Egri Népújság - napilap, 1923/2
1923-10-07 / 227. szám
2 isiÖKl NÉPÚJSÁG 1923. október 7 I Ábrányi Emil alkalmi költeményét tökéletes álérzéssel adta elő. Ez után Szabó József mondott ifjúi hévre és férfias elhatározásra valló ünnepi beszédet. Ebben emlékeztet a vértanúk életének és halálának örök életűvé lett példájára. Figyelmeztet arra, hogy a mártírok ma mily sokan vannak, mióta rabságban élnek az elrablóit részek rab magyarjai és mikor segítenünk lehetetlen, egy meggondolatlan cselekedet elég arra, hogy a csonka földből is örök Arad, örök Golgota legyen. Egy akarás és szeretet fog itt újra magyar életet alkotai. Megfelelően illett a lelkes szavakra Szabó József: Isten és jövő c. költeménye, melyet Albert Áron közig. tf. halig szavalt tudással és kellemes hatással. Az Egri Dalkör lelkes éneke után Virágh István joghallgató : *É1 a magyar» című költeményét szavalta el. Pálik Ferenc joghallgató pedig csillogó szavaktól himes, igen szép, habár kissé terjengős záróbeszéddel aratott sikert, mely után az Egri Dalkör a Himnusszal zárta le a dicsőkre való honfiúi kegyelettel emlékezés ünnepélyét. A vértanúk napját megünnepelték a a főgimnázium Vitkovics-önképzőköre, továbbá a Dobó István főreáliskola Bäjza- Kőre is. Az (üti főHáptalan hatvannégy milliárd IrtéHn ingatlant adományozott az egyházmegyei nyugdíjasodnak Eger, MTI. A gazdasági helyzet rendkívül nehéz feladatok elő állította az egyházmegyei nyugdíjasokat. Az egyházmegyei nyugdíjasok legjobban érzik a súlyos idők hatását. Ennek a helyzetnek enyhítése céljából minden egyházmegye ipar kodott nyugdíjasain segíteni. A váci egyházmegye hozzájárult ahhoz, hogy nyugdíjasai részére búzaalapon adják ki a járulékokat. Ezt a megyéspüspök is szívesen vette. Más egyházmegyékben búzaalapon nem is tudták a nyugdíjasok igényeit kielégíteni, de igyekeztek oly módon segíteni rajtuk, hogy az illetékeket többszörös összegben adták, ami némileg enyhítette válságos helyzetüket. Az egri főkáptalan azonban meglepő módon oldotta meg nyugdíjasai ügyét. Elhatározta ugyanis, hogy alsóábrányi birtokát adományozza á egyházmegye nyugdíjasainak, amelynek jelenlegi pénzértéke meghaladja a hatvannégy milliárdot. A főkáptalan nemes elhatározása a legnagyobb elismerést váltotta ki a nyugdíjasok körében. Lengyelország pénzügyi válsága. Varsó. MTI. A devizapiacon uralkodó nagy hossz válságba kergette Lengyel- ország közgazdasági életét. Az árfolyamok pillanatszerűleg egyre jobban emelkednek. Ma este a dollár elérte az 1.050,000 márkás árfolyamot. A cseh koronát 27,000 márkával jegyezték, A varsói tőzsdének hivatalos jegyzési árfolyamai már nem bírnak gyakorlati érvénnyel, mert a megállapított árfolyamokon devizát sem eladni, sem venni nem tudnak. Kuharszky pénzügyminizzter kijelentette, hogy a pa- pirmárka zuhanása kizárólag annak a ténynek tulajdonítható, hogy a pénzügyi műveletek alkalmával tartózkodtak a lengyel márka forgalomba hozatalától és külföldi valutákkal dolgoztak. A tőzsde maga is naponta 10 millió dollárt fordított a forgalom lebonyolítására. Bulgáriában leverték a kommunizmust Szófia. MTI. A kommunisták Bulgáriában végleg vereséget szenvedtek. A kormány ezért elhatározta, hogy az ostromállapotot Bulgária területén meg fogja szüntetni. Természetes, hogy egyes exponált helyeken u m. Olovidi, Viddi, Stara - Zagora és Vrata környékén az ostromállapotot még néhány napig fenn fogják tartani. dása folytán lettek ennyire látogatottak s lett maga az ünnepség is tartalomban és hazafias érzésben mélyebb. A gyászmise Az aradi minoriták egri rendtársai hagyományos kegyelettel adták meg a külső díszben és pompában azt, amit az aradiak, oláh szolgaság alatt, aligha ismételhettek meg. Ott egy óriás, kiterjesztett ■zárnyú fehér arkangyal szobra alatt, remek katafalk szokta várni a gyászmiee híveit a múltban . . . Ma pedig a sziguranca . . . Az egri minoriták temploma is díszlett a fikuszoktól, a pálmáktól A bakacsínba voDt katafalkon óriási cserkoszorű, arasznyi szélességű gazdag nemzetiszínű és széles fehér selyem szalagokkal. Két magas kandeláber között a komor ravatal. Körül tizennégy koszorú. A tizennegyedik Kazinczy Lajosé, akit Aradon két hét múlva, 1849. okt. 20 án, lövetett agyon Haynay. A koszorúk széles szallagjai átkarolják a Tizenhármak képét. Az Egri Dalkör gyönyörű karénekeivel kisért fenséges gyáezmisét Dutkay Pál apátkanonok mondta, teljes segédlettel. Az egészen betelt templomban megjelentek a nemzeti hadsereg és a tisztikar, a csendőrség, a vármegyei, az