Egri Népújság - napilap, 1923/2
1923-10-16 / 234. szám
2 Uia&i NSFÜJíáAU 1923. október 16 Sándor szobrászművész sikerült alkotása. Végre átadta a szobrot Heves közönségének, lelkűkre kötvén emlékezést a hősökre, a hazaszeretetei és becsületes munkát a hazáért. Ezután Deák Ferenc főjegyző vette át a szobrot. Mindenekelőtt — úgymond — hálás köszönetemet nyilvánítom Heves község közönsége nevében azon fáradhatatlan buzgőságért, mellyel az Elnök űr karöltve a szoborbizottsággal, megvalósította a köz ség lakosságának régi óhaját és szobrot emelt azok emlékére, akik ismeretlen vidékeken, idegen földben, jeltelen sírokban alusszák örök álmukat. Most, mikor körülöttünk minden ro mokban hever és bármerre tekintünk, a pusztulás sivatagátlátjuk; mikor ezeréves szép hazánk megcsonkítva, feldarabolva, millió sebből vérzik, mikor az erkölcsök és erények letiporva, erőtlenül titáni harcot vívnak az egész világ és a gyarló emberiség minden gonoszságával; mikor a hatalom ssak önzés, a jog és igazság elmélet, az emberi szeretet csak álom, most a tragikus káoszból, mint a sötétségben megvillanó fény, oly tisztán, hófehéren emelkedik ki a mi kegyeletünk emléke és körülövezi a legmelegebb, legfenségesebb érdem, a hála érzete. Ezen mély hálával eltelve hőseink iránt veszem át az Elnökömtől ezt a szép szobrot. — ígérem ezen ünnepélyes alkalommal, hogy mindig oltára lesz az emlékezésnek és a hazaszeretetnek. Kiapadhatatlan forrása lesz azon soká nem gyöngülő akaraterőnek, melynek segítségével egyszer majd sikerül leküzdeni és kiverni az ellenséget és újra szép, boldog és nagy lesz ami drága hazánk: Magyarország. A dalárda szép éneke után Hellebronth altábornagy beszél. «Megilletődve, bajtársi büszkeséggel, bizonyos irigységgel szemléljük — úgymond — a fényes neveket, amelyeknek viselői hősi halált haltak a hazáért. Mi is, kik együtt voltunk a hősökkel, tudjuk, hogy hazájuk iránti szere- tetből rohantak a halálba. Azért e szobor, a nagy lelkierő és önzetlenség jelképe és például szolgál a haza iránti kötelességre a jövendő nemzedéknek. Ezek példáját látva, sohasem hal ki a hősök faja, így reméli, hogy vérük nem folyt el hiába a hazáért. . . Eljön az idő, amikor a borult magyar égen, kisüt ismét a ragyogó nap.* A koszorúk elhelyezése következett ezután. Sorban és meghatóbbnál meghatóbb beszédek kíséretében, zokogó közönség előtt helyezték el szép koszorújukat Heves tár sadalma nevében Buczkó János, a ref. egyházét Kádár Albert, a zsidó hitközségét dr. Friedmann, a hadi özvegyekét Veres Anna, a községét Szabados Ferenc, a nőA Herczeg-ünnep A Műkedvelők Körétől kedves gondolat volt, hogy megünnepelte a ma legnagyobb magyar írójának 60. születési évfordulóját. És értékes volt az ünneplésnek mind a két része : az elöljáró beszéd is, az Aranyborjú előadása is. A Tordai Ányos dr. ünnepi megemlékezését feszült figyelemmel, szinte lélegzet-visszafojtva hallgatta a közönség. A szerkezet, a nyelv és a gondolatok tekintetében egyaránt jeles ünnepi beszéd, rövidre fogva, Herczegnek minden értékét kiemelte s az előadás szépségével is nagymértékben hatóit: Az Aranyborjú egyik nagyéríékü éa mély tartalmú darabja Herczeg Ferencnek. *A pénz nagy hatalmát szemlélteti világosan és meggyőzően mutatja be, mint borulnak le az emberek az aranyborjú előtt; hogyan csinál a pénz, a vagyon, a gazdagság erényt a bűnből, érdemet