Egri Népújság - napilap, 1923/2

1923-08-29 / 194. szám

2 EGK! IN EP ÚJSÁG 1923. augusztus 29 ember tisztességtudásától, a jog, törvény és igazság templomában becsmérelni mert mindent, ami szent, ami ősi, ami fenséges, ami vallásos, ami magyar. A jövö kor talán hinni sem fogja, hogy a magyar parlamentben, magyar képviselők ellenében, a maaryar nyelvet, a magyar önérzetet, a hazafias érzést, a vallást védelmezni kellett Ilyen vallási s politikai viszonyok s a papsággal szembon ilyen ellenséges han­gulat mellett a polgárok bizalmát, tiszte­letét, a hívek szeretőiét megnyerni, « az egyház érdekében tenni kész hajlandósá­gát felgyújtani s tevékenységre bírni: hálátlan feladat volt, de sikerült az már fiatal káplán korában aranymisés főpász­torunknak, mert meleg, szerető, igaz szív­vel közeledett az emberekhez, s utánoz- hatlan kedves modorával és személyiségé­vel azokat lebilincselte. Kiváló tanúságát adta ennek egyház­megyénk egyik legfontosabb s igen ve­gyes vallásu helyén, amikor is a boldogult bíbornok érsek a fiatal káplán meglepően sikeres működéséből már a jövőt is ki­olvasván, udvarába vette őt s haláláig hűséges támaszt és munkatársat nyert benne. A boldogult halálával a főpásztor felelősséggel teljes feladati egészen az ő vállaira nehezedett. A haza és egyháza iránt lángoló szeretetónek kimeríthetlen jósággal, találékonysággal, bölcsesóggel fogott már megtervezett mélyreható al­kotásainak megvalósításához. A szeretet szavaival foglalta el érseki székét, a szeretetet gyakorolta, hirdette, uralmát akarta biztosítani. Ám az ég hirtelen be- borult; a sötét felhőkből villámokat szórt az Isten bosszuló karja, s a kitört hábotu iszonyatosságaiban a szeretet eltűnni lát­szott a föld szinéröl, helyét a düh, a gyű­lölet foglalta el; mert beteljesedett, amit egyik hírneves írónk szinte jóslatszerűen mondott, hogy t. i. annak a harcnak dühét a harcban állt felek minden férfi a, asz- szonya, gyermeke érzi; azt nem fejezi be vértenger, csont-halom; sem egyik, sem másik nemzetnek diadala és leveretóse; mely újra férfiúvá nő a gyermekekkel, újra születik minden csecsemő viiágrajöttö- vel, mely élni fog a kimondott szóban, a leírt betűben s megfosztja a világrészt a béke nyugalmától . . . minden seb, melyet egymáson ütnek, az egész emberiség sebe. Minden halomra lőtt rom a közművelődé« romja s a gyűlölet, mely a harcok után fenmarad. sorvasztó láz lesz az egész pol gárosult világra. Ivánovich Emil dr. ünnepi beszéde következett ezután, amelyben a jeles szó­nok gyönyörű rajzát varázsolta a haliga tőx elé az ünnepelt főpásztor papi és em­beri jellemének. Ünnepi fényben tündöklik ma — úgymond — az egri főpásztorí szén. Az egyházmegye sok száz templomában föl­hangzik a Te Deum és ezernyi ez‘ír hívő és pap imája száll az Úr trónja elé, áldást kérve érseüaíyánk drága életére, ő ugyan •szerényen elvonult az ünneplés elől és egyedül az Űr Jézussal társalogva ad há­lát, sok kegyelméért. Mi azonban, ha nem is járulhatunk eléje e napon, örömmel ra­gadjuk meg az alkalmat, hogy az Irodalmi Egyesület gyűlésének kereteiben, legalább lélekben varázsoljuk őt közénk, hogy az Ő nagy szelleme növelje bennünk a fiúi ragaszkodást és gyermeki hálát. Tanúbi­zonyságot teszünk az ünnepléssel, hogy a tekintélyek kora nem járt le s önmaga ássa meg sírját az a nemzet, mely nem becsüli meg nagy fiait. Az ünneplésből így ki kell fennie részét a nemzetnek is, mert hiszen e szegény nemzetnek saját erejében, fiainak nagyságában lehet az egyedüli reménye, a bizonytalan jövőben. Hádd rajzoljam pár futó vonással a mi kegyelmes atyánk alakját, igazolásául, hogy nemcsak az egri egyházmegye di­csősége ő, hanem a nemzet nagy fia és erős oszlopa is. A mienk, az egri egyház­megyéé ó. Itt nőtt nagyra ós az egyház­megye élvezte munkás p ;pi életének gyü­mölcseit. Ma ötven éve, hogy pappá szén telte Lévay egri segédpüspök. Kápolna, majd Miskolcz volt állomása, ahol különö­sen a hitközség önkormányzatának meg­alkotásával tette nevét emlékezetessé. 