Egri Népújság - napilap, 1923/2
1923-09-13 / 206. szám
2 ea*±ü iNEPUJbAvi 1923. szeptember i3 tályok elhanyagolták, helyette a körülöttünk lakó és a nagy Magyarországot alkotó nemzetiségekre fektették a fősúlyt. Nem keresem az okát, talán azért tették, hogy őket magyarrá tegyék, tény, hogy szociális, kulturális tekintetekben külön gondot fordítottak a magyar vezető osztályok Erdélyre és a Felvidékre. Láttam, a Felvidéken olyan állami iskolák voltak, amelyek nagyközségekbe, városokba illettek volna, ugyanakkor a Magyar-Alföldön a kulturális , szociális gondozását a népnek elhanyagolták. Ha eddig bűn volt ez, most még nagyobb bűn! Mindazoknak, akik a magyar nép jövőjét hordozzák szívükön-lelkükön, legfontosabb és első kötelességük az, hogy a magyar nemzet erejének valahogyan a hóna alá nyúljanak. Csak egy erőforrásunk van, amiből Nagymagyarországot újra meg tudjuk építeni, a Nagyalföldnek népe, különösen a tanya lakossága. Mielőtt mi a magyar tanyák kérdésének a megoldásához fognánk, a magyar hibát kell kiküszöbölni. Ez a magyar hiba az volt, hogy a magyar vezető körök a magyar népet, mondjuk a magyar parasztot nem tekintették annak a rétegnek, amelyen a nemzetnek fel kell épülnie, ami nél kül a nemzet nem nemzet. Innen van, hogy rpinden nemzeti célt, törekvést a nép az urak dolgának tart, nem pedig az ő maga érdekének. Szomorú bizonyságok a magyar példabeszédek, de nem kell nekem csokorba fűzni ezeket a csalánokat, elég bántőak, de egyet közüíök elmondok : «Elég, ha a parasztnak annyi esze van, hogy nem áll a csurgás alá, ha esik aí eső.» Nem hiszem, hogy volna a világon nemzet, mely népéről ilyen véleménnyel volna. Amikor ezeket hallottam, eszembe jutott Oaztrözn, a nagy dán népbarát: «Az a nemzet, amely nem becsüli meg a maga parasztját, halálos ítéletét irta alá.» És így van. A nép a forrás, amelyből a nemzet ereje fakad, a nép az az alap, amelyhez a nemzet fordulni szokott, amikor erőre van szüksége. Ennek a fejlődésnek szociális intézmények az alapjai. Szociális iotézményeket csak óriási pénzáldozatokkal lehet létesíteni. A másik nagy akadály a mi tanya- rendszerünk, más a falu vagy város rendszere. Ezekben könnyebben megtaláljuk az alapokat, melyeken a szociális gondozást keresztül tudják vinni, de a tanyán, hogy ezt keresztülvigyük, óriási nehézségekkel kell megküzdeni. Azt ajánlhatnám, hogy akár egyházmegyei, akár politikai megyénkint, az egyházi és politikai erők, az Alföldnek birtokosai egyesüljenek, sző vetkezetek fogjanak össze és falubaliekből állítsanak intéző bizottságot ennek a cél nak elérésére. Ennek a szervezetnek le gyen feladata az, hogy a Nagyalföldet felkarolja és beossza körzetekre, amelyeknek feladata lenne, hogy a szociális neveléshez szükséges anyagi erőket, pénzt előteremtsék. Egészséges, céltudatos tervet dolgozna ki, fogadna férfiakat, akik vándor apostolok módjára járnák a környéket, de ezeknek tudni kellene lemondani és áldozni. A tanyai nép szoc ális gondozását csak úgy tudná megvalósítani, ha a szociális gondozást gazdasági alapokra fektetjük Ezek össze lennének kötve azokkal a szervezetekkel, melyek a gazdasági életet volnának hivatva tökéletesíteni. Fogyasztási szövetkezetek kapcsolódnának hozzá, hogy a tanyai nép gazdasági életét megszervezzék. Abattjmegye 600 Hat. holdat Hap Vissza a megszállott terfiteteHből. Visszacsatolták a városhoz a Eger, 1923. szeptember 12. A magyar ős cseh kormány megbízottai tegnap kezdték meg az érintkező hetárok közigazgatási bejárását. A hivatalos űt öt napig fog tartani s az a célja, hogy a határmenti jogviszonyok megfelelő módon szabályozhatók legyenek. A bizottságok Bánréve közelében ia lálkoztak s már bejárták a Bánréve—aggteleki határszakaszt A határjárás befejezésekor, Csonkaabaujmegye mintegy 600 katasztrális holdat kap a megszállott te fületekből. Mint Sátoraljaújhelyből Írják, a hasátoraljaujhelyi vízmüveket is. tárrendezők már Sátoraljaújhelyen is jártak és ünnepélyes formák között, átadták a vizműteíepet a város kiküldötteinek. Evvel nemcsak a vízművek, hanem a Fedeskő-tanya is Magyarországhoz került vissza. A csörgői útnak a határig való használata közös, amennyiben jobb olda Ián már cseh, bal oldalán magyar a terület. . A határrendező bizottság döntésével Sátoraljaújhely megszabadul az állandó nyomasztó és bizonytalan érzéstől, amit a