Egri Népújság - napilap, 1923/1
1923-01-05 / 3. szám
0 m&í NJäPüJSAQ 1923. január 5. elfoglalt helyek miatt Füzesabonyban zsúfolt koesikba átszállva, csak ritkán kapnak ülőhelyeket. A háború előtt az egriek egy nap alatt megjárhatták a fővárost, mivel a ko rán reggel induió direkt kocsikon, melyekből Füzesabonyban nem kellett átszállni, Budapestre felutazva, még aznap vissza jöhettek és estére már Egerben lehettek. Ha ez a Máv kocsiparkjának nagy igény- • bevétele, illetve jelenlegi csekély tehorbirő j képessége miatt ma még nem is lenne ke- ' resztülvihető, legalább annyit kérnek ez egriek, hogy ne kelljen Füzesabonyban átszállaniok, ha Budapestre utaznak, vagy onnan visszajönnek, hanem hogy direkt kocsit kapjanak Füzesabonyban a sátoraljaújhelyi gyorsvonathoz. Azért a gyorsvonathoz, mivel a gyorsvonattal való közlekedés eminens érdeke az egri kereske dőknek és iparosoknak. így üzleteiket gyorsan lebonyolíthatnák. * A Kamara Gyöngyös és Párád számára is közvetlen kocsit kér. Maison du peuple. Eger, 1923. január 4. Ezt a feliratot olvastam Brüsszelben, amikor még a régi jó világban róttam az aszfaltját. Fronttal utcára nyiló hatalmas épület ez. A földszinten étkező, kávéház, az első emeleten templomnak is beillő terem, azután sok szoba, könyvtár, szállóhelyek. A nép számára készült, a szociálisták emelték az elvtársak filléreiből. Vandervelde neve már akkor is ismert volt. Mint vezércsillagot a szocializmus égboltján, úgy emlegették nevét a Népházban, a műhelyekben, a bányákban, vendéglőkben, korcsmákban, népgyűléseken. A marxista tévtanok lelkes, tüzes apostolaként tisztelték a vörös táborban. Azután kiütött a háború. A kormány az összes pártok embereiből alakított ka binetet és Vandervelde, a polgári pártok dühös ellenfele, letette mérgezett nyilait, ügyesen beosont a kormányba, be a Justice paiaisba. Igazságügyminiszter lett. A j nagy internacionalista fenekedni kezdett I a német, az osztrák, a magyar munkás ellen; irtó háborút hirdetett ellenök a.kéa hegyig. Versailles ben, Trianonban egy szava sem volt rabszolgaságra ítélt testvérei nyomorának enyhítésére. Egy szava sincs ma sem a jóvátétel törlésére. Egy szava sincs az elnyomottak, a leigazoltak bilincseinek enyhítésére, neki, aki munkásvezér, aki a nemzetközi jog alapján véli, hogy áll; neki, aki népházának bethlehemi csillaga. *’ Rabbilincs, elnyomás, jóvátóteli rablás, nép, nemzetközi jog mind eltörpülnek, csupán a marxista forradalmár elvtárs emelkedik ki, mint a Kűn Bélái vörös ember ijesztő alakja, mit ő műnyelven népdiktaturának nevt-z. Erre kőrútban tapsol a magyar, a cseh, az osztrák szo- ciálista. Az őrület újból rabul ejti az embereket. Szamuelli, Klein, Kűn Béla halálvonatai, autói, feledésbe mentek? Akasztás, lövetéa, gyilkosság, nemzeti vagyon pocsékolása, mérlegre téve, egyenlő-e So mogyi és Bacsó legyilkolásával, a Népszava szerkesztőségének szétdúiásával ? Vájjon a szociálista trupp maga a nép-e, amelynek nevében beszél, követel, lázit, gyaláz, izgat rendőri asszisztencia mellett? Kérdem: Vandervelde ily bátran beszólt volna e Németországban? A hazájukat szerető, ellenségüket gyűlölő német szociálisták őt és társait megtűrték volna e? Vandervelde és társai mint régi ellenségek jöttek ide. A mi szociálistáink és ők — mint nép barátok — jól megértették egymást a háború előtt, alatt és után. Előtte nyíltan, alatta titokban, most újból nyíltan egy követ főjnak. Az októberi vihar magvát hintik újból. A népre hivatkoznak, amelynek annyi köze van hozzájuk, mint házukhoz A belga munkás most is az, aki volt. A terror szülte gyílölet fűti őt, a szegényt, a vezérek parancsa bele kergette egykor a «Charl le roi» bányák sztrájkjába, de véres orral retirált, akár a tarjáui bányász. Vandervelde söpörjön tehát odahaza. Nekünk már elég a külföldi bacillus-importból. Hordja el magát, a házgyujtoga tó! Elég volt már a csóvavetésből! Építő, alkotó munka után, nem fantomok után vágyik a magyar nemzet. Az Ön Népháza valóban a nép háza legyen és ne veszett emberek barlangja! Dr. Cs. L A magánalkalmazottak kereseti adója. Eger, 1923. jan. 4. Január elsejétől minden magánalkalmazott: így az iparos, kereskedősegédek, háztartási