Egri Népújság - napilap, 1923/1

1923-01-18 / 13. szám

Ära 10 korona Előfizetési dijak postai szállítással ggész és félévi előfizetést nem fogadunk el. Segged évre 650 K. — Egg hóra 240 K, POLITIKAI NAPILAP Felelős szerkesztő: BREZNAY IMRE. Hazátlan lelkek bolyonganak országról-orazágra, letörőt- ten, fogyó reménységgel az agonizáló Eu­rópában. Nyugat minden országát elárasz­tották már s a mi szerencsétlen, szomorú sorsra jutott hazánk is keblére ölel belő­lük eleget. Az orosz társadalom hajótöröttjeiről van sző, azokról, akik a bolsevizmus ret­tenetes járványa elől kerestek szabadu lást Európa szabad nemzeteinél. Akiket a népbiztosok forradalmi törvényszékei biz­tos halálra kerestek s akik a kínzó kam­rák borzalmas kínjai helyett a lelket le­nyűgöző és tépő vándorbotot választot­ták. Áramlásuk még most is tart az agyon­gyötört, elpusztított hatalmas birodalom­ból. Vagyonuk romjaival, betegen, a féle­lem lázától emésztve bolyongaaak a nagy­világban és élnek máról holnapra a drága, jő édes anya: hazájuk nélkül. A szerencsétlen, a földön talán a leg­boldogtalanabb emigránsok lelki állapo­tát vágja most a «művelt» nyugat szemébe Mereskovszky, a világhírű orosz író. A lélektelen test — mini mondja — amely folytatja életét az élők között, fantasztikus és lehetetlen dolog. És mégis valósággá vált napjainkban az, ami minden időkben a leglehetetlenebboek és legfantasatiku sabbnak látszott. A haza földje nagy kol­lektív közösség; térben és időben való vetülete megszámlálhatatlan egyéni egy­ségeknek, amelyek a titokzatos nagy lényt, a nemzetet alkotják. Az én földem, az én lelki testem, mint Pál apostol mondaná, az anyagtalan test, mint a mai okkultis­ták mondanák. Az az ember, akinek nincs földje, hazája, testetlen lélek, kísértet, halott az élők között. Ilyenek az orosz emigrán­sok... S panaszuk oly mély, mintha a vi­zek mélységéből jönne, melyben benne van a száműzött Oroszország lelke. Ez a hang az égető szomjúság kétségbeesett hangja s olyan, mint a víztelen puszta­ságban szomjanbalőé... Budapest. MTI. A nemzetgyűlés mai ülése iránt jelentékenyen kisebb érdeklő­dés mutatkozott, mint tegnap. Tegnap in­kább a külügyi bizottság ülése keltett ér­deklődést és nem az indemnitás vitája, amely már teljesen elianyhulőban van. Eckhardt Tibor beszéde állott az érdeklő­dés középpontjában ős ma is megelége­déssel tárgyalták beszédét, mert belső és külső politikai érzékét nem vonják két­ségbe. Eckhardt ugyanis felhívja a szoci- álistákai arra, hogy összeköttetősüket moz­gósítsák a nemzet érdekében, mert a mun­kásság éppen olyan tagja a nemzetnek, mint bármely más réteg. A külügyi bizott­ság gyűlését különben eltekintve Eckhardt Tibor tegnapi felszólalásától, általában a békülékenység szelleme hatotta át. Maguk a szocialisták is hangoztatták a kibékülés Szerkesztőség: Eger, Líceum Kiadóhivatal: Líceumi nyomda Telefon szám II. Szegény Mereskovszky, szegény oro­szok! Hiába minden siránkozástok, min­den panaszotok. Mi, akik keresztülmentünk az emberiség poklán, s akik elvesztettünk sokat, temérdeket a drága rögökből, meg­értjük a ti fájdalmatokat. De Európa «nagy­jai», a ti volt barátaitok siketek és nem hallják meg jajszavatokat. Egyéb dolguk van. Sürgős. A koncon marakodnak, orosz sírásra, orosz jajgatásra föl sem tekintenek. szükségességét és azt, hogy maguk is föltétlenül szükségesnek tartják az egy­séges belső front megteremtését. Budapest. A nemzetgyűlés mai ülé­sét 11 órakor nyitotta meg Szcitovszky Béla elnök. Szabó József az indemnitás folytató­lagos vitájában szólal föl. Helyteleníti a költségvetés nélküli kormányzást. Keresz­tény szempontból nincs megelégedve a kormány politikájával, mert a pénzügy- miniszter kijelentette, hogy neki mindegy : keresztény vagy zsidó pénzzel csinálja-e a pénzügyi politikát. Hibáztatja, hogy a pénzügyminiszter