Egri Népújság - napilap, 1923/1
1923-04-29 / 97. szám
2 ÄU-JfcU JNÜi'U.íüAt-* 1923. április 29 Május 23-ig elnapolta magát a Ház. Budapest. A nemzetgyűlés mai ülését 11 órakor nyitotta meg Szcitovszky Béla elnök. Az elnöki előterjesztések után felolvassák az indítvány- és az interpellá- cióa könyvet. Az indítványkönyvbe Messkó Zoltán két indítványt írt be. Az egyik arról szól, hogy az ügyvéd-képviselők a földreform végrehajtásában ne járhassanak el, a másik arról, kogy a numerus clausus alapján az egyetemekre felveendő zsidó hallgatók felvételében az ügyészségi bizonyítvány döntsön. Az interpelláció» könyvbe 19 interpellációt jegyeztek be. Ezután a mezőgazdasági munkások munkaerejének jogtalan kihasználásának meggátlásáról szóló törvényjavaslatot harmadszori olvasásban is elfogadják. Az elnök napirendi indítványt tesz, hogy a legközelebbi ülést május 23-án, délelőtt tartsák meg, melynek napirendjén szerepeljen a további teendők megállapítása. Jelenti, hogy a miniszterelnök kíván felszólalni. Bethlen István gróf miniszterelnök: A magam részéről is kérem a Házat, mél- tőztas6ék az elnök indítványához hozzá- járúlni, mely szerint a nemzetgyűlés ténykedése három hétig szüneteljen. A legközelebbi ülést csak május 23-áu tartjuk meg. Röviden legyen szabad ezt az indít ványt megokolnom. A kormány az ország pénzügyi és gazdasági helyzetéből kiindúlva lépéseket tett a párisi jővátételi bizottságnál, hogy az ország közgazdasági .helyzetéről való felfogását a bizottság előtt ismertesse és vele ‘együtt a helyzet orvoslásának módját keresse. A jóvátételi bizottság a maga részéről a kormány e kívánságának eledet is tett. A kormány elnökét és a pénzügyminisztert magához hivatta és a meghallgatás napjáűl május 4-ét tűzte ki. A kormány ennek eleget kíván tenni, abból a célból, hogy az or szág állapotát a nagyhatalmak kormányai előtt is kifejtse, az ország helyzetet ismertesse és orvoslást keressen. E célból a pénzügyminiszter úrral Párisba, a jővátételi bizottsághoz és onnan Londonba, majd Párisba megyünk. (Általános helyeslés és taps.) Miután ez az út hosszabb időt vesz igénybe, valószínűen két három hétig távol leszünk, így felmerült az az eszme, hogy ez alatt az idó alatt a Ház ne tartson ülést, hiszen alkotmányjogi szempontból is aggályos volna, hogy a kormányelnök távollétében is, aki az ország ügyeinek viteléért elsősorban felelős, a nemzetgyűlés ülést tartson és tanácskozást folytasson Kérem tehát a nemzetgyűlést, méltőztassék az elnök napirendi indítványát elfogadni. A Ház egyhangúan elfogadja az elnök napirendi indítványát. Ezután áttérnek az interpellációkra. ♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦« bérrel együtt, akkor ők a maguk költségén tartoznak e gondoskodni a kérdéses munkák elvégeztetéséről? Miután a háztulajdonosoknak az a felfogása, hogy a lakbér ügyben űjab ban kiadott 2222. számú miniszteri rendeletnek a közüzemi költségek fedezésére vonatkozó része kizárólag Budapestre vonatkozik; ellenben a lakók viszont azzal utasítják vissza a háztulajdonos által a kérdéses kiadások fedezésére kiszabott összegnek a lakbérrel való befizetését, hogy a lakás rendelet vonatkozó része, igenis, vonatkozik a vidékre s így Egerre is (?) és ennek értelmében a lakók a kérdéses kiadó sokat nem- volnának kötelesek fizetni ó* nem is fizetik azokat hanem inkább a bírósághoz fordulnak panaszukkal: — tisztelettel kérem a tekintetes Szerkesztő urat, hogy nagybecsű lapjában, az Egri Népújságban, kegyeskedjék ebben az időszerű és közérdekű kérdésben b. lapjának olvasótáborát tájékoztatni és ezzel sok ezer esetben fennforgó kétséget eloszlatni. Mert sokkal jobb tudni a rosszat, mint csak sejteni és miatta bé- kétlenkedni. Nagybecsű válaszát, — mellyel úgy a háztulajdonosoknak, mint a bérlők ezreinek és végül a bíróságnak is, igen nagy szolgálatot tesz az Egri Népújság, — még egyszer kérve, vagyok Egerben, 1923 április hó 25-éa kiváló tisztelettel: Egy házgondnok. * A 2222/1923. M. E. sz. rendelet 58. § a értelmében a közüzemi költségeket 1923. május 1 tői a háztulajdonos fizeti. Mivel pedig az idézett szakasz nem tesz különbséget Budapest és a vidék között, nyilvánvaló, hogy mindkettőre vonatkozik. Eszerint a közüzemi költség egész országban a háztulajdonost terheli. Nem is ezen fordűl meg a kérdés, mivel ez világos Inkább az a kérdéses, hogy mit lehet a «közüzemi költségek» fogalma alá sorozni. Szerintünk a víz díj, a lift használati díj tartozik ide, ámde nem tekinthető ilyennek a szemét- fuvarozási díj s az illemhely takarítta tásának költsége. Ezek tehát a — megállapodás szerint — vagy a tulajdonost, vagy a bérlőt, vagy pedig közöset) mindkettőt terhelik. A „közüzemi“ költségek. Tegnapelőtt a kaptuk: Tekintetes Szerkesztő' Úr ! Az űj lakásrendelet által a lakbér stb. ügyekben előállott új helyzet, egyrészt a háztulajdonosok, másrészt és főképen a bérlők egész tábora előtt főivé tette azt az időszerűvé vélt kérdést, hogy vájjon a 30-szorosára, illetőleg 50-szere- sére emelt házbéren és a 25%-os kincstári haszonrészesedésen kivül a szemétfuvarozási, a kéményseprési díjat, valamint az illemhelyek takarítási költségét, lakásrendelethez. — az érvényben lévő törvények, illetve az I illetékes hatóságok által a kérdéses ügyben hozott és érvényben lévő határozatok j értelmében, f. évi május 1-től kezdődően, j a lakó köteles-e szintén fedezni, vagy pe- , dig a háztulajdonos? Avagy talán mindkettő, abban az arányban, amily arányban az illető dolgokat igénybe veszi? S amennyiben a ; ház tulajdonosa nem lakik a kérdéses | házban, ez esetben a lakók összessége tar- j tozik-e a kérdéses költségeket fizetni a | házbérrel egyidejűleg és a közmunkák el- I végzéséről így aztán a háztulajdonos gondoskodik, vagy pedig: amennyiben a lakók | ezeket a költségeket nem fizetik be a ház— Felvilágosítás a Eger, 1923. április 28 következő levelet A bajűsz. — Operett 3 felvonásban, irta és zenésítette Verő György. Az Egri Műkedvelők Körének előadása az Egri Ének- és Zeneegylet javára 1923. április hó 27 , 28. és 29.-én. Az Egri Műkedvelők Köre becses kultúrértéke Eger társadalmának. Komo lyan, önzetlenül dolgozik s két célt ismer maga előtt: széppé, kellemessé tenni né hány órára a város társadalmának gyöt rödő életét, könnyeket törölni le a nyo morgók arcáról; esetleg kultűrális intézményeinknek nyúl a hóna alá. Egy pilla natra sem tér el céljaitól és ismeri a kö telességét, amit a művészetek iránt való szeretető sugall neki. Mert például, amikor hire járt, hogy C-zakó talán nem is jön Egerbe, rögtön nyári repertoárt állí tott össze, hogy valahogy színház nélkül ne maradjon Eger közönsége. Ez a derék művész-csapat most tartja utolsó előadásait a színházi szezon előtt. Csak újabb sikart jelentenek ezek