Egri Népújság - napilap, 1923/1
1923-02-02 / 26. szám
2 SGRi NRPÜJ8AG 1923. február 2. ft raVasz oláh autonómiát fgór a báuátiaKnaK. (Beszélgetés Névtelen úrral és feleségével, meg két kis szőkeséggel cigarettaszó mellett.) Eger, 1928. február 1. A román hadikészülődések érthető izgalomban tartják a csonkaország lakosságát. S mindenki érdeklődve néz Erdély, általában a‘ megszállott területek felé. Az elszakadt magyarság sorsa sokkal jobban érdekel, mint a mi sorsunk. Izgatottan böngésszük át az újságokat, mit írnak az elnyomatás alatt élő magyarokról. Megfogunk minden demarkáción túlról jött utast, hogy megtudjuk: mi hír odaát? hogyan tűrik az igát? mozognak-e már? Mert mi a megszállott területek lakosságától várjuk az «első megmozdulást». Ók pedig — tőlünk. .. . Egy egri űricsaiád december 19-én utazott Orsovára. S több heti ott tartózkodás után a múlt hónap 20ika táján ér kezett vissza Egerbe. Ez a család nagyon kedves ismerősöm. . . Névtelen űr (nem szeretné, ha kompromittálnám az oláhok előtt!) megérkezése után egy két nappal közölte velem, hogy szívesen ad interjút. S kedvesen látott vendége leszek. Én a legközelebbi vasárnapra jelentettem be látogatásomat, de — nem mentem el. Nem volt időm. S amikor fölkerestem Névtelen urat, nem volt otthon. Ezt Névtelen űr kisleányától tudtam meg (aki korántsem névtelen: Mariskának hivják), hogy a papa nincs otthon. Szépen visszafordultam az előszobából. Sikeresen kerülgettük egymást. Végre tegnap este együtt volt az egész család. Mariska a konyha közepén tanult egy kis zsámolyon ülve. (Megállapítottam, hogy házias.) Névtelen úr házipapucsban, szóval teljes fölszerelésű házi kényelemmel fogadott az előszobában. A nagyságos asz- szony kedvesen mosolygott rám az ebédlőből. S amikor benn termettem, már cigaretta is volt az asztalon. Hiába, a hölgyek figyelmesebbek, mint a férfiak. Bol gár cigaretta volt, versenyképes a mi Memphisünkkel. Az oláh bál Persze, először a mulatságokról beszéltünk, meg a farsangról. — A farsangról jut eszembe, — mondta Névtelenné — az oláh bál. Hát milyen kevert társaság van ott?! Valódi oláh «Wirtschaft». Az első tánc a hóra, a többi már magyar csárdás, keringő, vagy magyar tánc. No és a shymmit járják ! De úgy ! — és sokatmondőan legyintett a kezével. — A mulatságon az oláh tisztek is ott vannak, de nem beszélnek oláhul, csak — németül. A lányokkal azon ban már magyarul beszélnek. A lányok nem hajlandók nekik másképen beszélni. S milyenek azok a tisztek! Festik magú kát. Púderos skatula a nevük . .. — Dehogy, mama — mondja Mariska, aki éppen végszóra penderűl be a könyv vei — púderes zsákoknak csúfolják őket. Névtelen űr, aki eddig hallgatta a táncmulatságot, farsangot, oláh bált, most átvette a szóvivő szerepet kis társaságunkban. — Az utazási viszonyok Erdélyben s a Bánátban sokkal jobbak, mint nálunk. A fával fűtött vonatokban (telik nekik Erdély fájából) pokoli a hőség. Először Temesvárra, majd Orsovára utaztunk, teljes kényelemben. Névtelenné titokzatos arccal kelt föl az asztaltól s bement a szalónba, honnan három doboz cigarettával tért vissza. — Egy kis meglepetés. Török cigaretták. ízlelje meg. Az egyik doboz ezüst végű Ada- Kaleh Stámson-márkás cigaretta volt, a másik aranyos végű, Yaka-nak keresztelt; a harmadik dobozban az elegáns, karcsú Ella-Yaka, arany pártával feküdt. A Sámson és a Yaka (25 darab) 16—16 leibe, az Ella-Yaka (25 darab) 13 leibe került. Tekintettel arra, hogy a Yaka, egy b betű híján, névrokonom, őt részesítettem abban a kegyben, hogy részint hamuvá, részint illatos füstté égettem szájam krematóriumában. Közben- a háztartásról beszélgettünk. Sajnálom, hogy a kedves intermezzó- kat el kell hagynom s igy csak azokat a ,Bánátban minden csendes.