Egri Népújság - napilap, 1923/2
1923-09-08 / 203. szám
2 JüGKi NEFUJbAG 1923. szeptember 8 nítókst ne a főispán, hanem a tanfelügyelő nevezze ki. Indítványát azzal okolja meg, hogy az állami oktatásért amúgy is a tau- felügyelő felelős, mert az ő feladata a népoktatás. Kéri a kultuszminisztert, hogy a népnevelés érdekében álljon el ettől a javaslattól. Nagy Ernő azt kívánja, hogy a tanítókat a belügyminiszter nevezze, ki ne a főispán. A szakaszt ebben a szövegezésben nem fogadja el. Az elnök ezután az ülést 5 percre felfüggeszti. (Az ülés tart.) Az engedékenység szellemében folynak Bethlen és Benes tárgyalásai. Genf. MTI. Bethlen István gróf miniszterelnök és Benes cseh külügyminiszter találkozásáról hivatalos magyar helyen a következőket közölték: Csütörtökön délután Bethlen miniszterelnök és Daruváry külügyminiszter összejöttek Benes cseh külügyminiszterrel. A megbeszélések kiterjedtek mindazokra a kérdésekre, melyek a két ország között függőben vannak. A tárgyalások az engedékenység szellemében folytak le. Az elért eredmények alapján remélhető, hogy a megbeszélések a két országot eddig elválasztó nehézségek megoldására fognak vezetni. A tárgyalások fonalát nehány nap múlva újra fölveszik. A tanácskozások ki fognak terjeszkedni Magyarország pénzügyi talpraállításával kapcsolatos kérdésekre is. KIS HÍREK A NAGYVILÁGBÓL Külföld. Olaszország és Szerbia élesen szembekerültek Fiume miavt. — A kis- ántánt kilép a Népszövetségből, ha a hatalmak nem ismerik el a Népszövetség illetékességét az olasz-görög kérdésben. — Németországban állandó értékű bank jegyeket akarnak kibocsátani. Magyarország. Két ismeretlen nő elkábított és kifosztott egy amerikait Pesten ; 12 ezer dollárt vettek el tőle. — Borászati kiállítás lesz BBlatonfüredeo. — A köz alkalmazottak 50%-os fizetés-emelést követeinek szeptember havára. — Ünnepélyes szentmise volt tegnap Vilma holland királynőért. jtyy szerencsétlenség a tiszafüredi 7isza-híd építésénél. Tiszafüred, 1923. szept. 6. Az Egri Népújság tiszafüredi tudósítója jelenti: A tiszafüredi Tisza-hid középső részén most dolgoznak mérnökök vezetése mellett a munkások, óriási oszlopokat helyeznek el, amelyeket mintegy 10 métermázsa súlyú vaskalapáccsal vernek le a folyó medrébe. Ez a legnehezebb és legveszélyesebb munka, éppen azért nagy figyelmet és elővigyáz ttot kíván. Tegnapelőtt a munkások ismét neki fogta« a pilótaverésnek. A 10 mázsás vaskalapács azonban eddig ismeretlen módon kilendült pályájából é* lezuhant az ott foglalatoskodó munkások közé, akik közül kettő azonnal meghalt, nyolc pedig súly© san megsebesült. Az egyiket a halottak közül a vaskalapács belevágta a Tisza árterének iszapjába annyira, hogy úgy kellett onnan kiásni a szerencsétlent. A szerencsétlenségről azonnal értesítették a hatóságot, amely nyomban meg indította a vizsgálatot, hogy kit terhel a felelősség ? #••© w»SWfcfcVettsaMI»-VifríWí Mivel szórakoznak az egri gyerekek? Nagyobb gondot fordítsunk rájuk \ Eger, 1923. szept. 7. Ha mi behúnyjuk valamikor a szemünket, életünknek folytatása van gyermekeinkben. Amilyen jók voltunk mi, (ha igaz értelemban vesszük a jót) olyan jók, sőt jobbak lesznek utódaink. Jogosúlt a közmondás: Arra tanít a tiszta értelem, kezdjétek a jót a kicsiny gyermeken. A gyereklélek jóságának próbájáúl tekinthetjük azt is, hogy szokott-e unatkozni, vagy úgy van-e szoktatva kicsi korától, hogy szabad idejét hasznos, vagy kedélyes szórakozással töltse ki. A labda, az edző játékok, kirándulások, séták a jól nevelt ifjúság többségét fejleszti, hál’ Istennek. Leányaink annál jobbak, minél kevesebb szórakozásuk van a szülői házon kívül. A korzót kedvelő lánykák túlzott hiúság betegei. Ez a betegség fejlődés képes és munkamegvetésbe, nagyzási hóbortba, továbbá az izgalomkeresés foly- tatásaképen különös kedélyváltozásokba csap át, ami az idegesség többé-kevésbbé súlyos faja, legtöbbjét «hy» jellel bólyeg- zik az orvosok. Ennek a velejárója minden esetben a kiáilhatatianság, összeférhetetlenség, szeretetlenség, rosszindúlatúság. Orvosszere az önfegyelmezés és a munkával való elfoglaltság. A táncok ideje a szürettel lejár. Az — Kártyáznák és kéregéinek. a szép, nemzeti büszkeségeink közé tartozó tánc, amelynek szeretetét Jókai : «És mégis mozog a föld» című regényében művelte, már régen lejárt, de hisszük, visszajön még a megújulása. Az eldurvult ízlés megjavűlása lesz az útja. Mikor az érsekkerti porba süllyedő és fülledt termekben