Egri Népujság - napilap 1922/2
1922-07-05 / 149. szám
alkalmazottak sztrájkja. — A Glowworm Budapestre érkezett. — Megszűnt az újpesti pamutgyári sztrájk. — Ma boncolják föl Uray holttestét. — 8 kilo régi ezüstpénzt találtak Kecskeméten. — A szertelen valutaspekuláció töri le a magyar koii wn" ii—m rr’irTríS5EL3^:2gg3aB&523^ rónát. — Behozzák a valutaadőt. — Gárdonyi Géza és a Singer és Wolfner-cég kibékültek. — Drágább lesz a szén. — Magyarország eldöntetlenül mérkőzött Németországgal. -*- Erdélyben kitűnőek a terméskilátások. Egerbe is megérkezett a szomorú B) liszta. 105 állami tanítót bocsátottak el. — Akik panaszkodnak.-— Egy pár adat a B) lisztából. — „Nem olyan fekete az ördög." Eger, 1922. július 4. Pár nappal ezelőtt értesültünk a fővárosi lapokból, hogy a B) liszta elkészült. A főváros több mint 200 tanárt és tanítót bocsátott el s az állam pedig a tisztviselők ezreit. Egerbe tegnap érkezett meg a tan- felügyelői hivatalhoz a «B) liszta», mely szerint 105 állami tanítót, 4 beosztott nem állami tanítót, 17 állami óvónőt és 2 nem állami óvónőt bocsátottak el Hevesvárme- gyéből. A tanítóság legnagyobb része tegnap este már névszerint tudta, hogy kiket bocsátottak el. S elkeseredve tárgyalták azt a sorsot, ami az elbocsátottakra vár. A főváros ugyanis, állítóan, csak a- zokat a tanárokat és tanítókat bocsátotta el, akik a kommunizmus idején hazafiat- lan és vallástalan magatartást tanúsítottak, de megkímélte azokat, akik abban a nehéz időben becsülettel kitartottak valláserkölcsös meggyőződésük mellett és nem tagadták meg magyar mivoltukat, nemzeti ideáljaikat. S a fővárostól tanúihatott volna az állam. A hevesmegyei, B) lisztára tett ta nítők névsoránál keservesen tapasztalhat juk, hogy legalább y*-át 25—27 évi becsületes közéleti és értékes pedagógiai munkásság után bocsátották el. Szerkesztőségünkbe egyre-másra érkeznek a panaszok, jönnek-mennek a szegény kilincselők. Egy közbecsülésben álló állami tanítót, aki 7 gyermekes családapa, 26 évi szolgálat után bocsátották e!. — Hová menjek, kérem? — kesereg. Mit csináljak avval a kis nyugdíjjal? A hét gyermekemnek ki ad enni? Szélnek bocsátottak, egy fiatal házaspárt is. A férj is, a feleség is tanított. «Hát ezután miből élünk?» — sír le ar cukrőlanagy probléma. Nyugdíjaztak egy özvegy űri asszonyt is, akinek egyedüli támasza tanítói állási és fizetése volt. Mihez kezdjen? Hová menjen? Az elbocsátottak hová fordúljanak? A kormány szigorú utasításokat adott a rendezett tanácsú városoknak is, hogy a tisztviselői létszámot csökkentsék, mert az államsegélyt megszünteti. Egerben is több, nélkülözhető díjnokot bocsát el a város, ami annyit jelent, hogy újabbakat nem alkalmaz. Tehát itt sem lesz már "kereseti lehetőség a nyugdíjazottak számára. Az országos tisztviselői létszámcsökkentés minden elhelyezkedésnek elébe vág. A B) lisztások között van olyan is, akinek a feleségét tartották meg s őt magát elbocsátották. Fejtetőre állított helyzet. Hát ki a családfenntartó: a férfi, vagy a nő ? Egy nyugalmazott tanárnőnek mind a négy leányát a B) lisztára tették. Mi lesz ezekkel? Hiszen a tanítói diplomához fűződött kis egzisztenciájuk. Miért nem bocsátják el azokat, akiknek van házi tűzhelyük, ahol meghúzódhatnak . . .? Az Egri Népújság munkatársának illetékes helyen azt mondották, hogy nem olyan fekete az ördög, mint aminőnek a falra festik, mert új állásokat kell úgyis szervezni. Sok a gyerek. S elsősorban majd a nyugdíjazott, vagy elbocsátott tanítók jönnek számításba az állások betöltésénél. Mi akar ez lenni? Mózes madzag, hi tegetes? Hiszen a tanfelügyelői jelentésekből mindig csak arról értesültünk, hogy kevés a tanerő, fejleszteni kell az iskolákat! Mi szükség volt arra, hogy elbocsássák a tanítókat, az új honfoglalás közkatonáit, a nemzet reménységét. Küldjék el az állami alkalmazottakat, a szegény diurnistákat, akik az improduktív munka mellett csak koplaltak, keressenek más foglalkozást. De ne állítson ki magáról az állam szegénységi bizonyítványt azzal, hogy éppen azokat fosztja meg egzisztenciájuktól, akik vállaikon tartják ezt a szerencsétlen