Egri Népújság - napilap, 1923/1

1923-02-20 / 40. szám

2

SÖRI NÉPÚJSÁG

1923. február 20

lárdistáink ezt a nehéz, rapsződikus dara- bot, mely ismét csak babért hozott számukra a Dalkör koszorújába. A sikerben különben nagy része van Grónay Andor karnagynak, aki finoman és diszkréten vezényelte a nehéz darabot.

Ezután következett Breznay Imre ünnepi beszéde. Az a viszony, amelyben az Egri Népújság a Petőfi-est ünnepi szó nokával van, nem engedi meg az elismerés kellő kifejezését. Mint tényt azonban meg kell állapítanunk, hogy pompásan használta ki azt a rövid időt, melyet a rendezőség az ünnepi méltatásra kiszabott. Petőfinek rövid, találó esztétikai méltatásán kivül irodalomtörténeti, történeti és történelemfilozófiai alapon fejtette ki ennek a nagy magyar jellemnek jelentőségét, világos gondolatmenettel, kikristá lyosodott magyar nyelvű beszédben. S azt a végső következtetést állapította meg, hogy ne hívságoskodjunk Petőfivel se pedig úgynevezett «kultúrfölőnyünkkel», mert ez ugyan meg nem ment minket. E helyett alakítsuk ki lelkiünkben Petőfi szellemét: az erős, hívő és bízva-bíző

magyarságot, az acélos akaraterőt, a haza megmentésére való törekvést, az áldozat- kfSszséget és azt a nagy életelvet, hogy ha eljő a pillanat, ne sajnáljuk az életet se az — életéyt. A moccanás nélküli állandó figyelem és a hosszas elismerő taps igazolta felfogásának helyességét és megértését.

Az ünnepi beszéd után Wallandt Ernő dr. hatásossn gkavalta el Petőfinek tÉlet vagy halál» című, ma is igen

időizerű költeményét; majd Kálnoky Eta ült a zongorához e brilliáns játékával ragadta magával a közönséget. Liszt IX. magyar rapszódiáját, a «Pesti karneválit játszotta kifogástalan technikával, nagy készültséggel, színes dinamikai és tempóbeli változatossággal. Sziveién hallgatnánk élvezetes játékát gyakrabban is.

Tíz percnyi szünet után, Herczeg Ferencnek *A költő és a halál» című egy- felvonásosa került színre igen szerencsés szereposztással. Petőfit Petrik Jenő dr. személyesítette. Elisinerésreméltó alakítást nyújtott nehéz, lelki motívumokkal átszőtt jeleneteiben. Marossy József (a százados) műkedvelői játékon ismételten felülemelkedő színészi készséggel játszott s ugyancsak Nemecsefc Aurél is, a gazda, Udvardy Cserna Jenő pedig a konziliárius szerepében. Radios Aranka kedves és igen bájos falusi leány volt amúgy is rokonszenves szerepében. Forster Tiborné (A báróné) előkelőén, finoman játszott, úgy, amint már tőle ezt eddigi szerepléseiből is megszoktuk.

A Polgári Dalkör nagy sikert aratott énekével (Falu végén kurta kocama . . .) fejeződött be a kegyelete® ünnep.

Minden vonatkozásában szép ős méltó volt Petőfi emlékéhez ez az ünnep. Eger társadalma pedig hálás lehet ezért mindazoknak, akik temérdek fáradtsággal megrendezték ezt a kőt előadást: Petőfi szellemének megbecsülését s tanúbizonyságot arra, hogy Eger népének lelke telve érzelmekkel legnagyobbjaink emléke iránt — még legnagyobb gyászunkban is.

A Koháry-cserkészek fogadalom-tétele.

Eger, 3928. február 19.

Az egri ciszt. Szent Bernát-főgimuá zium «Koháry István> cserkészcsapata va sárnap délelőtt tette le a cserkészfogadalmat az intézet tornatermében. Huszonhárom cserkész sorakozott a háromszinű liliomos zászló alá, hogy az eskü szavával írják föl szívük kőtáblájára a cserkésztörvényeket.

Huszonhárom cserkész kalapján nyílt ki a Bourbon liliom három ága, mint merevvé fagyott kiáltás három ércveretű szava :

— Nem ! Nem! Soha !

S míg elmerengve néztem a cserkész liliomot, úgy tűnt föl, mintha három ága a három halom lenne. . . t

Huszonhárom kis cserkész átölelte.

Huszonhárom kis cserkész megtartotta.

A cserkÓBzavatásról az alábbiakban számolunk be az Egri Népújság olvasóinak :

A főgimnázium tornaterme előtt a folyosón zöld ingas, lila nyakkendős cser készftúk sorakoznak és cserkésztisztelgéssel fogadják az érkező vendégeket, akiknek soraiban látjuk Szmrecsányi Lajos dr. érsekfőpásztort, a Koháryak védnökét, Kriston Endre kanonok kíséretében, Petr-y Pálnét, Mrs. Millert, Zalán Antal ezredest, Trak Géza h. polgármestert, Raith Antal ezredest, Venczell Ede, Bőhm János dr., Ivánovich Emil dr. kanonokokat, Nagy János dr. nemzetgyűlési képviselőt, Breznay Imrét, az Egri Népújság felelős szerkesztőjét, a Dobó István cserkészeket, Király István dr.parancsnokot s a Bornemissza-jelölteket.

