Egri Népujság - napilap 1922/2
1922-10-07 / 228. szám
Ä*a 6 korona. Eger, 1922 október 7. szombat XXXIX. évf 228 sz, trmirifi ■ mrimi rwwwWBSB—wbbmbhbmbwbmbmb—miawiimi«wwn»—fTBnfiin- r Előfizetési dijak postai szállítással Egész és félévi előfizetést nem fogadunk el. Segged évre £09 K. — Egg hóra 140 K. POLITIKAI IIFÍL1P. Felelőssaukestfö: BREZNHY IJSBLRE. Szerkesztőség: Eger, Líceum. Kiadóhivatal: Líceumi nyomda. Telefon szám 11. ■ ~^«asMMi«winMWCTH^^ Tffiniwrmi Október 6. ünneplése a Eger, 1922. október 6. Kegyeletes lélekkel és ünnepi szívvel ünnepelte meg Eger város hazafias közönsége a Koszorús Dalkör, a Jogaka- démiai Kör és a Közigazgatási Tanfolyam hallgatóinak támogatásával október 6 át. Méltó volt ez az ünnep Eger városához. Ilyen impozáns mérőtökben még sohasem nyilatkozott meg a fájdalom lelkesedése a magyar vértanúk iránt, mint most, amikor összekapcsolódik az ő máruromságuk a mi vértanúságuokkal. S a gyászoló visz- szasmlákezésben fölcsillant a reménység, hogy a magyar őserő, mely évszázr;dokon át dacolt azokkal az elemekkel, amelyek életére törtek, megváltja a reánk szakadt vértanűságot! Az Egri Népújság munkatársa a hazafias ünnepségről a következőket írja: Gyászmise a felinoriták- templomában. Tíz órakor ünnepélyes gyászmise volt a Minoriták-teasplomábau, amelyet Nagy János dr. nemzetgyűlési képviselő celebrált. A misén megjelent a vármegye, a város, a pénzügyigazgatű3ág, a törvényszék, valamint a járásbíróság tisztviselő-kara, a honvéd-tisztikar, a csendőrség és az áll. rendőrség, a Jogakadómiai Kör, a Közigazgatási tanfolyam, a középiskolák pedig zászlók alatt é3 nagyszámú gyászoló kö zönség. Mise alatt a Koszorús Dalkör énekelt. A «Dies irao» és a <Libera» fájdalmas zsolozsmái körül lengték a ravatalt a mint egy nemzet keserű könnyei permeKnezich-emléktdbla előtt _ íeztek a 13, illetve 14 aradi vértanú koporsójára. Az emléktábla előtt. A közönség a templomból a Knezich- utcában lévő emléktábla elé vonúlt. Sző- talan, csöndes gyászmeu8t volt az útja, mely a múltak temetőibe vitt. A Koszorús Dalkör Himnusza után Breznay Imre mondotta el emlék beszédét Knézich Károlyról. S ez az emlékbesződ kétszeresen ünneppé avatta ezt a napot. Évtizedeknek kellett elmúlniok, míg az egri közönség megtudhatta, hogy ki volt Knézich Károly, miért hirdeti a Grőber-házon az aradi vértanúk közül Knézich Károly emlékezetét a márványtábla.. . ? Mint ő maga is mondotta, aggódva vállalta ezt a föl adatot, mert, mint e szerencsétlen kor gyarló gyermeke, nem tudta, hogy beszélbet-e méltóképen Knézich Károlyról. Kétségei voltak afelől, hogyol- eri-e célját, azt a célt, hogy mindenki emeljen kalapot az előtt a hás előtt, amelyet ez az emléktábla jelöl s ahol Knézich Károly pár boldog évet töltött s melyei az ő vértanú-halála gyászba borított. Mert nem az élettelen köveknek szól a tisztelet, hanem a hazának. S ezután ismertette Knezichet, a kötelességteljesítő katonát, a szabadságharcok hősét, akinek hazaszeretete vallásosságából lángolt Olyan volt, mint macedóniai Nagy Sándor volt katonái iránt, aki a sisakjába hozott vizet kiöntötte, mert harcosai is szomjaztak. Szomorú valótág, hogy Knézich Károly is úgy járt, mint Rákóczi Ferenc. Idegen hatalom parancsszava alá került földben alussza az örök álmot. Maga előtt látja őt az összeomláskor, amikor így kiálthatott föl Széchenyivel: «Sír, nemzetem sírja! Isten, mielőtt ez valóra válnék: bocsásd szememre az örök álmot!