szívet. Kihalt reménnyel szikla szirtre lép, hogy Megölje önmagát s utódait, De Éva int: hiába minden tette Anyává lett, érezve magzatit! Az Űr is szólt, amíg Ádám így áll: «Mondottam ember: küzdj és bízva bízzál.» Bízzunk hát: Bizsunk, küzdjünk újra ! Nemzetlétünknek célja lesz tovább ! A szenvedésnek tisztító tüzében Mi is kövessük nagy Madách nyomát! S ki tenni vágyik munkás két kezével, Tt-remtö érzés akit nagyra hitt. S rejtett erőnek tudatára ébredt: Oh ismerje fel élte céljait! Forrjunk hát egybe, pártos ős magyar nép! Magyar magyarral fogjon ma kezet; Lépjen hű frigyre: ész, szív, tett, erő és Tegyen testvérré az emlékezet! Hitünk ha rendül, kételyünk ha támad, Mindig vigasz, ha emlékezhetünk! El hát a múltba, el zarándokúira, Oh hadd hegedjen vérező aebünkj!