Az emelvény mögött a falat, a zöld mezőjű M O. R. S. kárpit díszítette a

magyar címerrel s a |liliomos háromszinű lobogóval.

Tizenegy órakor Herovics Antal karnagy dirigálása mellett megzendűlt a diákzenekarban a cserkész-induló.

A Dobó Istvánok tisztelgő sorfala között fölvonultak a Koháryak az emelvényre b elénekelték a cserkész-indulót:

«Fiúk, föl a fejjel, a harsona zeng...».

Ezután Forgách László cserkész Bodor A. «Esküdj, fiam» c. versét szavalta el hatásosan.

Wágner János segédtiszt Balassa Brúnó parancsnok elé járulva jelentette:

— Parancsnok úrnak szeretettel jelentem, a következő jelöltek szeremének fogadalmat tenni: Wágner János, Baróthy István, Fekec# Gábor, Szabó Miklós, Kapor Elemér, Hágen Béla, Berecz Gáza, Kovács Gyula, Joó Tivadar, Kis Andor, Marek László, Forgách László, Szűcsik Albert, Prágai Lajos, Péró Sándor, Fülöp Péter, Ratkő Ferenc, Enk Ernő, Tóth Ferenc, Bőta Flórián, Erdélyi István, Neu- wirth Béla ős Horváth Mihály.

Majd Mátray Rudolf cserkeszkerületi elnökhöz intézett formás kis beszédében kérte a kerületi elnököt: engedje meg, hogy fogadalmat tehessenek.

Mátray Rudolf- eiszr. főgimn. igazgató, cierkószkeriileti elnök emelkedett ezután szóláera.

— Nagyméltóságű Érsek Űr ! Mélyen tiszteit közönség! Nem tudom szavakba foglalni az érzelmeket, az élményeket, a- meiyek itt forronganak a lelkemben, de nem tudom dalba, melódiába foglalni a bennem zengő bongó szavakat. Szólanom kell arról a helyről, ahol oly sok csodálatos ige hangzott el, amelyekben én is egy évtizeden át gyönyörködhettem. Szólanom kell a cserkészekhez, akiknek láttára büszkén dobban meg a szívem, mert azt az új életet jelentik ők, amelyben a feltámadás reménysége nyiladozik. Ezt a nemzetet csak új generáció válthatja meg.

— Amikor Görögország a hanyatlás korszakában lábbal tiport hazát ős vallást és a bölcs Aeropag az egyéni érvényesülés terére lépett, egy polgár rothadt almát hajított a penteolozoszi márványlapra s azt mondotta :

— Ez Athén!

Ez a rothadt alma a mai tőzsdéző, ingyenélő, dologtalan Magyarország.

... De ebből a rothadásból élet fakad. A rothadó almában fényes életet rejtő magvak vannak. A mi rothadt almánknak értéke* bomlásterméke a magyar czerkőszet. Az amerikai cserkész indiá- nosdit játszik, az angol futballozik, a fran cia sátort ver, csak a magyar cserkész egy haldokló nemzet életakaráaa, lelki- ismerete, egy új élet re ménysége.

— Mikor ti, kedves cserkészjelöltek, cserké82fogadalmat tesztek, arra esküsztök, hogy jeliemes, becsületes emberek lesztek, azt ígéritek, hogy kemóuyek, bátrak lesztek, mint az oroszlán ős jámborak, mint a galamb, a mélységbe nézve, magasságokba szállva. S aki a mélységben el nem tántorodik, az nem szédül a magasságban.

... És ti majd kimentek a városból oda, ahol szabadon száll a föld lelke. De arra kérlek benneteket, hogy ne menjetek az őszi erdőbe. A hulló lomb, az enyészet az elmúlás szomorú rejtelme az őszi erdő. Menjetek a tavaszi erdőbe, hol az elkorhadt élet sírhalmaiból kiemelkedik a győzedelmes élet. A folyton megújuló erdő lesz szimbóluma e nemzet halhatatlanságának.

A költői képekben ős gondolatokban gazdag, színes nyelvű beszédet a közönség megindultan hallgatta és lelkesen ünnepelte a szónokot.

— Akarjátok-e letenni a fogadalmat? — kérdezte a Koháryaktől Mátray Rudolf.

Az egyhangú válasz után a csapat imádkozott ős fogadalmat tett, leikében örökre egyesült az imádság ós a fogadalom s ebból az ölelkezésből pattant ki a három ige, a «Nem ! Nem ! Soha !»

A régi cserkészek nevében Gönezy Bél* Dobó-cserkész üdvözölte a Kohá- ryakat.

Befejezésül Marek László cserkész Radványi A. «Magyar cserkész dala» c. versét szavalta el tüzes temperamentummal.

S a kis fölavatott cserkészek az induló hangjai mellett, a Dobó Istvánok tisztelgő sorfala között vonultak ki a teremből.

A Koháry cserkészcsapatot Balassa Brúnó dr. szervezte ós tanította nagy, kiváló szorgalommal; fáradságának nem kis jutalma, hogy reménysége valóra vált s parancsnoka lett a Koháry Istvánoknak. *

... A cserkószindulő zeng. A Koháryak most vonulnak ki a teremből. Vezeti őket az eskü lobogója. Vezeti őket láthatatlanul. S ezt a zászlót nem lehet elvenni a magyar cserkésztől.

... Mert a hit az a láthatatlan zászló,

S az ő hitük Nagy Magyarország,

\