vizműtelep nehéz kezelése előidézett. így a mai nappal megszűnik a vizmizéria is. A német aranybank. Berlin, MTS. A Berliner Tageblett jelenti : A jövő héten a birodalmi kormány, a birodalmi bank és magán bankok között tanácskozás lesz az aranybank felállítása ra vonatkozóan. A jegybank és birodalmi banknak szerves összeköttetését olyanformán tervezik, hogy a birodalmi bank az uj bank tőkéjének tekintélyes részét át veszi és a saját készletét átengedi az arany bankjegyek fedezésére. Azok a magánosok, akik az uj bankban részt vesznek, tőkéjük felmaradó részéi deviza fize tések ellenében veszik át. A kiadandó arany bankjegyeket magas százalékos arányban arannyal ós devizákkal, vala mint arany hitel utján gazdasági körök at any valutáival fedezik. Szabályozták a német Deviza-Bank működését. Berlin MTI. A devizák rendezésére kirendelt kormánybiztos rendelettel szabályozta a Deviza Bank működését. A kormány erre vonatkozóan a következőket jegyzi meg: A rendeletnek főleg az a célja, hogy a devizák forgalmát áttekinthetőbbé tegye ós ellenőrzésüket egyszerűsítse. — Eddig 500 olyan bank volt, melyeknek állandóan be kellett jelenteniük deviza- üzleteiket és a deviza beszerzését a központnak. Ezeknek a bankoknak a számát a rendelet 300-ra szállította le. A devizakormánybiztos a tő.zsdót is meg fogja tisztítani bizonyos tisztességtelen elemektől. Berlinben ez a munka már meg is kezdődött. Az írásból való gazdálkodás győzött, A többterm8ie8 csodája. — Magyar férfiak esz8. Eger, 1923. szept. 12. Szomorítóan panaszolta a minap egyik gazdasági felügyelőnk : «Ez a hevesmegyei nép nem fogad szót, minden jő szándékú intelemre azt az ostoba feleletet adja, hogy aki írásból gazdálkodott, az még mind elpusztult!» Azoknak, akik ilyen ferde ésszel gondolkoznak megmagyarázhatják (ha ugyan lehet) a gazda társadalom vezetői az alábbiakat. A ma élők el sem tudják képzelni, hogy 1848 előtt hányszor kaszálta végig az éhinaéges döghalál a világot. Ma már azt is tudjuk, hogy miért. Mert több volt a kenyeret kérő száj, mint a kenyeret termelő jő gazda. 1848-ban egy német gazdasági tudós kitalálta a műtrágyát. Attól kezdve azok a gazdák, akik nemcsak a földjüket, hanem az eszükst is művei ték, éppen egy harmaddal többet termeltek, mint azelőtt. Újabban mindenütt műtrágyával kísérleteztek. Ezenközben arra jöttek rá, hogy a műtrágya magában nem fokozza a termést, mint ahogy a gyomor is csak akkor dolgozza fel vérré a kenyeret, ha előbb rágás közben nyállal kevertük, azonképen a műtrágya fontos része: a nitrogén csak a humuszba tud belekapaszkodni. Itt megállóit a tudomány. Aztán született Magyarországon egy idegen hangzású névvel egy derék ember, Raoui Francé (Rólfranszó), aki a budapesti tudományos egyetemről Magyaróvárra, majd külföldre ment. Németország elősegíti a tudományos törekvéseket. Ott nem halnak éhen a tudósok és el is olvassák könyveiket. Ott az olvasástól nem kapnak csömört, ott a tudományban keresik a gyönyört Ezért kellett Raoul Francénak Münchenbe mennie. Ahol egész könyvtárt írt össze és közben átvizsgálta a világ minden termő-talaját. Ez a sok földkóstolás megtanította arra, amit ezentúl mindeh tanító tanítson a magyar gyj rekeknek is: a termőföldben élő 'parányi szervezetek munkája nélkül nincs kielégítő termés. A piciny állati ós növényi szervek kötik a nitrogént a földbe, ős szabadítják a nitrogént a gyökerekre. Ezek a talajélősdiek a mi legnagyobb jótevőink ós ezeket szaporíthatjuk is. Az írásból persze csak eszes ember tanúihat. A világ minden részében szeretettel olvasták France könyveit. Hazáuk- ban is vannak tudós gazdák. Herónyben, Vas vármegye szombathelyi járásában, egy nyolcszáz lakosú magyar falucskában olyan két gazda lakik, hogy még a csillag- vizsgálás tudományához is értenek. Van is olyan csillagfigy alőjük, mint az öreg Líceum tornya tetején. Ezek a tudós birtokosok testvérek. Az egyik Golhard Sándor, akihez kocsisnak se lenne jő némelyik vidékünkbeli olyan «gazda,» aki az írástól hidegrázást kap Ez a tudós gazda már ki is próbálta a Francé tudós találmányát, a gyökértápláló talajélősdiek szaporítását. Másfél esztendő alatt annyira vitte, hogy fiatal, másfél éves fácskákon óriási hajtások nőttek, nyolc esztendeje terméketlen fügefán bőséges termés lett, a veteményes ágyakban is eddig soha S8m tapasztalt bő termést nyert.