a félszeg- ségból is. Videczky Marika szereDében Hevesi Gusztáváé, a Csákó Magduséban pedig egyletét Baginé, az Ipzríestüietét Kuffány Gyula, az Olvasókörét Mezei András, a Gazdakörét Nagy János stb.Maczky György főszolgabíró beszédével, Pászthy Erzsiké gyönyörű szavalatával és a Himnusszal ért véget a régi sebeket felszakgató gyö nyörű ünnep, amelynek rendezéséért és sikeréért Buczkó János plébánosnak, Deák Ferenc főjegyzőnek, Frímmer János káplánnak jár ki az őszinte elismerés. Déli 1 órakor a ^virágokkal és girlandokkal gyönyörűen feldíszített Polgári Körben fényes bankett volt, amelyen Maczkv György a kormányzóra, Mártonffy Lajos Heves közönségére, Buczkó János Hellebronth Gusztávra emelte poharát. Feikőszöntőt mondottak még Dobőczky Dezső, Kádár Albert, Parányi László, Friedmann főrabbi, jFrimmer János, Kiár Jenő és még számosán. Heves közönségét a szoborlelsplezés alkalmából táviratilag üdvözölte Bethlen István gróf miniszterelnök, Mayer János v. miniszter és Almássy László az Egységespárt alelnöke. Viszont az ünneplők táviratilag fejezték ki hódolatukat a kormányzónak s üdvözölték Bethlen István grófot, Mayer Jánost és Almássy Lászlót. A banketten Székely Géza indítványára az elesett hősök özvegyei és árvái javára gyűjtés indult, amelyhez Székely Géza 300 ezer, a jelenlevők pedig 160 ezer koronával járultak hozzá. A kerecsendi ünnep. A mesebeli királynak egyik számé sírt, a másik nevetett. Ez jutott eszünkbe vasárnap, amikor a szépen rendezett, tiszta községnek, Kerecsendnek, kettős ünnepét végignéztük, végigóltük. Ekkor áldotta meg a község három új harangját Szabó Antal prépost, kere- csendi esperes plébános, a templom előtti téren, az örömtől sugárzó hívek ezreinek jelenlétében. A kerecsendi dalárda éneke 9 órakor hangzott fel, mely után Nagy János dr. nemzetgyűlési képviselő mondott nagyhatású alkalmi beszédet, amelynek vallásos és hazafias tartalma kétségkívül mély nyomokat hagyott a lelkekben. Ezután Szabó Antal prépost megáldotta a három új harangot, melyek közül az egyik (400 kgr.-os) a Patrona Hungária tiszteletére készült, a másik (120 kgr.) Szent Urbán püspök tiszteletére, a harmadik pedig 34 kgr. súlyú. A megáldás után köszönetét mondott a prépost híveinek azért, hogy — nem, kor és vagyonkülönbség nélkül — egységes áldozattal öaszehordták azt a 119 mmázsa búzát, amelyért a harangokat készíttették. Még a legszegényebbek is kivették részőket ebből az áldozatból s a községnek nem egy lakója szinte erején felül adakozott a széni célra. Ezután Kovács Rózái mondott kedves beszédet, Kiss Margit szép alkalmi verset szavalt, a kis Kszell Pál pedig kedves pár szót mondott. Mindhárman virággal ékesítették a koszorúkkal díszített harangokat. A Te Deum eléneklése után megkezdték a harangok felhúzását, a hívek pedig szt. misére vonultak be. Ezután volt a világháborúban elesett 57 kerecsendi hős emlékszobrának leleplezése, mely előtt a 14. honvédgyalogezred tisztjeiből és altisztjeiből álló küldöttség állott dísz-sorfalat. Ismét a kerecsendi dalárda énekelt Magyary Károly kántortanítő vezetése mellett s ismét Nagy János dr. mondott ünnepi beszédet. Nagy hatással fejtegette a haza fogalmát s az áldozatos kötelességet, amelyet a 2000 íakosú Kerecsend hozott a maga 57 halottjával. Buzdísott az összetartásra, a munkára, hogy ismét naggyá tehessük szegény hazánkat. Eközben