Egri Népújság - napilap, 1923/1
1923-01-18 / 13. szám
Ära 10 korona Előfizetési dijak postai szállítással ggész és félévi előfizetést nem fogadunk el. Segged évre 650 K. — Egg hóra 240 K, POLITIKAI NAPILAP Felelős szerkesztő: BREZNAY IMRE. Hazátlan lelkek bolyonganak országról-orazágra, letörőt- ten, fogyó reménységgel az agonizáló Európában. Nyugat minden országát elárasztották már s a mi szerencsétlen, szomorú sorsra jutott hazánk is keblére ölel belőlük eleget. Az orosz társadalom hajótöröttjeiről van sző, azokról, akik a bolsevizmus rettenetes járványa elől kerestek szabadu lást Európa szabad nemzeteinél. Akiket a népbiztosok forradalmi törvényszékei biztos halálra kerestek s akik a kínzó kamrák borzalmas kínjai helyett a lelket lenyűgöző és tépő vándorbotot választották. Áramlásuk még most is tart az agyongyötört, elpusztított hatalmas birodalomból. Vagyonuk romjaival, betegen, a félelem lázától emésztve bolyongaaak a nagyvilágban és élnek máról holnapra a drága, jő édes anya: hazájuk nélkül. A szerencsétlen, a földön talán a legboldogtalanabb emigránsok lelki állapotát vágja most a «művelt» nyugat szemébe Mereskovszky, a világhírű orosz író. A lélektelen test — mini mondja — amely folytatja életét az élők között, fantasztikus és lehetetlen dolog. És mégis valósággá vált napjainkban az, ami minden időkben a leglehetetlenebboek és legfantasatiku sabbnak látszott. A haza földje nagy kollektív közösség; térben és időben való vetülete megszámlálhatatlan egyéni egységeknek, amelyek a titokzatos nagy lényt, a nemzetet alkotják. Az én földem, az én lelki testem, mint Pál apostol mondaná, az anyagtalan test, mint a mai okkultisták mondanák. Az az ember, akinek nincs földje, hazája, testetlen lélek, kísértet, halott az élők között. Ilyenek az orosz emigránsok... S panaszuk oly mély, mintha a vizek mélységéből jönne, melyben benne van a száműzött Oroszország lelke. Ez a hang az égető szomjúság kétségbeesett hangja s olyan, mint a víztelen pusztaságban szomjanbalőé... Budapest. MTI. A nemzetgyűlés mai ülése iránt jelentékenyen kisebb érdeklődés mutatkozott, mint tegnap. Tegnap inkább a külügyi bizottság ülése keltett érdeklődést és nem az indemnitás vitája, amely már teljesen elianyhulőban van. Eckhardt Tibor beszéde állott az érdeklődés középpontjában ős ma is megelégedéssel tárgyalták beszédét, mert belső és külső politikai érzékét nem vonják kétségbe. Eckhardt ugyanis felhívja a szoci- álistákai arra, hogy összeköttetősüket mozgósítsák a nemzet érdekében, mert a munkásság éppen olyan tagja a nemzetnek, mint bármely más réteg. A külügyi bizottság gyűlését különben eltekintve Eckhardt Tibor tegnapi felszólalásától, általában a békülékenység szelleme hatotta át. Maguk a szocialisták is hangoztatták a kibékülés Szerkesztőség: Eger, Líceum Kiadóhivatal: Líceumi nyomda Telefon szám II. Szegény Mereskovszky, szegény oroszok! Hiába minden siránkozástok, minden panaszotok. Mi, akik keresztülmentünk az emberiség poklán, s akik elvesztettünk sokat, temérdeket a drága rögökből, megértjük a ti fájdalmatokat. De Európa «nagyjai», a ti volt barátaitok siketek és nem hallják meg jajszavatokat. Egyéb dolguk van. Sürgős. A koncon marakodnak, orosz sírásra, orosz jajgatásra föl sem tekintenek. szükségességét és azt, hogy maguk is föltétlenül szükségesnek tartják az egységes belső front megteremtését. Budapest. A nemzetgyűlés mai ülését 11 órakor nyitotta meg Szcitovszky Béla elnök. Szabó József az indemnitás folytatólagos vitájában szólal föl. Helyteleníti a költségvetés nélküli kormányzást. Keresztény szempontból nincs megelégedve a kormány politikájával, mert a pénzügy- miniszter kijelentette, hogy neki mindegy : keresztény vagy zsidó pénzzel csinálja-e a pénzügyi politikát. Hibáztatja, hogy a pénzügyminiszter