Egri Népujság - napilap 1922/2
1922-07-20 / 162. szám
Ara hétköznap 3 K, vasár- és ünnepnap 4 K. «qei, Í922. július 20. csfitörtök. XXIX. évi. 162. sz liSfizoMsí *»J#k pattal «állíttat al it Uliri «lUlntitt atm tógádnak ti «*<**«4 évrt 200 K. — Bgg kért 70*. — POLITIKAI NAPILAP. Felelőt szerkesztő: BREZNAV IMRE. Sserkesstfiaég i Eget, IIccbis. Sisdéklv&tal i Uceoai agones! Telefoa txám 11. s Ä bajorok és mi. Eger, 1922. július 19. Ismét antant bizottságok járják ezt a szegény, nyomorékká tett országot. Óriási fizetéssel, fényes ellátással — kutatnak, szimatolnak, ezek az idegen kis és nagy tisztek (sőt altisztek is!) az «elrejtett magyar fegyverek» után. Egy-egy hadnagy akkora fizetést vág zsebre, mint három miniszterünk. Ha éppen ezredes az a bizonyos antant-misszió tag, akkor legalább is kétszer akkora a gázsija, mint Magyarország kormányzójának civillisztája. Egy-egy francia káplár, vagy angol matróz azonban, aki a kísérethez tartozik, beéri két miniszterünk javadalmazásával is. Magától értetődik persze, hogy ezenkívül fényes lakás, ingyen autózás, no meg itt-ott «szíves vendégszeretet» is kijár nekik. • Eszünkbe jut erről a bajor, ez a ge rinces, erős nép. Annak is nyakára ült az antant. Folyton küldözgeti az ellenőrző bizottságokat s bajorokhoz, akik azt mondják erre: Mi szegények vagyunk. Aki idejön ellenünk kutatni, az járjon gyalog. Mi is csak úgy baktatunk az élet nehéz, rögös útján. És az antant-misszió bizony gyalog jár Münchenben. Ha pedig megúnja a gyalogolást, villamosra kap. A bajor önérzet azonban nem hajlandó egy villamoson ülni nemzetének ellenségével, akit ö fizet fejedelmi módon. Amint észreveszik az antant misszió tagját: mindenki leszáll a villamosról. Mindenki! Még a kalauz is, a kocsivezető is! így persze a büszke antant fejedelmi módon fizetett kiküldöttje is kénytelen le- szállni, ha csak azt nem akarja, hogy ott, egy ültő helyében nőjjön nagyra a szakálla. A bajor polgárok persze rögtön felülnek s nyugodtan folytatják útjukat — antant-tiszt nélkül. A bajor vendéglők éttermei rögtön kiürülnek, ha oda egy ilyen ellenőrző bizottsági tag beteszi a lábát. . . S ugyanilyen a helyzet nagy Németországban is. . . . Nálunk egy kicsit máskép fest a dolog. Irt sokan udvariaskodnak az antant kutató bizottságának tagjaival. Előzékenyek irántuk. Mindent fölkínálnak nekik. Nekik, akik pedig mindent elvennének tőlünk. Szinte szívesen látják vendégül őket, akik pedig uraskodhatnának abból a dús harácsból is, amelyet tőlünk sajtol ki az ő nemes gazdájuk. Nálunk vannak antant-barátok, akik kacérkodnak a mi fejedelmi módon fizetett ellenségeinkkel. A bajorok sem bántják, csak lehetetlenné teszik őket a passzíva rezisztenciával. Istenem! De a bajorok a maguk erejéből rázták le a kommunizmust is. Ott akadt olyan fiatal mágnás, aki lelőtte a bajorok Kun Béláját s mikor halálra ítélték érte, nyugodtan jelentette ki: «Szívesen halok meg, mivel szolgálatot tettem hazámnak». A bajorokat mintha más anyagból gyúrta volna a Teremtő! . . „A szociáldemoHratáH a mnttKh^rdheHHú az utcára ménnel;.“ Budapest. A nemzetgyűlés mai ülését Szcitovszky Bála alelnök d. e. 10 órakor nyitotta meg. A Ház határoz Forgács Miklós és társainak az indemnitás sürgősségének kimondása tárgyában beadott indítványa fölött. A Ház az indítványt el’ fogadja és a mai naptól kezdve a sürgősségi szakaszt alkalmazzák az indemnitás tárgyalásánál. Elnök jelenti, hogy 50-nél több képviselő kérte az indemnitási javaslat tárgyalásának idejére a gyűlések 8 órára való meghosszabbítását. Szabó Sándor kifogásolja, hogy a szociáldemokraták a munkáskérdésekkel az utcára mennek, mert ezeket nem