Egri Népújság - napilap, 1923/1
1923-06-07 / 126. szám
2 iúGJtii NÉPÚJSÁG 1923 május 7. neki: «Nekünk azt kiabálják, hazaárulók. Ezt nem halija meg az elnök úr? Minket nem tud megvédeni?» Huszár Károly azt válaszolja: «Én csak azok ellen a durvaságok ellen védhetett! meg a képviselőket, amelyeket hallok. A nagy lármában jóformán semmit sem hallottam.» A zajongás a folyosón tovább tart. Szabad pályába tódulttal; a Végzett HözdpisHol&ol;. A tanári pálya nem nagyon rokonszenves előttük. - Nem akarnak tisztviselők lenni. Eger, 1923. június 6. Az érettségi vizsgálatok a befejezés felé közelednek. Évről-évre megújuló nagy eseménye az érettségi Diák-országnak.' A boldog békében az élet küszöbén átlépő diákemberek tele voltak ideálizmussal s a jókoponyájú, tartalmas fiatalemberek szeme előtt dicsfénytől övezve lebegett a tanári diploma. A tanári diplomáról már régen lekopott a fény. Nem azért, mintha nem lenne meg a becsülete, hanem azért, mert az elhelyezkedés nehéz s a B. liszta elriasztja a tehetségesebbeket a tanári kenyértől. így azután gondolkodóba esünk, hogy kik fogják a jövő generációt nevelni Az istenek — úgy látszik, — kibékültek a fiatalokkal s nem küldik őket — pedagógusnak. Munkatársunk érdeklődött az érettségiző, esetleg már érettségizett fiatalemberek jövő terveiről A legtöbben közgazdasági, orvosi pályára készülnek. Egy fiatalember így nyilatkozott: — Legszívesebben közgazdasági egye temre mennék, vagy kereskedelmi akadémiára. Az utóbbit szívesebben választa nám, de a szüleim s?egónyek s azon kell lennem, hogy minél előbb meg tudjam keresni a kenyeremet. Egy másik vélemény: — Tanár szerettem volna lenni, de nincs módomban Budapestre menni. így inkább elvégzem a jogot v — Sokan készülnek jogi pályára? — Ellenkezőleg. A jogi pályára éppen olyan kevesen mennek, mint tanárira. Egy jóbarátom most maturál Gyöngyösön. Megírta, hogy különbözetit tesz, megszerzi ; a kereskedelmi érettségit. Az érdeklődés során módunkban volt j több fiatalemberrel beszélni. A mérnöki, különösen a gépészmérnöki pálya nagyon szimpatikus közöttük. A közigazgatási pályák iránt nem nagyon lelkesülnek, különösen azok nem, akik tisztviselők gyermekei. A jegyzőségtől azonban egy- páran nem idegenkednek. Általában függetlenek szeretnének lenni s a legtöbben szabad-pályákról ál modoznak, pedig az úgynevezett szabad pályák tele vannak tövissel A lányok soraiban nem okoz na gyobb gondot a pályaválasztás. Akik kereskedelmi érettségit tesznek, bankban vagy vállalatoknál helyezkednek el, a gimnáziumi érettségizők pedig legtöbb esetben otthon maradnak és segítenek főzni a mamának. Egyelőre azonban orvosok szeretnének lenni. Az orvosi pálya most a leányok ideálja. Az egri határ a kiadós esők után. Eger, 1923. június 6. A már katasztrőfális szárazságot végre kisebb nagyobb esőzés váltotta föl az utóbbi napokban Kedden, szerdán megnyíltak az ég csatornái és ha nagyon bőven nem is, de mégis ontották a szomjas földre az éltető esőt. Felfrissült, valósággal megújhódott az egri határ. Az elmaradt, satnya tavasziak új erőre kaptak, üdék lettek a rétek, s tiszták, zöldek az országút porától lepett növények. De az őszi vetések is hatal másán fejlődnek a csapadék után. Szükség is van rá, mert most magvasodik a búza. A kukorica is szép, persze még sok idő van hátra, míg e tekintetben a termés- kilátásokat megítélhessük. A gyümölcsösben is nagy pusztítást vitt véghez a szárazság. Az őszi szilva «lebábásodotí» az már nem igen lesz. A cseresznye, meggy pedig igen apró maradt, mivel nem jutott elegendő nedvességhez, amely bogyói fejlődéséhez szüksége*. A szőlő azonban gyönyörű. Mondják is a gazdák: «No ha ez mind megmarad, nem találunk annyi hordót, hogy elég legyen !» Különben még további esőzést jósolnak. Most lesz Medárd napja is, amelyhez a néphit azt fűzi, hogy ha ekkor esik, akkor 40 napig minden