Egri Népújság - napilap, 1923/2
1923-10-11 / 230. szám
2 EGRI ÍN EP ÜJ SAG 1923. október 11 Életszükségletek. Köz- vagy életszüksógleti cikk legyen e a törvényben. Eger, 1923. okt. 10. Egy közgazdasági és iparügyi napilap teljes joggal teszi szóvá, hogy nem volna szabad az árúkat közszükségleti cikknek nevezni, hanem a törvényben az életszükséglet kifejezést kellene alkalmazni. Az bizonyos, hogy minden forgalmi cikkre ráillik a köz-szükségleti cikk név. Ha azonban a törvény világosan csak az »életszükségleti cikk« meghatározást hasz nálná, akkor egy nagyon tág mezőre szabadítaná rá az árfelhajtás sportját. Mert közszükségleti cikk minden, amit az emberek közős együttélésök következtében nélkülözhetetlennek tartanak, így tehát közszükségleti cikknek lehet minősíteni a varrócérnétől a díszruháig, a talpszögtől a kordováncsizmáig, a körömpiszkálótói a gézekéig, a korpától az ananászig sőt a keserűvíztól a pezsgőig minden tárgy, eszköz, falat, vagy ital. Igaz, hogy a közszükséglet fogalmát az idő és alkalom szigorúbban is meghatározhatja. A lényeg az, hogy még nem jött el a termelésnek az a versenye, amelyben az árakban való szerénység keresné a győzelmet. Addig pedig nincs értelme az uzsora elleni védekezést kisebb területekre szorítani. Mert hiszen, ha életszükségletekre szorítkozunk az árdrágítás elleni védekezésben, akkor hamarosan olyan ártáncot kezdenek a ruhákkal, cipőkkel, ételfogásokkal és egyebekkel, hogy egészen bizonyosan csak a kenyeret és vizet hagynák meg az árdrágítás elleni védekezés menedék szigetén. Sőt a kenyérnél is beállana az a megkülönböztetés, hogy a barna, sőt fekete kenyér lehet életszükségleti cikk, azonban a zsemlye, kifli, tejes kalács és más egyebek már legfeljebb az ízlelő szervek fényűzésének tárgyai. Tanácsos volna ugyan a törvényben foglalkozni az életszükségleti cikkekkel, de nem az árdrágítási visszaélések kapcsán, hanem a minden polgárnak ingyen való hozzáférhetés szempontjából. Hiszen Déryné emlékünnepe Miskolczon. Nemzeti színészetünk bölcsőkorában a € földön járó csillagok» gyöngye Déryné volt. Az évszázados fhiskolczi Theátrum országos ünnepével kapcsolatban az Avas alján Déryné emlékének is hódolni fognak : miskolczi lakóházára emléktáblát tesznek, sírját pedig a Szent Anna-teme tőben bekerítik díszes vasrácsozattal. A múzsák kegyeltjének eredeti csa ládi neve Sekenbach volt (és nem Schen- bach). Atyja, a jászberényi kishivatalnok, Róthkrepf nevű pesti rokonukhoz adta német szóra. Fiúruhában járatták s papnak vagy orvosnak akarták nevelni. Szülei egyszer Pesten színházba vitték, ahol ekkor német színjátszó társulat működött. A Múzsa örökre meghódította s anyja tiltakozása ellenére is beállt Vida társulatához — karénekesnőnek. Benke József színművész (Laborfalvi Róza édesatyja) a múzsa-növendék «Sekenbach» német kiejtésű nevét »Széppataki» val cserélte föl. Tizenhat éves korában vette el egyik tisz telője: Déry István színész, aki azonban később gazdatiszt lett. Déryné a magyar Thália első csalogánya s 1837-től a Nemzeti Színház tagja lett. 1852-ben mondott búcsút a színpadnak s visszatért férjéhez. Déry halála után özvegy nővéréhez költözött Miskolczra. Azután betegeskedett. 75 éves korában, az életszükségleti cikkek mezeje igen ki- I csiny. Levegő, víz, élelem, lakás, meleg, j Boldogok lehetnénk, ha ezek közül csak j az első kettőhöz hozzájuthatnánk drágítás nélkül. Fontos, nagyon fontos lenne, hogy közéletünk abban a szellemben élne, hogy az életszükségleteket ne csak a papíron emlegetné, hanem előrelátó intézke-. désekkel minden polgárnak hozzáférhetővé tenné. Akkor talán nem lenne szükség közérdekű korlátokra, uzsora ellensúlyozásokra. Addig azonban csak nyitott szemekkel jő az ilyen kérdéseket kezelni és hadd maradjon csak inkább közszükségleti cikk az, amit tisztességes polgári haszonnal illik és szabad forgalomba hozni! Csendélet Erdélyben. Az erdélyi oláh kormányzótanács annak idején külön rendelettel engedélyezte a magyar Himnusz szabad éneklését egy házi és iskolai ünnepélyeken, valamint Istentiszteleteken, minthogy a Himnusz a református és unitárius egyház énekeskönyvének rendes, úgynevezett «dicsérete». Azóta a közigazgatási hatóságok, ezzel a bukaresti kormány által is jóváhagyott rendelettel nem törődve, állandóan üldözik a Himnusz éneklését. Most a vallásügyi minisztérium readelatet küldött az egyházakhoz, melyben a miniszter meghagyja, hogy a magyar Himnusz semmi szin alatt nem szerepelhet az oláh fennhatóság alatt álló terület egyházainak semmiféle Istentiszteletén. * A napokban egyik erdélyi városban délelőtt, a kora reggeli órákban detektívek járták végig a szállodákat és razziát tartottak a szállodai nyomtatványok között. Minden magyarnyelvű nyomtatványt elkoboztak. Hogy milyen törvényes alapon, arról nem nyilatkoztak. Különben, mióta kell a Balkánon a visszaélésekre törvénye* alap? Püspöki konferencia. Budapest. MTI. Dr. Csernoch János hercegprímás szerdán délelőtt 10 órára a budai hercegprimási palotába a szokásos konferenciára hívta össze a püspöki kar tagjait. egyik keresztfia, a borsodi származású Égressy Ákos — mint miskolczi színigazgató — még egyszer a színpadra csalta. 