Egri Népújság - napilap, 1923/2

1923-09-16 / 209. szám

2 &GKi IN EP ÚJSÁG 1923. szeptember 16 A pénzügyminiszter nyilatkozata a genfi ét eredményéről. Budapest. MTI. Kállay Tibor pénz­ügyminiszter báró Korányi, Frigyes tár saságában ma reggel 6 óra 45 perckor érkezett meg a bécsi gyorsvonattal Géni­ből. Érkezése után a pénzügyminiszter lakásán fogadta a sajtó képviselőit, akik előtt a kormány tagjainak Genfben foly tatott tárgyalásairól a következőkben nyi­latkozott : «A kormány tagjai nem a Népszövet­ség ülésére, hanem a Népszövetség ülése zésének alkalmából mentek Genfbe, hogy ott találkozzanak, tárgyalásokat folytassa nak, első sorban a kisantant államférfiéi­val és mindazokkal, akiknek állásfoglalása a magyar kölcsön ügyének elintézéséhez szükséges Tovább kellett folytatni a tavasszal abban maradt tárgyalásokat, hogy egy olyan megoldást találjunk, mely való­ban és máris lehetővé teszi a kölcsön fel­vételét. Azok a tapasztalatok, melyeket a Népszövetség és az ebben képviselt össze* államok szereztek Ausztria esetében, min­den esetre segítségünkre voltak és van­nak abban, hogy a magyar kérdést is hasonló alapon mielőbb megoldásra jut­tatni lehessen. A Népszövetség még nem foglalko­zott a magyar kölcsön ügyével. A genfi tárgyalások csak a hatalmak képviselőivel és a*kisantant képviselőivel folytak. A kormány tagjai, nevezetesen a miniszterelnök, tehát beható megbeszélé­seket folytatott a kérdésro nézve úgy Be Eger, 1923. szept. 15. Egy felvidéki újság házassági anya­könyvi híreiből írtam ki ezt a négy nevet. Többel is írhattam volna, — van benne bőven: a cseh gavallérok egymás után kötik a házasságot a felvidéki magyar úri családok leányaival. A nő hivatása a családi élet. Gyö­nyörű hivatás gyermekeket nevelni a ha- i zának s beléjük oltogatni lassan, temérdek türelemmel az Isten, a haza iránti rajongó szeretetet . . . És itt álljunk meg egy szóra felvidéki Kovács Olgák, Péterfi Teréziák ! Magyar a nevetek s valószínű, hogy fajmagyar vér csörgedez az eretekben is. ! A Felvidék a hazátok, a Kárpátok bércei I nek alján, magyar földön ringott a böl- 1 csőtök. Magyar levegőben magyar madár­dal, magyar élet zsibongott köröttetek, magyar anyátok tanított az első édes ma- ; gyár szóra, magyar tanítók magyar isko­lában tanítottak benneteket az örök ma­gyar imádságokra! Isten, áldd meg a magyart jő kedvvel, bőséggel . . . Tied vagyok, tied hazám e szív, e lélek . . . Magyar vagyok, magyarnak születtem . . . tanulgattátok, énekelgettétek, ha úgy jött a sora. Nem gépiesen, de lelkesedástek pírjától égett üde, fiatal arcotok, mikor március idusán, vagy bármilyen hazafias ünnepen iskolátokba tódult kicsiny város­tok magyar közönsége . . . Aztán emlékeztek-e: mikor véres kardot hordoztak körül, szerte ebben a szép országban, a Kárpátoktól az Adriáig? Mikor menetszázadok indúltak el kis vá­rostok vasúti állomásáról, a nemzetiszínű kokárdával a mellükön, meghalni a ma­gyar földért . . . Óh, hogy dobogott a szívetek, amikor utólsöt füttyentett a vo nat s a Himnusz hangjaiba kezdett a katonabanda . . . Aztán mikor jöttek vissza piszkosan, sebektől takarva az agyagem­. nessel, mint Nincsiccsel és Titulescuval. A ! tárgyalások