az utcán kell megtárgyalni, az izgatott hangú tömeg előtt, hanem itt a nemzetgyűlésen, ! ahol komoly gondolkodással és akarattal számukra megoldást találnak. (Éljenzés és taps) A szabadságjogok tekintetében annak a meggyőződésének ad kifejezést, hogy amikor aknamunka folyik az országban és külföldön egyaránt, a társadalom fölboru lására vezetne a szabadság-jogok teljes mértékben való megadása. Haller István reflektál Szabó Sándor felszólalására. Megállapítja, hogy az ellenzék kész támogatni a kormányt a szociális kérdések megoldásánál. Foglalkozik a gazdasági kérdéssel. Megállapítja, hogy a kormány nem mérsékelte, hanem erősítette a drágaságot Határozati javaslatot nyújt be: utasítsa a nemzetgyűlés a pénzügyA szilvásváradiak öröme. Pallavicini Alfonz őrgróf templomot építtet Szilváson. Egy igazi nagy úrról van szó, akiről tudom, hogy nem szereti a nevét az újságban látni. Hej, pedig de sok szegény embernek szárította fel már a könnyeit! Ha jellemezni akarnám, nem tudom : lelki ismeretes munkássága nagyobb-e, vagy mély vallásossága. Mint gazdag ember, az évnek csak egy kis részét tölti Szilváson, ahol nagykiterjedésű és gyönyörű erdőbirtoka van. Jól ismeri ezt Egernek természetkedvelő népe. Amikor Szilvásra jön, nem múlik el egy vasárnap, hogy át ne menne Bélapátfalvára, a templomba. Vallásossága csak fokozódott akkor, amikor gróf Weinckheira Istvánnak szintén vallásos szellemben nevelt leányát, Mária grófnőt, feleségül vette. És csak erős magyar érzelmét árúlta el akkor, a- midőn számos birtoka közül éppen a szil- vásit választotta első lakóhelyül. A Bálványon levő, szépen átalakított és kényelemmel berendezett «Csurgó» vadásziakban eltöltött pár hét után beköltöztek a faluban levő főúri kastélyba. Ideérkezésük alkalmával az egész község üdvözölni, fogadni óhajtotta az ifjú grófi párt, de ez szép csendesen kitért az ünnepeltetés elől. A Csurgóból való visz- szaérkezésekor azonban ez már nem sikerült, mert a község nem tudott bele nyugodni abba, hogy ne üdvözölje az ő földesurát, hanem a kastély udvarán várt a mit sem sejtő grófi párra, osztály- és felekezeti különbség nélkül. Sorra üdvözölte az uradalmi tisztikar, a község és a felekezetek. De legjobban meghatotta az a szeretet, amellyel az iskolás gyermekek körülvették, a kastély udvarába berobogő kocsiját pedig valóságos virágesővel árasztották el. A katolikus iskola nevében két kis gyermek üdvözölte az ifjú párt és az üdvözlő szavakba ügyesen beleszőtt templomkéréssel még inkább fokozta annak örömét. Szilváson ugyanis nincs katolikus templom; a hívők — úgyszólván — az ünnepet is alig ismerik. *) A verselő gyermekek szavai annyira meghatották a vallásos őrgrófot, hogy ott nyomban, az e- gész község előtt kijelentette : «Szilváson lesz katolikus templom.» (Sőt úgy tudom, hogy már a hely is ki van szemelve, ahol az Isten háza fel fog épülni.) így most nagy a szilvási katolikusok öröme, mert ha valami rendkívüli ok közbe nem jön, jövő ilyenkorra már ők is saját községük templomában hódolhatnak az Egek Urának. Este az ifjú pár vendégül látta a fo gadáson megjelenteket, amikor is a szilvási híres vízesésnél tánc és víg poharazás mellett, bizony egész a reggeli órákig kitartott a társaság. A grófi pár részt vett a római kato*) Szilvásváradnak érdekes, hengeralakú református temploma van, melyet Keglevich Miklós gróf építtetett. A fennmaradt szájhagyomány szerint, tulajdonképen a katolikusoknak szánta, de a nagy politikai harcokban (különösen íS33-ban és az azt követő években) oly ellentétbe került Pyrker egri érsekkel, hogy — az ő bosszantására — odaadta a templomot a református eklézsiának. Szerk.
