Egri Népújság - napilap, 1923/2
1923-09-06 / 201. szám
2 ÉOK1 iNEPUJSACi 1923. szeptember 6 zeit idegen menekült elbeszélése szerint a yokohamai kikötőben több mint 1000 ide gén külföldi lakos veszett oda. Attól tartanak, hogy a Britt és az amerikai konzul is áldozatul esett London MTI, Nagasakiból a Simpo- törő gőzös kapitányától az a jelentés érkezett, hogy az egész város romokban hever. Egyetlen épület sem maradt sértetlen. London. MTI. Tornákéból érkezett szikratávirat szerint a rendőrség felbecsülte a veszteséget. Tokióban 500 ezer ember halt meg és 300 ezer ház dőlt össze. A Mansz. szövő tanfolyamának bezárása. Eger, 1923. szept. 5. F. hő 4-én, kedden, hangulatos kis ünnepség keretében fejeződött be a Mansz. szövő-tanfolyama. Az ünnepélyt Gajda Gyula gazdasági iskolai igazgató nyitotta meg. Beszédében kiemelte, hogy minden szerencsétlenségünk főoka a vesztett háború és ennek következményeit csak úgy ellensúlyozhatjuk, ha a külföldi gyártmányokat kiküszöhöljük a saját munkánkkal, saját gyártmányainkkal. Köszönetét mond Zalán Antalnénak, a tanfolyamnál kifejtett önzatleu nagy munkájáért. Köszönetét mond a városnak, Rusztek Károly tanfelügyelőnek a helyiség átengedéséért és azon óhajának ad kifejezést, hogy ezen kedves otthonban minél tovább kattogjanak a szövőszékek, hirdetve a magyar munka diadalát. Köszönetét mond végül a huszonnégy tanítványnak, kik szívesen és más szórakozásaikról lemondva, úttörőkként látogatták a tanfolyamot. Zalán Antalné megköszöni a szíves szavakat és jelt ad a próbaszövés megkezdésére. Herszényi Lili, a tanfolyam műszaki vezetője ős tanítónője két tanítvánnyal bemutatta a szövés elméleti és gyakorlati részeit. Kiszámítják a szövéshez szükséges anyagot és megkezdődik a »felvetés«, »csévélés«, »felhengereléssel« a szövés. A kattogó szövőszék sűrű acélfogai alól vígan bújt ki a pirosszegélyú vászon, az öntudatos magyar nők munkájának eredménye. Végül Bárdos József dr., a Mansz. titkára, emelkedik szólásra. Legelső sorban hálás köszönetét mond Herszényi Lilinek, a tanfolyam előadónőjének. Megköszöni nehéz, önzetlen, fáradságos, de eredményes munkáját. Azt a munkát, mely alig 3 hónapos működés után oly eredményeket mutat föl, melyek a legnagyobb csodálatot ébresztik föl a szemlélőben. Üdvözli Bárány Gézánét, a szövőszakosztály vezetőjét, és megköszöni hathatós közreműködését. Sajnálattal veszi azonban tudomásul, hogy a többi szakosztályok nem képviseltették magukat az ünnepélyen. Köszönetéi mond az elnöknőnek, Zalán Antalnénak és Trak Gézánénak, majd Gajda Gyula gazd. iskolai igazgatónak megköszöni fáradságát, ki mindent elkövetett a tanfolyam zavartalan működésének érdekében. »Hogy az itt szőtt vékonyka fonál kapcsolódjék bele abba a kötélbe, melynek segítségével majdan felhúzhatjuk a magyar szent koronát őt megillető helyére, a Kárpátok dicső bérceire!« Úgy legyen! M. A. Borzalmas lelet a Beszkidekben. 14 halott katona Eger, 1923. szeptember 5. A Magyar Jövő felvidéki tudósítója jelenti: Keletszlovenszkó büszke hegy óriásai szomorú memeutőként tolják az utasok elébe az elszórt «hősök temetőit», melyekkel ma már senki sem törődik, melyeket ma már senki sem látogat. A kiöntött könnyeket is fölszívta már a föld, de a háború oly szívesen felejtett rémségei még mindig kísértenek. Gránát-, schrspnslhúvdyekkel még tele vannak az erdők mélyei, melyek annyi fájdalmat takartak el, hogy azután később, csaknem egy évtized után, odaiökjék a felejtő em berek elé. A múlt napokban néhány vakmerő túrista járt a Beszkidek át nem kutatott lejtős hegyoldalán, egész közel a lengyel határhőz, olyan helyeken, ahol valamikor százezrek öldösték egymást. Az egyik sziklacsúcson rettenetes bűz rontotta az ózondús, hegyi levegőt. Keresni kezdték ennek okát és csakhamar meggyőződtek, hogy ez nyilván az előttük levő mély szakadékból jön fel, olyan helyről, amely alig megközelíthető, amely csak életük kockáztatásával érhető el. A vakmerő turisták közül négyen, Palcső Béla lelkész vezetésével leszállottak a szakadékba, egy szakadékban. t melynek mélyén mérhetetlen bűz fogadta őket, amely kibirhatatlan