78 éves korában, félig megvakulva kezdte írni Naplóját. 79 éves korában halt el Migkolczon — a Hunyadi-utca 58. sz. (régi Eötvös-féle) házban. Egykori miskolczi háziasszonya : Balajti Józsefné sz. Muraközi Borbála még ma is él s visszaemlékszik a főkötós Öreg Dérynére. Dérynét a szegények temetőjében, a Szent Anna-sírkertben hántolták el, azután sírján egy fehér gránit obeliszket emeltek a következő emléksorokkal: Déry Istvánná Szóppataki Róza magyar művésznő hamvainak a nemzeti kegyelet. Szül. 1793. dec. 24. Megh. 1872. szept. 29. Déryné halálának szept. 29 én volt ötvenegyedik évfordulója. A magyar Thália első csalogánya tehát már egy félszázad óta porlad a borsodi székvárosban. Később nővérét Kilényi Dávidné, sz. Széppataki Johannát is melléje temették. Déryné nagyasszonynak Balajti József miskolczi tímár adott hajlékot az Avas alatt. A testvérpár két gerendás Román-orosz kereskedelmi szerződés készül. A Magyar Kurír kolozsvári tudósítója jelenti: A kolozsvári és erdélyi lapok közlései szerint az oláh orosz kereskedelmi szerződés megkötése küszöbön áll. A vonatkozó tárgyalásokat az ukrajnai Tiraszpolban tartják meg és az oláh bizottság elnöke Sangatti ezredes lesz, aki Románia részéről előterjesztést fog tenni a szovjetnek a Dnyeszter határ végleges rendezésére is. Az orosz szovjet intervenciójára történt meg az oláh kormánynak az az intézkedése is, amely október 10-től kezdődőleg Besszarábiábóí kiutasította az odamenekült ukrajnaiakat. Sok a tolvaj. Hazai állapotok. — Külföldi példák. Eger, 1923. október 9. Lehetetlen módon züllenek az erkölcsök. Napről-napra többen vannak azok, akik az állhatatosságot híréből sem ismerik. Alig van olyan nap, hogy a tolvsj- lások tömegéről ne olvasnánk az országos lapokban. Útcai rablások, vasúti zseb- metszések, kávéházi tolvajlások, sikkasztások napról-napra terhelik a világ lelkiismeretét. — A világét? Hát nem a tettesekét? Igen a világét! Mert ha a tettesnek terhére volna a bűn, nem követné el. Az övét tehál nem igen terheli. A világét azonban igen. Azét a világát, amely fái évtizeden át embervérrel itatta Európa földjét. Ez a legdrágább nedű. Előállításának az az ára, hogy közben nem nagyon jut erő az ifjúság nevelésére éa a neveletlen emberek olyan lelki világgal folytatják sivár életöket, amilyent a környe-* zetüktől átvettek. Rossz a szülői ház nevelése a nagy többségnél. A melegebb vidékek lakói tunyábbak. A munkáról hibás véleményt alkotnak. Azt : tehernek tartják. Az északi népek léleknemesítő örömet lelnek a tevékenységben. Svédek, norvégek földjén járt utazók me*élik, hogy ott tolvaj nincs. Azt kellene hinnünk, hogy túlzás az ilyen állítás, ha nem volnának remek tapasztalatok, amik ezt elfogadtatják velünk. szobában lakott egy bolthajtásos közös konyhával. Muskátlis ablaka előtt mindig leanderok virítottak. . , Déryné Miskolczon csak s. Radnótiáy- segélyt élvezte s rá volt utalva ingóságainak eladására is. Saját nyomorát pedig naplójának megírásával enyhítette. Ha visz- szaálmodta a »forró deszkákat«, elfelejtette minden szenvedését-. . . A miskolczi Nemzeti Színház százéves ünnepe alkalmából Keresztessy Sándor, a színházi emlékalbum szerkesztője, félretette azt a gondolatot, hogy a miskolczi nőegyletek emléktáblával jelöljék meg azt a házat, ahol Déryné lakott s naplóját irta — és sírját díszes kerítéssel vegyék körül. Özv. Komáromy Gyuláuó, a Miskolczi r. k. Nőegylet ügyv. elnöke lelkes örömmel tette magáévá a szép eszmét, mert. neki is fájt, hogy — a meg gyötrött magyarságért egy küzdelmes élet kifogyhatatlan lelkességével áldozott apostolnak, Dérynének, sírja bekeritetlen állott és az a ház, ahol utolsó éveit élte le s emlékezetes Naplóját írta, — nincs megjelölve. Most kell, hogy emléktábla hirdesse időtlen időkig, hogy hol íródott Déryné naplója — s nem szabad sírját bekeríttetlenül hagyni ! Megható özv. Komáromynénak az összes miskolczi nőegyletekhez intézett alábbi lelkes felhívása:
