Egri Népújság - napilap, 1923/2
1923-09-23 / 215. szám
Ára 200 korona Eger, 1923. szeptember 23. vasárnap. XL évf. 215. Bt. Előfizetési dijak postai szállítással Ess hóra . . 5000 K | Egész és félévi előfizetést Negged évre 15000 K 1 ---- nem fogadónk el. 9 iréetések □ cm. 50 K. Kishirdetések szavanként 50 K. POLITIKAI NAPILAP. Felelős szerkesztő: BREZNAYIMRE. Szerkesztőség: Eg r, Líceum Kiadóhivatal: Líceumi nyomda Telefon szám 11. Magyarország — börze-ország. Eger, 1923. szept. 22. Mikor a nagy háború megindult, mindenki azt hitte, hogy tisztító tűz lesz belőle. Olyan tűz, amely finomabbá, áldozatosabbá, tisztábbá tesz majd minden szívet, minden lelket. Azt gondoltuk a nagy költővel, hogy «az örömnek levegőjét meg- . tisztítja bánat.» Sajnos, tévedtünk. Minél mélyebben mentünk bele a háborúba : annál nagyobb lett az önzés. Minél nehezebb, minél fájdalmasabb lett az élet: annál többen élős- ködtek a mások életén. S minél több lett, minél mérhetetlenebb lett a fájdalom: annál nagyobb lett a vágy az élvezetek után. És minél többen hullottak el a harctéren s minél verejtőkesebban dolgoztak százezrek a harcvonal védelmeért: annál több ember spekulált a nemzet nyomorával, ölhetett kezekkel söpörve be milliókat, milliárdokat. A forradalmak után végre odajutottunk, hogy a tisztességes munka szinte elvesztette régi becsületét. Nem fizették a becsületes munkát úgy, hogy abból akár a legigénytelenebb módon is meg lehetett volna élni. Aki dolgozott és dolgozik : az ma már csak a tengődést biztosíthatja magának és családjának. A munkabér, vagy fizetés a nélkülözhetetlen életszükségleti föltételek biztosítására sem elegendő már. Ott tartunk, hogy aki éjt nappallá téve dolgozik, még az is lassacskán éldegélhet egyik napról a másikra, de a jövőre nem gondolhat, félre nem tehet semmit a nehezebb napokra. Viszont azt látjuk, hogy akik nem dolgoznak, hanem csak spekulálnak, bőr zéznek : a legcsekélyebb munka nélkül is százezreket söpörnek be egyik napról a másikra. Tétlenül is repül a szájukba olyan értékű sültgalamb, amennyiért az iskolázott ember egy hőnapon át dolgozik. És keletkeznek tíz-, húsz , százmilliós vagyonok szinte semmiből. Viszont kallódik a reménytelen munkaerő, a becsületes nemzeti tőke, amelyre az ország jövőjét alapozhattuk volna. Csoda e iiyeu viszonyok között, ha a fcoldogúlás «egyedüli» útjára lép a legerősebb lelkű ember is? Csoda e, ha a legedzettebbek is kimerülnek, eifásulnak és a megélhetés, a vagyonosodás könnyebb útját keresik ? Csoda-e ennélfogva, ha úgyszólván az egész ország a börzére vetette magát. Az egyszerű munkás, a lateiner, a tőkepénzes, az iparos, a kereskedő, sőt a cselédsorban levők és tanoncok is a börze, a kötések, az értékpapírok iránt érdeklődnek. A börze árfolyama, a kimondhatatlan nevű papírok röpködnek még a hölgyek álmaiban is. Van olyan nő, aki reggeli és esti imádság helyett a börze kurzust tanulmányozza. Az anyákat nem gyermekeik helyes nevelése foglalkoztatja, hanem az árfolyam: a hossz, vagy bessz. A hivatalnok lelkét jórészt a börze köti le, mivel onnét várhat jólétet, boldogúlást . . . Szomorú erkölcsi képe ez a mának. De igaz, de hű kép. Eger, 1923. szept. 22. Megírtuk annak idején, hogy az egri •érseki Líceum nagyértékö képtárát Szmre- csányi Miklós ny. miniszteri tanácsos, a kultuszminisztérium művészeti osztályának volt vezetője, agnoszkálta, rendezte, leltározta s nagy fáradtsággal és hozzáértéssel katalógust is készített a képtárban elhelyezett képekről. Ezek a munkálatok az 1920. évben fejeződtek be s azóta a közönségnek megbízható, pontos útmutatója van, amikor gyönyörködik a líceumi képtár gazdag képanyagában. Most, amint értesülünk, készen van a Líceumi Múzeum leltára is, amely ismét Szmrecsányi Miklós ny. min. tanácsos érdeme. Remény. Eger, 1923. szept. 