nem támogatja kellőképen a kisembereket és a szövetkezeteket. Határozati javaslatot nyújt be, amely szerint utasítsa a nemzetgyűlés a pénzügy- minisztert, hogy az altruista szövetkezeA szociálisták is szükségesnek tartják az egységes belső front megteremtését. Egy tízéves fiú levele. — Pályázat a Kisfaludy-Társaságba. — Január 6-án tartotta székfoglalóját Molnár Ferenc a Kisfaludy-Társaságban. Az egész Lipótváros olt volt, hogy ragyoghasson nemcsak a gyémántoktól, hanem az arca is ragyoghasson a —gyö nyörűségtől. Olvadoziak is a hölgyek, mikor meglátták a «geistlich» Neumann Ferit, ezt a «berühmt» fiút, akii még a Kis- faludysták is bevettek maguk közé. A jóléttől megkövéredeít hölgyek még jobban híztak, mikor ott látták az elnök, Berze- viczy kegyelmes űr, mellett. Hát még mikor odaült a felolvasó asztalhoz a «fescher Kerl»! Olyan taplót régen kapott Kisfaludysta, mint aminő eiőlagképen kijárt neki. Az orrok azonban kezdtek horgasból hosszúra nyúlni, amikor hozzáfogott a kilencéves leány levelénez. Azt persze mindjárt tudták mindnyájan, hogy azt nem kilencéves leány írta, hanem a 44 éves Molnár Ferenc, akitől még a Lipótváros is többet várt volna, legalább evvel az alkalommal. A Kisfaludysták kényelmetlenül feszengettek. Az elbájolódásra berendezkedett hallgatók megers sztettek u gyan egy két kényszeredett név tést, de azon túl nem történt semmi. Legfeljebb a komoly irodalmi felolvasásokhoz szokott (vagyis állandó KLfaludy-Társaság) kö zönség botránkozott meg a székfoglaló tartalmatlanságán, nyakatekert lipótvárosi hangján és gyarló pesti léhaságán ... Én meg felbuzdúitam s abban a reményben, hogv talán belőlem is lehet Kisfaludysta, megírtam egy tízéves fiúnak itt következő levelét: Kedves Barátom! Én hála Istennek egészséges vagyok, amit neked is kívánok. Kedves barátom én már nagyon régen Írtam, de tese írtál nekem. Most is csak azért írok, mert a nálad lévő focira most már szükségem lenne. Tudod, hogy ha Március itt tessz, akkor már lehet ' totballozni. De jó is tessz már. Hogy állsz ? Van-e már sok jelesed, meg I jód. Nekem csak a tornából lesz egyesem meg talán a földrajzból. A tanár úr nagyon j ijesztget a latinból, hogy elhasalok, mert j eddig még egy gyákszom se sikerült. Egy ; ugyan jó lett Volna, de kisült, hogy a szomszédoméról lestem le. A tanár űr kiis ta- találta és mingy árt ráírta: Hát ezt kitől loptad. Azután emlegetett az első órán valami madarat, aki a más tollaival ékeskedik, pedig hát én a magam pennájával írtam, mégcsak nemis kölcsön kértem. Nem tudom, hogy mit akart a más tollával? Gyuszi akit ismersz a vakációrul most írt. Nekik szénszünetük is van két hét, de ne 1 künk nincs, mert annyi sok szenet vett az igazgató úr, hogy tán jövőre is elég lesz. Elég rosszúl tette. Hát nálatok van-e szénszünet ? Nagyon sok a tanulni valónk mindenből. Igaz is, Lajcsi beteg volt kitörte a lábát és már nem tud labdát rúgni, de én egészséges vagyok, amit neked is kívánok. Má én égész mexoktam itt pedig nagyon rossz volt bejönni, mindenki ijeszgetett, hogy itt elhasaltatnak, de az se egészen igaz, csak annyi van belűle, hogy sokat muszáj vóna tanulni, mod egyik tanár úrnál se lehet számítani. Ezzel bezárom levelemet és maradok a sírig szerető barátod Sanyi. U. i. A focit postán küld el A címem ez Nagyreményű Nemes Sándor I-ső oszt. tanulónak N . . . . Gimnásium. * Azt hiszem, senki sem vádolhat el- fogúltságga), ha én ezt jobbnak tartom a Molnár Ferenc munkájánál Remélhetem ennélfogva, hogy beválasztanak. Elvégre, ha olyan székfoglalóval, olyan magyar lélekkel és olyan stílussal foglalja el megbecsülendő, helyét legelőkelőbb szépirodalmi társaságunk uj tagja: az én tízéves fiamnak is szőrűi még ott egy kis hely. Tollfágó. Eger, 1923. január 18. csütörtök. XL. évf. 13 sz.
