Egri Népújság - napilap, 1923/1
1923-01-21 / 16. szám
Ars 10 korona. Eger, 1923. január 2!. vasárnap. XL. évf. 16. sz. Előfizetési dijak postai szállítással Egész és félévi előfizetést nem fogadunk el. Wegged évre 650 K. — Egg hóra 240 K, POLITIKA Felelős szerkesztő: I NAPILAP BREZNAY IMRE. Szerkesztőség: Eger, Líceum Kiadóhivatal: Líceumi nyomda Telefon szám U, Ä szó: fegyver. nünk sem lehetne. A szó: a fegyver. S a magyar panasz addig el nem hallgathat, amíg Csonkamagyarország levegője borúsan zsong elszakított véreink hozzád szállott panaszaitól^ A sző; a fegyver! S mi addig kesergüns Európa fülébe; addig mutogatjuk sebeinket: amíg el nem jön a belátás napja s rá nem térnek a trianoni béke revíziójára. A kormány, igaz, adhat ki rendeletet a tiltakozó gyűlések betiltására, de nem parancsolhatja meg, hogy ne égesse to vábbra is a keserűség, a mélyen érzett igazságtalanság maró mérge minden ma gyár lelkét. Szüntessék meg az okot és meg fog szűnni az okozat. Ismerjék el, hogy igazságtalanul bántak Magyarországgal s ak kor majd el fog száilni szomszédaink lelÍV xj ÜLI Ült kéről a ro^sz lelkiismeret lidérce.----h áborítjuk őket, hanem saját lelkűk.. Annyira elvetemült bűnös nincs, aki nyu godtan tudna aludni a szörnyű gyilkosság után. „„ , Mi reméljük a feltámadást. Mindnyáján Kivétel nélkül. A legutóbbi súlyos napoknak íegföl- emelőbb mozzanata az az egyöntetűség volt, amellyel minden párt a kormány mögött állott ebben a kétséges helyzetben. Az ellenzék vezérei hitet tettek magyarságukról. Hitet tettek arról, hogy ha vannak is belső közjogi harcaink; ha különböző világnézetek lobogóit lobogtatjuk is: ez mind csak belső ügyünk, amit egymás között intézünk el. Amint azonban idegen csizma tapos ránk, ebben az országban — csak magyarok vannak. Fölépítik Miskolcon a tízes honvédek árvaházát. Eger, 1923. jan. 10. A magyar és bizonyos mértékben az egész külföldi közvéleményt is élénken foglalkoztatja a nagy- ős kisantantnak a magyar kormánynál tett lépése. A rotná nők nyugtalanítónak találták azokat a til takozásokat, amiket az ország lakosságából, a trianoni béke rendelkezései folyván előállott súlyos helyzet váltott ki. A békát fölfújták ökörré és teledurűzsolták a nagy- antant fülét a magyar háborús készülődések hírével. Erre nyújtotta át a nagyantant a külügyminiszternek azt az ismert jegyzéket, amelynek barátságos hangja már eleve elárulta, hogy inkább csak a volt szövetségesek iránti udvariasság kedvéért lép közbe s nem azért, mintha hitelt adna a kisaníant rémlátásainak. Valóban, maga a jegyzék s az átnyujtás szívélyes körülményei, burkolt elismerése volt a magyar kormány komoly béketörekvésének s talán figyelmeztetés szomszédaink- nak, hogy ne zaklassák a nagyantantot olyan mesékkel, amelyeknek semmi alapjuk nincs. H5 ha már így elismerjük a nagy- antant jóakaratát, viszont föl kell említenünk olyan körülményt, amelyben a nagy- antant talán nem lát tisztán. A trianoni béke eilen országszerte megnyilatkozó til takozásokat nem a kormány rendezte. Egy nagy múltú, de most megalázott nemzet jajszavának önkéntelen kitörése volt minden egyes gyűlés A keservek mélyéről felszakadt olyan sóhajtás, amelyet szabá lyozni a világnak semmiféle kormánya sem tudna. Nine* fegyverünk, de van keservünk s meg kellene fulladnunk, ha még beszél Eger, 1923. jan. 20. Miskolcról jelentik, hogy ott csütörtökön délután értekezlet volt a polgármesteri hivatalban, amelyen megalakították a tizes honvédek árvaházának bizottságát. Megjelentek az értekezlete i Hodobay Sándor polgármester, Sáfrán Géza tábornok, a 10. honvédgyalogezred volt parancs noka, dr Halmay Béla főjegyző, Pe rik Ernő százados, dr. Czolláth Árpád ügyvéd és Héczey Kálmán nyilvántartó törzs őrmester. Az értekezleten Sáfrán Géza tábornok ismertette a tizes honvédek árvaházá nak ügyét, amelynek eszméjét a háború második felében éppen ő pendítette meg. Gyűjtés is indúlt meg erre a célra, amely eddig mintegy 700,000 koronát erednie nyezett s amely sz időközi adományokkal egy millió koronára emelkedett. — Az árva- ház vagyonához tartozik még az a hatalmas festmény és gyűjtemény is, amelyet Kövér Gyula és Meilinger Dezső festőművészek, volt tizes tisztek, a mi földó-ink ajándékoztak a tizes honvédek árvshá- zára. A rendelkezésre