1882-ben hívja főpásztora Egerbe, ahol közösen viselték a nagykiterjedésű egy­házmegye kormányzásának terheit. Ün­nepelt főpásztorunk emelkedésének lápcsőit nem előkelő származása, nem kedvező családi összeköttetései teremtették meg, mert Samassa József dr. az embereket egyéni kiválóságaik szeánt értékelte. Fő­pásztorunk kiváló lelki tulajdonságait ér­tékelte tehát, amikor ót fokról-fokra emelte. S az a három évtized, amelyet együtt töltöttek folytonos munkában és ■zeretetben, érthetővé teszi a bíbornok azon óhajtását, mellyel őt utódjának kí­vánta. Megbízható kezekre akarta hagyni, mit 40 évi érseksége alatt alkotott. Aztán a jó pásztor nehéz munkájá­ról beszélt, amelyhez hosszú előkészület ós jó iskola kell. — Főpásztorunk megsze­rezte ezeket az előfeltételeket, amit áldásos érseki munkája eléggé bizonyít. A 8 napos népmis8ziő rendezése Egerben és az egy­házmegye egyéb helyein, a papi lelki- gyakorlatok, az ö nagy és mély, igazi elevea hite mindenkiben példát, hódolatot gyújt. Keresztényi'’szeretető, jótékonysága — mit a névtelenség leplével takar — csodálatot kelt. Felsorolja áldozatait a kultúra oltárán s azokat a jótékonykodá- scüat, melyet úgy is mint kanonok, püspök és érsek cselekedett. Majd vázolja azt a meleg viszonyt, amely közte és székvárosa között van, s felsorolja mindazon alkotá­sokat, amit Eger városa az ünnepelt fő­pásztornak köszönhet. Ragaszkodik is hozzá Eger népe, amely gyönyörűen nyi­latkozón m8g a vörös uralom rémes nap jaiban. Nemes büszkeséggel száll minden jóságáért feléje ma hálás szivünk do bá­nása ; hódoló tisztelettel köszörűjük ót 8 imádkozó ajakkal kérünk az Egek Urától számára erőt, egészséget. A nagyhatású beszéd után, amelyet nem egyszer szakitott meg a tetszés mo­raja s amely nem egy jelenlévő szeméből csait ki könnyeket. Baráczius József alelnök zárta be a di zközgyüiést. A díszközgyűlés méltó bezárőja volt Baráczius József makiári plébános alel­nöki beszédje. Ez, az egyházi rend ko­rábbi és másokénál nagyobb érdemeinek megállapitása után rámutatott a krisztusi küldetésre és a magyar nemzeti életnek a kereszténységből fakadó nyereségére. A gyakorlati hazaszeretet törvénye — monda — »Imádkozzál és dolgozzál!« Az egyházmegye múltjából kilenc évszázad 75 főpásztorát említi, kik valamennyien jelesek és kiválóak, bár különböztek szár­mazásukra nézve. Ünnepet ülő főpászto­runkat áldozatkészség és szivjóság eré­nyei az egyszerű papi sorsból emelik az elődök fényes sorába. Istentisztelet az Izraelita templomban. Délelőtt 9 órakor az egri izraelita- temlomban az érsek főpásztor arany miséje alkalmából hálaadó istentisztelet volt, ame­lyen Schweiger László dr. nagyhatású be­szédben méltatta a jubiláns érdemeit. Díszebéd A Főksptalan egy órakor 60 t rítékű díszebédet adott a papnevelő intézet re- fektoriumában. Hivatalosak voltak a dísz- ebédre a vármegye, a város, a katonaság, az állami és más hivatalok vezető fárfiai s a különböző társadalmi osztályok kép­viselői. — Az első pohárköszöntőt Dutkay Pál apát-kanonok mondotta, éltetve a kor­mányzót és Szmrecsányi Lajos dr. érseket. E gyönyörű beszéd után, melyet állva hallgattak végig a jelen voltak, Isaák Gyula alispán emelkedett szólásra s a vármegye közönsége nevében, egyszerű, keresetlen szavakkal éltette a főpásztort, kit ezután a nemzeti hadsereg részéről, Juhász László tábornok, állomásparancs­nok éltetett katonás rövidségű és nagy hatású, lapidáris beszédben. Babocsay Sándor kormányfőtanácsos a polgári tár­sadalom, Nagy János (Malom utcai) podig a földmíves osztály részéről mondottak rövid, szívből fakadó beszédet a föpász- torra. Végűi Csepela Lajos dr. kápolnai esperes-plébános a házigazdára, az egész Fókáptalanra s az alma mater, a papne velő kormányzóságára emelt poharat. — A kedélyes társaság délután félnégytájbau oszlott szét a vendégszerető asztaloktól. Szmrecsányi Lajos dr. érsek-föpásztor őszi bérmadtja. Eger, 1923. augusztus 28. Szmrecsányi Lajos dr. egri érsek, az ősz folyamán folytatja bérmaűtját egyház- megyéjében. Az érdekelt községekben ennélfogva már készülődnek a nagy ün­nepre, a főpásztor méltó fogadására. Az Egyházmegyei Hivatal inár el is készítette az útitervet, amit a főpásztor jóváhagyott. A tervezet szerint: Szeptember 8-án Kisnáoán, 9-én Domoszlón, 10 én Markazon, ll-én Ab .sáron, 12-én Gyöngyöshalászon, ahol az atkári hivek is részesülnek a bér málás szentségében, — bérmál az érsek. Szeptember 13 án pedig Nagyrédén, 14-311 Gyöngyösorosziban, 15-én Gyóu- gyöslarjánban, 16-án Rózsaszcntmárton- ban, 17-én Apczon, 18-án Szurdokpüspöki­ben, 19 én Pászíőn, 20 án Tardon, 21-én Nagybátonyban, 22-én Dorogházán; 23-án Mátrabalián, 24-án Bodonyban, végül 25-én Recsken lesz a bérmálás. Z"" A kecskeméti katolikus nagygyűlés. Eger, 1923. aug. 28. Az egész ország katolikusainak ér­deklődése mellett tartják meg szeptember 8. és 9-én a II. alföldi katolikus nagy­gyűlést Kecskeméten, mely a magyar katolicizmus hatalmas megmozdulása lesz. Az előkészítő bizottság már össze­állította a gyűlés programmját. Elnöke

Next

/
Oldalképek
Tartalom