Egri Népújság - napilap, 1923/1

1923-01-17 / 12. szám

2 ________ mm WBPUJSAQ

„ Úgy látszik, önnek nincs szüksége harisnyára ?“

Három férfi inzultálta Gáborné Bernáriusz

Eger, 1923. )an. 17.

Az esetet, amely ezelőtt két héttel történt, elhallgatták előttünk. Bátortalanul járta be a várost, nem úgy, mint más pletyka, amelyet rövid 24 őrá leforgása alatt minden második ember újságol.

Az eset nem a főbenjáró bűnesetek közé tartozik, mégis érdemesnek tarjuk elmondani, nehogy megismétlődjék. De elmondjuk azért is, hogy elégtételt szolgáltassunk egy megbántott űriasszonynak.

Az eset a következő:

Ezelőtt két héttel óra tájban, tehát rendelés után, beállított az Anya- és Csecsemővédő Intézetbe egy három tagból álló férfitársaság.

Gáborné Bernáriusz Lidia az íróasztal mellett dolgozott, amikor három úrias külsejű fiatalember megállt az ajtó előtt és beszólt:

— A fővédőnót keressük.

— Én vagyok, — válaszol nyugodtan Gáborné. — Mi tetszik?

— Mondja, kérem, — kérdezik a férfiak nevetgélve — milyen hivatal ez ?

— Ez az amerikaiak által fenntartott Anya- és Csecsemővédő Intézet, —. felelt Gáborné hivatalos komolysággal.

A három férfi összenézett és tiszteletlenül nevetett.

— Akkor Önnek, úgy látszik, nincsen szüksége harisnyára ? Mi ugyanis harisnyát ajánlani jöttünk.

Gáborné az inzultust szótlanűl tűrte és így válaszolt:

— Harisnyára sem nekem, sem a csecsemőimnek nincsen szükségünk.

S a három férfi anélkül, hogy bemutatkozott volna, nevetgélve eltávozott.

Munkatársunk ebben az ügyben fölkereste Gábornét, az Egri Anya- és Cse csemővédő Intézet főnöknőjét, aki eimonidiát, az Anya- és Csecsemővédő Intézetben. dotta, hogy a három férfi olyan hangon kérdezte tőle, hogy ki a fővédőnő, mintha legalább is szolgáló lett volna. A kínos jelenetnek azzal vetett véget, hogy a szobájába menekült.

— Kérem — fejezte be könnyezve Bernáriuszné — itt elmebetegek vannak. Ezektől a szerencsétlenektől nem félek. De százszor jobban rettegek az olyan emberektől, akik kigúnyoiják a személyemet és a hivatásomat. Mint úriasszony, megkövetelem a tiszteletet; mint fővódőnő, munkám után rászolgáltam és megérdemlőm, hogy tisztelettel bánjanak velem.

Munkatársunk beszélgetett Rigó Mária CBeiédleánykával is, aki elmondotta, hogy «az urakat fölismerte.»

Az urak nevét tudjuk. Csak kíméletből hallgatjuk el, bár nem érdemelnének kíméletet, mert ők sem kíméltek meg egy úriasszonyt a nevetségességtől. Mert nem lehetett más célja ennek a bárom férfinak, mint az, hogy nevetségessé tegyen egy komoly, áldásos működést kifejtő intézményt s kigúnyolja annak lelkes fővédő- nőjét.

Mert ugyan mi okból is házalna három úriember apáca-zárdában — harisnyákkal ?

Egri furcsaságok.

Eger, 1923. jan. ltí.

Sok olyan dolog történik Egerben, amit jőzanűl gondolkodó embernek nem lehet megmagyarázni: miért történik így és nem másképen. Mindenesetre szomorúsággal tölti el az embert, hogy értelem dolgában így állunk a «magyar Athénben.» Az itt ismeretlenek azt gondolják, hogy. minden második földműves, vagy

1923. január 17.

■mwiniiT in ~ ' •" mnn »■■■imiiiBiiiwni Mim in in iMiBiii mi ■

iparos legalább is baccalaureus, nem is szólva az általában intelligens elemről.

♦

Az már régen túlhaladott álláspont, hogy az utcán menve, az utcaseprők az ember cipőjét, vagy nadrágját vőgigkenik a mocskos söprőve). Ezt már nem is kifogásolhatja az ember! Vagy valami ifjú óriás lelöki az embert az aszfaltról minden pardon vagy grácia nélkül . . . Istenem! az ember 40—50 év alatt sok mindent — kellemeset és kellemetlent — megszokik. Erről se beszéljünk tehát.

*

Senkit sem akarok én támadni, vagy figyelmeztetni — távol álljon tőlem — csak éppen megemlítem az alábbi jelenségeket.

Másütt én még sehol sem tapasztaltam, csak itt, hogy a népnek az a szokása, hogy valahová bemegy és tekintet nélkül arra, hogy akar-e még más is bemenni oda, megáll az ajtóban és ismerősével a leg- kedélyesebben beszélget. Hogy aztán más valaki hogyan kerül be abba a helyiségbe, hány oldalbalökés, cipő és ruha össze- taposása árán, az az ajtóban diskurálókat egyáltalán nem érinti. (Most látom csak, hogy kár volt ezt megírnom, mert, ha ez a furcsaság megszűnnék, kedvem szoty- tyanna moziba járni. Pedig ezek a kedves, ajtóban csevegők oly sokat megspórol- tattak már velem!)

*

Jövök az aszfalton (a gyalogjárót értem). Mennék, de nem lehet, mert két puttonyos néni megállott egymással szemben. Hogy aztán más valaki el tud e ott menni, az őket nem izgatja, még csak nem is érdekli.