országot, hogy megmentsék az összeroskadástől. Ha áldozatot kell hoznia, hozzon áldozatot a magyar kultúráért. Ez az egyetlen fegyvere. S ezt a fegyvert, — úgy látszik, — meggondolatlanúl, önszántából akarja odadobni a művelt Nyugat elé. Erre egy kultúr-ország nem képes, még akkor sem, hogy ha koldús! Eger, 1922. július 4. Vasárnap délelőtt Miskolczon nyolc törvényhatóság részvételével megalakult a Miskolczi Mezőgazdasági Kamara. Az iparnak és kereskedelemnek már régóta van irányító szervezete, csak a mezőgazdaság volt az, amely mindeddig nélkülözte a mezőgazdasági termelők érdekeinek együttes képviseletét. Most, amikor az államkormányzat felismerte a mezőgazdaság életbevágó jelentőségét, törvényt hozatott a nemzetgyűléssel a föld! mívelésügyi termelés érdekeinek megvé- ! désére. A törvény vonatkozó intézkedései szerint Magyarországon összesen öt mezőgazdasági kamara alakult. Ezek egyike a miskolczi, amelynek körzetébe 8 törvényhatóság, köztük a mi vármegyénk is tartozik. A megalakuláson Hevesvármegye képviseletében poroszlói Graefl Jenő nemzetgyűlési képviselő jelent meg. A közgyűlést Koós Mihály h. államtitkár d. e. 10 órakor nyitotta meg, akit néhány meleg szóval Gálffy Ignác üdvözölt. A h. államtitkár válaszolva az üdvözlésre, ismertette azokat a törvényintézkedéseket, amelyek a kamara megszervezésére vezettek. Az 1920. évi 20. t. c. intézkedik a mezőgazdasági érdekképviseletek megalakításáról. Ennek alapján jöttek létre a községi, járási, megyei gazdasági bizottságok. Az utóbbiból fejlődött ki a Kamara. A miskolczi kamara 8 vármegyéből alakult meg. Célja kettős. Egyrészről figyelemmel kiséri az egyes iparosok és társadalmi osztályok között felmerült harcot, amikor minden baj okául a mezőgazdaságot hiszik. Második hivatása, hogy függetlenítse magát a középponti szervektől, amelyek csak általános célokat tartanak szem előtt. Berzeviczy Zsigmond miniszteri tanácsos ismertette aztán közelebbről a kamara munkáját. A kamara hivatása megbírálni minden olyan kérdést, mely a gazdasági termelést érdekli. A szükségletek biztosítása, a népesség és munkamegosztás tanulmányozása, a többtermeiés előmozdítása, gazdasági oktatás, mezőgazda- sági iparfejlesztés, fajtiszta vetőmagvak bevonása, állattenyésztés, gyümölcstermelés, háziipar, méhtenyésztós, a munkás és munkaadó közötti viszony ápolása és minden olyan kérdés, amely a termelés előmozdítására vonatkozik beletartozik a- kamara munkakörébe. Azután rátértek az elnökválasztásra. Elnökké választották Bottlik József nemzetgyűlési képviselőt, aki megköszönvén a kamara bizalmát, elmondotta elnöki programmját. Hangsúlyozta a többtermelés fontosságát, majd rátért egyéb köz- gazdasági kérdésekre, hangoztatván azt, hogy bizonyos mértékben szükség van a szabadforgalom korlátozására, a gabona belső forgalmának szabályozására azonban semmi szükség nincsen. Beszólt az adópolitikáról s kifejezést adott annak a nézetének, hogy ha a kormány a buzava- luta alapján áll, módosítania kell a va- gyonváltságről szóló törvényt, mert az nem lehet, hogy a termelő az adótételt is, a vagyonválteágot is búzában fizesse. Hangsúlyozta a szociális kérdések megoldását. A munkaadónak és munkásnak feltétlenül jő viszonyban kell lennie. Rátértek ezután az alelnökök és kültagok választására. Alelnökök lettek: Bo- bory György dr. és Molnár János. Kamarai kültagok lettek Hevesvármegyéből : Bobory György dr. főispán, Török Kálmán kanonok, báró Hatvány Endre, Perlaky Elemér, Legányi Ödön, Szőhner Lajos és Kanzsó György. Az igazoló választmány tagjai lettek : Gröber Jenő, Plósz István, Juhász Ferenc, Korom Sándor, Misz Péter. Az igazolóválasztmány titkárokká Wittner Ernőt, Lukács Bélát, Pőka Józsefet, segédtitkárokká Bóbita Jánost és Kő- rossy Józsefet választotta meg. Megszüntetik a kassai jogakadémiát. A cseh kormány elrendelte az egyetlen magyar főiskolának, a kassai jogakadémiának likvidálását. Ez az intézkedés újabb 200 fiatalember elől zárja el az érvényesülés útját, akik jövőjük biztosítása érdekében legközelebb nagygyűlést tartanak. Megalakult a Miskolczi Mezőgazdasági Kamara.
