Egri Népújság - napilap, 1923/1
1923-02-18 / 39. szám
Előfizetési dijak posts'* szállítással Sgéaz és félévi előfizetést nem fogadunk el. Segged évre 650 K. — Egg hóra 250 S, POLITIKÄI NÄPILÄP Felelős szerkesztő: BREZNÄY IMRE. Szerkesztőség: Eger, Líceum Kiadóhivatal: Líceumi nyomda Telefon szám 11. bér, ha állat, ha nemzet), amely egyszer ! A hínár csak mozogjon. A hínár csak megszabadult és újra nekivág a békák i éledjen. A békák kuruttyolhatnak, a baro- szirénhangja után a gyilkos hínárnak, j méter mutathat esőt: ámde ne akadjon hogy kényelmes martaléka legyen majd : senki, akit megejt a láp varázsa és aki a piócának, kígyónak és sásnak. ! halálba rohan. Több ezer éves urnatemetőt találtak Terpeseu. Eger, 1923. február 17, Ä hínár. Eger, 1923. febr. 17. A hínár eddig mintha csöndes lett volna. A víz mélyén mozdűlatlanúl várta azt a napot, amikor megint megkezdheti uralmát. A halászok kitisztították a tavat, de a hínár újra belepte annak fenekét kusza hálójával. Az októberi politikusok, amilyen hirtelen tűntek föl az ismeretlenségből 1918. őszén, oly hirtelen tűntek vissza abba. De most, "úgy látszik, kedvező időket éreznek ; a mocsár hangos lesz. Innen békák kuruttyolnak, onnan kígyók sziszegnek; a sás suttog, az indák Össze-vis&za fonódnak, keverődnek. És már nyíltan ki mernek a porondra lépni szók, asiferől azt lehetett volna hinni, hogy a szégyen és a meggyalázott nemzet haragja örökre száműzi ókét minden közéleti szereplőből. Most már álarc nélkül áll ki, hogy hatalmáért hadakozzék. Azt állítja, hogy az idő őt igazolta. A Tisza gyilkosainak tábora, a nemzet elgáncsolőinak, a nemzeti tanácsnak, a valiásüidözéínek, a jogfosztásnak, a hatalmi mámornak, á korrupciónak és gyáva gyengeségnek tábora: nagyon erősnek érezheti magát, vagy nagyon közel bekövetkezendőnek látja azt az időt, amikor (úgy hiszi) szükség lesz reá. Csodálatos ország! Csodálatos türelem! Mert egyre megy, hogy valaki tudatos rontásvágyból, kapzsiságból, hatalmi tébolyból, hazardságből állott a bontók táborába; vagy pedig elkábíiva: jóhisz®* inüségbői ét» mentési szándékból. Az októberi csíny rossaűl sikerült. Az októberi akető leleplezte a mocsár veszedelmeit. Bolond az és megérdemli sorsát (ha emTörténelmi szempontból igen érdekes vármegyénk földje. A történelem előtti korban egy pillanatig sem volt lakatlan áldott földje: mert megélhetést és biztos védelmet nyújtott földrajzi alakulásánál fogva minden vándorló népnek, amelyet ide sodort a história szele A régiségbűvárok kiderítették, hogy a szkíta-korban a Tisza-Duna között uralkodó Sarmata-Jászoké volt a Mátra és Bükk környéke, amely népnek a rómaiakkal való élet halálharcai a különböző történelmi forrásokból ismeretesek. Majd a hunok ütöttek itt tanyát; majd az avarok szállották m«g Hevesmegye földjét. A honfoglalás idején ut vonult keresztül Árpád népe s Poroszló felé a Tiszáig táboroztak az első magyarok. . . A valamikor itt lakott, történelem előtti népekről néha néha emléket vet föl a mélyen szántó magyar ekéje, ásója, vagy csákánya. így kerültek napfényre a Mátra- alji rézkorszakbeli emlékek, majd a szikalmi ásatások nagyszerű eredményei. Most. a véletlen folytán ismét érdé kés és becses történelmi emléket találtató Terpesen. Földet fordítottak a munkások. Föld- forgatás közben urnatemetőre bukkantak. A munkavezető az érd kés leletről azonnal jelentést tett Szabó Feren® körjegyzőnek, ki figyelmeztette az embereket, hogy az urnákat egészben ássák ki. Az elégetett emberi hamvak cserépedényekben vannak elhelyezve. Az edényeknek egészben való kiásása nem sikerült. A sikerte lenség oka az, hogy az urnák igen közel vannak a föld felszínéhez és így a nedvességtől idők folyamán igen meggyöngültek. Nem lehetetlen azonban, hogy a további ásatások folyamán a mélyebben fekvő urnákat egészben kiássák. Hozzávetőleges megállapítások szerint az urnatemető 2—3 ezer esztendős lehet. így bizonyos, hogy a Tárná melléke már a legrégibb időkben is települési hely volt s valószínű, hogy íhrák tanyák voltak a fölfedezett urnatemető környékén, Az urnatemetőre különben felhívjuk a magyar archeológusok figyelmét s hisz- szűk, hogy további kutatásaik nem lesz