nap- lesz eső. Könnyen megtörténhetik tehát, hogy esővel köszönt bennünket Medárd. Ami nem is lesz baj, mert még mindig szörnyű sok eső elkelne az egri határban Művósztelep alakult Gyöngyösön. Eger, 1923. június 6. Nagybányát, a magyar művészek második otthonát, egyelőre elvesztettük. Alakult ugyan az utóbbi időben Kecskeméten és Szolnokon művésztelep, de ezek Nagybányát, ahol már a képzőművészet gyökeret eresztett — pótolni semmiképen sem tudták. A magyar művészek »új Nagybányát« keresnek tehát, ahol a tanuló művészifjak számára a természet elegendő anyagot nyújt, másrészt maguk is gazdaságosan s a mai viszonyok között aránylag könnyen, gondoktól menten végezhetik tanulmányukat. A puhatolózások következtében a gazdag hevesi város: Gyöngyös kínálkozott alkalmas művósztelepnek. A város, a társadalom, egyaránt nagy megértéssel és kedvvel fogadták a tervet, amelyből néhány hónapi előkészítés után immár a napokban valóság is lett. Ez annál tiszteletreméltóbb, mert a város a legutóbbi esztendőkben súlyos megpróbáltatásokon ment keresztül. Leégése rengeteg anyagi kárt okozott a város társadalmának, főkereset-forrását: a bortermelést, veszedelem fenyegeti a borértékesítés csődje következtében. Azonban reménykedve, bízva várja a jobb idők eljövését a város derék la kossága. Áldoz a kultúra oltárán és megértő szeretettel fogadta körébe az Országos Képzőművészeti Főiskolának, Rudnay Gyula vezetése alatt álló osztályát azon célból, hogy a nyár folyamán ott tanfolyamot hallgassanak, illetve tartsanak. Rudnay festőművész a múlt hót végén érkezett Gyöngyösre Takács Ferencz szépművészeti múzeumi igazgató, Tamás Henrik műgyűjtő, több művészbarát kíséretében. A művésznövendékek már itt várták boldogan szeretett mesterüket, aki azonnal tárgyalásokat kezdett a város polgármesterével a művésztelep sorsára nézv8. Puky Árpád dr. polgármester minden elképzelhető támogatást megígért, sőt közbenjárására a gazdatársadalom is föl fogja karolni az ifjú művészeket, hogy anyagi gondoktól mentesen haladhassanak előre tanulmányaikban. Bozsik Pál dr. plébános, Kiss Kálmán dr., Kemény Imre, Ascher Sándor, Ciépán József, de különösen Pater Oévay Osvald ferencrendi szerzetes és teológiai tanár a franciskánusok hagyományos lelkesedésével támogatja az »Űj-nagybánya* minden reményre számot tartó ügyét. Szülői értekezlet az Angolkisasszonyok intézetében, Eger, 1923. junius 6.- Az Angolkisasszonyok felsőkereskedelmi iskolájában és leánygimnáziumában, kedden délután 5 órakor volt ebben az iskolai évb9n az utolsó szülői értekezlet. Az értekezleten a szülők s az intézet ba rátái nagy számmal jelentek meg. A szülői értekezlet fénypontja Kiszely Imre tanár rendkivul érdekes előadása volt a kedélyvilág helyes irányításáról. Előadásának első részében szinte kézzel fogható alapossággal fejtette ki azt, hogy aki az erkölcaiség hanyatlását a szellemi élet fejlettségének tulajdonítja, durván szidalmazza a Teremtő Istent. Az egyedüli ok itt az érzékiség egyoldalú elfinomodása. Ezt a hibát tehát nem szabad összetéveszteni a szellemi műveltséggel. Szólt aztán a szenvedélyekről, amelyek akadályai az erkölcsi életnek. Ezek mérséklése a gyermeki lélekben a szülők feladata. Az ez irányú nevelésben az a fő, hogy mindig a valódi jóra való törekvés irányítsa nevelői működésünket. A hallgatóságnak nagyon tetszett az ügyes, alapos és mélyenszántó előadás. A burgonya ára a helyzet magaslatán. Eger, 1923. június 6. A «Kecskeméti Közlöny» tegnapi szá mában olvassuk, hogy a kecskeméti árvizsgáló bizottság megkereste az ottani kir. ügyészséget, hogy indítson eljárást árdrágítás miatt azon piaci árúsok ellen, akik a krumpli kilóját 40, mond negyven koronákért merik árulni. Óh, ti boldog kecskemétiek — sóhajtottunk föl a sorok olvasása után, hol vagytok ti tőlünk a krumpli ára tekintetében ? Óh, nálunk nem is volt soha a krumpli