* S azt hisszük, hogy Breznay Imre emlékbeszéde elérte célját Ma már legalább mindenki tudja, ki volt Knézich éa megemeli kalapját az emléktábla előtt, mely egy önfeláldozó nemzet kálváriájának állomása. Az Egri Népújság egyébként Breznay Imrének Knezichről írt tárcáját közli, melyre ez úton is felhívjuk olvasóink figyelmét. A beszéd és a történeti tanulmány hú rajzát adja Knézich Károly életének és egyéniségének. Az ünnepi beszéd elhangzása után Kádár László ajkán csendültek föl lelkesen Jakab József versének, a «Leng még a zászló!» nak rapszodikus sorai: «Leng még a zászlói Nincsen veszve semmi! Leng még a zászló! Győzelemre vár. A szabadságot hogy tudná feledni ?! Láncokba verve is keblére zár. Halott hősök szivéből szőtte Isten S a villámok lelkét csókolta rá. «Bátorság halhatatlan őseidben, Bátorság!» Mintha ezt sikoltaná! Majd a Koszorú« Dalkör énekelte el fohászszerűon a Hiszekegyet. S lélekben mindenki vele imádkozott, mintha tősap lomban áliana, Magyarország kifosztott templomában, a vértanúk oltára előtt. Pálik Tibor jogász-elnök áldozott ezután a vértanúk emlékezetének, sok költői képpel átszőtt beszédében. Lincz József közig, tanfolyam-hallgató Ábrányi Emil «Oktober 6-án» c. kölKNEZIC KÁROLY. írta: Breznag Imre. II. Számtalan csatában vett részt. Majdnem hét hőnapig tartó bácskai táborozása alatt, a Szent Tamás körül vívott harcok, csatározások mindenikében részt vett s zászlóaljának legénységére és tisztjeire roppant hatással volt. Mikor a bácskai sereg, a volt aktiv tisztek elpártolása miatt majdném felbomlott, a 3. zászlóaljból egyetlen tiszt, egyeílan katona sem hagyta el szeretett parancsnokát és a magyarság ügyét. A bácsk'i sereg 1849. január 20-án Verbászról Szegedre vonult, onnét pedig a Közép Tiszához, Törökszentmiklősra, hol már dandárparancsnok. 1849. raáre. 5 én reggel átkelt a Tiszán S sjővárkony mellett és egyesült Damjanic csal, akit akkor látott először. Találkozásuk megható volt. Mikor jelentkezett az óriás termetű vezérnél, ez keblére ölelte s így szólt: — «Örömtói reszketek, hogy szemem végre isméi egy szlávot s még hozzá granicsáv*) férfit lát. ki jobban fél az Istentől, amit a világ hatainnsaitől. . .» *) A régi határőrvidéki katonák népies neve. — «Igen, felelte Knezic, mindennél jobban szeretem az igazságot és mert önérzetes és erkölcsös ember vagyok, halálomig megtartom szí az esküt, melyet uram, királyom a magyarok alkotmányára tenni parancsolt.» A szolnoki csatában a Kneziő dandárja a jobb középen volt a innét Pest felé haladt a Mezőkövesd gyöngyösi útvonalon március utolsó napjaiban ős ápr. elején. 1849. ápr. 4-én a tápióbicskei csatában már mint ezredes veit részt s a 8. és 9. zászlóülj dandárparancsnoka. A hidat szörnyű golyózápor között foglalták el. A rohamot maga Knezic vezette és a magyar zászlói is ő tűzte ki a hídra. Harmadnap, ápr. 6 án (nagypénteken), az isaszegi csatában a balszárnyon viaskodott két dandárával rettenetes grá- nás-záporban. Jelentékeny szerepe volt a nagy sál- lói ütközetben is, melyet a dsbreczsni trónfosztó nyilatkozat után diadalmasan : vívtak meg honvédőink. E hősi tettekben | mind részes volt. Knezicet ezután nevez- ! lek ki tábornokká 1849. ápr. 29 éa s tüntették ki a II. oszt hadiárammal. Mivel pedig Damja.niő‘lábát torta, az ő nagyhírű seregének vezényletét vette át így a Budavár visszavételére induló sereg III. hadtestének (6700 gyalogos, 1500 huszár, 43 ágyú) parancsnoka volt. A Knezic Károly lovascsapatai az ostrom folyamán a Svábhegytől a Zsig- raond utcáig terjedő fronton operáltak. Tőle balról a Dunáig Kmetty, jobbra pe dig (szintén a Dunáig) Nagy Sándor és Aulich seregei ostromoltak. Mivel azonban a Knezic Károly testvérbátyja a császári hadakban, Hentziáíat; szolgált, mint kapitány, hogy özembe re kerüljön vele, félreállott és gróf Lti- ningen Westerburg Károly tábornok (Bo bik Gusztáv szerint Czillich Edd hídoszt. parancsnok) vezette az ostro mot a fent- említett vonalon. Szükségesnek tartom itt megjegyezni, hogy még ezt is kihasználta »diene az aradi vésztörvőnyszék. Avval is mag vádolták, hogy Knezic Budavár bevétele után kivegezteíte volna a testvérét, holottjaz még a kilencvenes évek elején is élt, mint nyugalmazott tiszt. Az aradi vésztörvőnyszék iratai, a béé i cs. ős kir. udvari levéltárban mind olvashatók. S eléje vágok ugyan az eseményeknek de mégis megemlítem, hogy a kihallgatás! jegyzőkönyveket oly aljas módon fogalmazták ás szövegazték, mintha i