“ számokat írom le, amelyeket sikerült meg tudnom a bánátiak háztartásából. Tehát: egy kilo sertéshús 24 lei, marhahús 14 lei, borjúhús 24 lei. Zsír kilója 52 lei (520—580 korons), zsírszalonna 32 lei. Kenyérliszt kilója 4 lei (a mi pénzünk szerint 40—45 korona,) nullás liszt 6 lei, fehér kenyér 6 lei (60—66 korona). Egy kilo cukor 24 lei, szaloncukor 50 lei, pörkölt kávé (I. minőség) kilója 35 lei, egy kilo alma 3—8 lei, egy narancs darabja (amit nálunk nem lehet kapni) 4 lei. Egy tojás P25 lei. Egy kilo krumpli 10 báni (100 báni egy lei.) A bor ára 9 lei literenként. Egy liter szilvőriumot 24 leiért yettünk — Ez a helyzet azonban csak a Bánátban van. Bukarestben már sokkal nagyobb a drágaság. A ruhaneműek áralakulása így fest: Egy lovagló-nadrág 350 lei,.finom szövet méterenként 500 lei, selyem 300 leitől fölfelé. Vadász-harisnya 90 lei, női selyem harisnya 100 lei, fianell métere 25—80—60 lei-ig. Női esernyő 300-400 lei (nálunk 8000 korona), keztyű 20 lei. — A vendéglőben — beszélte Névtelen — egy adag csirkéért 15 leit, sajtért 5 Isit fizettem. — Három hétig tartózkodtunk Orsó* ván. S majdnem minden éjjel ll»2, VaS órakor mentünk haza. Nyugalom, csendes ség volt mindig. Az őrjárat magyarul beszél, csak akkor fordítja oláhra a szót, ha az oláh tiszt közeledik. Az oláh ravasz diplomata. Tudja, hogyan kell elcsitítani az elégedetlenséget. A nemzeti érzések megnyilvánulásainak szabad utat enged. A templomokban úgy, mint a korcsmákban énekelik a Himnuszt, meg a Szózatot. Nem törődnek vele. Az igaz, hogy félnek a bánátiaktól, akik ellenszegültek az ősz folyamán is a rekvirálásoknak. Romániába a Bánátból egy kumma élelmiszert sem szállítanak, annyira erélyes a lakosság, A bennszülött román, a regati éppen úgy kérkedik a származásával, mint a bánáti. — Én bánáti vagyok, én regat-i! — s agyarkodik mindenfelől magyar és ro mán között a büszkeség. Bánátnak egyébként autonómiát Ígér az oláh képviselő s Bánát elszánt, dacos magyar népe meg is kapná az autonómiát, ha időközben vissza *em csatolnák Magyarországhoz. A tisztek, rendőrök fzetése csekély. — Egy hadnagynak havi 800 lei je van. Egy rendőrnek 400 lei. A tisztek azért kínozzák, ülik a legénységet, h^gy pénzt tudjanak tőlük kizsarolni. Nem egy-, szer megtörténik, hogy a rendőr megállítja a fuvarost a fával. Ráparancsol, hogy dobjon le négy-öt hasábot. Ha nem engedelmeskedik, bekíséri a rendőrségre. Ott az egész kocsi fáját elveszik. így élnek, szabad lopásból. Jellemző, hogy a románokat sokkal szigorúabban ellenőrzik, mint a magyarokat. A legkisebb vétségért már 25 öt csapnak rájuk. Erdély szép városai nagyoa szó morú képet tárnak az ember elé. Arad, Kolozsvár, Temesvár piszkos, csupa szemét, akárcsak a szemétdomb Bukarest. Orsóvá azonban tiszta, mint egy gondos, biedermeier-háziasszony. Valika, akit még szorosabban csak a diák élet érdekel, elmondotta, hogy a diákokat francia stilű kék-fekete sapkák viselésére kényszerítik az oláhok. — Még a kislányokat is — teszi hozzá megbotránkozva. A lakosság hangulata — Nagyon haragszanak a románokra a bánátiak. Nincsen sok bajuk, de ők mégis visszavágynak a magyar uralom alá. A két kis szőkeséget megkérdeztem, hogy milyen érzéssel távoztak a Bánátból. — Mind a két helyen jó volt — mondotta Valérka. — De itthon mégis jobb — egészítette ki Mariska diákkisasszony, aki pirűlva mesélte el, hogy a Bánátban a lányoknak táncmulatságok alkalmával csontlegyezőt osztogatnak. A szép hölgyek két legyezőt kapnak. Sajnos, a bálra már nem maradhattak ott. Pedig, Istenem, milyen kedvesek voltak a fiúk, nahát, az a Feri azt irta, hogy ha elment volna a bálba, «egyszerre négy legyezőt is kapott volna.» (■ - - b ■ - - f.) Kosárba becsempészett bandita, revolver, kés, balta hajmeresztő története. Egerben beszélik: Egy muzsikus járt a napokban Gergely és Faragó vaskereskedésében, hol a következő rémregőnybe illő esetet mondotta el: — A gyöngyösi vámoshoz egy este beállított két telt ruháskosarat cipelő férfi és arra kérte a vámost, őrizze meg a ko- sorat reggelig. A vámos szobájába vitte a kosarat. Kisleánya azonban, aki már ágyban volt, észrevette, hogy a ruháskosár teteje mozog S ijedten figyelmeztette erre az apját, aki belelőtt a kosárba. Nagy ordítás követte a lövést. S a kosárból szivárgott a vér. Mikor felbontották a kosarat, egy revolverrel, baltával, késsel állig fölfegyverzett bandita holttestét találták benne Állítőan ki akarta rabolni a vámost.