az előadások a régiek mellé, mert a sze replók szinte kivétel nélkül tehetségük, tudásuk legjavát adták, a hálás közönség pedig a legkitűnőbb hangulatban töltötte el azt a néhány órát, amit a műkedvelő színészek játékának szívesen szentelt. Verő darab került előadásra. A szerző régi szinészember, aki tudja kora közönségének igényeit. Amint «1000 őv»-ével, az egy ezredév minden büszkeségével átitatott magyar lélek ünnepi hangulatához simult, éppen úgy kihasználja a kilencvenes, kilencszázas évek politikai harcai bői származó osztrák-gyűlöletet is. Ehhez a XVIII század elejéről veszi tárgyát, abból a korból, amikor a magyar nemességnek osztrák politikai tervek szerinti elnémeíesítése kezdődik meg. A bajusz magyarnak maradt magyar alakjának tap sóit is akkor a félország s most is, mikor a tárgy már nem időszerű tapsolnak neki: mert ma is olyan időket élünk, mikor nagy szükségünk van — más téren ugyan, mint akaor — Kozáry Gáborokra. De egyébként is érdekesek — bár semmi mesójűek — Verő darabjai a színpadi hatás szempontjából. Mint sokáig rendező színész tudja, hogy a közönség szereti a pazar dísszel kiállított darabokat: «1000 év»-e is a főszempontot nem tekintve, azért ért el egy év alatt 150 előadást. A bajúsz is olyan, ami nem mindennapi színpadi kiállítást kíván. Nagy áldozatokat hoztak tehát műkedvelőink * A bajűsz» előadásával. A darab szereplői csakugyan pazar ruhákban mozogtak előttünk. A rokokó s a magyar ruha szépsége bájolt el bennünket, még jobban azonban a ruhák viselői, valóban elismerósreméltó ős ügyes játékukkal. Marossy Józsefet (Kozáry Gábor) említjük itt meg elsősorban. Ő volt a lelke az egész előadásnak s minden szava, minden cselekedete a szittyamagyar őstermészetet tükröztette vissza minden erényével, minden hibájával. Marossy még talán sohasem játszott ilyen szépen, mint most. Méltó partnere volt Bedross Lilly (Stolzenberg Matild grófnő), aki rendkívül ügyes játékával, kedves énekszámaival nagyon hozzájárúlt a darab sikeréhez, Babocsay Zoltán (János huszár) alakítása elsőrangú volt. A srófos bajűsz «szomorú, de jóra- fordúlt históriáján» sokat tapsolt, még többet Kacagott, szinte a könnyezésig, a hálás közönség. S igen kedves volt Vra- í tarics Klárika is a cRúzsi» szerepében. I Udvardy Cserna Jenőről (Kozáry alkancel lár) és Lestál Annáról (Stolzenberg Amá- I lia grófnő) is csak azt mondhatjuk, hogy i már jobban nem játszhattak, annyira ter- i mészetesek voltak. Petrán József dr. (Plach- I witz gróf) a diplomata finomságával és szép sikerrel játszotta meg különös szerepét, úgyszintén Radios Aranka is (Ilona) kitűnően mozog a színpadon s nemsokára egyik erőssége lesz az Egri Műkedvelők .Köre gárdájának. Játéka minden elismerést megérdemel. A többi szereplő: Gruber László, Tóbiás Dénes, Barta Béla (akiről külön kell megemlítenünk, hogy Hoffmann József' helyett «ugrott be» s mégis kitű- I nőén játszott), Migaz Aladár, Pillér Kálmán, Lestál Miklós, Csórja Etele, M Uuska Mária, Margit és Gitta, Oláh Panni, Ger- ley Gabi, mind, egytől egyig megállották helyüket és harmőnikus játékukkal, szép táncukkal ragadták magukkal a közönséget. A kitűnő zenekart Huszthy Z vezényelte. A közönség pontatlanságáról szeretnék még néhány szót szólam, de még sem teszem, mert nem akarom rontani vele azt a hangúlatot, amelyet A bajűsz előadása keltett a jelenlevőkben. Majd máskor. Benoze.