22. Nagy borulás idején egy 'reménysugár, nyári szárazságban egy felhőcske, lakásnyomor kellős közepében a «National Housing and Town Planing Council« az, ami biztató. Ez az angol társaság most vagy negyvened magával feljött szép Budára csodálkozni, hogy milyen szép a magyar főváros. Azonban csütörtök estétől a vasárnap délutáni hazautazásig, meghallgatta a népjóléti miniszter kiküldöttjének terveit is a budai oldal fejletlen területének, a Tabánnak és az alsó rákosi réteknek városrendezéséről. Úgy hírlik, hogy ezek a dolgok különösen kivívták az angolok tetszését. Most már tehát rajtuk a sor, hogy az angol földön döntő tényezőnek, az üzleti érdeknek bekapcsolásával szerezzék meg azt a pártfogást a nemzetközi viszonylatokban, amivel mi is jó pénzhez jutunk. A jő pénz hoz nekünk munkát, keresetet, életet, kenyeret, becsületet éa feltá madást. Ezzel építjük ki a kertes városrészeket, ahol minden lakó a lakása mellett találja meg a legegészségesebb foglalkozást, a kertészkedést. Gyermekeink és a magunk arcán a tüdővész lázas rózsája helyett az egészség és erő duzzadása fog megjelenni. A És ennek az erkölcsi züllésnek, úgy látszik, nem vet véget más. csak a föltétlenül bekövetkező börze krach, az egye temes nagy bukás. És abból ismét azok kerülnek ki ép bőrrel, milliókkal, milliár dokkal, akiknek szimatját kifejlesztette a hosszas gyakorlat. A magyar középosztály pedig menthetetlenül elbukik. Ezelőtt egy évvel ugyanis az ő kezdeményezésére kezdték el az alapleliár készítését. A múzeumi tárgyakat Gsányi Károly műegyetemi tanár, az Iparművészeti Múzeum osztályigazgatója határozta meg és hitelesítette. Ezek alapján készült aztán helyes, tudományos hitelességgel a múzeum alaplelíára, amely összesen 870 értékes darabot foglal magában, míg a képtár leltárszáma 493. A munka, amint fenotebb is említettük, egy évig tartott s a Líceumi Múzeum őre, továbbá Szmrecsányi Miklós ny. mm. tanácsos buzgólkodsak annak elkészítésén. Eger város kultúréleíében jelentős esemény ez, mit örömmel hozunk közönségünk tudomására városok kalitka, sőt: ketrec-lakásaiból kivonúlhat a kórcsináló zsúfoltság. Újra emberi módra élhetünk. Csak száz kis házacskát hozzon fedél alá egy-egy város, az kétszáz üres lakást jelent, hiszen az új lakások lakóinak régi lakásai felszabadulnak. Oly szép ez, oly rózsaszínű, hogy hinni sem mernénk benne, ha nem támadt #volna bennünk joggal a remény. Angoljárás nekünk jó ! Angol építtette nekünk a Duna első hidját: a Lánchidat. Az angol a világ virilistája. Az angol barátság egy adag reménység ée ez már magában véve is gazdagság ma. Ez a vendégség igen kifizetődnék nekünk vidéken is. Igaz, hogy a vidék látnivalóival mellőz lenne a jószemű külföldieket meggyőzni a magunk pártfo gásra érdemességéről. Sőt! Ne feledjük, hogy a németek, mikor hazánkban otthonosan utazgatlak, nem egyszer mondogatták egymás között: — El kellene azt a szép földet venni ettől a lusta nációtól. Hiszen itt elhanyagolják a legszebb területeket! Azonban a főváros moss olyan sokat lendített a vidék ügyén is, hogy elismerés illeti. Azok a külföldi polgármesterek, tanácsosok, mérnökök és építészek, akik családtagjaikkal vagy fólszázan járták a főváros minden érdekes részét, most ösz- szehasonlitást tehetnek a vén Európa Elkészült a Líceumi Müzeum leltára.
