Egri Népujság - napilap 1922/2

1922-07-26 / 167. szám

Ara hétköznap 3 K, vasár- és ünnepnap 4 K. ties, 1922. július 26. szerda, xxix. évi, 167. sz. illtó uállitáttal i %<OM ét félért clMsctési aétn fög»cunk «1 vs«t*cd ént 200 K. — Es* béré 70*. ­POLITIKAI NAPILAP. Felelős szerkesztő: BREZNAY IMRE. SsetketiMiéf i Eger, Iímhml liaáékintili Mcewnl ngondat Telefon szám 11. A szociáldemoKratáK na is forradalmi alapon Illánál;. A nemzetgyűlés ülése. Haragszik az antant. Eger, 1922. július 2fi. Igen. Az antant mérges. Az antant nagyon mérges. Kivált a francia toporzé- kol dühében. Már «bizalmas» jegyzéket is intézett a magyar kormányhoz : szerelje le a magyar sajtót, amely nem akar híze­legni az antant-bizottságoknak. Rettenetes nagy anyag állana ren­delkezésünkre, ha mindazt el akarnánk mondani, ami a lelkünket nyomja ebben a kérdésben. Itt azonban C3ak egyet kettőt említünk meg. Az antant kutató-bizottságait nekünk kell fizetnünk. A magunk üres zsebéből. Fizetjük pedig az angolt sterlingben, az amerikait dollárban, a franciát frankban, az olaszt lirában. Fizetjük úgy, hogy egyik nemrég Egerben járt ezredesnek 570 ezer magyar koronát tesz ki a fize­tése — havonkint. Egy évre tehát 6 mil­lió és 840 ezer koronát adunk neki akkor, amidőn országunk Kormányzójának csak évi három milliót ajánlhattunk föl. Ezenkívül persze olcsó és fényes lakás jár nekik a főváros legelőkelőbb szállói­ban, azután kedvezményes ellátást is kö­vetelnek. Végül autó-útjaikban mi látjuk el őket benzinnel s a kíséretükben lévő szolgáknak és altiszteknek is dupla mi­niszteri fizetést kell adnunk zsoldképen. Természetes, hogy ezek az idegenek nem igen vágynak haza szürke otthonuk­ba. így érthető, hogy — bár a békeszer­ződésben kikötött félév már háromszor is lejárt — még mindig itt páváskodnak, itt uraskodnak a magyar állam terhére. S ha még uraskodnának ! ? De visel­kedésük valóságos arculverése a netteméi önérzetnek, amelyet pedig nem lehet kiirtani semmiféle békeszerződéssel. Az angol mat­rózok például előkelő éttermeinkben kutyáik elé rakják az embereknek szánts úri módon felszolgáló ételeket. Elvégre a győztes an­gol kutyája ehetik abból a tányérból, ami­ből a — magyar ember. Van olyan repülő bizottság, amely­nek tagjai szeretőiket is magukkal viszik "a magyar udvarházakban, kastélyokban rendezett kutatásokhoz. S ezek az «urak» azt kívánják, hogy tisztes családanyák, ártatlan lelkű leányok egy asztalhoz ülje­nek a fővárosi mulatók egyáltalán nem kétes hírű örömleányaival. Kérdjük tisztelettel: vájjon lehet-e ennek örülni ? Lehet e az ilyen fizetett ellenségekről az udvariasság hangján Ír­ni? Akadhatna e az országban olyan pisz­kos toll, amely nyugodtan tudna maradni a kalamáris mellett iiy ocsmányságok lát­tára és hallatára ?! Nem. Ezt igazán nem kívánhatják tő­lünk az ántánt urai. ... A franciának van egy közmon­dása : Aki haragszik, annak nincs igaza. Ezen az alapon megérthetné a francia is, az angol is, az olasz is, az amerikai is, hogy hiába haragszanak: nincs igazuk. Mivel pedig nagyon haragszanak: egyál­talán nincs igazuk. «Hiszek egy Istenben, hiszek egy hazában, Hiszek egy isteni örök igazságban, Hiszek Magyarország feltámadásában. Amen.» Eger, 1922. július 25. Budapest. A nemzetgyűlés mai ülé­sét Gaal Gaszton elnök nyitja meg Vili órakor. Hébelt Ede dr. mentelmi ügyének megsértése címén kér szót. Jelenti, hogy a VIII. kerületi főkapitányságtól idézést kapott az internálási rendeletbe ütköző kihágás miatt; e címen jelenti mentelmi jogának megsértését. Az elnök, a házsza­bályok értelmében, a mentelmi bizottság­hoz utalja az ügyet. Tankovics János az első fölszólaló az indemnitási vita tárgyalásánál. A kormány iránt föltétien bizalommal viseltetik és az indemnitást elfogadja. Nem kíván hossza­sabban foglalkozni a javaslattal. Veszé­lyesnek