Egri Népújság - napilap, 1923/2
1923-10-04 / 224. szám
2 KUrKl NÉPÚJSÁG 1923. október 4. Visszhang a pénzjavító tanácsra. Mit kell tenni a kész háziipari cikkekkel. Eger, 1923. okt. 3. i Lapunk egyik műit heti számában j szóvá tettük a háziipart, amely nemcsak ' a magunk, de széles körben a legnagyobb , tekintélyek, sőt magának a legérdekeltebb tényezőnek, a népnek, meggyőződése szerint is egyik legbiztosabb elősegítője a pénz megjavításának és az ország megerősödésének. Annál érdekesebbnek tartjuk most j azt a visszhangot, amit erre hallottunk, j Számos megjegyzés hangzott el a kérdés- j ről és minden észrevétel értékes, köz- \ érdekű és ennek a tépett országnak a megerősödése érdekében való tanulságot rejt magában. Az volt a középosztály háziiparára vonatkozólag tett egyik megjegyzés értelme, hogy a termelt iparcikkek értékesítése tekintetében itt-ott akadályok jelentkeztek. Szinte vártuk az észrevételt. Nem szabad összetéveszteni a foglalkozásokat. Házi ipar nem azonos az iparcikkek értékesítésével. Egyik foglalkozási ág a másikból fejlődik ki. Péter érthet kitűnően a kosárfonáshoz. De nincs rátermettsége arra, hogy gyártmányainak vevőt szerezzen, vagy amint ezt mondani szokás, piacot teremtsen. Ez egészen különleges képesség, amire a magyar ember szintén rátermett, ha egész életet szentel neki Ezt a foglalkozást igen sokan gyakorolják is. Ez a közvetítő kereskedelem, még pedig az, amire valóban szükség is van. Ennél a kérdésnél azonban igen figyelemreméltó az is, hogy az űj iparcikkek nem akármilyen piac elfoglalására hivatottak, hanem olyan területeken kell meghonosodniok, versenyképeseknek ma- radniok, ahonnan nemes valuta vándorol 1 be értök hazánkba. Ha tehát perzsa szőnyeget készítünk, azt nem Egerben, vagy Budapesten kell pénzzé tennünk, habár a készítőre nézve az teljesen mindegy, hogy ki veszi meg, ki ad érte 3—4 százezer koronát. Azonban az már igenis fontos, hogy ne csak az első szőnyegért kapjon és nehezen pár százezret, hanem az azon évben még elkészülő második, sőt harmadik ős negyedikért is könnyű szerrel megkapja azt az 1—2 milliót, asnit azért megkaphat. Ez pedig csak úgy lehetséges, ha a háziiparban tevékenykedők megismerik az igényeket, amik a piacon jelentkeznek. Tudva azt, hogy a keleti minták a kapósak, a keleti színek hatnak, a vevő kedvét keil keresni s a legszebb minták szerint kell dolgozni. Ezek kapósak. Ezeket érdemes összegyűjteni ás kereskedelmi érdekeltségek útján, vagy szövetkezeti közvetítéssel nyugatra, leginkább Amerikába kijuttatni. Oly sok az új gazdag, aki nem tudja pénze elhelyezésének jobb módját, hogy a szőnyegek kelete az Amerikában szokásos reklámozással biztosítható. Ez annál is inkább fontos, mert hiszen a befektetések is tekintélyesek és azokat rövidesen vissza kell kapnunk. A piacot meg is kell tartani. Ezt a versenyképességgel lehat elérni. Hogy ugyanazon cikket mások ne vigyék ugyanarra a piacra, ahova mi visszük, annak két eszköze van. Egyik a jó, megbízható, szép munka, a másik az olcsóság. Ne akarjunk az első készítményből meggazdagodni, mert az képtelenség. De ez nem is lehet a mi célunk. A hazai termelésű iparcikkekért kapott külföldi érték olyan előkelő a mi pénzünkhöz képest, hogy egyelőre mi tudunk az egész világon legolcsóbban termelni. Ha volt gondunk arra, hogy a leg- kifogástalanabb munkánkkal a piacot meg szerezzük, meg is tartsuk, akkor még valamire kell figyelnünk. A közvetítő meg is ölheti az egész vállalkozást, ha lelkiismeretlen és ha nincs igyekezete. Szövetkezetbe kell tömörülniök a háziipari termelőknek. így a kockázat elesik. Több szem többet lát, meg is találja az arra való megbízható, becsületes szorgalmas egyént, aki a termelésnek a külügyminisztérium és a magánösszeköttetősek segítségével legbiztosabban megszerzi a külföldi vevőt. Nemsokára azután repül felénk az első száz dollár Vannak olyan háziipari készítményeink is, melyek itthon is keresettek. Ezeset nagy tömegben kell előállítani és az ország forgalmas helyeire raktározni, sőt faluról-falura a házaló közvetítés útján értékesíteni. Erre azért kell törekednünk, nehogy itthon is kapható cikkeinket a meggondolatlan közvetítés, vagy élelmesebbek, pénzünk mérhetetlen kárára, külföldről hozzák be. Egyelőre tehát olcsón termelni, kevés nyereséggel megelégedni, szépet alkotni és olcsón forgalomba hozni. Ez legyen a fáradhatatlan iparkodj magyarok jelszava. A német birodalmi