során szóba kerültek az összes említett államok ás Magyarország között rendezendő politikai, jogi, gazdasági és pénzügyi természetű kérdések és a tár gyalásból azt az intenciótmsríteitük,hogy sikerülni fog ezeket a kérdéseket mindkét félré kielégítő módon megoldáshoz juttatni. — A legbehatóbb tárgyalásos, a do | log természeténél fogva, a csehekkel foly­tak, akikkel a szőbanforgő kérdések ren- ; dezéíére nézve már végleges megáilapo- ' dások létesülte*;, amelyek csak ratifHálásra | várnak. A meg függő kérdésekre nézve is í sikerült e megbeszéléseknek olyan légkört teremteniük, amely kilátást nyújt a szóban- forgó ügyeknek immár végleges megoldá­sához. Lényeges volt a magyar kölcsön megbeszélése is a kisantanttal; és mint j jeleztem, Franciaország mellett a kisan­tant emelte annak idején határozatatá ! azt a javaslatot a reparáciős bizottságban, i mely javaslat a szóban lévő kérdés vég- | leges reudezhetésónek céljára, mely azóta : mindenki előtt nyilvánvaló lett, meg nem | megfelelő. A kölcsön ügye azonban, annak i a reparációval való kapcsolata folytán igen komplikált kérdés, melynek ren­dezésénél a békeszerződés számos előz­ménye került szóba; különösen a kontroll, az ellenőrzés ügye és annak mely szerv által való gyakorlása képezi még megbeszélés tárgyát a hatalmak közölt < bérek, s a kórházak csöndes szobáiban mennyi sóhajtás röppent ei akkor az aj­katokról... Egy szent érzés lángolt akkor a szívetekben: mindent ezért a drága hazáért, magyar fajtánk dicsőségéért! Aztán, a nagy felfordulás után bitang árúlók hadai lepték el Felsömagyarorszá got s evvel kicsiny várostokat is. Egy ideig tartottátok magatokat, meg­vetettétek a jövevényeket. S nekünk — higyjétek el Olgák, Terikék —, örült a lelkünk, mikor olvastuk, hogy az idegen nációnak nincs helye a társaságtokban. Szerettünk volna mindnyájatokat keb­lünkre ölelni: mert magyarok vagytok mert azok maradtatok . . . S most? Ezek a hymenhirek olyanok nekünk, mint a gyászíevél . . . Benne a rövid jelentés, hogy Kovács Olgák, Péterfi Terikék elvesztek a magyar nemzet szá­mára ! El, a mi számunkra I És megdöb­bentő szomorúsággal gondolunk magyar szülőtökre, magyar tanítótokra, a kis vá­rosiokra, .. . Egy élet reménye ment füstbe Sob Bohuszl ívval, Malek Miroslávval Ko­vács Olgák, Péterfi Terikék I Már az Alföldön vennék a mustot, de nem adják a gazdák. — 500—600 koronát Ígérnek literjéért.— Eger, 1923. szept. 15. A Borászati Lapok Írja: A borpiac állandó szilárd jellege, a közelgő szüret ellenére sem változik. A terméskilátások nagyjában a tavalyi esztendő 2/**^ra t0- hűtők, úgy hogy bizonyos fokú hossz tendencia még az általános szüret előtt várható. Talán a nagy szüret ideje alatt a hordónélküli birtokosok olcsóbb árakat teremtenek, de ezek a kényszereladások hamarosan kifogynak és akkor már csak az erősebb kezek fogják a piacot diktálni. A terméskilátások, mint írtuk, nem . A „megértés“ felé. — Egy krónikás írás. — Eger, 1923. szeptember 15. Hogy mennyire dühöng a Felvidékre betolakodott népség és az ott maradt bé­kés magyarság között az egyetértés, élénken mutatja a következő tréfás cikkecske, amely az egyik rozsnyói újságban látott napvilágot, amely azonban