leleplezték az emlékművet, amely demjáni köalapzaion a hármashalmot ábrázolja, fölötte a koronából kiemelkedő kettős kereszttel. Elül középütt az emlékmű felírása, jobbra-balra pedig aranybetűkkel a hosz- szű névsor. Miután Nemecz Sándor jegyző a község nevében átvette az emléket s a lakosságot annak kegyelete» megbecsülésére buzdította, Szabó Antal megszentelte az emlékművet s a koszorúkat helyezték el a küldöttségek. Elsőnek Zalán Antal ezredes szólott nagy hatással, majd Fetz Margit mondott kedves beszédet Hagen Mária meghatóan beszélt a hadiárvák nevében, mig a kis Ignácz Margit a kápolnai hadiárvák virágait hozta és helyezte el meglepő szépen elmondott alkalmi vers kapcsán. Gaspa- rovics Antal a kerecsendi ifj. egyesület, Borócsy József a verpeléti ÉME, Groffin- ger Zoltán a kápolnaiak koszorúját helyezték el, rövid, hatásos beszédet mondva. Az ünnepségen ott volt úgyszólván az egész község s a nagy tömeghez húsz- tagú lovas bandérium adta a megfelelő keretet. Kerecsend szép, vallásos ás hazafias ünnepének a leggyönyörűbb őszi nap is kedvezett. Délben a községháza tanácstermében gyűltek ebédre a vendégök s a község vezető emberei. A háziasszonyi tisztet Nemecz Sándorné töltötte be kedves előzékenységgel. Természetes, hogy — more patrio — pohárköszöntőben nem volt hiány. Elsőnek Szabó Antal prépost plébános emelt poharat a «viribus unitis1» elvére, amely Kerecsenden a hösök emlékét megörökí- ! tette s három új harangot szerzett a község Forster Tiborné jeleskedtek. A legegyszerűbb érzelmektől kezdve a viharzó szenvedélyig mindent tökéletesen — nem: játszottak meg, hanem — éltek át. Hangsúly és mozdulat, arcjáték ős toalett — minden a legelsőrendű náluk. Érthető ennélfogva, hogy bőven kijutott az elismerő tapsokból mindkettőjüknek. Az öreg Grálnőt Krajnák Pálnő, az öreg Zsuzsit Ringhy Ilonka alakította finoman kidolgozva, úgy, ahogy azt tőlük minden jeles szereplésük után joggal várhatnék. A férfiak közül különösen ki kell emelnünk Udvardy Cserna Jenőt (prépost), dr. Petrán Józsefet (Csákó István) és Marossy Józsefet (Videczky Flőris). Mindhárman ismert és általánosan kedvelt tagjai a műkedvelő társaságnak. Megszoktuk, hogy amire vállalkoznak, azt a lehető legfényesebben oldják meg. Gondosan tanulmányozzák, a legaprólékosabban kidolgozzák szerepüknek minden legkisebb részletét. Szinte beleélik magukat annak lelkivilágába, akit személyesíteneK. így — az istenadta képességet is beleszámítva — mindenkor nagy a sikerük, mert a művészet régióiban járnak. Petrán Józsefről mégis meg kell jegyeznünk, hogy ilyen — minden tekintetben nagysikerű — alakítást még nem láttunk tőle. Dr. Karikás József (Marion főhad- nagy) és Bartha Bála (Brezinay gróf) igen jól beilleszkedtek a szép együttesbe s kedves jelenség volt Halmay Zoli (a kis Videczky) és Hevesi Gyurka (a kis Csákó), míg Nagy Ferenc az Antal inas kis szerepében volt minden tekintetben kifogástalan. A renaezés nagy é* mindenre kiterjedő munkájö ezúttal is Hevesi Gusztdvnéé volt, aki e téren is valóságos művész. A színpad szép és hatásos Biedermeier-keretet adott a korhű jelmezekben mozgó alakoknak s a hatás teljes volt. Mindent összegezve, ismételhetjük, hogy a Műkedvelők Köre ismét két nagyértékű estével gyarapitotta eddigi sikereit s a közönség, mely mindkét estén megtöltötte a színházat, nem fukarkodott elismerésével.