nek eredménytelenek. A cseh köztársaság védelme... Prága. (MTI) A köztársaság védelméről szólő törvényjavaslat parlamenti ellenzéke nem egyesül az egységes pontban, hanem bárom csoportban fog működni: a német szociáldemokraták, a német nemzetiek és magyarok, végül 8 néppártiak csoportja. A német nemzeti pártok csoportjai obstrukciőra készülnek. Petőfi Egerben. *) (1844. február 17-20.) Történt 1844 ben a tél vegén, de hó fergeteges, zordon időben, midőn Debre- ezenbőí, hol a telet tölté, per pedes após tolorum, Pe6t felé törekedve, városunkba is betért s itt három napig mulatott. Hol és hogyan töltötte itt Petőfi e három napot? . . . Az egri papnevelő intézet kapusához benyit egy ismeretlen fiatal ember s azt kérdezi tőle: Itt lakik e Pájer Antal — a költő? S miután megtudta tőle, hogy Pájer már nincs Egerben, további kérdése így hangzott: Hát Párkányi Béla? Erre igen lévén a válasz, fölvezettette magát Tarkanyihoz, ki akkor az érgeki iroda tollnoka volt, de a szemináriumban lakott. Tárkányi, amint Petőfi megnevezte magát, egész szívességgel fogadta s megnyerő barátságos modorával rögtön vendégül marasztalta őt, úgy értve ezt, hogy — mivel neki a kanonok-rektor asztalé nál volt helye, — Petőfi majd a kispapok vendége lesz. Minthogy Tárkányinak hivatalba kel*) Ezt a leghitelesebbnek mondható emlékezést Zalár József, egykori egri kispap írta s Petőfi halálának 50 évfordulója alkat mával (1899. júl 31-őn) olvasta fel a Kaszinó Petőfi ünnepségén. lett mennie**) gyorsan összegyűjtölte azokat a bi*pepokat, kik a szemináriumi irodalmi körben kifejteit munkálkodásuk révén már mint kandidátus írók voltak ismeretesek. Volt ezek közt olyan is, kinek egykét műve már a lapokban is megjelent. A Petőfit körülvevő kispapok, Petőfi neve hallatára nagy örömmel fogtak vele kezet, s mindenképen azon voltak, hogy jól találja s érezze magát. De eleinte kissé nehezen ment a barátit ozás, szaggatott ▼olt a konverzáciő Egyrészt Petőfi az ő beteges kinézésű képével s a tél ellen nem eléggé védekező öltözetében nagyon ke véé beszédűnek, minden bizalmaskodástól idegennek s — hogy úgy mondjam — ridegen szerénynek mutatta magát; másrészt pedig az őt környező kispapok, kik Petőfinek minden eddig megjelel költeményeit ismerték, s azokat nagyon szívesen szavalgatták, sőt szebb műdalait még dalolták is, a versek írója iránt, melyek Pe**) Bizonyos dolog, hogy Petőfi 1844 febr. 17-én jött Egerbe Abban az évben ugyanis farsang 3 napja február 18—20-dikára esett, így Tárkányi 18 án nem ment volna hiva talba, mert vasárnap volt. Az egri kispapok körében szájhagyomány, hogy Petőfi farsang három napját töltötte Egerben. Sajnos, a nagy költő a nevét nem jegyezte be a Líceum könyvtárának vendégkönyvébe s így csak erre az — egyébként hitelesnek mondható — szájhagyományra támaszkodhatunk. Szerk. tőfi név alatt jelentek meg: oly nagy véleményben voltak, s azt külső megjelenésében is o’yannak képzelték, aki személyében is úgy imponál nekik, mint versiével imponált. S miután e várakozásuk kielégítést nem nyert: eleinte zavarban voltak, hogy mit tartsanak felőle. Sőt akadt olyan is, aki kétségbe vonta, hogy ő az igazi Petőfi. De e helyzet nem tartott sokáig. Amint Petőfi látta az őszintén meleg vendégszeretetet s hogy a versei és életviszonyai iránt való nagy érdeklődésből következtethette, hogy mennyire megbecsülik őt: bizalmasabb és lassankint beszédesebb kezdett lenni. Az pedig, midőn az étterembe vezették s ott az egész kispapság a legnagyobb figyelemmel s tiszielettel fogadta öt, láthatóan kellemes hatással volt reá. Asztaltársasága meg mindent elkövetett, hogy a társalgás a kellő kerékvágásba jusson. Tréfás, víg beszédnek nem volt hiánya. Az egri bikavér pohara is megcsendült, az irodalomról való beszélgetés pedig olyan színvonalon állott, mely a versei iránt való lelkesedést ambíciójához méltónak tűnt tte föl előtte, így történt, hogy — mintha csak kicserélték volna — egyszerre barátságossá, bizalmassá, jókedvűvé s oly beszédessé lett, hogy gyönyörűség volt őt hallgatni. Ezután elkezdte s-avaini költeményeit oly hutással, hogy úgy csak maga a költőjük Eger, 1923. február 18. vasárnap. XL. évf. 39. sz.