komoly való­ságot takar. «Egy krónikás írás az Úrnak 1923. esztendejéből Rozniobáua városáéból. Tör­tént vala pedigh, hogy Rozniobána vá- rossáb&n az Pálffy Gyuláról nevezett szál­szála új tulajdonost kapott vala. Aki is midőn átvenné a jól bárendezett s minden- némű alkalmatosságokkal ügön akkurá- tussan felszerelt kovártélyos házat, ünne- pies megnyitást rendezett vala. Melyen is megjelenőnek különb különb vendégek az városkának minden nátziőiből. És aszta­lokhoz ülvén, ott kedvek szerónt pokuiáz- gattak vala. Tzigány is akadván az szálá­ban, nosza zenében kezdett és az meg­jelent urasságokat muzsikálta vala. Ülőnek penígh az egyik asztalnál magyar ifiak, számszerént húszán. Akik í* baráti poku- lózgatás közben az tzigányzene mellé nó- táztanak vala, dévaj szerelmetek, vidám tsárdás nótákat. Felettébb igen meghara- guvának erre az mássik asztalnál üllő urasságok, akik pedigh valók valának az az kaionai rendből és tzivill nátziókból. Menten oda parantsolták vala a kovárté lyos ház tulajdonossát és megj. irantsoltás neki felettébb haragos szóval, hogy ama nötázó ifiiakat az szálából kiküldené. Amit azonban a kovártélyos mester nem mere megtenni, mondván, hogy azok nékie épp olyan kedves vendégei. Az iffiak a kon­fliktust látván, nótáikat béfejezték, maguk bölts bélátása szerént és békességgel hall gatták vala az másik társaság nótáit, me­lyekből egyetlen szót nem értenek vala. Minek utánna pedigh a másik társasság elhallgatott volna, nótáit béfejezvén ismét leg rázendítének az magyar iffiak. Mire lön szörnyű haragja a mássik asztalnál üllő férjfiunak, aki is katonai mundérján századoséi tsellagokat hord vala és fe­lettébb nekipirosodván az haragtól, felugor vala és az padlóra köpdösvén otsmány- kodik vala, ügön förtelmes szavakkal szit koződvan az magyar iffiak társasággára. Amit is látván az iffiak egyideig tsak bőkével tűrének, hahogy talán a száza­dos ittas volna, de végeszakadni a szit koknak nem akarván, az situátió crudelís kezde lenni, mire az katonai rendből valók közül egy békéltette őket Magyarázván, hogy a századoss ügön haragos leDne, ezek szerint nem kellene őt felettébb in­gerelni nótázásokkal sőt legtzélszerübb lett volna amaz asztalhoz sem telepedni, mely az ő közelükben volt vala. Amiből is ezek szerőnt az következnék, hogy máss alkalommal az kovártélyos házakban el- bémenvőn, vajh megkérdezzük e, hogy 5ot BobuslaV — HoVícs Olga, Mareb MirostaV—péterfi Teréz. változtak és az ország nagy részében to­vább csökkennek a szárazság folytán. A minőség állandóan javul ős az eddigi előjelek szerint nagyon jó minőségre szá­míthatunk, ami az ausztriai rendszabályok után nagyon fontos számunkra. Mint jelentik, a korai fajtákat próba- szüretelósre lesaedték. Baranyában és He vesben 18 - 20*/o klosterneuburgi mustot szűrtek. A múlt héten Kecskeméttől délre Szakár és Ágasegyháza környékén 50— 100% os kárt okozott a jég. Kecskeméten, esővel keverlen, nem okozott nagy kárt. Kivitelünk az utóbbi napokban 13“-os borokban némileg élénkült Ausztria felé. A must-árak általában nem alakultak még ki. Alföldi szőlőkben 500—550 koronás árakat ígértek, de a termelők nem adják ilyen áron.

Next

/
Oldalképek
Tartalom