alkalmazottak, ha heti bárük 1500, vagy havi bérük 5000 koronát meghalad, kereseti adót fizetnek. Az adót a munkaadó köteles a fizetésből levonni és a városi adóhivatalba beszolgáltatni, fizetési jegyzék ellenében. Ezért a munkások adójáért a munkaadó felelős. Mivel a fizetési jegyzék elkészítésére, az adó kiszámítására, nem minden munkaadó képes, kifizethetik a munkaadók munkásaik után az adót átalányösszegben is, ezt az átalányban megállapított adót a munkaadó a munkás fizetéséből levonhatja. Átalányösszegben fizethetik ezt az adót azok a munkaadók: 1) akiknek ötnél több alkalmazottjuk nincs, 2) mindazok a munkaadók, akik, ha több segéddel dolgoztatnak is, de akár üzleti elfoglaltságuk, akár képzettségük hiánya miatt a velejáró írásbeli munkát nem tudják elvégezni, 3) földmives gazdák cselédjeik után, 4) azok az üzlettulajdonosok, akiknek alkalmazottjai borravaló rendszerből keresnek. Az erre szükséges bejelentésre a fel hívást a városi hatóság köteles kibocsáj- tani és bejelentéseket január 31 ig befejezni. Ezt a felhívást kisérje figyelemmel mindeu iparos és kereskedő ! Az átalányösszeg megállapítása rend szerint határozatlan időre szól, mert a bérek folyton változhatnak, ezért maga a hatóság új átalányösszeget állapíthat meg, de a munkaadó is kérheti a viszonyok | változtával az új átalányozást. Minden • munkaadó köteles a városi hatóságnál | bejelenteni munkásai számának csökkenését vagy emelkedését 15 nap alatt. A tanoncok nem számíthatók a munkások közé. Az átalányösszegről a munkaadó egy kis adőkönyvet kap és az egyes hónapokra eső adót mindig 15-ig be kell fizetnie. Újabb, drágasági hullám fenyeget. Sem sertéshús, sem tej nines a piacon. Eger, 1923. január 4. Az ünnepek óta nagy árúhiány van a piacon. Az első napokban azt hitte mindenki, hogy jól ünnepelhettek a falusiak, azért nem hoznak be «portékát* Tiz nap óta azonban a helyzet nőm változott, sivár és üzlettelen az egész piac. Napok óta alig lehet valamire való húst kapni. A városi bódék s azok, amelyekben a húsos asszonyok árulnak, legnagyobbrészt be vannak csukva. Amelyik , nyitva van, csak azért ül benne a gaz- j dája, hogy éppen áruljon valamit. Ez a valami pedig nem más, mint egy kis tepertő, hurka, néhány darab szalonna cafat, j máj, tüdő s miegymás állati beisőrész. j Sertéshúsnak, borjúhúsnak, zsírnak való , szalonnának nyoma sincs. Persze a hentesek tele vannak panasszal. — Nem is tudjuk, hogy mikor vá- i gunk, — mondja egy bődós asszony. — j Szörnyű drága a disznó. Egy hatvan ki- j losórt, mint néztem 40 ezer, koronát kór- ' nek. Egy disznó után pedig elfizetek 7—8 ezer korona költséget, hát akkor, hogy találom ón meg a számításomat. A másik meg azt mondja, hogy nincs az egész Környéken megfelelő disznó, amit levágni érdemes lenne. — A napokban bejárta az uram az egész környéket, nem tudott disznót venni. Kevés helyen hizlaltak az idén, mert hát nem volt hozzá megfelelő takarmány. Mikor azt próbáltam megkockáztatni, hogy talán ennek a nagy szalonnahiány- nak az Árvizsgáló Bizottság legközelebbi, rájuk nézve valószínűleg kedvező ülése-e az oka, csak lemondóan legyintettek: — Úgy se’ nagyon emelnek ott! A tejpiacon is vigasztalan a helyzet. Egy-két falusi jelenik meg néha egy kis gyönge tejjel, akit aztán szinte megrohannak. Különben órák hosszat ácsorognak ott a nideg sárban a gyermekes anyák: hátha sikerül egy fél liternyi tejhez jut- niok. A tej ára, ilyenformán persze rohan fölfelé, ismét 80 koronáról ábrándoznak a falusiak s igen jólelkö már az, aki 70 ért odaadja Mi különben úgy látjuk, hogy újabb drágasági hullám fenyegeti a piacot, nemcsak náiunk, hanem más vidéken is. Jó lenne talán ellene valamiképen ismét védekezni. Az antant jegyzéket fog intézni a magyar kormányhoz a rendtörvény ügyében? Hir szerint az antant, a kisantant sugalmazására, jegyzéket intéz a magyar kormányhoz a rendtörvény ügyében. A kisantant úgy véli, hogy a rendtörvóny- nek a munkakényszerre vonatkozó §-a az általános védkötelezettséget akarja vissza állítani. A küldendő demars folytán az lesz a helyzet, hogy az ellenzék egy úton látszik haladni a kisántánttal, holott az ellenzék a legnagyobb mértékben távol