*

Napos időben gyermekkocsi batallionok fejlődött frontban sétálnak a Líceum mellett a Káptalan utcán. Aki arra kényszerűi menni: vagy kiborít egy csemetét a «gyer- mekkertésznő» sikongásai közepette, vagy

A Budavár—egri színtársulat.

Az Egri Népújság budapesti tudósítójától.

Budapest, 1928. jan. 15.

Az ódon csöndes Várban, a hagyományokkal megszentelt halk, előkelő öreg múzsa hajlékban, a Várszínházban, játszanak most az egri közönség kedvencei, Czakó Pál színészei.

Mikor beléptem a színház irodájába, hogy a színház budavári működéséről beszámolót írjak az egri közönségnek, Czakó direktort munkaközben találtam Most, amikor a vidéki színészet még a vidék nagy városaiban is úgyszólván a lehetetlenséggel határos küzdelmet vív a meg élhetésért: kétszeresen nehéz helyzete

van a szerényebb anyagi és művészi eszközökkel rendelkező társulatnak a fővárosnak számos, ragyogó és nagy színháza mellett, melyek a legpompásabb előadásokat is lehetővé teszik. Itt egyedül a be csiilete8 munka segít, hogy TT- versenyt csak némikép is fönn lehessen tartani. Czakó Pál bebizonyította, hogy a főváros színházainak pazar gazdagsággal megrendezett és a legkiválóbb művészi erőkkel megjátszott előadásai mellett is tud közönséget biztosítani a Várszínház számára. Programmján, a klasszikusoktól kezdve a könnyebb fajsúlyú színpadi művekig, a színdarabok minden válfaja ott szerepel. Még pedig gondos rendezésben és az előadásnak a lehetőségig való legaprólóko- sabb kidolgozásban.

Az arcán derült mosoly gyűl, mikor meghallja, hogy az egri közönség számára akarok írni a színház budapesti életéről. Megérzem a mosolyából, hogy szívének

ós lelkes munkájának fele most is az egri közönségé ós legfőbb ambíciója, hogy ennek a közönségnek bizalmát jövőre is megtartsa.

— Dolgozunk szorgalmasan, — mondja. — Sok elfogadott új magyar darabom van. A magyar-Bzerzők munkáit akarom érvényre juttatni első sorban; csak azután jönnek az idegenek, de azok közül is csak az értékesebbek . . . Szilágyi László és Friedl Ede «Levendula* című báj03 ope rettje áll első helyen az előadandó darabok között. Azután sorra kerül Gács Demeter «Ezeregyéj tündére* című énekes játéka, «A háremherceg» cimű Czakó— Szántó operett, dr. Móra Zoltán «Férjiskola» cimű bohózata, Sánta Dénes «Didó királynő» cimű verses tragédiája, Bodansky —Hardt «Pipsi» cimű, Béesben nagy sikerrel színrekerülő operettje. Előkészítjük még a «Szókimondó asszonyságot» . . . No, ennyi talán elég is egy lélekzetre. Sok munka, tömérdek gond és fáradság jár veié kérem, míg ezt mind be tudjuk váltani!

Az arca földerül:

— Bízunk a közönség szeretetebsn és bizton hisszük, hogy társulatom munkáját támogatni fogja ! . . . A társulat tagjai teljes számmal a régiek, Remete Géza a volt pécsi főrendező szerződött hozzám szintén főrendezőnek. Különben Girolamo Rovettának «A becstelenek» cimű színmű vében mutatkozik be mint színész is.

— Várszínházi szezonunk május 15-ig tart. Május végén kezdjük meg az előadá sokat Egerben. Nagy kérésem lösz majd a magisztrátushoz, amelynek teljesítése, bizton hiszem, eredményesebb művészi munkára képesítene! A színház mai befogadó képessége mellett nem tudom azokat az anyagi eszközöket előteremteni, amelyek szerény kívánalmaink mellett is szükségesek ahhoz, hogy minden tekintetben megfeleljek a társulatommal szemben támasztott igényeknek. Egy kis átalakítással lehetne segíteni, hogy nagyobb bevételt érjünk el. Az első emeleti páholysor mögött levő cukrászda helyett zártszék sorokat kellene tenni. A földszinten, a széles karszékek kicserélésével, más székek behelyezésével legalább 50 emberrel többet tudnék elhelyezni. Azután itt van a délutáni világítás! Ha a város a művészet érdekében teljesítené szerény kérésemet ós a villanyvilágítást biztosítani tudná délutánokra is: ígérem, hogy a rendelkezésemre álló anyagi ós művészi eszközökkel úgy, mint eddig, sőt ezután még fokozottabb törekvéssel fogom az egri közönség kuitür-köyetelményeit kielégíteni ! . . .

— Papp Manci, a társulat primadonnája, az egri közönség kedvence, hosz- szas rekedtség után ismét föllép a «Len gyelvér» cimű operettben. A többiek a régiek. Tihanyi az elegáns bonviván, Marcinka Vica, a pajzán szubrett, a kis «Latyi,» a boszorkányos táneoB, Szent- irányi Béla, a hódító szerelmes színész, Orbán Viola, a kacagtató fiatal komika, és a többi mind, szivük meíeg szereteté- vel üdvözlik az egri közönséget és kérik, hogy tartsák meg őket bizalmukban, támogassák munkájukat a régi hűséggel, ók ezidén sem fognak adósak maradni a vidámsággal, mókával, tánccal, énekkel és minden egyébbel, ami az egri közönségeié tébe derűt és mosolyt fakaszt. Illy János.