dongó pórtáncok helyéi elfoglalja az egészségi megfontolásokkal (szabadban portaianítoti téren, termekben pedig az ököriiói zsúfolás elkerülésével) lejtett emberi tánc Még a legeszményiebbek és iegki- vánatosabbak gyermekeink külvárosi, kör- benjáró táncai. Kedélyt, tüdőt, izmokat, hajlékonyságot, fürgeséget szereznek vele a kis magyarok. Megfoghatatlan, hogyan válik ez az enyhe mozgás egy évtized múlva olyan medveszerüvé ? Ezek a szórakozások mindenesetre illőbbek és elvárhatöbnak, mint a lövész- árokból hazafajzoit kártya, amelyik a szenvedélyek felcsígázója, olykor a szertelenségekre csábít, sok időre mozdúlat- lanságra kényszeríti a testet és szorongó érzésekkel rontja az idegeket. Több csaló- hajlamot nevel, mint igazságszaretetet! A hőstyák gyermekei ma tele kalappal adják a bankot. Szülők, nyissátok ki a szemeteket! Az élvezetek megszerzésére, mozira, Berlini levelek. ii. Berlin, szeptember. Ha csak egy percig is megállunk az életet lihegő berlini utcákon, annyi érdekes kép tárul az ember szemei elé, hogy sajnáljuk, miért nincs kezünkben fényké pezó gép sok-sok lemezzel, amelynek gombját minden pillanatban le kellene nyomnunk. Az első, ami feltűnik, ha körültekintünk az utcán, az óriási tisztaság. Az aszfalt fehér, mint a hó. Sem cigaretta- vég, sem papiros nem hever szanaszét az úttesten. De még por sincsen sehol. A tisztaságról fogalmat ad a legnagyobb berlini szórakozóhely, a Lunapark. Amikor ennek kapuján belépünk, azt hisszük, hogy meseországba tévedtünk. A bécsi Práter, a budapesti Városliget csak tipegő gyermek e grandiózus mulatóhely mellett, ahol egy estén az emberek tíz- és száz ezrei fordulnak meg. Azonban a nagy forgalom ellenére egyetlen papirszeletei, vagy hulladékot nem találunk a*s utakon. Az alkalmazottak seregei ügyelnek arra ha véletlenül — ritkán fordul elő — valaki valami hulladékot elejt. Odaugranak és fölveszik. A másik, amit föltétlenül meg kell említenünk, hogy Berlinben van Európa városai között a legrendezettebb utcai forgalom. Ha megállunk délben a Potsdamer-Platzon és nézzük az autók, villamosok, autóbuszok, omnibuszok, kocsik százait, csak csodálkozni lehet. A köz ‘ lekedési re .dór fehér keztyűjenek egy in- ! tesére megáll az egész mozgó modern ka i raván s egy intésére soronkint indulnak tovább. Ennek, a szinte embsrfeletti figye- ! lemnek köszönhető, hogy aránylag feitü : nőén csekély a balesetek száma. A villamosok, az autóbuszok, a földalatti, föld i feletti és városi vonatok tömkelegében I nyugodtan és a teljes biztonság érzetében bolyong még az idegen is. Az alábbiakban néhány érdekes ké pet akarok pár vonással megrajzolni. Levelező-lapot vásárlók az utcán. (Az utcán i mindent kapni, a töltőtolltól a papucsig, a kutyától a kanári madárig.) Amint né- ! zegetem a lapokat, mellettem terem egy kisfiú és olyan kedvesen és meggyőződes- j sei mondja, hogy a lapok nagyon szépek, ! hogy kiveszek egy hétszáz márkás ciga- I rettát és átadom neki. Megköszöni és to vább halad. Már negyed órája folytatom utamat az utcák labirintusaiban, mikor újra elém topp in ugyanaz a fiúcska és tipikus berlini németséggel mondja: — Mein Herr. . . Megkérdem, hogy mit akar. A kis fiú önérzetesen mondja: — Kérem adjon száz márkát és én visszaadom a cigarettái. A kis fiú valószínűleg azt gondolja magában, hogy a cigaretta pár perc alatt elillan, ellenben a pénz, ha csak száz márka is, pénz marad mindig. Teljesítem kérését. Igv kerestem én Berlinben 600 márkát és a kis fiú is jó üzletet csinált. Legalább is a mosolya ezt árulta el. Elkerülök az «Unter den Linden» egyik végén elterülő Brandenburger Thor hoz, amely I. Frigyes császár diadalmas bevonulásának emléke. A diadalkapu köböl épült, szobrokkal diszített, több bolt íves kapuval, átjáróval ellátott hatalmas alkotás. Nézem, nézem a kapukon ki- és befelé lebonyolódó óriási forgalmat és azonnal feltűnik, hogy a középső boltíves nagy átjáró a nagy forgalom ellenére állandóan üresen áll s az alatta elterülő úttest olyan fehér, mint a frissen esett hó, amelyet ember vagy állat még nem érintett. Különösnek tűnik föl, hogy a nagy kapun nem halad át sem kocsi, sem ember. Megszólítok egy berlinit és felvilágosítást kérek tőle, hogy miért üres a nagy kapu. Csodálkozó szemmel tekint rám, mintha mondaná, hát van Berlinben valaki, aki nem tudja? Majd megszólal: — A nagy kapu a császáré! Azon másnak nem szabad áthaladni, csak a császárnak! És valóban így van. A berlini fiakke-