látja az országra, hogy mindenki az államtól várja ellátását. Ma, amikor az ország súlyos helyzetben van, arra kell törekednünk, hogy az államon segítsünk s ne várjunk mindent az államtól. A szo­ciáldemokraták programmjával foglalkoz­va megállapítja, hogy a szociáldemokra­ták ma is forradalmi- alapon állanak. A tanító kérdésben helyteleníti a tanítók Húsz éves találkozó. ✓ Eger, 1922. július 25. Találkozóra gyűltek össze tegnap Eger városában azok, akik 20 évvel ezelőtt a ciezt.rend.egri kát. főgimnáziumában együtt végeztek: Bozzay István mátraballai plé­bános, Balogh István automobiigyáros (Bu­dapest), Czabay Ferenc egerbaktai plébá­nos, dr. Özekkel Ferenc orvos (Eger), Fe- renczy Sándor gazdálkodó (Eger), dr. Gut- freund Fér«* (Eger), Izsépy Béla fő- gimnáziumi tanár (Budapest), dr. Kálnoky Viktor ügyvéd (Eger), Melicher József jegyző (Abasár), Molnár Ernő banktiszt­viselő (Trieszt), Okolicsányi Imre főszol­gabíró (Eger), Reitmann Gyula pénzügyi titkár (Eger), Rédei Gerő ciszt. rendű fő­gimnáziumi tanár (Eger), Torna László görög kát. esperes (Makő)' és dr. Valló Viktor vasúti ős hajózási felügyelő (Bu­dapest). Legelőszőr is hálaadó szentmisére gyűltek össze az iskolatársak a ciszterci rend templomában délelőtt 9 órakor, me­lyet szeretett volt osztályfőnökük, Károly Ignác székesfehérvári ciszt. rendű főgimn. tanár mondott, aki ép’ nyári szünidejét tölti nálunk. A kedves alkalommal dr. Kálnoky Viktor és Ferenczy Sándor mi- nisztráltak. Ugyancsak szentmisében em­lékeztek meg időközben elhunyt társaik­ról is. Majd fölkeresték Kárely Ignác, Mis­nagy számban való elbocsátását és sze­retné ezt a kérdést revízió alá venni. Szilágyi Lajos beszéde elején szóvá teszi a választójogi rendeletet. Kijelenti, hogy a kormánynak nem volt joga a vá­lasztójogot rendeletileg szabályozni. Az összes választási rendelkezéseket törvény­telennek tartja. Mondja ki a nemzetgyűlés, hogy az általános titkos községenkinti vá­lasztójog elvi alapján áll. Ebből kifolyóan utasítsa a kormányt ilyen tárgyi alapon nyugvó törvényjavaslatnak a nemzetgyű­lés elő való haladéktalan beterjesztésére. Nem kérdi, miért nem vettek részt a szo­ciáldemokraták az 1920-ban történt vá­lasztásokon. Határozottan provokálőnak tekinti a vörös szegfű és más vörös jel­vény viselését, mely csak elkeseredést szül az országban. Tiltakozik az ellen, hogy a szociáldemokraták a dolgozó nép kivált­ságos képviselőinek tartsák magukat. So­ha annyi munkakerülő nem volt Magyar- országon, mint a forradalmi időkben. A szociáldemokraták a köztársaság útjait egyengetik. (Az üfés tart). kovics Elek és Kovách Demjón volt taná­raikat, akiknél Bozzay István tolmácsolta a társak háláját, szeretetét és ragaszko­dását volt tanáraik és a Rend iránt. Az­után megkoszorúzták a főgimnázium hősi halált halt diákjainak emléktábláját, mely alkalommal dr. Kálnoky Viktor mondott megható beszédet. Végül a temetőbe is kizarándokoltak s koszorút helyeztek ked­ves emlékű tanáraik, az elhalt dr. Maczki Valér és dr. Nagy Béni sírjára. A talál­kozóra egybegyűlt diákok valamennyien beléptek a Ciszterci Diákok Szövetségébe. A Koronában társas-ebéd és vacsora fejezte be ezt a feledhetetlen, kedves talál­kozót, melyen Okolicsányi Imréné, Izsépy Béláné és dr. Valló Viktorné is resztvettek. Tilos Eger város területén rendőri be­jelentés nélkül tartózkodni. Eger, 1922. július 25. A bejelentési kötelezettséget az utób­bi időben a közönség nem vette komo­lyan. így azután a kémek s más gyanús egyéniségek a háztulajdonosok, vagy szál­lásadók jóvoltából szabadon garázdálkod­hattak. A belügyminiszter, idevonatkozó rendelete alapján, úgy akart segíteni a helyzeten, hogy a rendőrkapitányságokat hatáskörükben rendelkezési joggal ruház­ta fel. Eger város államrendőrségi vezető

Next

/
Oldalképek
Tartalom