álló összeg természetesen nem elegendő az árvaház fölépítésére. Éppen azért további gyűjtésre van szükség, melynek remélhető "jő eredményéből, a Miskolc városa által felajánlott telken lenne fölépíthető az árvaház. Mivel pedig a tizes honvéd ezred Borsod, Heves és Zemplén vármegyék fiaiból alakult, ezeknek a vármegyéknek támogatására számít főként az árvaházi alap, mert hiKölcsey Himnusza száz éves. Lezajlottak a francia háboiúk. Meg alkották a «szent szövetséget». Reánk sza kadt az elnyomatás: cenzúrával, pátensekkel, rend-detekkei S a béklyóba vert magyarság halálos álomban szendergett. Nem volt, mert nem lehetett politika s a magyar nemzet hallgatott. Csak a szíve vert nyugtalanul. Csak az írók költö- gettók, ébresztgették lankadatlan kitartással, olykor reménytelen reménnyel. Meg ceillogt tták előtte a <régi dicsőséget». Kisfaludy Károly a színpadon, Vörösmarty Mihály halhatatlan époszában, Horváth István a történelemben, Virág Benedek a históriában és költeményeiben. . . A múlt nagyságának képeivel izgatták a halódó testet, hogy el ne szálljon belőle a — lélek. És a nemzet kezdett fölérezni. Zsib basztő álma tünedezőben volt s fáradt tagjaiba lassan lassan visszatért az élet. Eleinte csak itt ott jelentkezett egy egy megmozdulásban ; nyilván látszott mégis hogy vége lesz a halálos álomnak s Bars vármegye után az e^ész ország követeli majd a diadalmas életet. Ez volt a korképe, midőn Kölcsey Ferenc 1823. jan. 22 én megírta C*ekén(Szat- márm.) halhatatlan költeményét:«Hymnus « magyar nép zivataros századaiból». Mielőtt evvel a gyönyörűségéé költői alkotással foglalkoznánk, m g kell állapítanunk Kölcsey értékét. 1823 ban még csak mint írót ismerték, különösebben a nyelv- újítási harcból (a Mondolat-ra adott feleletből), pár szépirodalmi munkából s a «Tudományos Gyűjtemény» - ben (1817) megjelent bátorhangú kritikáiból. Országos neve, addig szinte páratlan tekintélye inkább csak akkor lesz, amikor a pozsonyi diétán megjelenik, mint szatm ármegye egyik követe. Azok az eszmék ugyanis, melyeket Kölcsey képviselt, szinte a levegőben röpködtek akkortájt, de a kezde ményezés, formulázás dicsősége mindenesetre őt illeti meg. Kossuth Lajos maga írja róla, hogy «. . . halk szózata szent kegyelet ihletéseként rezgett végig hallgatóin«. S ez az «áros lélek a törékeny test láncai között» leirhatatbn hatással volt kartáreaira. Pulszky Ferenc mondja róla:'«... ha Wesselényi távozása után Deák Ferenc volt az ellenzék feje, vagy esze: —annak szíve, vagy érzelmi középpontja gyanánt Kölcseyt kellett tekinteni.» (Életem és bo rom ) Ez okból szentel Beöthy Ákos páratlan értékű munkájában — A magyar államiság fejlődése, küzdelmei — egész fejezetet Kölcseynek. Nagy hatása abból magyarázható, hogy Kölcseynek nemcsak irodalmi és politikai működése, hanem egész élete és egyénisége i* az — ideálizmus megtestesítéseként tekinthető Nála mélységes ösz- ba gban egyesült az ember, az író és politikus. Anyagiakban nagyon szegény, de lelkiekben annál gazdagabb. Mikor sző demeteri kicsiny családi birtokuk «osztály» alá kerül s testvégeit bőségesen kielégíti, figyelmeztette egyik barátja, hogy az ő szerény életmódjára sem lesz elegendő a csekély jövedelem, jő lenne tehát meg toldani, — azt feleli Kölcsey: «Majd megtoldom lelkem függetlenségével». És ez az ember, a honfoglaló Ond vezér leszármazottja, kinek sződemeteri birtoka — mint «első foglalás» — kilenc- száz év óta volt családjuk tulajdona: nem lehetett közömbös, mikor nemzetének függetlenségéről volt sző. Nem is volt, mert — akkortájt szokatlan nagy műveltségű — lelkét, az emberiség magasztos rendeltető nek átérzése fűtötte s kivált eleinte az «ő*i erényben» vetett bizalom sarkallta munkára. És bár az egész emberiség jobb sorsáért küzdött, mégsem volt nemzetközi. Sőt! A haza szent fogalmái senki nem körvonalozta annyiszor találóbban és szebben szóval és írásban, mint Kölcsey. S a négy, magasztos eszmék kifejtésére birtokában volt a «gyönyörű, kerek- ded előadás, melyet hathatósan támogatott gondolat inak nemes eraelkedeusfge s egész lényének mél bús szelídsége.» Egyénisége, kivált a húszas óvek végétől, majdnem bánatos Ennek oka ped'g az, hogy dz eszményiséget, amely betöltötte egész lényét, keveseknél tapasztalta. Hiszen :