nem támogatja kellő­képen a kisembereket és a szövetkezeteket. Határozati javaslatot nyújt be, amely sze­rint utasítsa a nemzetgyűlés a pénzügy- minisztert, hogy az altruista szövetkeze­A szociálisták is szükségesnek tartják az egységes belső front megteremtését. Egy tízéves fiú levele. — Pályázat a Kisfaludy-Társaságba. — Január 6-án tartotta székfoglalóját Molnár Ferenc a Kisfaludy-Társaságban. Az egész Lipótváros olt volt, hogy ragyoghasson nemcsak a gyémántoktól, hanem az arca is ragyoghasson a —gyö nyörűségtől. Olvadoziak is a hölgyek, mi­kor meglátták a «geistlich» Neumann Fe­rit, ezt a «berühmt» fiút, akii még a Kis- faludysták is bevettek maguk közé. A jó­léttől megkövéredeít hölgyek még jobban híztak, mikor ott látták az elnök, Berze- viczy kegyelmes űr, mellett. Hát még mikor odaült a felolvasó asztalhoz a «fescher Kerl»! Olyan taplót régen kapott Kisfaludysta, mint aminő eiőlagképen kijárt neki. Az orrok azonban kezdtek horgasból hosszúra nyúlni, amikor hozzáfogott a kilencéves leány levelénez. Azt persze mindjárt tudták mindnyájan, hogy azt nem kilencéves leány írta, hanem a 44 éves Molnár Ferenc, akitől még a Lipót­város is többet várt volna, legalább evvel az alkalommal. A Kisfaludysták kényel­metlenül feszengettek. Az elbájolódásra be­rendezkedett hallgatók megers sztettek u gyan egy két kényszeredett név tést, de azon túl nem történt semmi. Legfeljebb a komoly irodalmi felolvasásokhoz szokott (vagyis állandó KLfaludy-Társaság) kö zönség botránkozott meg a székfoglaló tartalmatlanságán, nyakatekert lipótvá­rosi hangján és gyarló pesti léhaságán ... Én meg felbuzdúitam s abban a re­ményben, hogv talán belőlem is lehet Kis­faludysta, megírtam egy tízéves fiúnak itt következő levelét: Kedves Barátom! Én hála Istennek egészséges vagyok, amit neked is kívánok. Kedves barátom én már nagyon régen Írtam, de tese írtál nekem. Most is csak azért írok, mert a nálad lévő focira most már szükségem lenne. Tudod, hogy ha Március itt tessz, akkor már lehet ' totballozni. De jó is tessz már. Hogy állsz ? Van-e már sok jelesed, meg I jód. Nekem csak a tornából lesz egyesem meg talán a földrajzból. A tanár úr nagyon j ijesztget a latinból, hogy elhasalok, mert j eddig még egy gyákszom se sikerült. Egy ; ugyan jó lett Volna, de kisült, hogy a szom­szédoméról lestem le. A tanár űr kiis ta- találta és mingy árt ráírta: Hát ezt kitől loptad. Azután emlegetett az első órán va­lami madarat, aki a más tollaival ékeske­dik, pedig hát én a magam pennájával ír­tam, mégcsak nemis kölcsön kértem. Nem tudom, hogy mit akart a más tollával? Gyuszi akit ismersz a vakációrul most írt. Nekik szénszünetük is van két hét, de ne 1 künk nincs, mert annyi sok szenet vett az igazgató úr, hogy tán jövőre is elég lesz. Elég rosszúl tette. Hát nálatok van-e szén­szünet ? Nagyon sok a tanulni valónk mindenből. Igaz is, Lajcsi beteg volt kitörte a lábát és már nem tud labdát rúgni, de én egészséges vagyok, amit neked is kívánok. Má én égész mexoktam itt pedig nagyon rossz volt bejönni, mindenki ijeszgetett, hogy itt elhasaltatnak, de az se egészen igaz, csak annyi van belűle, hogy sokat muszáj vóna tanulni, mod egyik tanár úrnál se lehet számítani. Ezzel bezárom levelemet és maradok a sírig szerető barátod Sanyi. U. i. A focit postán küld el A címem ez Nagyreményű Nemes Sándor I-ső oszt. tanulónak N . . . . Gimnásium. * Azt hiszem, senki sem vádolhat el- fogúltságga), ha én ezt jobbnak tartom a Molnár Ferenc munkájánál Remélhetem ennélfogva, hogy beválasztanak. Elvégre, ha olyan székfoglalóval, olyan magyar lélekkel és olyan stílussal foglalja el megbecsülendő, helyét legelő­kelőbb szépirodalmi társaságunk uj tagja: az én tízéves fiamnak is szőrűi még ott egy kis hely. Tollfágó. Eger, 1923. január 18. csütörtök. XL. évf. 13 sz.

Next

/
Oldalképek
Tartalom