gyűlést elhalasztották. Berlin. (Magyar Hirlap) A válság kitörését a szociáldemokrata pártnak az a határozata okozta, mely szerint a párt egyrésze elutasította, hogy minisztereit visszavonják a kormányból és ellenzi, hogy a német nemzeti párt tagjai belépjenek a kormányba. A birodalmi gyűlést elhalasztották. Hittler kijelentette, hogy a Stresemann kormánynak véglegesen össze kell omolnia, akkor minden jő lesz. A kommunista mozgalmak tillanyhuitak. A rendőrség fellépése mindenütt elegendőnek bizonyult. A miskolczi színház százéves jubileuma. Dicsőséges hagyomány fűződik Borsod vármegye kultúrájához; a magyar nemzeti színművészeinek nemes Miskolcz városa száz évvel ezelőtt egy örökbecsű emléket állított: 1823. Őszén avatta föl a magyar Múzsa legelső templomát. Hagyományos, hogy a biedermeierkorban, «a magyar műveszet egykori Mekkájába* vadgalambos sajómenti borsodi I székvárosba !) a kultúra fáklyavivői Ege ren keresztül, mennyi viszontagság között j utaztak az echos szekeren .. . Vali szerint i «pártfogók ős elismerés nőikül küzdöttek i a kedvezőtlen sorssal és részvétlensóggel». A levendulás napokhoz szép történeti reminiszcenciák fűződnek, mert ez az idő volt a magyar színészet derengő hajnal fénye. Tháíia papjai az elnómeiesedett helységek kóborlásai után a gyöngyvirágos Avas-alatt. hideg csűrökben, fogadóállásokban, rozzant pajtákban, árú-színekben — petroleum és mócslámpák fényénél megmelegedtek és lelkesen teljesítették a kultúr missziót. A magyar színészet ez úttörő bajnokai (az akkori ^vándorkomédiások', kiket Jókai «földön járó csilla- go/c> nak 4 nevezett) később klasszikusok lettek s nevök belekerült a magyar Pan- theonba. Magyarországon akkor Miskolcz városa volt az első, amely theatrumot épített a magyar színművészetnek, mert Ma gyarországon 1823 ban, a miskolczit kivéve, még sehol sem volt magyar színház, egyedül Kolozsvárott, ahol 1821-ben nyílt meg a Farkas-utcai régi színház. Erdély azonban ekkor külön kormányzóság volt, így Miskolczon épült föl a legelső magyar színház, mert a pesti Nemzeti Színház is jóval később — 14 év múlva — nyíit meg a miskolczi színház után. A régi időben a magyar nyelvű színjátszással a legmagyarabb kultúrát mű vélték, mert 1828—1844. között még a köznemesség is Ciceró-nyelven írt, latinul íródtak az anyakönyvek s árva volt a magyar nyelv. 1849—1867. között pedig a legszomorúbb idő következeit nemzeti nyelvünkre, mert akkor a bécsi kamarilla alá tartoztunk s bűn volt magyarnak lenni. Déryné aranykorában Miskolcz múzsa- csarnokában Déryné, Latabár Endre, Ki- lényiné, Pázmán, Benke József stb., kiknek sok kegyeletes emléke fűződik Mis- kolczkoz. Latabárnak pl. a Pázmán soron nyaralója volt s ezért Miskolcz város tanácsa az avasi Szemszúró Latabár féle szőlő negyedet »Latabár sor» nak nevezte el. Az avasi régi temetőben van a Latabár- család kriptája is. Az öreg színház a miskolczi tűzvész alkalmával teljesen elhamvadt, a jelenlegi színház tehát második. Ez a régi patinás, romantikus külsejű, bizarr elhelyezkedésű, árkádos épülettömeg Miskolcz gócpontján messzire kilátó őrtornyával ma is a csa logánydalos Avasra integet... 1907-ben volt ötvenéves jubileuma, mikor is a Bor sód Miskolczi Múzeum a színház előcsar uokában emléktáblát állított föl; Keresz- tessy Sándor ny. színművész, vármegyei tisztviselő pedig — mint Miskocz színészetének jeles krónikása is — egy jubileumi emlékalbumot adott ki. A miskolczi színház oszlopos külső csarnokának nyugati falába illesztett márványtábla aranybatükkel a következőket hirdeti: \ A magyar nemzeti színművészet ezen miskolczi második hajléka fölópült 1857 ben vármegyénk nagy fia : SZEMERE BERTALAN kezdeményezésére. Az első előadást Latabár Endre színtársulata tartotta 1857-ben szept. 3 án. Ezt az emléket állította a Borsod Miskolczi Közművelődési és Múzeum Egyesület 1907-ben. Miskolcz város Törvényhatósági Bi zottsága elhatározta, hogy a miskolczi Nem zeti Színház százéves fennállásának év fordulóját országos keretek között ün nepli meg. Az ünnepség céljaira a köz gyűlés egy bizonyos összeget szavazott meg Miskolcz város polgármestere a társadalmi mozgalmat már megindította s az ünnepségen való résztvételre fölkérte Borsodvármegyét is. Miskolcz város ezt a jelentős évfordulót tehát országos keretek között óhajtja megünnepelni. Dr. Hodobay Sándor polgármester az ünnepség felől már tárgyalt i a kultusz-kormánnyal és a vidéki színá-