állami hivatalok és városi hivatalok képviselői, akik nagyrészt a gyászleplekkel bevont padokban helyezkedtek el. Ott volt a tanuló ifjúság valamennyi tanintézetből tanáraival, az elemi iskolák tanítótestületei, a jogakadémia és a közig. tani. tanári karával együtt, az Angolkisasszonyok intézeteinek tanárai, ■tb., valamint a polgárság jelentékeny számban. A mindvégig mélyen lélekreható gyászistentisztelet a közönség Himnuszával ért véget, mely után a Knézics-emlék- nél meg nem tartható ünnepség meghallgatására átvonult a tömeg a Városházára, melynek nagytermét sőt a karzatát is megtöltötte újra, hogy Eger polgársága hazafias emlékezésének tanúja legyen. Az Egri Dalkör újból Huszthy Zol tán vezetésével énekelt. A Hiszekegy után Kovács Gyula jegyzőtanfolyam - hallgató • ha sokáig így tart, még valamennyiünk nek el kell pusztúlni.» S mégis már 25-dikén este újból meg- kondúlí a vészharangé Knézics hadosztálya az eddig véghezvitt összes hadműveletek legjelentékenyebb s legnehezebbikére, úgymint az ellenség ostromzári három fősáncának éjjeli megrohanására lett vezényelve. A roham-viadal április 26 ikának hajnali második órájában kezdődött s nap- virradtkor mind a három sánc az összes őrséggel a valamennyi ott talált ágyúval kezünkben volt. Ezen kiváló nagy hadi- tény egyrészt mindenesetre a csapatok rettenthetetlen vitézségének, de elsősorban mégis a vezér szakszerű és bölcs intézkedéseinek eredménye volt s mert Knézics még az azon nap lefolyt nagy ütközetben is hadaink balderekán sikeresen vezetett, a haza hálás elismeréséül a II. osztályú hadiéremmel lett kitüntetve és már harmadnapra reá — Damjanicsnak szerencsétlen lábtörőse után — tábornokká s a legvitézebb III. hadtestnek vezéréül ki nevezve. Buda alá már Knézics vezette tehát a III. hadtestet s mert a vár északi részének ostromához rendeltetett, hadtestparancsnoki szállását a Laszlovszky féle villában helyezte el. Május 7-ikőnek reggelén egy férficseléd azon titkosnak mondott üzenettel jelent meg Knézics előtt, miszerint egy magasrangú úrnő, ki ott, meg ott lakik, felkéri, hogy őt rövid látogatásával megtisztelni szíveskednék. Estefelé Knézics el is ment segédjével a kijelölt közeli villába, hol egy koros úrhölgyet találva, tőle azon lesújtó hirt hallá, hogy Knézicsnek egyetlen fitestvére is mint őrnagy, a várban van s éppen azon az oldalon vezényel, meiyet ő ostromolni hivatott leend. Az úrhölgy Csőlics altábornagyné volt, ki az ostrom veszélyei elöl abba a villába vonúlt. Azon naptól fogva, míglen öccsének sorsa biztosítva nem lett, Knézics lelkét a legnagyobb aggodalom gyötörte, mert öccse a harc kezdetén szintén a magyar seregnél szolgált s ha életben marad, mint bebizonyult szökevény, még a legkétsó-, gesebb kimenetelű helyzetbe is juthatand. Nem egyszer mondá akkor Knézics fel sóhajtva: «Istennek ezen rendelését fel nem fogom. Engem sujtson-e? vagy az öcsémnek szánt csapás volna ez?!» De e borút is ismét a nagy kéz derítette ki. Knézics — jámbor lelkének sugallatát követve — az ostrom pillanatában bölcsen félrevonult. Czillich Ede osztály- nokát bízván meg a véres vezénylettel; öccse pedig éleiben és bántatlan is maradt, mert bátyja tanácsát fogadva, újból hozzánk szegődött s a tábori karhoz beosztatott. Az ő szelleme azonban nem a mi szellemünk lévén, onnét is megszökött s aztán mindezért, valamint Buda védelmé ben kifejtett vitézségéért, a Mária-Terézia- randdei jutalmazta meg a végre is győztessé vált hatalom. Buda alól a Knézics hadteste a Vág- hoz vonult, hol is az egyik osztályt a Vág mentén elhelyezve, a másik osztállyal maga Érsekujvárott maradt. Azon időben — június hónak első felében — habár az oroszok a magyar határt már régen átlépték, seregeink fővezérsége fáíumszerű tétlenségbe süllyedt s csak akkor ocsúdott fel belőle, mikor már későn volt, sőt akkori j hamarjában kibocsájtott hadi rendeletéi is csupa kapkodásból állottak. Ez is lön oka aztán, hogy a III. hadtest a zsigárdszeredi harctérre későn érkezett s Görgey Knézicset még aznap a vezérlettől elmozdította, avval bízván meg azonban, hogy mmél előbb egy — a honvédség sajátságait s szellemét tekintetbe vevő — taktikai munkálatot szerkesszen. / Knézics tehát Pestre ment, de alig foglalkozott ott vagy tíz napon, midőn netti Kossuth különös, új működési tért jelölt ki. Kossuth ugyanis már régtől neheztelő szemmel nézte Bemnek Erdélyben tett adminisztratív intézkedéseit s azért már rég valamelyes polgári kormányzót szándékozott Erdélybe küldeni, csakis a