volt. Orrukat, ; szájukat befogva mentek tovább, egy- | szerre csak rettenetes látvány tárult szemeik elé. Egymás mellett, egymás hátán, | lerothadt hÚ6Ú, félig emberi alakú csont- i vázak hevertek. Ruhájuk, cipőjük lerot- ! hadt, testüket még marták a férgek, de már teljesen megismerhetetlenek voltak. Egy helyen négy hulla egymáson feküdt, j Úgy látszik, a teljes feloszlást késleltette, i hogy a szakadék teljesen hűvös helyen I van, ahová a nap még júniusban sem ér j el és gyakori, hogy még kánikulában is ! megmarad a h*ó. Egyik hulla alatt egy nikkel dobozt találtak, benne egy kis gyermek fényképé és rajta e szó: «apucinak». Találtak még néhány azonossági táblát, melyekből azonban a papír már kimáliott, ! de amelyek elárulták, hogy a temetetlen hullák még a kárpáti harcok idejéből maradtak itt. Fegyver nem volt közelükben j és így nem lehetetlen, hogy járványos be- j tegek voltak, akik talán a hegyoldalról lezuhantak. A borzalmas leletről jelentést tettek az illetékes hatóságnak, amely gondoskodott, hogy a hullákat a legközelebbi katonai temetőben eltemessék. MM ti ft»» 0»»» I»»»» SzfoKfyzőitfs öWenKót óra alatt, napfényben a fűid fölött. Egy gyári felügyelő észlelései. Eger, 1923. szept. 5. A Líceumban vegyészt keresett Vég- roszta József hordőgyári felügyelő felesége. Kosarában két jókora tuskőt hordozott. Első pillantásra lignit telepekben található elbarnult fának, túlsó felük pedig merev, ragyogó fekete kőszénnek látszott. — Kérem, ez mesterséges szén, keresünk egy vegyészt. Az uram egész nap a gyárban van, este hatkor jön haza, így magam járok vegyész után. Felkerestük az érdekes embert, akiről azt hittük, hogy nyers fából tud szenet formálni. A Szőlő utca 8. számú házában, egy szobában lakik. Kemencét vagy laboratóriumot így hiába kerestünk. Az asztalkán valami szokatlant pillantunk meg. — Hát ez mi ? Fatörzs oldaláról lefürészelt érdekes gyűrődéseket rejtő fagumő. Amott még egy, még különösebb. — Az uram gyűjti az ilyeneket. — Honnan való az ura ? — Nagybocskó a szülőhelye, de a Ganz-gyárból jött ide. Már 1916 óta Egerben lakik. A szenesedésről a hazatért felügyelő közölte, hogy a Hír-völgyből származott egyik hatalmas csertörzs kb. méteres darabját a hordőgyárban méteresre darabolták. A második vágás után nedves reveöedést és a fatörzsön hosszában vo- núló sipolyt találtak. Ebben mózgaszerü anyag voh, ami a tavaszi vágású csaknem érett csertörzset a felvágás után elöntötte. Elhatároztam, folytatta Vegroszta, hogy ezt a különös anyagot megfigyelem. Nedves helyen lazult, forró napban megszilárdúlt. Körülbelül 52 órai forró napsütés után, (miközben éjjelre a fadarabokat az időjárástól megfordítással megóvtam), a mézgátől átitatott fa teljesen megbarnúlt, a napnak folytonosan kitett részek pedig megfeketültek. Napról napra kb. 4 cm. mélyre hatolt a fatörzs keresztmetszetén befelé a kövesedés és feketedés. A fa súlya nem változott. Szaga alig van. Égéskor a kokszra emlékeztet, de kénesnek kell lennie, mert kékesen ég A fadarabok úgy látszanak, mintha jég fagyott volna rájuk. A cseren megállapítható, hogy kövér talajon nőtt és rövid idő múlva teljesen beérett volna. Már sokat dolgoztunk és sokféle fával, de ilyen jelenséggel nem találkoztunk. Azt gondoltam, hogy itt világosabban megismerhető a szénné válás folyamata, azért akartam erre magyarázatot keresni. Talán a gazdag táperőtől fejlett és csaknem érett csernek gyantatömege siettette a forró napon a kövesedést. Vegrosztdné megmutatta Karsay Emil főreáliskolai tanárnak is a mintákat, aki mini vegyész, hivatott véleményt formálni a meglepően gyors átalakulásról. Egy tanító tragédiája. Kistályátó! kétszáz lépésnyire kiugrott a vonatból és szörnyet halt Eger, 1923. szept. 5. Megrendítő szerencsétlenség hírét közli velünk az E. N. kistályai tudósítója. Prokopp József verpeléti tanító kedden reggel Verpelétről Egerbe utazott, hogy saját, továbbá tanitótársainak fizetését az egri állampénztárból felvegye. Miuden baj nélkül meg is érkezett Egerbe s megbízatásának eleget teve, & délután 2 óra 54 perckor induló vonattal már vissza is ment volna Verpelétre.
